Habsburg-Lotharingiai Lajos

A Múltunk wikiből

Habsburg–Lotaringiai Lajos József Antal főherceg (Erzherzog Ludwig Joseph Anton Johann von Österreich)

Firenze, 1784. december 13. – Bécs, 1864. december 21.),
császári-királyi táborszernagy, politikus
Wikipédia
Lajos főherceg (Josef Kriehuber litográfiája).

Gergely András

A birodalom és kormánya I. Ferenc után

„Kormányozz és ne változtass!” – utasította fiát Ferenc császár Metternich által fogalmazott politikai végrendeletében, amely írója intencióinak megfelelően az uralkodóházból egyedül Lajos főherceget, az államapparátusból egyedül Metternichet nevezte meg, mint akik tanácsát az új uralkodónak feltétlenül ki kell kérnie. A hatalomból kiszorított főhercegek és Kolowrat ellentámadása azonban sikerrel járt, és olyan kompromisszum született, amely a legfőbb államhatalmat egy titkos államtanácskozmánynak (geheime Staatskonferenz) nevezett régenstanácsra ruházta. Ennek az alkalmilag meghívott kancellárok, miniszterek mellett négy állandó tagja volt: az uralkodó helyett elnöklő Lajos főherceg (I. Ferenc legifjabb testvéröccse), Ferenc Károly trónörökös (I. Ferenc második fia), továbbá Metternich és Kolowrat. Utóbbiak egyesült erővel szorították háttérbe a dinasztia tehetségesebb és önállóbb tagjait, Károly és János főherceget, s a régenstanácsot saját hatalmi vetélkedésük színterévé változtatták. Lajos főherceg ellenszenve a szóbeli tárgyalások (és a döntések) iránt hamarosan oda vezetett, hogy megbeszélés helyett az iratokat köröztették, s így a Kolowrat által befolyásolt Lajos főherceg tetszése szerint engedett Metternichnek bepillantást az iratokba; Kolowrat teljes mértékben visszanyerte befolyását a birodalom belső ügyeinek intézése fölött.

Vörös Károly

Széchenyi és a kormány

Kora ősszel Széchenyi, bécsi tartózkodása alatt Gervay Frigyesnek, a Staatskonferenz irodaigazgatójának, Metternich bizalmasának mondta el nyílt véleményét a magyar politikáról. Gervay válaszul kifejtette, hogy a kormány számára Széchenyi megnyerése nem lehet közömbös és megígérte, hogy nemcsak a kancellárt, hanem Lajos főherceget is ebben az értelemben fogja tájékoztatni.

Arató Endre

A magyar–szlovák nyelvharc további állomásai

A szlovák küldöttséget Bécsben a kormány képviselői szívélyesen fogadták. A küldöttség kihallgatáson jelent meg Lajos főhercegnél és fogadta őket Metternich is. Végül azonban a kormányzat az audiencia során tett ígéretek ellenére sem teljesítette a szlovák értelmiség kívánságait.

Spira György

Batthyány kormányfői kinevezése március 17-én

Hanem az udvari körök ellenállásának leküzdése István főherceg közreműködésével is másfél napba került még: a Kossuthék követeléseinek megvitatására ismételten egybehívott államértekezleti tanács tagjainak zöme 16-án estére már beletörődött ugyan abba, hogy az uralkodó ám írja alá – igaz, némileg letompított formában – az István főherceg által előterjesztett kézirattervezetet, az uralkodó nagybátyja, a Ferenc császár halála óta – Ferdinánd beszámíthatatlanságára való tekintettel – közjogi alap nélkül is amolyan régensi szerepet betöltő Lajos főherceg viszont erről még ekkor sem akart hallani, s egyelőre hajthatatlannak bizonyult az uralkodó öccse és a trón várományosa, Ferenc Károly főherceg is, akinek szintén döntő része volt a legfelső állásfoglalások kialakításában. Egyszercsak jelentették azonban, hogy a pozsonyi diéta küldötteinek kíséretében százával Bécsbe sereglett magyar országgyűlési fiatalok a bécsi forradalmárokkal egyetértésben elhatározták a Burg megrohanását, majd ezt a hírt rövidesen követte egy másik is, amely úgy szólt, hogy Pest határában, Rákos mezején Petőfinek és társainak a vezérletével 20–30 ezer főnyi fegyveres tömeg ütött tábort a köztársasági államforma kiharcolásának szándékával, s ezek a hírek végre Lajos főherceget is meghátrálásra bírták.

Az udvar első támadó próbálkozása

És tökéletesen érthető, ha az adott körülmények között a 26-án Lajos főherceg elnökletével tartott udvari konferencia maga is elismerte István főherceg okfejtésének helyességét s szintén arra a következtetésre jutott, hogy a Magyarország elleni fegyveres fellépésre az észak-itáliai szabadságharc eltiprása előtt nem kerülhet sor.