Hajdúszoboszló

A Múltunk wikiből
Debrecentől 21 km-re fekvő alföldi város, Hajdú-Bihar megye hajdúszoboszlói járásának központja, Magyarország legnagyobb termálvizű fürdőhelye
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.
1613
II. Mátyás kiváltságlevelében elismeri Szoboszló, Böszörmény, Nánás, Hadház, Vámospércs és Polgár hajdúszabadságát.
1680
január 8. Thököly Imrét a bujdosók szoboszlói gyűlése fővezérré választja.
1681
november 13. Fegyverszünet Szoboszlón Thököly és I. Lipót között. (A bujdosók téli szállása: Ung, Bereg, Ugocsa, Szabolcs vármegye.)

Makkai László

Béketárgyalások és hajdútelepítés

Bocskai természetesen nem mehetett bele egy ilyen öngyilkos megalkuvásba. Fegyverben kellett tartania a hajdúságot, most már nem csupán a Habsburgok makacsságának megtörésére, hanem tábora teljes szétzüllésének megakadályozására. is. Kemény kézzel fékezte ugyan a hajdúság lázongását, békeellenes tiltakozását, de fel is használta azt a mindenáron való béke hirdetői ellen. A rendek legnagyobb megdöbbenésére és felháborodására bevonta az országgyűlési tanácskozásokba a hajdúkapitányokat, először biztosítva rendi állást a „vitézlő rendnek”, a közhajdúkat pedig kollektív nemesítéssel és szabad földre telepítéssel igyekezett kielégíteni. Korponán 1605. december 12-én kiadott oklevélben 12 megnevezett hajdúkapitány alatt harcoló 9254 vitézének nemességet adományozott, és Kálló, Nánás, Dorog, Varjas, Hadház, Vámospércs, Sima és Vid helységeket letelepedésre teljes adómentességgel nekik adta, azzal a feltétellel, hogy a székelyek szokása szerint teljesítsenek katonai szolgálatot, s erre ők és örököseik Magyar- és Erdélyországnak esküvel kötelezzék magukat. A következő év március 16-án kelt adománylevelével ugyanígy telepítette le Köleséren a hozzá Egri István vezetésével legkorábban csatlakozó 300 hajdút (ezek később Szalontára költöztek), valamint további 700-at Szoboszlóra.

Hajdúvilág Erdélyben

Így II. Mátyás 1613-ban Szoboszló, Böszörmény, Nánás, Hadház, Vámospércs és Polgár birtokában erősítette meg – Bocskaira való hivatkozás nélkül – Bocskai Habsburg-kormányzat alá került hajdúit (Sima, Varjas, Vid, Szentmargita a hajdúvárosok használta puszták maradtak).

Nem nemesi kiváltságok

A Habsburg-hatóságokkal, a helyi földesurakkal és Szabolcs vármegyével folytatott hosszas viták után 1613-ban végül is királyi megerősítést nyert Szoboszló, Böszörmény, Vámospércs, Hadház, Nánás és Polgár szabad hajdúvárosi állapota, 1632-ben pedig Dorog is elnyerte e kiváltságot. Lakóik nemesi kiváltságai ellen később sem merült fel kétség, míg jogi hovatartozásuk tekintetében annál több. Katonai ügyekben a kassai főkapitány alá tartoztak, de birtokjogi kérdésekben Szabolcs vármegye tartott rájuk igényt, s 1618-ban be is kebelezte őket. A valóságban azonban a vármegyei hatóságok közvetlenül nem avatkozhattak bele a hajdúvárosok ügyeibe. Továbbra is maguk választották elöljáróikat, kapitányaikat, hadnagyaikat, tizedeseiket, prédikátoraikat, saját törvényszéket tartottak, amelytől nem a vármegyéhez, hanem Kassára fellebbeztek, sőt a közéjük menekült jobbágyok kiadását is megtagadták. Csak 1640 után kezdtek a vármegyegyűlésre két követet küldeni, s csak 1654-ben tettek annyi engedményt, hogy a szökött jobbágyok közül a kezesség alatt levőket visszabocsátják földesuraiknak. A szabolcsi hajdúvárosokon tehát megtört a vármegye behatolási kísérlete, de ez kivétel volt.

R. Várkonyi Ágnes

A nagyszombati zsinat és következményei

A nemzetközi törökellenes szövetség érdekében munkálkodó Rajnai Szövetség elnöke, János Fülöp megnyerte a francia udvart és Brandenburgot. 1660 tavaszára pedig sikerült elérnie, hogy megkössék a Habsburg–svéd békét. Elhárult a legfőbb akadálya, hogy a császári főhaderő Montecuccoli vezetése alatt Magyarországra induljon, és a keresztény országok egyetértését egy törökellenes koalícióval pecsételjék meg. Csakhogy elkésett. Szejdi Ahmed, az új budai pasa Rákóczi ellen vonult, porrá zúzott sok, szép „rakott épületű” hajdúvárost, felgyújtotta Szoboszlót, Kabát, Somlyót, kardélre hányta a későn menekülő Szigetfalu népét, a székelyhídi várat övező mocsaras szigetekre futott jobbágyokat, felkoncolta az ellenállást megkísérlő Pocsaj őrségét és lakóit.

Benczédi László

Thököly Imre, Teleki Mihály és Wesselényi Pál

Ám ha a magyar hadak hajdúszoboszlói gyűlése 1680. január 8-án ennek ellenére a kuruc főgenerálisává választotta meg őt, úgy ez a választás – mind az erdélyi függéssel, mind a korábbi balul sikerült próbálkozásokkal szemben – ezúttal valóban arra méltó és rátermett vezért emelt a kuruc küzdelem élére. A választás helyességét előzetesen már az 1679. november 3-i szikszói ütközet is igazolta, amelyben Thököly és alvezérei, mintegy 2 ezer fő élén, meglepetésszerű támadással és a hajdúles klasszikus alkalmazásával a császáriak egyik ezer főnyi alakulatát verték széjjel.

R. Várkonyi Ágnes

Országos támadás, társadalmi érdekegység

A szabolcsi hajdúvárosokat azonban Bercsényinek erővel, Szoboszlót egyenesen fegyverrel kellett Rákóczi hűségére hajlítania.

Ember Győző

Kiváltságos kerületek

A hajdúvárosok mentesek maradtak a megyei hatóság alól, kiváltságos kerületet alkottak. A következő hat város tartozott a Hajdúkerülethez: Böszörmény, Dorog, Hadház, Nánás, Szoboszló és Vámospércs. Eredetileg nemesi jellegű kiváltságaik idővel városi jelleget nyertek, a katonai vonásokat mutató önkormányzati szervezetet polgári váltotta fel. Ez az átalakulás már a 17. században megkezdődött, s időszakunkban fejeződött be. Kialakult a hajdúvárosok egyeteme (universitas), a megyei közgyűléshez hasonló autonóm testület, amelynek élére, a főispánokhoz hasonlóan, a főkapitányt az uralkodó nevezte ki. A főhatóságot a király részben a főkapitány, részben pedig, miként a szabad királyi városoknál, kamarái révén gyakorolta.

Ruzsás Lajos

Az állattenyésztés

1828-ban három magyarországi régióban múlta felül a juhállomány az országos átlagot. A három vidék közül az egyik Nyitra, Bars és Zólyom megye volt. A jobbágyok e megyékben a juhtartással elsősorban tejtermékekhez: tejhez, túróhoz, sajthoz és húshoz kívántak jutni, csak másodsorban gyapjúhoz és trágyához.

A juhokat e területen májusig az ugaron és a falvak körüli legelőkön tartották; a nyírás után felhajtották a hegyi legelőkre, ahol megkezdődött az anyajuhok fejése. Mind a falvak közelében levő, mind pedig a hegyi legelőkön naponként bekerített helyre, kosarakba terelték az állatokat, ahol fejték őket, és így trágyához is jutottak. A nyájakat ősszel visszaterelték a faluba, télen fedél alatt tartották és takarmányozták.

A másik területhez a Jászság, a Nagykunság, a Kiskunság, a Hajdú kerület, Békés és Csongrád megye, valamint a Duna–Tisza közén Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd mezőváros tartozott.

E területek, illetve mezővárosok lakossága a juhot elsősorban gyapjáért és húsáért tartotta. A tejtermelés, valamint a trágyanyerés is célja volt a tartásnak, de csak másodlagos.

A juhokat itt a települések alatti közeli, belső legelőkről májusban vagy júniusban távoli, pusztai legelőkre terelték, ősszel újra visszahozták őket a belső legelőkre. Vagy itt teleltek ki, vagy gazdájuk házánál. Az időjárás viszontagságai ellen a közeli legelőkön csak enyhelyekkel, karámokkal védték őket; háznál akolban teleltek. Télen takarmányt kaptak. A kosarazást a tarlólegeltetésnél alkalmazták.

A gyapjúkonjunktúra hatására e terület erősen reagált. Először is megnőtt a juhállomány. A 18. század végétől kezdődően és a 19. század első felében a Duna–Tisza közén erősödő ütemben előretört a „selyembirka”. A Tiszántúlon, Csongrád és Békés megyében ez nem ment végbe zökkenőmentesen. A jobbágyok néhol gátolni igyekeztek a nemes juhok terjedését. Azzal érveltek, hogy a magyar juhnak nagyobb hasznát veszik, mert fejni tudják, és gyapja mellett a bőrét ruházkodásukhoz felhasználhatják. A magyar juh betegségekre nem fogékony, amit a nemes juhról nem lehet elmondani. Ha egy legelőt a német birka (a nemes juh) megjárt – hangoztatták –, arra a magyar juh rá nem megy, külön legelőt kell neki tartani. Ezért például a Hortobágyon Angyalházán jelölték ki számukra a külön legelőt.

Benda Kálmán

Népsűrűség, települések, városok

Olyan oppidumok, mint a 22 ezer lakost számláló Kecskemét, a 16 ezres Hajdúszoboszló, a 15 ezres Hajdúböszörmény vagy a 14 500 lakosú Miskolc és Baja, hogy csak néhányat említsünk közülük, lakosságuk társadalmi összetételét, életmódját, a település centrumának külső képét illetően legalább annyira városok, mint Szabadka vagy Zombor.

Erényi Tibor

Tüntetések 1912 elején

Az 1911. áprilisi, Hajdúszoboszlón megtartott kisgazdakongresszus határozata kimondotta: „Csak az általános választójog alapján megalkotott törvényhozástól remélhető, hogy népmentő földbirtokpolitikát, becsületes, pártatlan közigazgatást, a közterhek viselésében fokozatosságot teremtsen meg Magyarországon, amelynek fiait százezer számra üldözi ki tengeren túlra az osztályparlamentnek a felső tízezrek javára irányuló munkássága.”[1]

Hajdu Tibor

Katonai és diplomáciai erőfeszítések az intervenció megállítására

Stromfeld először átvette a Hadügyi Népbiztosság, Tombor elképzelését, és a hadosztályokat aktív védelemre, további ellenséges támadás esetén azonnali, átkaroló ellentámadásra utasította. Mindenesetre feladta a frontális védekezés lehetőségét. Parancsait azonban így sem tudták végrehajtani; a front középső szakaszán visszavették Hajdúszoboszlót és Hajdúszovátot – a Hajdúszoboszlón termett Böhm és Szamuely kivégeztették a volt polgármestert és a takarékpénztár igazgatóját, akik, sok más község ellenforradalmáraihoz hasonlóan, kitűzték a fehér zászlót, és elűzték a direktóriumot –, de másnap, amikor Szamuely már a budapesti tanács ülésén ismertette a front helyzetét, az ellenség visszavette Hajdúszoboszlót, és Püspökladány felé nyomult.

Lábjegyzet

  1. A magyarországi szocialisztikus munkásmozgalmak az 1911. évben. Budapest, 1912, 352.

Irodalom