Halics

A Múltunk wikiből

oroszul Га́лич, németül Halicz

город на Украине, административный центр Галичского района Ивано-Франковской области 
orosz Wikipédia
Coat of Arms Halych.PNG
1144
Belos bán vezetésével magyar segédcsapatok harcolnak Vologyimerko halicsi fejedelem oldalán Vszevolod kijevi nagyfejedelem ellen.
1146
második fele: II. Géza házassága Eufrozinával, Izjaszlav Msztyiszlavics kijevi nagyfejedelem testvérével.
1148
kora tavasz: II. Géza csapatokkal segíti Izjaszlav Msztyiszlavics kijevi nagyfejedelmet a csernyigovi fejedelemmel szemben, de a Dnyeper olvadása miatt nem kerül sor komolyabb hadieseményre.
1149
augusztus 23. Jurij Dolgorukij szuzdali fejedelem elűzi Izjaszlav nagyfejedelmet; Izjaszlav segítséget kér II. Gézától.
december 25. körül: Miután beköszönt a tél, s a szerb–bizánci csatározások alábbhagynak, II. Géza nagy sereget küld Izjaszlav megsegítésére.
1150
január: Az Izjaszlav megsegítésére küldött lengyel és magyar csapatok hazatérnek az orosz harcokból.
kora ősz: Izjaszlav Vlagyimirba vonul, és mivel a halicsi fejedelem ellene készül, öccsét, Vlagyimirt küldi II. Gézához. A magyar király országos sereggel indul megsegítésére.
október 26. II. Géza hazaindul Magyarországra; a halicsi Vologyimerko megvesztegette főembereit, ők bírták rá a hazatérésre.
vége: Izjaszlav öccse, Vologyimer (Vlagyimir) eljegyzi Belos bán lányát.
1150 vége – 1151 eleje
Még a bizánci–magyar összecsapások idején Izjaszlav ismételten segítséget kér. A magyar csapatok támogatásával elűzi Kijevből Jurijt. A magyar csapatok áprilisban már vissza is térnek.
1151
július: Izjaszlav újból segítséget kér a magyar királytól. Vologyimerko halicsi fejedelem azonban Szapoginyánál döntő győzelmet arat a magyar csapatok felett.
1164
március után: IV. István bizánci támogatással betör Magyarországra, I. Mánuel Bácsig nyomul előre. III. Istvánt osztrák–cseh és halicsi katonák is támogatják. Mánuel cseh közvetítéssel békét köt III. Istvánnal.
1166
nyár: Béla–Alexiosz felvonul a magyar határon Dénes ispánnal szemben. Ezalatt Dukász János a csatlakozott vlachokkal Erdély felől, Léon Vatatzész pedig Halics felől pusztítja az országot. III. István II. (Jasomirgott) Henrik közvetítésével fegyverszünetet köt I. Mánuellel. A magyar király elbocsátja jegyesét, a halicsi fejedelem lányát, és feleségül veszi Henrik lányát, Ágnest.
1188
III. Béla Vologyimer halicsi és Roman volhíniai fejedelem ellentétét kihasználva, Endre nevű fiát teszi meg Halics kormányzójává, Vologyimert pedig fogságba veti.
1189
III. Béla sereget küld Halicsba Endre herceg helyzetének megerősítésére.
1190
tavasz: Vologyimer megszökik, először I. Frigyeshez, majd lengyel területre menekül.
augusztus 6. Vologyimer lengyel segítséggel elűzi Endre herceget Halicsból.
1205
II. Endre beavatkozik a halicsi belviszályokba, és felveszi a Halics és Lodoméria királya címet.
1206
Roman Igorjevics zvenyigorodi fejedelem magyar segítséggel megszerzi Halics trónját.
1208
Endre fegyveresen beavatkozik a halicsi belviszályokba, és a magyar csapatok vezetője, Benedek erdélyi vajda veszi át Halics kormányzását.
1209
Benedek kormányzót elkergetik Halicsból, Vologyimer lesz a fejedelem.
1211
II. Endre nagy katonai erővel hatalomra segíti Danyilo Romanovicsot.
1212
II. Endre sereget vezet Halicsba. Msztyiszlav szerzi meg a halicsi trónt, Danyilo és anyja Magyarországra menekül.
1213
szeptember 28. Összeesküvők a pilisi erdőben megölik Gertrúd királynét, míg II. Endre útban van Halics felé.
1214
Leszek krakkói fejedelem és II. Endre szepesi találkozója a halicsi kérdésről. Ennek nyomán lengyel–magyar hadjárat Halics ellen. Kálmán herceg kerül Halics trónjára, Leszek szintén megszerez egy halicsi területet.
1215
Lengyel–magyar ellentét Halicsban, amit Msztyiszlav kihasznál, és elűzi Kálmánt.
1216
vége: Lengyel–magyar katonai akció nyomán Kálmán visszaszerzi a halicsi trónt.
1219
augusztus 14. Msztyiszlav kun segítséggel megveri a magyar–lengyel sereget, elfoglalja Halicsot, Kálmánt és feleségét fogságba ejti.
1219–1221
II. Endre eljegyzi Endre herceget Msztyiszlav lányával, mire ő szabadon engedi Kálmánt és feleségét.
1223
május–június: A tatár csapatok a Kalka folyónál legyőzik az egyesült orosz–kun sereget.
1226
vége: II. Endre fegyveresen vonul Halicsba, de vereséget szenved.
1226–1227 fordulója
Msztyiszlav átengedi Halicsot vejének, Endre hercegnek.
1229
tavasz: Danyilo szerzi meg a halicsi trónt, Endre herceg visszatér Magyarországra.
ősz: Béla királyfi sikertelen hadjárata Halics visszaszerzésére.
1231
második fele: II. Endre hadjárata nyomán újra Endréé a hatalom Halicsban.
1233
Türje nembeli Dénes csapatai vereséget szenvednek halicsi hadjáratukkor.
1234
ősz: Endre halicsi fejedelem meghal, Danyilo foglalja el a trónt.

Kristó Gyula

II. Géza orosz és bizánci háborúi

III. Béla hódító külpolitikája

Kapóra jött Bélának az a körülmény, hogy Vologyimer (Vlagyimir) halicsi fejedelmet Roman volhíniai fejedelem kivetette székéből, s Vologyimer hozzá jött segítségért. A magyar király fegyveresen indult 1188-ban Halicsba, Roman megfutott előle, így Béla akadálytalanul bevonult a városba. Ugyanakkor nem helyezte vissza Vologyimert a fejedelemségbe, hanem saját fiát, Endrét tette meg fejedelemnek, Vologyimert pedig visszavitette Magyarországra, s ott feleségével és két fiával együtt börtönbe záratta. Endre nagy adókat vetett ki, magyarjai erőszakoskodtak a halicsiakkal, lovaikat pedig a templomokba kötötték be. Roman már 1188-ban kísérletet tett Halics visszafoglalására, de nem járt sikerrel.

A magyar uralommal elégedetlen halicsiak 1189-ben Szmolenszkből Rosztiszlavot hívták meg a trónra. A remélt támogatást azonban nem kapta meg a halicsiaktól. Azok, akiknek fiai és testvérei nyilván túszként Bélánál voltak, hűséget esküdtek Endrének, a Rosztiszlavhoz szítókat pedig katonai erő késztette más belátásra, ugyanis Béla nagy sereget küldött fia megsegítésére. Így az Endre iránt hűtlen halicsiak is esküt tettek Endrének. A csata ilyen módon a magyar–halicsi had győzelmével végződött; Rosztiszlav súlyosan sebesülve esett fogságba, s a magyarok megmérgezték. A győzelem után a magyarok keményen megbosszulták a halicsiak elpártolási kísérletét, erőszakoskodtak, a templomokat megszetntségtelenítették.

1190 tavaszán Vologyimer családostól megszökött magyarországi fogságából, s I. Frigyeshez ment. Barbarossa Frigyes azonban keresztes hadjáraton volt, így Henrik fia fogadta a menekültet. Nem adott támogatást Vologyimernek, de azt tanácsolta, hogy menjen Lengyelországba Kázmérhoz, aki 1184 óta német hűbéresnek számított, akinek segítségével visszaszerezheti magának Halicsot. Vologyimer lengyel seregek támogatásával 1190 augusztusában elűzte országából Endrét, s visszanyerte halicsi fejedelmi székét.

Az új berendezkedés időszakának külpolitikája

Endre uralkodásának első éveit át- meg átszőtték a halicsi hadjáratok, a kijevi Oroszország romjain létrejött nyugati orosz részfejedelemség ügyeibe történő gyakori és hódító jellegű magyar beavatkozások. Halicshoz szubjektív szálak is fűzték Endrét, mivel gyermekkorában egy rövid ideig, az 1180-as évek végén Halics élén állt. A gyermek Endre ellen győztes és III. Béla fiát Halicsból kiszorító Vologyimer (Vlagyimir) Jaroszlavics 1198-ban meghalt. Halics élére az a Roman került, aki Vlagyimir fejedelemségét, a magyar források Lodomériáját is bírta. Roman tehát egy kézben egyesíttette Halics és Vlagyimir, azaz Volhínia kormányzását. Amikor a lengyelekkel vívott csatában 1205 nyarán elesett, két fiút hagyott maga után, a kisgyermek Danyilót (Danyiil) és a csecsemő Vaszilkót (Vaszilij). Roman halálának hírére politikai ellenfele, Rurik Rosztiszlavics, akit Roman kolostorba kényszerített, levetette a szerzetesi öltözéket, kun és orosz csapatokkal Halicsra támadt. A halicsiak Endre magyar királyt hívták segítségül, aki 1205 végén megjelent orosz földön, Szanokban találkozott Roman özvegyével, Danyilót kedves fiaként fogadta, és őrséget hagyott Danyilo védelmére Halicsban. Az őrségnek tagja, illetve bizonnyal vezetője volt az a Mok (Mog), aki III. Béla uralkodásának utolsó éveiben, majd pedig Imre alatt 1198–1199-ben nádorként szolgált. 1206-ban II. Endre is nádorává emelte. Endre király halicsi útja eredményeképpen felvette uralkodói címei közé a Halics és Lodoméria királya (rex Galicie et Lodomerie) titulust.

A magyar őrség, bár számát tekintve elég tekintélyes lehetett, csak ideig-óráig vetett gátat a halicsi bojárok más irányú orientációjának. A Roman fiai iránt ellenséges bojárok rövidesen annak az Igornak a két fiát hívták magukhoz, akinek XII. század végi polovec hadjáratát az Ének Igor haláláról emelte be a világirodalomba. Vologyimer (Vlagyimir) Igorjevicset Halicsba, Roman Igorjevicset pedig Zvenyigorodba ültették. Vlagyimiri Roman özvegyét és kisgyermekeit a magyar őrség sem tudta megvédeni. Vlagyimirbe menekültek. A halicsi bojárok azonban Roman családjának kiadását követelték Vlagyimir városától, mire Roman felesége és fiai továbbfutottak a lengyelekhez, akik Romant csatában megölték. Leszek krakkói fejedelem szívesen fogadta a száműzötteket, követe társaságában Danyilót Magyarországra küldte. Emlékeztette Endrét, hogy Romannal kölcsönös támogatást ígértek egymás családjának, és hogy barátok voltak. Leszek azt ajánlotta a magyar királynak, hogy mivel Roman családját megtámadták és elűzték, keljenek hadra, és adják vissza nekik atyai örökségüket. Katonai akcióra azonban 1206-ban nem került sor, mivel Vologyimer Igorjevics arannyal mind Endrét, mind Leszeket megvesztegette, így azok elálltak eredeti tervüktől. Danyilo Magyarországon, az özvegy és Vaszilko pedig Lengyelországban várt a jobb időkre. Hamarosan ellentét támadt azonban a halicsi fejedelemségben uralkodó két Igorjevics között, Roman Igorjevics a magyarokhoz menekült, majd visszatérve fejedelemségébe fegyveresen legyőzte testvérét, Vologyimert, s maga ült be Halicsba.

A halicsiak két év múltával, 1208-ban összezördültek fejedelmükkel, s ez a belső viszálykodás újra lehetőséget adott Endrének, hogy beavatkozzék Halics ügyeibe. Hadsereget küldött Halicsba, amelynek élén az a Korlát fia Benedek állt, aki az Imre király feleségével Aragóniából bejött udvarhölgynek, Totának volt a férje, s éppen az erdélyi vajdai tisztet töltötte be. Benedeknek sikerült elfognia Roman Igorjevicset, és fogolyként Magyarországra küldte. Halicsban maga Benedek kezdett el kormányozni. II. Endrének egy 1221. évi oklevele Benedeket elég szokatlan módon a herceg (dux) címmel illette. Benedek halicsi uralma igen népszerűtlen volt. Hatalmaskodott a bojárokon és a városlakókon, erkölcstelen élete közmegbontránkozást váltott ki. A halicsiak szabadulni akartak Benedektől, Pereszopnyicából Msztyiszlavot hívták meg a halicsi trónra, ám ő nem tudta elfoglalni azt. Roman 1209-ben megszökött Magyarországról, s halicsiak mind őt, mind fivérét, Vologyimert kérték, hogy mentsék meg őket kínzójuktól. Az Igorjevicsek összefogásával kiűzték Halicsból Benedeket, aki hazamenekült Magyarországra. A győzelem után Vologyimer ült be Halicsba, Roman Zvenyigorodba, a harmadik testvér, Szvjatoszlav pedig Przemyślbe. Vologyimer egyik fia Tyerebovl élére került, másik fiát pedig az apa ajándékokkal Magyarországra küldte, hogy a magyar uralkodó adja ki a már évek óta nála levő Danyilo Romanovicsot. Az Igorjevicsek nem ok nélkül tartottak attól, hogy a magyar király támogatását és vendégszeretetét élvező Danyilo bármelyik alkalmas pillanatban beavatkozási lehetőséget biztosít II. Endrének Halics belügyeibe. A király azonban nem hajolt az ajánlatra, kedvelte Danyilót, s azt fontolgatta, hogy a gyermek Danyilót hasonlóan gyermekkorú leányával házasítja össze.

Az Igorjevicsek halicsi uralmuk megszilárdítása érdekében fegyveres pogromot szerveztek a halicsi bojárok ellen. Az orosz hagyomány szerint ötszáz hatalmas bojárt meg is öltek, a többiek, Vologyiszlav, Szugyiszlav és Filip azonban a magyar királyhoz futottak, kérve őt, adja oda nekik Halics fejedelméül Danyilo Romanovicsot. A magyar uralkodó kapva kapott az újabb beavatkozási alkalmon, és 1211-ben igen erős sereget küldött orosz földre. A sereg élén II. Endre vezető világi méltóságai álltak: Győr nembeli Pot nádor és mosoni ispán, Bár-Kalán nembeli Bánk királynéi udvarispán és bihari ispán, Tétény nembeli Marcell udvarispán és kevei ispán, Péter bácsi ispán, továbbá a [[|Mika nádor|szakállas Mika]] és Tiborc, akik a korábbi években töltöttek be magas tisztségeket, valamint mások. A magyar seregben vonult Halics ellen a tíz éves Danyilo is. Przemyślt még Vologyiszlav bojár rábeszélésére lakói megnyitották a magyarok előtt, s fejedelmüket, Szvjatoszlavot pedig Danyilo kezére adták, de Zvenyigorod keményen ellenállt. A magyar sereget Danyilo testvére, a Belzben uralkodó Vaszilko, pereszopnyicai Msztyiszlav, vlagyimiri Alekszandr, valamint Leszek krakkói fejedelem támogatta, Romant ezzel szemben a kunok segítették, továbbá unokaöccse, Izjaszlav Vologyimerics. A Zvenyigorod közelében vívott csata kezdetben a védők sikerét hozta, a magyarok érzékeny veszteségeket szenvedtek, de Roman meggondolatlansága, hogy tudniillik az orosz fejedelmek segítségét keresve kijött a városból és fogságba esett, eldöntötte a csata sorsát, Zvenyigorod elesett. Halics városát Vologyimer és fia, Izjaszlav feladták, az utóvédharcot folytató Izjaszlav nem tudott sikereket elérni a magyar és szövetséges csapatok ellen. Halics trónjára Danyilo Romanovics, II. Endre magyar király pártfogoltja került. Az Igorjevicsek közül kettőt, Romant és Szvjatoszlavot a halicsiak felakasztottak.

A gyermek Danyilo mellett osztozott az uralomban anyja is. A viszálykodó halicsiak aligha nézték jó szemmel az energikus asszony uralmát, meggyűlölték és Belzbe űzték az özvegyet. A fiatal Danyilo így csak névleg állt Halics élén, a tényleges hatalom a bojárok, mindenekelőtt Vologyiszlav kezén volt. Orosz forrásunk nyíltan meg is mondja, hogy „a hűtlen halicsiak [vagyis a halicsi bojárok] … maguk akartak uralkodni” Ez újabb beavatkozási lehetőséget biztosított II. Endrének. A király 1212-ben személyesen ment Halicsba, visszahívta Danyilo anyját, s a vele és a vlagyimiri bojárokkal tartott tanácskozás eredményeképpen meggyőződött arról, hogy Halicsban ténylegesen Vologyiszlav és azok a bojárok uralkodnak, akik alig egy-két évvel korábban még éppen a magyar uralkodó segítségét kérték az Igorjevicsek ellen, s akik a gyermek Danyilo halicsi fejedelemségének hívei voltak. Az események azonban megmutatták, hogy e bojárok csak azért ragaszkodtak Danyilóhoz, mert annak révén vélték a maguk számára biztosítani a tényleges hatalmat. II. Endre elfogta hát Vologyiszlavot, Szugyiszlavot, Filipet, és megkínoztatta őket. Szugyiszlav pénzen megváltotta magát, de Vologyiszlavot fogolyként Magyarországra vitette az uralkodó. Vologyiszlav testvérei segítséget kértek a pereszopnyicai Msztyiszlavtól, felajánlva neki a halicsi trónt. Msztyiszlav más orosz fejedelmekkel együtt vonult Halics alá Danyilo és a magyarok ellen. A halicsiak Msztyiszlav oldalára álltak. Danyilo nem tudott ellenállást kifejteni, anyjával együtt Magyarországon keresett és talált menedéket, Vaszilko pedig Belzbe futott. Halics fejedelme Msztyiszlav lett.

A Romanovicsok ügye 1213-ban még rosszabbra fordult. Danyilo halicsi trónfosztása után Vaszilko is elvesztette Belzet. II. Endre ez évben szintén halicsi hadjáratra készülődött, aminek előjátékaként szabadon bocsátotta Vologyiszlavot, majd nagy sereggel elindult Halics felé. Még magyar területen, az északkeleti országrészben, a leleszi monostornál kapta a hírt, hogy Gertrúdot megölték. II. Endrének tehát vissza kellett fordulnia. Vologyiszlav azonban halicsi híveivel együtt továbbvonult, Msztyiszlav feladta Halicsot, amelyet Vologyiszlav a maga uralma alá hajtott. Halicsban formálisan is bojáruralom jött létre, Vologyiszlav bojár létére a fejedelmi trónra lépett. Közben Danyilo és anyja, nyilván mert II. Endrétől felesége halála miatt nem várhattak segítséget, Lengyelországba mentek Leszekhez.

Danyilóék jól számítottak, a Halics egy részére szintén igényt tartó Leszek 1214-ben hadjáratot indított Halics, illetve Vologyiszlav ellen. A csata a lengyel-orosz szövetséges sereg győzelmével végződött, de Leszek Halicsot nem tudta bevenni. A Romanovicsoknak Leszek segítségével mindössze két, csekély jelentőségű vlagyimiri várost sikerült uralmuk alá vetniük. A krakkói fejedelem beavatkozása II. Endre rosszallását váltotta ki. Lengyel követség kereste fel Endrét azzal a javaslattal, hogy vessenek véget Halicsban a bojáruralomnak, Endre másodszülött fia, az akkor hatéves Kálmán vegye feleségül Leszek hároméves leányát, Salomét, s Halics trónját Kálmán foglalja el. A két uralkodó a Szepességben találkozott, s megerősítette ezt a megegyezést. Ekkortájt, mindenesetre 1214-ben íródott II. Endre ama levele III. Ince pápához, amelyben úgy tüntette fel a dolgot, mintha Halics (Galícia) főemberei és népe kezdeményezték volna Kálmán halicsi királyságát, s kérte a pápát, utasítsa János érseket Kálmán rutén (orosz) királlyá történő megkoronázására. Endre csak keveset bízott a diplomáciára, annál többet a katonai erőre. A lengyel-magyar szövetséges sereg még 1214-ben Halics ellen vonult, Vologyiszlavot börtönbe zárták, ahol hamarosan meg is halt. Nem volt akadálya, hogy Kálmán, akit közben János érsek királlyá koronázott, elfoglalja Halics trónját. Halics Kálmáné lett, egy részét, Przemyślt Leszek kapta meg, míg Leszek a magyar király ellenére Vlagyimirt a Romanovicsokra bízta.

A krakkói fejedelem önkényes cselekedete miatt II. Endre haragra lobbant, s elvette Leszektől Przemyślt. A megszégyenített lengyel uralkodó a novgorodi Msztyiszlavtól kért segítséget, neki ajánlva fel Kálmán halicsi trónját. A magyar uralmat terhesnek érző halicsiak viszont Danyilót hívták meg Halics élére. A versenyfutás 1215-ben Msztyiszlav győzelmével végződött, elűzte Halicsból Kálmánt, aki híveivel, köztük Szugyiszlav bojárral Magyarországra menekült. A halicsi fejedelmi széket Msztyiszlav foglalta el, Danyilo pedig Msztyiszlav leányát vette feleségül. Danyilo szemet vetett az előző évben a lengyel uralkodó tulajdonába jutott nyugat-halicsi területre, Przemyślre, s apósa tiltakozása ellenére hozzákezdett a maga számára történő meghódításához. 1216 tavaszán Leszek sereget küldött Danyilo ellen, de az kevés sikert tudott felmutatni. Ekkor Leszek újra szövetséget ajánlott II. Endrének, lemondva halicsi területi igényeiről veje, Kálmán javára. A lengyel és a magyar sereg Przemyśl bevételével kezdte meg a halicsi hadjáratot, majd nyílt csatában vereséget mért Msztyiszlav erőire. Ezt követően a Danyilo által védett Halics ellen fordultak. A Kálmán vezette magyar sereg és a lengyelek egészen az első hó leeséséig, októberig kísérleteztek az ostrommal. Táboruk lebontása után azonban váratlan sikert mondhattak magukénak. Legyőzték és a fejedelemségből kiűzték Msztyiszlavot. Ez tarthatatlanná tette Danyilo helyzetét is. Így 1216 végén helyreállt Halicsban]] Kálmán rutén királysága, az orosz fejedelemség újra magyar uralom alá került.

Az egymást követő halicsi hadjáratok a II. Endre-féle új berendezkedés politikájának időszakára estek.

Az új berendezkedés tetszhalála és feléledése

A királynak 1219 folyamán külpolitikai kudarc is nehezítette helyzetét. Ismét igazolódott, hogy a halicsi hódító politika a befektetett anyagi és emberáldozathoz képest csak rendkívül szerény eredményeket hozhat: Kálmán újabb halicsi királysága sem bizonyult hosszú életűnek. A Kálmánt védő magyar sereg vezére, Fila gőgös, elbizakodott ember volt, az oroszokkal szemben éles kardjában, gyorsan járó lovában bízott, nyílt erőszakot alkalmazott a halicsiak ellen. Egy szűk bojári réteg, Szugyiszlav és társai támogatták a magyar uralmat. A többség azonban a volt halicsi fejedelemhez, Msztyiszlavhoz húzott, aki kun segítséget hozott a Halicsot tartó magyar-lengyel seregek ellen. Az 1219. augusztus közepén lezajlott csata Msztyiszlav győzelmével végződött, sok magyar és lengyel halt meg ott, Fila pedig fogságba esett. A vesztesek Halics kapujánál újra megkísérelték az ellenállást, de Msztyiszlav bevonulását Halics városába nem tudták megakadályozni. A vízhiánytól gyötört védők megadták magukat Msztyiszlavnak, maga Kálmán és számos magyar előkelő is Msztyiszlav fogságába esett. A magyarbarát Szugyiszlav bojárnak Msztyiszlav megbocsátott, utóbb még Zvenyigorodot is elnyerte. A magyarok szorult helyzetükből politikai egyezség eredményeképpen szabadulhattak. A halicsi bojárok tanácsára Msztyiszlav kisebbik leányát felajánlotta Endre harmadszülött fia, Endre számára. Noha II. Endre keresztes hadjáratának egyik kézzelfogható sikereként a gyermek Endre az örmény király leányának jegyese lett, a magyar uralkodó most felbontotta a jegyességet, és létrejött az eljegyzés a fiatal Endre és a halicsi trónt tartó Msztyiszlav leánya között. Ez az alku mindenképpen a halicsi bojároknak volt a legelőnyösebb, mert így bármikor kijátszhatták egymás ellen Msztyiszlavot és Endrét. Elfogadható volt ez II. Endre és a magyar urak számára is, hiszen Kálmán és a fogságba esett magyarok ily módon megszabadultak halicsi rabságukból, a jegyesség révén biztosítva volt a halicsi belügyekbe való újabb beavatkozás lehetősége.

Endre és Béla politikája az 1220-as évek közepén

1226 télelőn II. Endre sereggel indult a halicsi fejedelem ellen. Előbb Przemysl alá érkezett, amelyet ostrom nélkül elnyert, majd sorra foglalta el Zvenyigorod, Tyerebovl és Tyihoml várát. A Kremjanyec melletti csata megállította II. Endre győzelmeinek sorát, a magyar uralkodó Zvenyigorodhoz volt kénytelen visszavonulni. Msztyiszlav, Szugyiszlav bojár közvetítésével, Danyilo Romanovicsot igyekezett megnyerni maga számára. A Halics városából kivonuló Msztyiszlav újabb ütközetbe bocsátkozott a magyarokkal, s legyőzte őket. Közben Danyilo és Vaszilko is megérkezett, s a magyar király üldözésére bíztatták Msztyiszlavot. Szugyiszlav azonban nem akarta II. Endre romlását, lebeszélte Msztyiszlavot a király üldözéséről. Ugyancsak Szugyiszlav kezdeményezte, hogy Msztyiszlav mondjon le Halics trónjáról, mivel a bojárok úgysem támogatnák, s házasítsa össze leányát jegyesével, az ifjú Endrével, s a fiatal párnak engedje át Halicsot. Msztyiszlav és a halicsiak Danyilót látták volna szívesen Halics trónján, de mégis Szugyiszlav és a magyarbarát bojárok álláspontja győzedelmeskedett: Msztyiszlav Halicsot az ifjú Endrének adta. Endre 1226–1227 fordulóján Halics élére került. Még a katonailag balsikerű 1226. évi hadjárat is alkalmat nyújtott arra, hogy a hadjáratban való vitézkedésért birtokot lehetett az uralkodótól kapni. 1229-ben II. Endre azért jutalmazta meg fehérvári várfölddel egy szerviensét, mert az oroszországi hadjáratban kitüntette magát.

Az 1226. végi politikai egyezség nagy vesztese Msztyiszlav másik veje, Danyilo Romanovics volt. Msztyiszlav már 1227-ben belátta, vétkezett, hogy Halicsot nem Danyilónak adta, hanem Szugyiszlav álnok tanácsára hallgatva idegenre bízta. Msztyiszlav és Danyilo elhatározták, hogy közösen Endrére támadnak, s győzelmük esetén Halics Danyilóé lesz. A terv azonban nem realizálódott, mert Msztyiszlav még abban az évben meghalt. Endre fő támasza Halicsban Szugyiszlav bojár volt, aki viszont szövetségben állott mind a kijevi Vologyimerrel (Vlagyimirral), mind a csernyigovi Mihaillal, s ez bizonyos stabilitást biztosított Endre halicsi uralmának. Ugyanakkor Danyilo a lengyelek felé tájékozódott, mazóviai Konráddal kötött szövetséget. 1228-1229-ben azonban már újra mozgolódtak a halicsi bojárok, Danyilót hívták Halicsba, kihasználva a magyarbarát Szugyiszlav távollétét.

II. Endre külpolitikája uralkodásának utolsó éveiben

Noha II. Endre har­mad­szülött fiának, Endrének 1226–1227 fordulóján sikerült Halics élére kerülnie, s a magyarbarát Szu­gyisz­lav bojár ügyes politikája révén vala­me­lyest kon­szo­lidálódott is a helyzete, de ellenfele, Danyilo Romanovics csak az alka­lomra várt, hogy akciót indíthasson Halics vissza­szer­zé­séért. Ez 1229 elején érke­zett el, ami­kor kihasználva Szugyiszlav távol­lé­tét, haddal indult Halics elfog­la­lá­sára. Elju­tott a város alá, Szugyiszlav udvarházát kirabolta, de azt nem tudta meg­aka­dá­lyozni, hogy a magyarhű bojár vissza ne térjen a városba. Endre és Danyilo serege a Dnyesz­ter jegén egész nap csatát vívott, de döntést nem tud­tak kicsi­karni. Danyilo egyre duzzadó sere­gével teljesen körbevette a várost, kilá­tás­ta­lanná téve a város­be­liek ellenállását. A védők feladták Halicsot, amely Danyilo bir­to­kába jutott. Danyilo, emlé­kezve II. Endre iránta tanúsított szere­tetére, könyö­rü­le­te­sen bánt fiával, az ifjú End­rét szabadon bocsá­totta, s egé­szen a Dnyeszterig kísé­re­tet biztosított számára. A magyarpárti halicsi bojárok közül egyedül Szu­gyisz­lav tar­tott End­rével, aki Magyar­országra érve szüntelenül agi­tált az újabb halicsi hadjárat meg­in­dí­tása érde­ké­ben, félve, hogy Danyilo túl­zot­tan megerősödik Halicsban. A had­járat veze­té­sét Béla király vál­lalta magára, seregét Barc kunjai is erősítették. Útban Halics felé, a Kár­pátokban felhőszakadás zúdult Béla sere­gére, amely meg­ti­ze­delte a magyarok lóál­lományát. A zord időjárás sem tán­to­rította el Bélát terve vég­hez­vitelétől, meg­ér­kezve Halics alá büszkén megüzente Halics városának: vajon ki lesz képes meg­vé­deni azt karjától és seregei hatalmától. Danyi­lót Kötöny kunjai és len­gyelek segí­tet­ték. Mind­inkább nyilvánvalóvá lett Danyilo sere­gének fölénye és túl­súlya. Béla hada egy részével Danyilo feje­delemsége, Vlagyimir (Lodoméria) ellen vonult, egy várat el is foglalt ott, serege nagy zsákmányra tett szert, de ez a fél­re­ve­zető had­moz­du­lat sem tudta kicsalni Halicsból Danyilót. A hali­csiak Bélának Halics vára alatt hagyott embereit szét­morzsolták. Béla a Pruthoz vonult vissza, ám a hosszú gyalog­lás, a szaka­dat­lan esőzés, a hiányos táplálkozás kimerítette és meg­ti­ze­delte seregét. A harsány optimizmussal meg­indult hadjárat csúfos kudarc­cal vég­ző­dött, Halics­ban Danyilo maradt az úr, a magyar sereg színe-java pedig elhullott.

1231-ben Danyilo elég erősnek érezte magát, hogy rokona, a Przemyślt tartó Alek­szandr ellen támad­jon, és kivesse őt onnan. Alek­szandr a magyarokhoz menekült, és az ott tartózkodó Szugyiszlav segít­sé­gét kérte. A magyarpárti bojárnak sikerült ráven­nie II. Endrét és fiait, Bélát és Endrét az újabb Halics elleni hadjáratra. Elő­ször Jaroslaw várát foglalták el, ennek ostromában a magya­rok közül főleg az a Türje nembeli Dénes tüntette ki magát, aki már Béla király 1229. évi halicsi had­já­ra­tának is egyik veze­tője volt, megalapozva e tetteivel későbbi, IV. Béla kori, a her­cegi méltóság elérésében tetőződő kar­ri­er­jét. A magyar sereg sorra foglalta el a nyu­gat-oroszországi városokat. Jaroslaw után Halicsot, Vla­gyi­mirt, Belzet és Cservent. A halicsi bojárok taná­csára II. Endre, aki még egy ideig hódítását élvezve Vla­gyi­mir­ban maradt, fiát, Endrét tette Halics fejedelmévé. Endre fő táma­sza ezúttal is Szu­gyisz­lav volt, emel­lett sok magyar Halicsban maradt, és néhány orosz fejedelem is vele szövetkezett Danyilo elle­né­ben. Ezekre az erőkre támaszkodva Endre már 1231-ben megtámadta Danyilót, de a testvére, Vaszilko támo­ga­tá­sát élvező Danyi­lót nem sikerült megvernie a csatában. Az összecsapások 1232-ben is foly­ta­tód­tak. Danyi­lóék nagy személyi vesz­te­sé­ge­ket okoztak Endrének, de Halics városát a magyar király­fi­tól nem tudták és ekkor nem is próbálták visszavenni. Danyilo növekvő aktivitása azonban 1233-ban arra bírta Endrét és Szugyiszlavot, hogy erő­sí­tést kérjenek Magyarországról. Több halicsi hadjárat részt­ve­vője, Türje nembeli Dénes érkezett orosz földre. Danyilo Kijevből Kötöny kunjait és Izjaszlavot hívta segít­ségül. Izjaszlav árulása ellenére is sikerrel harcolt Danyilo Endre ellen, a Pere­mijl mellett legyőzte Endre seregét. Mint a beregi egyez­mény szövegéből tudjuk, maga II. Endre is foglalkozott 1233 augusz­tusában a halicsi hadjárat tervével, hogy szorult helyzetben levő fián segítsen, de ez a hadjárat elma­radt. 1234-ben tovább rom­lott Endre helyzete Halicsban. A korábban mellette álló Gleb orosz fejedelem Danyi­lóhoz pártolt, aki a halicsi bojárok nagyobbik részének támogatását élvezte. A hali­csi feje­de­lemség terü­lete már Danyilonak engedelmeskedett, csak Halics várát ural­ták még a magyarok. A város végső szük­séget szenvedett. Danyi­loék a fagy erő­sö­désére vártak, hogy a Dnyeszteren átkel­hes­se­nek. Szugyiszlav még kísérletet tett, hogy viszályt szítson Danyilo tábo­rában, de közben Endre meghalt, a halicsiak pedig megnyitották a várost Danyilo előtt. Szu­gyisz­lav – mint már annyiszor – Magyar­országra menekült. Az ifjú Endre halálával, Danyilo győzelmével a magyar–halicsi hábo­rúk tör­té­ne­té­ben közel fél évszá­zados szakasz zárult le, amely III. Béla halicsi beavatkozásával az 1180-as években kez­dő­dött, s amelyre a Halics meg­szer­zé­sét, alávetését célzó magyar feudális hódító törekvések erő­sza­kos érvényesítése nyom­ta rá bélye­gét. 1234-ben csak az expan­ziós törekvések szűntek meg, de nem maguk a magyar–halicsi kapcsolatok. Kevéssel azt köve­tően, hogy Danyilo elfog­lalta Hali­csot, a halicsi bojá­rok fellázadtak ellene, s Danyilo 1235-ben a magyarokhoz mene­kült.

Magyarország a tatár támadás útjában

Ha IV. Béla Magyarország trónjára kerülve nem is vezetett többé hódító hadjáratot Oroszországba, az egy­mással versengő orosz feje­delmek azonban többször is megfordultak a magyar király udvarában, hogy támo­gatását elnyerjék, vagy menedéket lel­je­nek nála. Így már 1235-ben Magyarországon járt Danyilo az ellene fellázadt halicsi bojároktól való féltében. Segítséget nem kapott, de mivel testvérének, Vaszilkonak sike­rült lengyeleket magával vinnie, Halicsig nyomultak előre, ám a várost nem tud­ták visszafoglalni. A követ­kező évben, 1236-ban Danyilót lengyel, orosz és kun seregekkel Mihail csernyigovi fejedelem, vala­mint Izjaszlav támadta meg. Danyilo megostromolta Halicsot, amelyet Mihail és fia, Rosztiszlav tartott, de dön­tésre nem került sor, békét kötöttek. Az összeütközésben Mihailt és Rosztiszlavot sok magyar támo­gatta. 1237 nyarán Danyilo és Vaszilko újra Magyar­országra jött, amiből gyanítható, hogy a Mihailt és fiát támo­gató magyar hadak nem IV. Béla által küldött csapatok voltak. A két orosz fejedelem Magyarországon be akart avatkozni II. Frigyes és Babenberg Frigyes ekkor folyó háborújába, de IV. Béla ezt megtiltotta nekik. Közben Mihail elfoglalta Kijevet, s fiát, Rosztiszlavot Halicsban hagyta. Rosztiszlav hamarosan Lit­vá­nia ellen vezetett hadat, s távollétét használta fel a Magyarországról újból segítség nélkül megtért Danyilo Halics meg­szer­zé­sére, ami sikerült is neki. Rosztiszlav, értesülve Halics elpártolásáról, az erdélyi Radnán keresztül Magyarországra jött.

Stílusirányzatok

Rajta hagyta lenyomatát az esztergomi műhely a halicsi Szent Pantaleon-templomon, amely az 1210-es évek máso­dik felében, Kál­mán halicsi királysága idején épülhetett.

A tatárok útja Vereckéig

A derékhad és a déli szárny Vlagyimirból Halics ellen vonult, s elfog­lalta a várost. Halicsból Batu a déli szárnyat Dzsingisz kán másik két uno­ká­já­nak, Ögödej fia Kadannak, illetve Toluj fia Büdzseknek a vezetése alatt Moldván keresz­tül Erdély ellen küldte. Ezzel biztosítani kívánta Magyarország kétirányú, északi és keleti bekerítését. Maga Batu kán pedig a derékhaddal, amely­nek másik test­vére, Siban, valamint a mongol hódításokban magát sokszorosan kitüntetett Szü­beetej is tagja volt, az orosz kapu (a Vereckei-hágó) felé, Magyarország ellen indult.

R. Várkonyi Ágnes

A balkáni hadjárat

A lengyeleket Moldvából kiszorító török és tatár csapatok Halicsig hatoltak.