Halle

A Múltunk wikiből

Halle an der Saale

Szász-Anhalt tartomány legnagyobb városa Németországban
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.
1722
Halléban megjelenik – Bél Mátyás és Krmann Dániel átdolgozásában – a szlovákok által használt ócseh nyelvű kralici biblia.

Gábori Miklós

A kultúrák összefüggései

Időközben feltárták Bilzingsleben őstelepét Halle közelében – gazdag leletanyaggal, Archantropus koponyarészekkel –, kora 450 000 év.

R. Várkonyi Ágnes

Intézmények, iskolák, nyomdák, könyvtárak

A század közepétől kezdve a német egyetemek közül Wittenberg, Halle, Lipcse látott egyre több magyar diákot, de emelkedett a száma az angliai, svájci egyetemeket és főleg az Egyesült Németalföld Köztársaság híres akadémiáit látogató magyar diákoknak is.

Erdélyi hagyományok: kartezianizmus, pietizmus

Az új művelődéspolitikai elvek regionális körzetei már a századfordulón jól kirajzolhatóak a vállalkozó főurak, köznemesek, polgárok és értelmiségiek körében. Jól felismerhetőek ezek az elvek Bethlen Miklós és Platthy Sándor egybehangzó társadalomkritikájában, a fiát Halléba küldő Hellenbach és a kolozsvári orvos, Vizaknai Bereck György hasonló műveltségfelfogásában.

Művelődéspolitika Rákóczi államában

A központi hatalom pártját alkotó csoport tagjai – Roth, Zimmermann, Hellenbach – fiaikat a hallei egyetemre küldték.

Kosáry Domokos

Korszerűbb tendenciák és rendi provincializmus

Most, történetünk kezdetén, a mozgalom központja már Halle, vezető alakja pedig August Hermann Francke (1663–1727) volt, aki, az egyetem tanáraként, személyesen is kapcsolatba került a Magyarországról érkező hallgatókkal. Ezek az ifjak így a forrásnál, közvetlen tapasztalásból ismerhették meg a német mozgalom elvi célkitűzéseit és azok gyakorlati megvalósítását egyaránt. A pietisták ugyanis nemcsak a benső, személyes vallásosság, a bibliaolvasás, a bűnös világtól való elfordulás jámbor óhajával tértek el a hatalmi harcokba merült ortodoxiától, hanem talán még inkább azzal, hogy híveiket tényleg megpróbálták saját körükbe vonni, részt adni nekik az egyházi ügyek intézésében, és ugyanakkor egyéni lelki gondozásukon túlmenően részt is venni praktikus, intézményes szervezeti megoldásokkal gyermekeik gyakorlati nevelésében, reálisabb irányú oktatásában, árváik és elesettjeik felkarolásában. A Halléba került ifjak megbámulhatták Francke iskola-kemplexumát is, amelynek 1727-ben, minden ágát összevéve, 1725 növendéke és 175 oktatója volt.

A protestáns iskolák

Az öt nagy líceum (Pozsony, Sopron, Késmárk, Lőcse, Eperjes) közül a pozsonyit a hanyatlásból a tudós Bél Mátyás emelte ki, aki a század elején Halléban Francke tanítványa, nevelőintézetében munkatársa, sőt fiainak tanítója volt.

Külföldi tanulmányok

A legjobbak Halle viszonylag új, a 17. század végén alapított, de hamar az élvonalba került egyetemére igyekeztek, amely a pietizmus és a korai felvilágosodás, Francke majd Christian Wolff működésének központja volt. De nagy volt Jena, a konzervatívabb Wittenberg, a frissen alakult Göttingen és egy sor más német egyetem jelentősége is.

A bécsi kormány e külföldi egyetemjárást főként időszakunk vége felé próbálta akadályozni. Eleinte, vagy másfél évtizedig, a protestáns ifjak különösebb akadály nélkül mehettek külföldre. 1725-től kezdve útlevelet kellett kérniök, amelyet a helyi hatóságokon át, Bécs hozzájárulásával adott meg a Helytartótanács. Nehezebbé vált a helyzet, főleg német egyetemek, így Halle vonatkozásában az osztrák örökösödési háború, majd a hétéves háború idején. Sőt a hazai katolikus egyház óhajára a bécsi udvar a porosz béke (1763) után is felfüggesztette a kiutazásokat. A külföldi tanulmányok teljes felszámolása persze egyrészt a nemzetközi visszhang szempontjából volt meggondolandó, másrészt pedig azért, mivel az esetben idehaza kellett volna a protestánsok felsőoktatását egyetemi szintre emelni. A sok akadékoskodás végül is hiábavalónak bizonyult. Pár évi szünet után, 1766-ban a diákok kiáramlása a szokott korlátok közt újra megindult.

Cenzúra, nyomdák, könyvek

Bizonyos kárpótlást jelentett egyrészt az, hogy a hazai pietisták külföldön, Halléban, Jenában, Lipcsében is nyomtathattak könyveket, másrészt pedig az, hogy időszakunkban itthon is létrejött már néhány olyan polgári vállalkozásszerű nyomda, amely nemcsak a katolikus, hanem a protestáns megrendelőknek is rendelkezésére állt.

H. Balázs Éva

Kaunitz kancellár

Schwanau Prágában, a Carolinumban tanult jogot, onnan Halléba ment, a századelő vezető német egyetemére, ahol a legrangosabb tudós professzor a természetjog nagyhatású művelője, Christian Thomasius volt. Ismeretes, hogy Thomasius kurzusain és munkáiban a természetjog szokásos tananyagán kívül a tortúra, az inkvizíció kérdéseivel foglalkozott, és külön, a korai felvilágosodás jeles iratait szentelte a tolerancia, a kínvallatás, az eretnekség kérdéseinek. Ugyanő a világi uralkodók kötelességévé tette, hogy az addig merőben egyházi vagy vegyesen egyházi és világi ügyeknek minősített pedagógiai-kulturális-társadalmi kérdésekbe beavatkozzanak. A közjog és a történelem professzora, Gundling (Nicolaus Hieronymus) a korszerű jogi ismereteket minden politikus, minden kormányzat számára nélkülözhetetlennek hirdette. Mint egykori retorikaoktató, hallgatóival antik auktorokat olvastatott és értelmeztetett.

Az ifjú Kaunitz nevelőtanárának előképzettségében a legújabb monográfia szerzője Christian Wolff hatását tartja a leglényegesebbnek. Nem a szokványos meggondolásból. Nem azt hangsúlyozva, hogy a természetjogi tanítások leghatékonyabb elméje hallei működése során a katolikus államok leendő hivatalnokait vagy instruktorait képezte ki.

A középnemesség

Az ifjú evangélikus és református nemesek körében az új elvek elfogadása legalább olyan mértékben írható a hallei, lipcsei, jenai egyetem javára, mint később Göttingáéra. A protestáns fiatalok itt ismerkednek meg olyan történeti, jogi felfogással, új tudományokkal, így a statisztikával, a gazdaságtannal, melyeket a közéletben is, de magánemberként is, ha csak birtokuk agrár- és ipari lehetőségeire összpontosítják figyelmüket, magas szinten hasznosíthatnak.

Kosáry Domokos

Más hazai népek és a felvilágosodás

A szerb ortodox egyházi szervezet nem volt a horvát rendi önkormányzathoz mérhető, de kiváltságaival mégis fontos „nemzeti” összetartó keretnek minősült. Az új fejlődés bázisát, minden külső hatás mellett, a hazai szerb társadalmi fejlődés hozta létre. Így a kereskedő és kézműves polgárság erősödése, főleg a bácskai városokban, azután a császári sereg szerb tisztjeinek szerepe, akik közül többen nemességet kaptak, valamint az értelmiség gyarapodása, olyanokból, akik az ortodox egyházból igyekeztek világi pályák felé utat találni, vagy olyan diákokból, akik esetleg Szegeden, vagy a pozsonyi evangélikus líceumban végezték a középiskolát, sőt olykor Halle, Lipcse vagy éppen Göttinga egyetemére is eljutottak.

A szerb irodalomban, főleg annak vallási jellegű termékeiben, az 1780-as évekig az egyházi ószláv-orosz keveréknyelv volt előtérben. Ezt képviselte a szépirodalomban a változatos életű Zaharija Orfelin érseki írnok. A szerbnek irodalmi nyelvvé emelését a bánsági születésű Dositej Obraković kezdte meg, aki az egyházi pályától elfordulva fő élményeit Bécsben, a felvilágosult abszolutizmus műhelyében szerezte, míg közben Halléban, Lipcsében is megfordult.

Felsőoktatás

Azt, hogy Göttinga jelentősége időszakunkban Jenával vagy akár az előzőleg élen haladó Halléval szemben megnőtt, nem annyira a hallgatói létszám, mint inkább az a minőségi különbség magyarázza meg, amely lehetővé tette, hogy a felvilágosodás fő német közvetítő központjaként magyarországi vonatkozásban különleges szerepet vigyen.

Arató Endre

A magyar–szlovák nyelvharc további állomásai

Határkövet jelentett Štúr Das neunzehnte Jahrhundert und der Magyarismus (1845) című röpirata, amely a szlovák–magyar nyelvharc berekesztő írása volt. Ebben a szlovák szerző konzervatív nézeteket fejtegetett, s felfogása Hegel hatását mutatta. Štúr e művében szembefordult a francia felvilágosodás gondolatával, s dicsérte a Szent Szövetséget. Világnézetére hallei tartózkodása idején (1838–1840) tett mélyebb hatást Hegel rendszere, elsősorban történetfilozófiája.

Irodalom

A hallei központról tanulmányok: August Hermann Francke, Hallesche Universitätsreden (Halle, 1964).

Kiadványok