Haller József

A Múltunk wikiből

H. Balázs Éva

A vármegye felszámolása. A kerületi bürokrácia.

Teleki optimizmussal vágott neki a súlyos munkának. Remélte, hogy „bővebb alkalmatosságot nyer” hazája szolgálatára és a „Köz Jónak” előmozdítására… „Kivá1tképpen való nagy bizodalmamat helyeztetem azért a T.-N. Statusoknak és a Köz Jónak előmozdítására összevetett vállakkal, velem együtt való munkálkodásokban…”[1] Bízott tehát a rendi segítségben, és figyelembe véve saját és utódja munkáját, mintha nem is ok nélkül tette volna. Rövid ideig állt az irdatlan terület élén, alkancellári kinevezése után Haller József vette át munkáját.

Prónay László végig győzte a terhet. Besztercebányáról keltezte az 1788-as évről 91 oldalas jelentését, melyet már a kancelláriai utasítás jegyében készített. (Ha majd egyszer kiadjuk ezeket a jelentéseket, akkor érthetővé válik, miért nyilatkozott Schwartner Márton olyan tisztelettel a biztosok munkálatairól, amelyeket röviden „földrajzi-statisztikai elemzések”-nek[2] nevezett.) Címük valóban Topographisch-statistische Schilderung, de nem statisztikai adatokkal, hanem az utasításnak megfelelően a vallásüggyel indítanak. A séma szerint a következő témákról kell számot adni: 1. Vallásügy (ezen belül a tolerancia és az erkölcs kérdése); 2. Oktatásügy; 3. A lakosság számadatai; 4. Rendészet; 5. Közbiztonság; 6. Adózás; 7. Úrbér; 8. Gazdasági ügyek; 9. Az infrastruktúra (út, vízszabályozás, épületek); 10. Kereskedelem. A jelentés második fő része az ügyintézés problémáit adja elő hat pontban: Vajon a komisszárius kerületét, az alispánok megyéiket, a szolgabírák járásaikat beutazzák-e? Melyek az ügyintézés lehetséges egyszerűsítésének módozatai? Milyen a német nyelv helyzete? A tisztviselők alkalmassága? Melyek a saját munkájában felmerülő problémák?

A besztercebányai, a nagyváradi, de a többi kerület jelentése is páratlan történeti értékkel bír. Az új típusú bürokraták – mert már azok, részben II. József elszánt sürgetése, részint saját kitűnő készségeik miatt – a kötelező válaszokon kívül maguknak adott váratlan kérdésekre is válaszolnak. Fontos információkat nyújt Prónay, amikor megírja, hogy az ő kerületében már a tolerancia-rendelet megjelenése előtt érvényesült a vallási türelem, kivéve Gömör, és Liptó megyét, ahol Balassa Pál, Csáky György és Illésházy főispánsága alatt az országos szokások érvényesültek. A többi megyéjében már 1781 előtt is viseltek hivatalt a protestánsok. Általában azt tartaná kívánatosnak, hogy a helyes rendelkezéseken kívül az azok betartásához szükséges eszközök is rendelkezésre állnának. Ami az erkölcsi kérdéseket illeti: az erkölcsök jók, de be kell vallani, hogy a káromkodás, az esküdözés teljesen mindennapos, észre sem veszik. Különösen a szlovákok fogyasztanak sok pálinkát, de a rossz termés, a drága gabona miatt nem lehet pálinkát égetni. Majd az utak kiépítése ezen is segíteni fog: idehozzák a jó utakon az olcsó és az egészségre kevésbé ártalmas bort. Ami az oktatást illeti, vannak hibák, vannak eredmények: a tanítók német nyelvtudása hiányos, a gyerekek alig járnak munkaidőben iskolába. Télen járnának, de akkor nincs lábbelijük. Prónay jelenti azt is, hogy Besztercebányán egy nemesi társaság ipariskolát alapított, ahol felekezeti különbség nélkül hasznos tudnivalókba vezetik be a lányokat. Reméli, hogy ez a magyar (hangsúlyozottan magyar!) példa másutt is hatni fog. A jelentés a lakosság számadatai után a közbiztonság hiányosságaival foglalkozik. A rablók főként az országosan meghirdetett takarékosság, vagyis a hajdúk elbocsátása miatt szaporodtak el. Jobb híján – javasolja a kerületi főispán – szabadságolt katonákat kell szolgálatra berendelni. Nem kíméli az újonnan bevezetett törvénykönyvet, különösen az aránytalanul hosszú börtönbüntetések miatt. A börtönök tele vannak, a rabok pénzbe kerülnek, pedig a kassza üres, s ráadásul a büntetés nem javít, a fiatalkorúak bűnözőkkel összezárva teljesen tönkremennek. (Máshonnan is hasonló bírálatok érkeztek: ebből következően kötegszámra dolgoztatták ki a kerületekkel-megyékkel a börtönfelújítási terveket. A megyei ügyosztály 1788-as és 1789-es iratanyagát ellepik a börtönrajzok – számuk sokkal nagyobb, mint az egyéb terveké.)

Rendkívül tanulságosak Prónay, de a többi komisszárius ipari-kereskedelmi helyzetjelentései is. Sokkal pontosabbak és megbízhatóbbak, mint a kereskedelmi ügyosztály ismert és sokat idézett országos összegezése. Különbséget tesznek a manufaktúrák; fabrikák és egészen kis üzemek között, és, nem véletlenül, helyenként kiemelik a jó iparosokat. Hangsúlyozzák, ha „kivitelre” is dolgozik, vagyis ha más megyék területén is megveszik készítményeit. Ugyanitt, amikor nemlegesek a válaszok a „behozatal” kérdésére, hasonlóan csak megyei szintű behozatalról van szó. Prónay sziléziai takácsok meghívását javasolja, hogy a férfiakat tanítsák; ne legyen a szövés-fonás csak házi szükségleteket kielégítő női munka. Részletezi a famegmunkálás sok ágát, forgalmát és az olajkárok nagy külföldi bevételeit. Ezek, mintegy ezer család, Lengyelországon túlra, a Német Birodalom különböző országaiba is eljártak. E bevételnek – tudjuk, a tilalmi rendeletek nyomán – sajnálatosan vége szakadt.

Hiba lenne a kerületi beosztásban létrehozott új bürokratikus apparátust merőben a főispán-komisszárius személyéhez kapcsolva vizsgálni. Ha mindössze tíz kiemelkedő személy teljesítményéről lenne szó, országos viszonylatban ez vajmi keveset számítana. Minthogy azonban a biztosok alispánjaikra támaszkodtak, azok pedig a szolgabírákat kurrentálták a futó ügyek intézésével, az új bürokratikus háló a falusi bírákig terjedt. A lecke megoldása több száz embert szakszerűen, több ezer embert kényszeresen mozgósított. Hajdu Lajos rendkívül plasztikusan mutatja be Tolna megye anyagán, mi és hogyan történik a kiemelkedő tehetség, Hajnóczy József irányítása alatt. Főnöké, a királyi biztos Széchényi Ferenc jól választott. Más megyékben alacsonyabb a szint.

A tíz kerület funkcionáriusait a jozefinus korszak befejezte után különböző hivatalokban és főként az országgyűlési bizottságokban látjuk viszont. Felkészültségük jogi problémák megoldásában, kulturális, gazdasági újítások szorgalmazásában elhatárolja őket az apparátus régi vágású képviselőitől. Ez éppen úgy érvényes Haller Józsefre, mint Széchényire, vagy azokra, akik partnerként dolgoztak velük a Helytartótanács legérzékenyebb ügyosztályain, a megyei, kereskedelmi, városi ügyek bonyolításában. Még találkozunk velük, hiszen a jozefinizmus kipróbált képviselői zömmel szabadkőművesek. Érzelmileg meginogtak a válság éveiben, de leglényegesebb elveik mellett híven kitartottak.

A szabadkőművesség politikai színeváltozása

Mit is lehetett érvként felhozni egy reform ellen, ha abban Széchényi Ferenc, Haller József vagy az értelmiségiek legjobbja, Hajnóczy József vállalt munkát.

Benda Kálmán

Kabineti abszolutizmus, rendőruralom

Néhány nappal Sándor Lipót főherceg temetése után, Ferenc király megkezdte a magyar kormányzat vezető méltóságainak leváltását. Július 20-án azonnali hatállyal fölmentette Zichy Károly gróf országbírót, Ürményi József személynököt és Haller József gróf tartománybiztossági főigazgatót.

Lábjegyzetek

  1. Országos Levéltár C 53. Departamentum publico-politicum. 1786. F 210.
  2. M. Schwartner, Statistik des Königreichs Ungarn. Pest, 1798. 12.

Irodalom

Ugyanez a Teleki a legnagyobb gonddal, humánusan elemzi kerületének állapotát (Ugyanott. F 205) és nyilván szívesen válik meg e terhes és egyéniségéhez nem illő munkakörtől. Utódjának, Haller Józsefnek már a fokozódó drágulással, a fizetések, nyugdíjak, panaszok intézésével is bajlódnia kell, miközben a beszámolási kötelezettség nem módosult (Országos Levéltár C 44 Departamentum politicum comitatuum, 1788, F 12. P 34–40).