Harka vezér

A Múltunk wikiből
Wikipédia – Tétény vezér

Györffy György

Milyen módon történt a föld elosztása?

A családi hagyományok alapján dolgozó Anonymus hét magyar vezér (Álmos fia Árpád, Előd fia Szabolcs, Kündü fia Kurszán, Ond fia Ete, Tas fia Lél, Huba, Tétény fia Harka) mellett hét csatlakozott „kun” vezért is szerepeltet (Ed, Edemen, Et, Böngér fia Bors, Osád fia Örsúr, Vajta, Ketel fia Alaptolma). Szálláshelyüket általában ott jelöli meg, ahol a vezérektől eredő úri nemzetségek a 12. században birtokoltak, e nemzetségi szállásterületek pedig sohasem egy országrészre kiterjedő törzsterülettel, hanem többnyire egy-egy vármegye területével esnek egybe. Anonymus „hét vezérének” szálláshelyei már távolról sem mutatnak hét különböző vidéken fekvő törzsi központra. Árpád szálláshelyét a Csepel-szigeten, Előd fia Szabolcsét Fejér megyében, Kündü fia Kurszánét meg Pest-Pilis megyében jelöli meg, tehát egymáshoz igen közel. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az állítólagos ötödik vezér, Tas fia Lél – akiről Anonymus nem tudja, hogy Árpád dédunokája volt – Bodrog megyében kap szálláshelyet, megállapíthatjuk, hogy az anonymusi vezérnévsorból nem indulhatunk ki e kérdés eldöntésénél.

Egy 1979-ben közzétett arab forrás, Ibn Hajján Rabatban fellelt krónikája a 942-ben a spanyol határvidéken elfogott magyar vitézek elmondása alapján ismerteti a magyarok (turkok) hét vezérét. Mivel a megadott névsorban a „leghatalmasabb” vezér mellett a gyula és Bulcsú harka is szerepel, ez inkább vonatkoztatható a hét törzsfőre, semmint hét kalandozó csapatvezérre. Az egykorú feljegyzésen alapuló másolat nehézsége, hogy számos arab betű többféleképpen olvasható, s így csak néhány név egyeztethető az ismertekkel, sőt egyes esetekben az is vitatható, hogy a betűcsoport arab szót vagy magyar nevet takar. A főfejedelem megjelölésénél a forráskiadásban Sana áll, ami lehet az arab 'méltóság' szó, de lehet az arab másoló által szónak felfogott személynév is, Sana ugyanis egy pont változtatásával Sabának is olvasható. Ez esetben a név a nyugati forrásokból ismert Schaba kalandozás kori magyar vezérnek és krónikáink Chaba királyfijának nevével egyeztethető. A második vagy arab kiolvasás szerint a méltóságára leghatalmasabb vezér gyila volt. A következő vezér, Vulsudi nevében Konstantin császár feljegyzése szerint is a harmadik, karhász méltóságot viselő Bulcsúra ismerünk. A negyedik név bizonytalan, talán Velechre javítható. Az ötödik, Basmannak olvasható vezérnevet az Érsekújvár határában feküdt Árpád-kori Basman falu tartotta fenn. Amíg a hatodik név mindmáig megfejtetlen, a hetedik biztosan Harhadinak olvasandó; Anonymus hetedik vezérének, Tühütümnek a fia ugyanis Harka, ennek -di képzővel ellátott alakja rejlik mögötte. A fenti névsorból a magyar törzsszervezetre vonatkozólag annyi megállapítható, hogy a hét vezér, illetve a „hétmagyar”, a hetes beosztás 942-ben is politikai realitás volt, csupán az nem derül ki, hogy a vezérek uralmi területe mennyiben fedte a régi törzsi kereteket.


Az erdélyi „gyula” uralmának kezdetét nem a krónikák felől lehet megközelíteni, hanem abból a meggondolásból, hogy Árpád kései utóda, Fajsz 950 körül már mint első fejedelem szerepel, s így az Árpádok ezt megelőzően a gyula címet, nyilván kisebb hatalommal, átengedték egy soron következő törzsfőnek. Anonymus az erdélyi Gyulák ősét Tétény (Tühütüm) és fia, Harka személyében jelöli meg. Tétény – a szálláshelyeit idéző helynevekből következtetve – még nem költözött Erdélybe, hanem a Dunántúlon élt. A Harka (kicsinyítve Harhadi) személynév a magyarok harmadik, karkhasz méltóságának emléke. Harka személynévből képzett falunevet szintén nem találunk Erdélyben (hacsak nem ennek szlávos alakja rejlik a Gyulafehérvár mellett fekvő Kar(a)kó falu nevében), de a harka rokonsága egy tagjának, a 921 körül élt Bogátnak a neve a tordai és dési sóbánya közelében lelhető fel.

A vezérek szállásrendje és a törzsek

Tétényt az erdélyi gyulák tartották ősüknek, de a Tühütüm fia Harka nevében fennmaradt „harmadik” vezéri méltóság, a karhasz alapján inkább a harka tisztség kapcsolható hozzá. Ezen az sem változtat, hogy egy újonnan, a marokkói Rabatban felfedezett 942. évi arab forrás Harhadi néven adja meg a nevét, mert a népi tudat a tisztségviselő fiát olykor a kicsinyített tisztségnévvel jelölte. (Például a Fekete-Körös völgyében a századelőn a bíró gyermekét bírókónak mondták.)

A harmadik méltóság, a harka tisztét a 920–930-as évek táján Kál, Bulcsú apja töltötte be. Az ő nevét fenntartó szállások főleg a Balatontól a Dunáig terjedő területen jelentkeznek, részint a Fertő-tó és a Répce mellett – ami felfogható úgy is, mint Tétény fia „Harka” öröksége –, részint a Balaton északi partján.


Szállásterületenként és nemzedékenként felsorolva az ott megszálló vezéreket a következő feltételezett képet kapjuk:

  Alsó-Tiszavidék
III. nemzedék Harka?

Egy ilyen összehasonlítás nehézsége nemcsak abban rejlik, hogy az uralmi területek kiterjedése, illetve bizonyos körzetek (például Ipoly-völgy, Bács) hovatartozása kérdéses, hanem abban is, hogy egy-egy személy szállásterülete változhatott, és két nemzedékben is szerepelhet. Szabolcs a bihari dukátusban bizonyára első nemzedékbeli, a fejedelemségben pedig második. Harka örökölhette apja, Tétény szállásait, de valószínűleg átkerült az Alsó-Tisza vidékére.


A véglegesnek ígérkező 900. évi új szállásrendben 904-et követően bizonyára nagy személyi változások következhettek be, amelyek révén egy második generációbeli új „vezérkar” alakulhatott ki. Több második generációba tartozó vezér az ország nyugati szélén, egy-egy folyóvíz mellett nyert új szállást, amelyet olykor családtagjai is örököltek. Így Kál és Bulcsú említett udvarhelye mellett, a Gyöngyös mentén Bogát és Tevel, a Répce mellett Huba és Szemere, a Nikics–Sió partján Szabolcs, az Ikva mellett Harka, Gyula, s nem messze, a Fertő tónál Tétény, sőt az egymással szomszédos csallóközi Ete és Bár is e sor folytatásának tekinthető. Mindez nem új megszállást jelent, hanem egy nyugati támadásra való felkészülésre mutat, és Konstantin császár azon szavaival magyarázható, hogy a magyarok vezéreinek megegyezésük van, hogy ahol háború üt ki, a folyóknál találkoznak.

Görög adó, olasz zsold, német elhárítás

Hogy az új irányváltozás Szabolcs nevéhez fűzhető, azt egy Szabolcs nevű falu valószínűsíti a Balkánra vezető út kapujánál, a Fruska-Gora délnyugati oldalán, ahonnan nemcsak a kereskedőket lehetett „dézsmálni”, hanem a hadizsákmány részesedés is biztosítható volt. Ugyanezzel hozható kapcsolatba az a sajátos helynévsorozat, amely arra mutat, hogy a nyugati gyepűk előterében a második generációbeli hét vezér mindegyike kapott egy-egy folyóvölgyet – Konstantin császár közlésével magyarázva – abból a célból, hogy ha erről az oldalról támadás érné az országot, a folyóknál felvonuljanak. A Gyöngyösnél Bogát, a Répcénél Huba, az Ikecs-Siónál Szabolcs, az Ikvánál Harka, a Duna és Vág közén pedig Ete és Tevel szálláshelyének nevét őrzi egy-egy falunév.

A fejedelemség erősítése és a bizánci misszió

Régebben az a nézet uralkodott, hogy a megkeresztelkedett gyula Erdély ura volt, s így a püspök hatóterülete elsősorban Erdélyre terjedt ki. A nomád vezérek folyóparti szállásterületének változékonysága azonban valószínűsíti a krónikás hagyományt, mely szerint a Gyuláknak 1002 előtt csak két-három nemzedéke élt Erdélyben. A helynevek szerint ősük, Tétény – talán még mint a harka méltóság viselője – a Felső-Dunántúlon, fia, Harka (Harhadi) a Duna–Tisza közén, végül egyik unokája, Zombor gyula a Maros és Fehér-Körös, valamint a Bodrog mentén tartotta szállását.