Harmatta János

A Múltunk wikiből
Hódmezővásárhely, 1917. október 2. – Budapest, 2004. július 24.
klasszika-filológus, nyelvész
Wikipédia

Előszó (I. kötet)

Köszönettel tartozunk Hahn István, Harmatta János, Pécsi Márton és Zólyomi Bálint akadémikusoknak.

Művei

A magyar–szláv együttélésről és a szlávoknak a magyarokra gyakorolt művelődési hatásáról elsősorban a magyar nyelv szláv jövevényszavai vallanak, amit az a szlavistáink – így elsősorban Asbóth Oszkár, A magyar nyelvbe került szláv szók átvételének helye és kora (Budapest, 1893) = ÉNyT XVI/3. és Melich, Szláv jövevényszavaink – által feldolgozott nyelvi forrásanyagban előttünk áll. Ezt azonban történelmileg nem értékelte HómanSzekfű, Magyar Történet I6, aminek oka általában a szlávok lebecsülése volt. E tekintetben az idézett Magyarság és a szlávok kötet jelentett előrehaladást, majd a szókincs történeti kiértékelésével Molnár, A magyar társadalom története az őskortól az Árpádkorig A szláv társadalom Magyarországon a honfoglalás korában című fejezetében foglalkozott, s egyes vonatkozásait művelődéstörténeti szempontból Moór Elemér kísérelte meg értékesíteni. E kiértékelések azonban megelőzték a magyar nyelv szláv jövevényszavai rétegekre és korszakokra való bontásának munkáját, amint ezt Kniezsa István A magyar állami és jogi terminológia eredete című vitacikkéből (Magyar Tudományos Akadémia I. Osztályának Közleményei 7. 1955. 237–266) s Eckhardt Ferenc, Hadrovics László, Harmatta János, Perényi József, Varga Endre, Gáldi László és Pais Dezső hozzászólásaiból kiderül.

  • Arról, hogy először Ruga helyezi székhelyét a 420-as években a Kárpát-medencébe: Harmatta János, Előszó (In: Fettich, Szeged-nagyszéksósi 5-13);
  • A hun társadalom vizsgálatában jogos Harmatta János kritikája Thompson szimplifikáló marxizmusáról (Archeológiai Értesítő 76. 1949. 117–118);
  • Harmatta János, A magyarországi szarmaták történetéhez (Archaeologiai Értesítő 77. 1950);
  • A hun társadalom fejlődése, a nemzetségi viszonyok felbomlása, a központi hatalom kialakulása, az Attila kori "kiválasztott" réteg felemelkedése és jellemzése tekintetében Harmatta János kutatásai alapvetőek: A hun aranyíj (Acta Archaeologia Hungaricae 1. 1951. 107-151; magyarul: Magyar Tudományos Akadémia II. Osztályának Közleményei I. Régészet. 1951. 123–187);
  • A hun birodalom felbomlása (Acta Archaeologia Hungaricae 2. 1952. 277-305; magyarul: Magyar Tudományos Akadémia II. Osztályának Közleményei II/2. 1952. 147-192);
  • Az időben párhuzamos alán és a korábbi szarmata kapcsolatokról lásd J. Harmatta, Studies in the Language of the Iranian Tribes is South Russia (Budapest, 1952);
  • Harmatta János, Ethnographia 64. 167–196. l.;
  • A bronz- és aranyleletek történeti hátterét rajzolta meg Harmatta János (A kimmer kérdés. A Magyar Nemzeti Múzeum Kiadványa. Budapest, 1953);
  • A Magyar Tudományos Akadémia I. Osztályának Közleményei 6. 1954. 341&351. l.;
  • La société des huns l'epoque d'Attila (Recherches Internationales 2. 1957);
  • A Magyar Tudományos Akadémia I. Osztályának Közleményei 16. 1960. 191–220. l.;
  • Acta Antiqua 12. 1964. 373–471. l.;
  • A Magyar Tudományos Akadémia I. Osztályának Közleményei 22. 1965. 169–265. l.;
  • Harmatta történeti okfejtésévei szemben (magyarul: Antik Tanulmányok 13. 1966. 107–116) Párducz Mihály a hagyományos régészeti érvek újbóli csoportosításával a kimmer és szkíta bevándorlást, illetve hódítást védelmezi (Szkítakorunk etnikumának és kronológiai helyzetének kérdéséhez. Antik Tanulmányok 15. 1968. 135–148);
  • Harmatta János foglalkozik az indoeurópai őshazával, a közép-ázsiai iráni népek és a Belső-Ázsiából kirajzott türkök politikai, nyelvi és műveltségi kapcsolatait tárgyalja: Acta Orientalia Hungarica 25. 1–3. sz. 263–273. l.;
  • Harmatta János, Magyar Nyelvészet 45. 161–164. l.;
  • Harmatta János, Magyar Nyelv 49. 178–183. l.;
  • Harmatta János, Régészet-nyelvtudomány és őstörténet (Archeologiai Értesítő 94. 1967. 215-216);
  • A szigünákról Harmatta János értekezett (Acta Archeologica Hungarica 20. 1968. 153­–157);
  • Late Bactrian Inscriptions (Budapest 1969);
  • Harmatta János, A Magyar Tudományos Akadémia I. Osztályának Közleményei 26. 1969;
  • Studies in the History and Language of the Sarmatians (Szeged, 1970);
  • Harmatta János, in CzeglédyHajdú;
  • A Magyar Őstörténet Kérdései;
  • Agrártörténeti Szemle 13. 1971. 211–217. l.
  • Harmatta Elő-Ázsiát az indoeurópai alapnyelvet beszélő közösségek egyik lakóterületének tekinti: A Magyar Tudományos Akadémia I. Osztályának Közleményei 27. 1972. 3–4. sz. 309–331. l.;
  • Harmatta János, Emlékkönyv Pais Dezső 70-edik születésnapjára 292–297. l.;
  • Harmatta János foglalkozik az indoeurópai őshazával, a közép-ázsiai iráni népek és a Belső-Ázsiából kirajzott türkök politikai, nyelvi és műveltségi kapcsolatait tárgyalja: Acta Orientalia Hungarica 25. 1–3. sz. 263–273. l.;

Harmatta János, A magyar nyelv iráni jövevényszavai (Publikálatlan tanulmány, felhasználásáért a szerzőnek mondok szívélyes köszönetet).