Hatvan

A Múltunk wikiből
város Heves megye délnyugati részén, a hatvani kistérség központja
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.
i.e. 1900
A korai bronzkor kezdete
Vučedoli kultúra; makói és nyírségi csoport; somogyvári csoport; kisapostagi kultúra; nagyrévi kultúra; pitvarosi csoport; hatvani kultúra; perjámosi kultúra (szőregi és gerjeni csoport).
1544
augusztus A budai pasa elfoglalja Visegrádot, Nógrádot és Hatvant. Lévát Balassa Menyhárt megvédi.
1596
szeptember 3. Hatvant a szövetséges hadak visszaveszik a töröktől.
1603
november 20. Hatvan visszavétele a töröktől.
1604
szeptember első fele Vác és Hatvan török kézre kerül.
1849. április 2.
A hatvani győzelem.
1867. május 19.
A BudapestHatvanSalgótarján vasútvonal megnyitása.
1870. január 9.
A HatvanMiskolc vasútvonal megnyitása.

Tartalomjegyzék

Bóna István

Áttekintés az őskori régészeti lelőhelyekről

A korai és középső rézkor

A bodrogkeresztúri kultúra fejlődése „életének” utolsó évtizedeiben – a kedvező gazdasági és politikai lehetőségek különösen szerencsés találkozása következtében – olyan „ugrásba” torkollott, amely Európa belsejében közel egy évezreddel megelőzte a szabályszerű fejlődést.

A pásztorarisztokrácia terjeszkedései közben nagy mennyiségű termésrézre bukkant – vagy ami még valószínűbb, állatfeleslegét rézre cserélte be –, és részleteiben még nem ismert technikával késeket, tőröket, csákányokat öntött belőle. A könnyen hajló, törő, elkopó és görbülő nyersréz tárgyaknak nem volt jelentős gazdasági szerepük, kemény tárgyakat vágni, erdőt irtani továbbra is csak kőszerszámokkal tudtak. A réztőr azonban nem pattant el szúrás közben, a rézcsákányt gyorsan lehetett előállítani kellő méretben és alakban, könnyű volt nyélre szerelni. Félelmetes új harci fegyvernek számított, amely korábban ismeretlen technikai fölényt biztosított használóinak. Mennyiségileg sem elhanyagolható tényező ez, hiszen a kultúra területéről már eddig közel 200 db rézbaltát és -csákányt ismerünk.

Az új típusú fegyverekkel (köztük először: pattintott kőhegyű nyíllal) felszerelt pásztorarisztokrácia rövidesen önálló társadalmi réteggé fejlődött. A korszak temetőiben megjelennek a rézfegyverekkel eltemetett férfiak. Fegyverük tehát nemcsak öröklődő személyi tulajdonná vált, de családjuk bőven el volt látva vele. E családok kiemelkedő gazdagságáról ugyanazon temetőkben az arany ékszerekkel (csüngőkkel, tűkkel) eltemetett asszonyok tanúskodnak. A vezető réteg még nem különült el teljesen a közösségtől, de hatalmát – mint a szimbolikus jelentőségű ékszerek mutatják – máris megkísérelte vallási, szakrális mezbe öltöztetni. E harci vezetők és családjuk szakrális politikai és vagyoni hatalma, az Égeikumot és a Kaukázus vidékét nem számítva, páratlan a korabeli Európában. Tulajdonukban kincsek halmozódtak fel. Szent méltóságjelvényeik 10–25 cm-es átmérőjű aranylemezből készültek (Hatvan, „Mojgrád”, Hencida, Tiszaszőlős). Arany karperecekben pompáztak, ruhájukat, hajukat aranycsüngők, -függők díszítették. Balkáni vallási jelképeket és ékszereket utánzó kincseik a bodrogkeresztúri hatalom összeomlásakor kerültek földbe, tulajdonosaik, viselőik nyilván elpusztultak.

A korai bronzkor

A Tisza jobb partján, Észak-Magyarországon alakult ki a korai szakaszában a Tiszántúl középső harmadában is szórványosan feltűnő hatvani kultúra. Sem eredete, sem megjelenésének időpontja nem világos. Anyagi műveltségének jelentős elemei Prut–Szeret vidéki késő rézkori gyökerekre mennek vissza, de észak-európai hatásokat is tükröznek. E kultúra a késő badeni bosácai elemeket magába olvasztó ózdi csoport telepein és területén tűnik fel először. Hamvasztásos rítusa, anyagi műveltségének helyi, illetve déli elemei nyilván innen származnak. A hatvani nép egymástól 4–8 km távolságra lévő erődített telepekkel hálózta be a megszállt nagy kiterjedésű országrészt. Életében a földműveléssel azonos szerepet játszott a nagyállattartás. Telepeik rétegei teli vannak marha-, juh-, sertés- és lócsontokkal, ugyanezen állatok piciny mását – jelképes áldozat céljára – százával mintázták meg agyagból. Társadalmuk a korai bronzkor idején egyenrangú nemzetségekből és nagycsaládokból állott. Telepeiken 8–10 nagycsalád élt együtt. Fából épített, gyakran fapadlós, 25–30 km hosszú közösségi házakban – a keleti eredetű pásztorok és állattartó földművesek jellemző települési formájában – laktak a nagycsaládok tagjai.

Ugyanezen vagy közeli rokon népesség más csoportjai Erdélybe hatoltak be, és hegyi településeket létesítettek (gesprengbergi csoport). További sorsuk, fejlődésük még nem tisztázott.

  • A hatvani kultúrával rokon, de más jellegű, tiszta keleti eredetű népcsoport tűnik fel Nyugat-Magyarországon és Burgenlandban.
  • Valószínűleg a Morva völgyéből költözött a Temesközbe a perjámosi kultúra népe. Magába olvasztotta a rokon pitvarosi csoportot, és új, erős tömböt alkotott a Maros-torkolat vidékén. Nyomában újabb déli elemek érkeznek a Bánátba, az egyik águk Arad környékén átkel a Maroson, és behatol a Tiszántúlra. Feltehetőleg hatására alakul át a Tiszántúlon elszórtan élő hatvani lakosság és vele együtt talán a nyírségi csoport népességének művelődése is a déli színezetű ottományi kultúrává.
  • A vatyai kultúra mozgékony csoportjai csakhamar átkelnek a Dunán, s uralmukat kiterjesztik a nagyrévi területek Duna–Tisza közi részeire. Csak a nagyrévi területek északi és keleti peremét (Tószeg) elfoglaló hatvani kultúra telepei parancsolnak megállást nekik.

A középső bronzkor

A Marostól északra, a Tiszántúlon, keleti eredetű hatvani–ottományi elemek fölött alakult ki a gyulavarsándi csoport. Déli eredetű vezetői telltelepeket létesítettek. A telepek mellett, saját alattvalóikkal szemben is jól védhető, különálló várakban éltek (Gyulavarsánd, Tarhos–Várdomb, Sarkad, Vésztő–Mágorhalom, Herpály, Ottomány stb.), váraikon kívül feküdtek a „körüllakók” védtelen falvai. A várakban a hódítók gerendákból ácsolt boronaházakban éltek, alattvalóik a telepeken nagyméretű nagycsaládi házakban laktak. A várakban voltak a bronzöntő műhelyek. Temetkezésük is elkülönült: a déli hódítók zsugorítva temetkeztek, a helyi lakosság továbbra is elhamvasztotta halottait. A hódító fegyveres arisztokrácia mükénéi és anatóliai ékszereket utánzó spirálmintás aranykorongokkal ékesített ruhákban pompázott (Székelyhíd, Éradony, Gyulavarsánd).

Fokozatosan hódította meg a hatvani kultúra észak-magyarországi területét a gyulavarsándi arisztokráciával talán rokon, ma még ismeretlen eredetű füzesabonyi csoport. Első nyomai a Szamos völgyében tűnnek fel, onnan kelnek át a Tiszán. A középső bronzkor első harmadában – délnyugati irányban – a Hernádig nyomulnak előre. A hódítók a helyi lakosságtól elkülönült, zárt központokban éltek, különálló temetőikre szigorú temetkezési rítus jellemző. A nőket és a férfiakat ellenkező oldalukra fektetve zsugorították, és ellentétesen (fejtől lábig) tájolták. A középső bronzkor közepén a Hernádtól kiindulva, a Galgáig és a Zagyváig elpusztítják a síkságon fekvő hatvani telepeket, a maguk számára csak néhány telepet hagynak meg (például Tiszafüred), ezeket kiépítik, megerősítik. Új, erődített központjuk a névadó település (Füzesabony). A telleken összpontosult a füzesabonyi csoport fegyveres hódító népe. Bronz és arany ékszerekben, fegyverekben gazdag temetőik méltók a hódítókhoz (Megyaszó, Hernádkak, Tiszafüred).

A hatvani népet a szívós küzdelmek ellenére nem sikerült teljes egészében leigázniuk. Észak-Magyarország hegyei között éppúgy tovább él a hamvasztással temetkező, csupán anyagi kultúrája bizonyos elemeiben „füzesabonyizált” hatvani lakosság, mint a Zagyvától a Körös-torkolatáig húzódó Tisza-parti területeken. A Tápió és a Galga között fekvő egykori hatvani vidékekre a vatyai kultúra nyomult be, és megállította a füzesabonyi nép terjeszkedését.

A hamvasztásos tömb középső bronzkori történetében a legjelentősebb esemény a hatvani kultúra önállóságának megszűnése volt. A kultúra a középső bronzkor elején érte el kiterjedése és hatalma csúcsát. Déli szomszédai hatására egyre nagyobb mértékben tért át a földművelésre, és ennek során társadalma is rétegződni kezdett. A telepeken már egyaránt előfordulnak kis- és nagycsaládi házak, szerkezetük, berendezésük déli mintákat kezdett követni. A középső bronzkor elején önálló bronzművessége alakult ki (Szihalom, Tószeg stb.), de túl későn ahhoz, hogy a sokkal jobban felfegyverzett és szervezett támadóknak sikeresen ellenállhasson. Feltehetőleg nagycsaládokra tagolódó társadalma egyébként sem volt alkalmas a katonai rendben támadó hódítók elleni harcra. Az egymástól elszigetelt telepek lakosai – néha sikerrel – sáncokkal, vízi és hegyi erődök létesítésével igyekeztek magukat megvédeni (Jászdózsa, Kisterenye stb.). A füzesabonyi hódítás csak leigázta a hatvani népet, amikor uraikat ellenséges támadás sújtja, ismét előtűnik az egész területen.

A legerősebb halotthamvasztásos népesség a következetesen urnákban temetkező vatyai kultúra volt. Nagyrévi alapokból továbbfejlődő Duna menti telepein virágzott az élet, egyes telepeken nagyszámú lakosság élt együtt. Pásztorcsoportjaik a történelem során első ízben népesítették be a Duna–Tisza köze homokbuckás vidékét, urnatemetőik sokfelé megtalálhatók. A mozgékony vatyai csoportok sikeresen terjeszkedtek az egész középső bronzkor idején. A hatvani kultúra katasztrófája idején megszállták a Tápió menti erődített hatvani telepeket, ezáltal szilárd határt alkottak a füzesabonyi kultúra felé.

A Dunántúl hamvasztással temetkező népességét fogja össze a mészbetétes edények kultúrája gyűjtőfogalom, amely sem politikai, sem művelődési egységet nem alkotott. Az Észak-Dunántúlon harcias marha- és lótartó csoportok éltek, nagyobb telepük, központjuk alig volt (Mosonszentjános, Sárisáp). Átkeltek a Dunán is, és mintegy 25–50 kilométeres mélységben, megtelepültek a mai Dél-Szlovákiában, keleten, az Ipolynál a hatvani, majd később a füzesabonyi lakossággal voltak szomszédosak.

A halomsíros nép támadása

A Körös–Berettyó völgyétől északra a gyulavarsándi maradványokból helyi hatvaniottományi alapokon alakult ki a hamvasztással temetkező ki hajdúbagosi csoport.

Észak-Magyarországon a bukásból megmenekült füzesabonyi lakosság maradványai a korábban alávetett hatvani lakossággal szervezkednek új egységgé (bodrogszerdahelyi csoport). Temetőikben ettől kezdve a hamvasztásos és zsugorított temetkezések együtt fordulnak elő. A számbeli túlsúlyba került hatvani lakosság azonban csakhamar magába olvasztja volt urait. A hegyek védelmében olyan sikeresen állnak ellen minden támadásnak, hogy évszázadokra biztosítani tudják belső fejlődésüket.

Hegyi Klára

A szultáni hatalom meggyengülése

1649-ben egy gyilkossági ügy­ben Gyöngyös polgárait a két illetékes, a hatvani kádi és szandzsákbég helyett hét különböző török hivatal idézte maga elé.

Sinkovics István

Újabb koronázás Fehérvárott

János király csak ekkor, már alaposan elkésve, cselekedett. Hatvanon, Gyöngyösön át Egerbe ment, és véletlenül ugyanaznap fordult levélben a nemességhez, mint vetélytársa.

Az oszmán hatalom új hódításai

Mehmed budai pasa és az esztergomi bég a török várak őrségét összevonva, Visegrádot fogta ostrom alá, mert veszélyeztette összeköttetésüket Buda és Esztergom között. A Duna-parti Alsóvár megadta magát, a Fellegvár azonban Amadé Péterrel az élen állta az ostromot, amíg csak az ivóvíz hiánya lehetetlenné nem tette a további védekezést. Segítség nem jött, végül a Fellegvár is feladta a harcot. A török szabad elvonulást ígért, de szószegő módon lemészárolta a védőket. Ennek hamar híre ment. Nógrád őrsége a török közeledésekor elmenekült, Hatvan várát a kapitányok felgyújtották, és az őrséggel együtt távoztak. A budai pasa helyrehozatta a várat, és katonaságot helyezett el benne.

Török támadás Erdély ellen

Ferdinánd meg akarta előzni az ellenséget. Sforza-Pallavicini lovassági parancsnokot bízta meg azzal, hogy részben a végvárakból kivont, részben a megyei hadakból álló sereggel támadja a békebontó törököt. A terv a támadás első lépésének Hatvan visszafoglalását tűzte ki. A vállalkozás azonban még a meglehetősen bizonytalan tervezgetés szintjén megrekedt, mert a beglerbég átkelt a Tiszán, és ezzel eldőlt, hogy a Temes-vidék megtámadásával Erdélyt fenyegeti. Ferdinánd erre Pallavicinit is odairányította.

A török közigazgatás

A központ irányítása érződött abban is, hogy a mindennapi helyi életet, mindenekelőtt az adózást, a vámok és a különböző illetékek összegét, a bíráskodást szultáni törvények (kánun) szabályozták. Magyarországra vonatkozóan is több törvény készült, így a budai, esztergomi, hatvani és nógrádi livák kánunja Szulejmán idejében. A végrehajtás ellenőrzése céljából a szandzsák-összeírások elejére lemásolták az illető igazgatási egység kánunját.

Eger eleste és a mezőkeresztesi csata

A császáriak és a magyar vármegyék csapatai Miksa főherceg vezetésével eleinte Pápa várának visszafoglalására készültek, majd az előző évi hadműveletet folytatták Buda védelmi övezetében. Elfoglalták a török által felgyújtott és magára hagyott Vácot, majd Miksa főherceg serege kétheti ostrom után bevette Hatvant. Makacs ellenállásáért az őrséget az ott lévő asszonyokkal és gyermekekkel együtt embertelenül lemészárolták, mivel pedig nem bíztak abban, hogy meg tudják védeni a várat, felgyújtották és elhagyták.

1596-ban, 30 év után újra, személyesen a szultán, III. Mehmed vezetett sereget Magyarországra. Miksa főherceg nem vállalkozott rá, hogy megállítsa, hanem visszavonult Esztergom felé. A szultán a Duna–Tisza közén akadálytalanul nyomulhatott előre, és szeptember végén körülzárta Egert.

Eger várát – a több magyarországi vár korszerűsítésében részt vevő – Ottavio Baldigara olasz hadmérnök tervei szerint, az új olasz erődépítési elvek alapján tették alkalmassá arra, hogy hosszabb és hevesebb ostromot kiálljon. A tervek szerint ötszög alaprajzú erődítménnyé akarták kiépíteni, mindegyik sarkán egy-egy fülesbástyával és megerősített külsővárral. Pénzhiány miatt 1596-ig, úgy látszik, a fülesbástyák közül csak a két keleti épült meg, az alattuk húzódó folyosóval és az ellenség aknaásását jelző fülkékkel. A külsővár megerősítésével elkészültek ugyan, de a vár átépítését még nem fejezték be. Így is jóval erősebb volt, mint 1552-ben, sikeres védelme idején. Őrségét, a várható ostrom előtt mintegy 3500–4000 főnyire növelték. Többségük idegen: német, vallon, spanyol, olasz, cseh, morva zsoldos volt.

Az ellenség a külső vár elfoglalása után a belsővár falait több ponton aláaknázta, de a várbeliek ellenaknák ásásával sikeresen védekeztek. A háromheti ostrom alatt a védőknek majdnem a fele elpusztult. Amikor az egyik akna felrobbant, az őrség a szabad elvonulás kikötésével október 13-án feladta a várat. A feladást ellenző Nyáry Pál várkapitányt megkötözve adták át a nagyvezírnek. A törökök – a hatvani vérengzés megtorlásaként – a német zsoldosokat lemészárolták.

Katonai erőviszonyok

1603 szeptemberében Russworm újból Buda térségébe vezette seregét, táborát Vác és Buda között verette fel, és hidat építtetett a Dunán. A Buda segítségére küldött török csapatok egy éjszaka észrevétlenül a császáriak hídja ellen támadtak. A két sereg egymásnak rontott, és virradatig öldöklő harcot vívott. A török nagy veszteséget szenvedett, de megerősített táborába vonulhatott vissza. Miután a korán beköszöntő tél miatt a török hadsereg visszatért Belgrádba, Russworm novemberben visszafoglalta Hatvant.

1603 végén meghalt III. Mehmed szultán, és a Porta újabb béketárgyalásokat ajánlott. De egyik fél sem engedett a követeléseiből, így ismét a fegyvereké lett a szó. 1604 szeptemberében Lalla Mehmed nagyvezír a szultáni sereggel Esztergomot zárta körül, miután Pest, Vác és Hatvan őrsége megadta magát, és a Buda védelme szempontjából hadászati jelentőségű helyek újból a török kezére kerültek.

Makkai László

Bocskai „gondolkodni kezd”

  • 1604 tavaszán a Habsburg-kormányzat arra készült, hogy az évek óta napirenden levő béketárgyalásokat minél kedvezőbb helyzetben fejezze be. Rudolf seregei még kezükben tartották Buda védelmi övezetében Esztergomot, Vácot, Pestet és Hatvant, Erdély pedig Székely Mózes Brassó melletti veresége után vérevesztetten tűrte Basta bosszúját.
  • Belgiojoso azonban, úgy látszik, szokásos nemesi lármázásnak vette az egészet, s megpróbált a környékbeli nagyurakhoz fordulni támogatásért. Meghívta őket szeptember 28-ra a rakamazi táborba, ahol akkor már mintegy 1500 sziléziai lovas tartózkodott Rottwitz ezredes parancsnoksága alatt, valamint a nemesség által kiállított 600 magyar lovas, s odaérkezett a temesvári kalandból Dampierre is 2500 hajdújával. A Petz ezredes gondjaira bízott és Kassán állomásozó 2 ezer gyalogoson és némi tüzérségen kívül ez volt az egész haderő, amivel Belgiojoso pillanatnyilag rendelkezhetett, de pénz híján ez is mozdíthatatlan volt. A magyar uraktól pénzt akart szerezni a katonák zsoldjára, hogy Dampierre hajdúit a vármegyei hadakkal és a nemesi lovasokkal együtt Bastához küldhesse, hiszen közben Pest, Vác és Hatvan megint török kézre került, s a nagyvezír Esztergomot ostromolta.

Hegyi Klára

Törökök

A Heves vármegyei Sár török földesura a hatvani alajbéggel szövetkezve nem restellte addig hajkurászni, vallatni a sári parasztokat, amíg csak sorra elő nem adták azokat az ezüstkanalakat és -poharakat, amelyeket elhalt papjuk hagyatékából hordtak szét.

A meghódítottak

A meghódított keresztény alattvalóknak ugyanúgy megvolt a maguk külön élete, mint a törököknek. Azokban a városokban is külön negyedekben laktak, melyeknek várait és központi városrészeit törökök (például Szegeden, Simontornyán, Vácott, Hatvanban vagy Karánsebesen), a helységek nagyobb hányadában pedig teljesen törökök nélkül, magukban éltek.

R. Várkonyi Ágnes

A vasvári béke

I. Lipót Habsburg császár és magyar király látszólag előnyösebb békét kötött, mint amilyet korábban Köprülü felajánlott: fel sem merült már, hogy évi adót kellene fizetnie. Evlia Cselebi szerint azonban a Próféta csapatai között és a helyőrségeken kihirdetett békeszövegek több előnyt tartalmaztak török részre. Párkány és Érsekújvár, továbbá Pest és Hatvan között új várakat építhet a szultán.

Makkai László

A Dunántúl etnikai átalakulása

Mikor a Buda elfoglalását követő török roham néhány év alatt Esztergomig, Vácig, Hatvanig megszállta a Duna két partját, az első csapás a Dunántúl városiasodását érte. A kicsiny és hosszú ideig Ausztriának elzálogosított Kőszeget nem számítva, a Dunántúlnak egyetlen igazi városa maradt, Sopron, mely azonban maga is a táj legjellegzetesebb művelési ágának, a szőlőnek köszönhette viszonylagos jólétét.

Balkáni menekültek és hódítók

Török katonaság szállta meg ezenkívül Pestet, Vácot, Gyulát, Jászberényt is, megtűrve a magyar külvárosi lakosságot, magyarok helyett viszont csak rácokat Szolnokon, Hatvanban és a tizenöt éves háború során elesett Egerben.

Magyarok, szlovákok, németek a Felföldön

A török korban nemcsak a később Felvidéknek ismert hegyvidéket nevezték Felföldnek, hanem a Kisalföld kivételével azt az egész területet, mely a Dunától, valamint a Duna-kanyarhoz csatlakozva Váctól, Hatvantól, Gyöngyöstől, Egertől, Miskolctól északra esett, tovább keletre pedig a Tisza jobb partját s Máramarost és Szatmár hegyvidékét számították ide.

R. Várkonyi Ágnes

Buda visszavívása

Lotharingiai Károly herceg Buda bevétele után parancsot adott a török hadsereg üldözésére, de megkésett. A nagyvezír végigpusztítva és kifosztva a Duna menti falvakat, leért a Dráva túlsó partjára, és felszedte maga mögött az eszéki hidat. A harc Buda váráért még nem fejeződött be.

A szövetséges hadsereg lendülete azonban nem tört meg. Lotharingiai Károly Hatvan megvételére indult, Badeni Lajos hadteste pedig a dunántúli várakat fogta ostrom alá.

Aulikus főnemesség és új nemesi rétegek

  • Az uralkodó osztály soraiban tapasztalható nagy társadalmi mobilitás egyik jellegzetes példája Ottlyk György sorsa. Ottlyk János, Trencsén vármegye alispánja még hatalmas úr volt; fia már nélkülöz, rokonoknál hányódik. amikor megnősül, vagyona kevesebb, mint egy közepes tehetségű jobbágyé. Thököly ezredeseként próbál megkapaszkodni, majd Salm hercegnek, az Udvari Tanács elnökének hatvani jószágigazgatója lesz.
  • Az új erőviszonyokat mérlegelő józanság jellemzi Kajali Pált, aki a családi birtokot Salm hercegtől erőnek erejével elperelni akaró atyafiait így inti le: „hogy erővel se engedjük az jószágot, de az haszontalan tanács, mert ott van Hatvanban a Német Bandérium, mostani időben ki mer feltenni vele”.[1]

Országos támadás, társadalmi érdekegység

A felkelők kezébe került a Garam völgye, s október folyamán Szécsény, Hatvan, Garamszentbenedek, Kékkő, végül Gács, majd pedig Csábrág vára is megadta magát.

Kosáry Domokos

Képzőművészet

Az új szakaszt, szinte jelképesen, Grassalkovich Antal herceg gödöllői kastélya (1744–1750) nyitotta meg, amely 1751-ben az odalátogató Mária Terézia elismerését is kiérdemelte. Ez, a francia, illetve osztrák rokokó palotaépítészet elképzeléseit harmonikus összhangba hozva a szerényebb magyarországi feltételekkel, szinte mintát, példát nyújtott, olyat, amely a jobb módú magyar birtokos urak reprezentációs igényeinek megfelelt, és így követőkre is talált. E típust képviselte azután az 1750-es években a hatvani Grassalkovich-kastély, talán Oraschek Ignác alkotása, továbbá a péceli Ráday-kastély (1756–1776) és az 1760 körül épült nagytétényi Rudnyánszky-kastély, mindkettő feltehetően pesti helyi mester, Mayerhoffer János műve, valamint a gácsi Forgách-kastély. S a sort még folytathatnánk.

Wellmann Imre

A termelőerők fejlődése

Még a Pest határától megszakítatlanul Hatvanig nyúló gödöllői uradalomnak az 1770-es évekből való számadásai is nagyjából a korábbi időszaknak a piaci haszonra törő nyugati és északnyugati nagy- és középbirtokétól eltérő típusát villantják fel.

Heckenast Gusztáv

Textilipar

Posztó-, lenvászon- és kartonmanufaktúráink legnagyobb része, az életképesnek bizonyult vállalkozások mind az ország északnyugati vidékeim, a LőcseHatvanPestSopron-vonallal elhatárolt területen helyezkedtek el.

Benda Kálmán

A patrióta nemesi ellenzék

1791 őszétől egyre gyakrabban jelentették a titkos megbízottak Bécsbe, hogy a pesti és a hatvani Orczy-kastélyban sűrűn megfordulnak az ismert patrióták, s hosszasan tanácskoznak.

Vörös Károly

A paraszti árutermelés lehetőségei és a felhalmozás korlátai

Ami a felhalmozás korlátait illeti: Berzeviczy Gergely – aki 1802 tájt először készített tételes mérleget a paraszt bevételeiről és kiadásairól és majdnem fél évszázad múlva, 1846-ban a konzervatív, hideg pillantású józan francia szociológus, Le Play is (utóbbi miután számba vette a hatvani 1/4 telkes jobbágy összes elképzelhető értékét, bevételét és kiadását, s kénytelen volt megállapítani, hogy a család háztartási mérlegében 1400 ténylegesen ledolgozott munkanap után a természetbeni bevétel 886 és a pénzbeli 292 franknyi értéke teljesen fedezi a kiadásokat) alapjában azonos eredményhez jut. Oda tudniillik, hogy a felhalmozás ilyen korlátai miatt a paraszt egyetlen lehetősége birtokának, gazdálkodásának bármilyen modernizálására – következésképpen jövedelmének szaporítására – Le Play számítása szerint 2870 frank értékű vagyonának megterhelése.

A paraszti életmód: a ház

A Balaton-felvidéken az átlagos helyzetű jobbágy háza már kőből épült, de még nádfedeles, háromosztatú éppúgy, mint Hatvanban a negyedtelkes jobbágyé, vagy a tiszántúli parasztok nádfedeles vályogháza.

Gergely András

A kolerafelkelés

Miután az északkeleti megyéket hasztalan próbálták izolálni (fuvarosok, só- és áruszállító tutajosok hozták azt lejjebb a Tiszán), július elején már a Berettyó—Zagyva—Hernád mentén húztak határt, amelyet rövidesen HatvanVácEsztergom irányában kellett kiegészíteni.

Spira György

A Hatvan és Isaszeg közötti harcok

A teljes cikk.

Katus László

A szállítás forradalma

Az állam 1867-ben átvette a csődbe jutott északi vasutat, üzembe helyezte annak már elkészült PestHatvanSalgótarján vonalát, majd tovább építette Losoncon és Zólyomon át Ruttkáig. A 85 milliós vasúti kölcsönből az állam építette ki a HatvanMiskolc és a ZákányFiume vonalat, valamint a gömöri és borsodi iparvidékek vasúti összeköttetését is.

Élelmiszer-, fa- és építőanyag-ipar

1888-ban az állam adó- és szállítási kedvezményekben részesítette a cukorgyárakat, erre 2 év alatt 4 nagy új cukorgyár létesült a Nagyalföldön (Hatvan, Szerencs, Selyp, Mezőhegyes), mind hazai tőkések és bankok alapításaként.

Az ipar szerkezete és területi elhelyezkedése

A főváros utáni legnagyobb ipari régió a Felvidék középső, hegyes vidékén alakult ki. A fűtő- és nyersanyagok (szén, vasérc, fa) szerencsés találkozása a számottevő ipari múlt és a viszonylagos mezőgazdasági túlnépesedés ezt a vidéket valóban iparosodásra késztette. A táj középső hegyvidékein, a Hernád, Garam, Sajó és Ipoly völgyében összpontosult az ércbányászat és a vasolvasztás, míg a nagy vas- és acélipari üzemek (Diósgyőr, Ózd, Nádasd, Salgótarján) a táj déli peremén, a barnaszénmedencékben létesültek. A vas- és fémipart jelentős fa- és építőanyagipar egészítette ki, a táj északi-északnyugati szegélyén pedig textilipari központok jöttek létre, részben a hagyományos posztó- és lenipar alapjain. E jelentős ipari régió déli és délkeleti peremén élelmiszeripari üzemek láncolata sorakozott: Hatvan, Eger, Miskolc, Szerencs.

Az egyes iparágak fejlődése

1888-ban a cukorgyárakra kedvező új cukorfogyasztási adórendszert vezettek be, s jelentős szállítási kedvezményekben és kiviteli jutalmakban részesültek. Azon nyomban négy új cukorgyár létesült: Hatvan, Szerencs, Mezőhegyes, Selyp.

Hanák Péter

Nagypolgárság – fináncburzsoázia

A század végére a legnagyobb kereskedő-iparos családok bevonulnak a bankokba, összekapcsolódnak a banktőkével. Ennek az útnak jellegzetes képviselői a hatvani Deutschok, a csepeli Weissek, a csetei Herczogok, a Fellnerek, a Kohnerek.

Hajdu Tibor

Forradalmi erőgyűjtés a májusi válság után

A Tisza és az Ipoly között, az ellenséges hadsereg bevonulását váró területen már-már fehérövezet képződött, csak a vörös Salgótarján tartott ki. Abonyt és Szolnokot a Szamuely vezetésével alakított brigád, a Jászságot egy tengerészkülönítmény, Hatvant és Egert a kispesti munkásőrség tisztította meg, mielőtt még az ellenforradalmárok hívására érkező román és csehszlovák csapatok elfoglalhatták volna.

Az ellentámadás előkészítése

Az ellentámadás fő erejének a szerveződő III. hadtestet szánták, amelynek parancsnoka Landler Jenő, vezérkari főnöke Julier alezredes lett. A III. hadtest volt a legnagyobb létszámú, ide irányították a munkászászlóaljak jó részét, s egyelőre Hatvan körül gyülekezett, ahonnan könnyen elszállíthatták bármelyik frontra.

Lábjegyzet

  1. Idézi: R. Várkonyi Ágnes, Rákóczi állama és Nógrád vármegye. A Nógrád megyei múzeumok évkönyve 1976. 47.

Irodalom