Hatvani Imre

A Múltunk wikiből
Monostorpályi, 1818. július 19. – Buda, 1856. március 15.
ügyvéd, gerilla őrnagy
Wikipédia
1849. május 6.
A horvát báni tanács a szábor által elfogadott törvényjavaslatok szentesítését és a horvát végvidéknek a Háromegy Királysághoz csatolását kéri a császártól.
Hatvani Imre Abrudbányán megtámadja a Dragoșsal tárgyaló Iancu csapatait.

Arató Endre

Magyar rokonszenv a nem magyar népek iránt az 1830-as és 1840-es években

Hatvani Imre, aki később, a forradalom idején szabadcsapat vezető volt, s 1849 májusában megzavarta a magyar–román közeledést, Szózat az oláhság ügyében című röpiratában kifejtette, hogy a románságot az elnyomás nagyon megnyomorította, s itt az ideje annak, hogy segítsenek e népen. „Én – írta Hatvani – az oláh nép szellemi és anyagi hátramaradásának fő okát a nevelés rendkívüli elhanyagolásában, papjaik és tanítóik tudatlanságában és főleg a görög ne. [nem egyesült – A. E.] egyházkormány felszámíthatatlan visszaéléseiben keresem és találom fel.”[1]

Spira György

A magyar–román megegyezés

A román felkelők ellen vezényelt magyar szabadcsapatok egyikének a parancsnoka, a márciusi fiatalok köréből kikerült Hatvani Imre pedig (akinek a nevét mellesleg éppen egy a románok felemelését sürgető röpirata tette ismertté 1848-ban) – hogy kimutassa az ellenforradalom iránti kérlelhetetlenségét – önhatalmúlag már ezt megelőzően is támadást indított a tárgyalások színhelyéül szolgáló Abrudbánya ellen, majd május 6-án – figyelmen kívül hagyva az elébe siető Dragoș tiltakozását – be is vonult a városba.

És ez nemcsak a béketárgyalások azonnali megfeneklését vonta maga után, hanem egyben a szenvedélyek féktelen elfajulását is. Mert Iancu még idejében el tudott menekülni, hogy azután többszörös erőfölényben levő csapataival ellentámadást intézzen Hatvani ellen, a Dragoș által – egyébként jóhiszeműen – megnyugtatott Buteanu viszont Abrudbányán maradt és Hatvaniék fogságába esett. S amikor 9-én Iancu végül visszafoglalta a várost, a megfutamodó Hatvani Buteanut is magával hurcolta, majd tehetetlen dühében két hét múlva fel is akasztatta foglyát. Közben meg az Abrudbányára visszatérő felkelők az ott rekedt Dragoșt – attól az alaptalan gyanútól vezérelve, hogy összejátszott Hatvanival – könyörtelenül felkoncolták, s tömegmészárlást rendeztek a város magyar lakóinak a soraiban is.

Lábjegyzet

  1. Hatvani Imre, Szózat az oláhság ügyében. Pest, 1848. 13.

Műve

A magyarországi románok és a délvidéki szerbek egyházkormányzati ellentéteit bemutatja Hatvani Imre, Szózat az oláh faj ügyében (Pest, év nélkül (1848))

Irodalom

Hatvani röpiratát idézi a II. fejezet 4. pontjának irodalomjegyzéke.