Hatvani István

A Múltunk wikiből
Rimaszombat, 1718. november 21. – Debrecen, 1786. november 16.
orvosdoktor, matematikus, bűvész, a debreceni Kollégium tanára
Wikipédia
Hatvani István orvos.gif
1749. január 17.
Hatvani Istvánt, a Baselban végzett teológiai és orvosdoktort megválasztják a debreceni református főiskola tanárává. (Itt fejti ki több évtizedes természettudományos működését.)

Kosáry Domokos

A protestáns iskolák

Annál jelentősebb volt a svájci és hollandiai tanulmányok után Debrecenbe hazatérő fiatal Maróthi György (1715–1744) kezdeményezése a tanterv és az oktatási módszerek korszerűsítésére, Bél Mátyás és a pietista pedagógia mintája nyomán, Leibniz, Wolff és az új kísérleti fizika szellemében, bár az ortodoxia nagy ellenállása közben. Az ő tanítványa és bizonyos szempontból munkájának folytatója volt Hatvani István (1718–1786), aki Svájcban, Hollandiában teológiát, orvostudományt, fizikát tanult, majd hazatérve 1749-től kezdve több mint három és fél évtizeden át oktatta Debrecenben filozófiára s annak keretén belül természettudományokra a fiatal nemzedéket. Világnézetileg megmaradt a vallás és az egyház oldalán, utóbb a nemesi felvilágosodással szemben is, de karteziánus felfogása már Newton, Wolff és a holland fizikusok korszerű eredményeivel bővült.

Természettudományok

Hozzátehetjük, hogy Hatvani István pedig valamivel utóbb (1757), alighanem elsőnek ismertette hazai közönség előtt a valószínűségszámítás elemeit, a halálozás és átlagos életkor terén.

Középiskolák

Kissé más lesz azonban a kép, ha a valóban legjelentősebb egykorú tanár, a kitűnő természettudós Hatvani István működését vesszük szemügyre. Hatvani – mint vagyontalan értelmiségi – kezdettől, egész életén át az egyházban látta azt az otthont és védő keretet, amely munkáját lehetővé teszi, és amelynek ő viszont lojalitással tartozik. Nem meglepő, hogy Hatvani öregkorában is az egyháziak oldalán állt a világi urakkal szemben, akiknek nemcsak felvilágosult vagy éppen deista hajlamait nem szerette, mert azokat sem szerette, hanem nagyon is határozott rendi, nemesi nemesi hatalmi igényeiket sem, amelyeket jól megérzett minden kurucos vagy korszerű szólam mögött. A fausti szerepéről szóló legendákról és mendemondákról kutatóink kimutatták, hogy utólag, később ráruházott, babonás történetek. Maga az „ördöngösség” vádja azonban már régebben, akkor szárnyra kelt, pontosabban: mögötte, túl azon, ami a tudós kísérletezőnek az akkori világban elkerülhetetlenül kijárt, a csúfolódás („kilátszik a lóláb”), ezúttal nem annyira vásott diákok, mint inkább politikai ellenfelei,a világi nemesurak részéről, akik oly hagyományos biztonsággal tudták forgatni a gúny fegyverét. A természettudományos műveltség és vallásosság összefonódása, amely a felvilágosodás kezdő szakaszában sokak jellemzője volt, nem csökkenti Hatvani érdemét abban, hogy nemzedékeket nevelt a természettudományok ismeretére. Azon, hogy a református kollégiumi oktatásnak a maga korában legpozitívabb alakja volt, még az sem változtat, ha tudjuk, hogy a kormányzat tanügyi reformtörekvéseivel szembeni ellenállásnak az a fajtája, amelyben neki is része volt, bármely érthetőnek tekintjük, alapjában véve mégis hátráltatta Debrecenben min a filozófia, mind pedig azon reális tudományok térhódítását, amelyek hazai meghonosítása, fejekbe ültetése egyébként Hatvani fő életcélja volt.

Természettudományok

Időszakunkban a kémia is még más, nagyobb gyűjtő burkokon belül fejlődött. A hazai kutatásnak mégis igyekeznie kellett arra, hogy lépést tartson azzal a nagy előreugrással, amely az európai kémiát a 18. század második felében, főleg Lavoisier új eredményei és a flogiszton-iskola bukása nyomán jellemezte. Az első ily hagyományos keret a régi filozófia, közelebbről a fizika oktatása volt. Hatvani István is e címen végzett kémiai kísérleteket Debrecenben.