Heinrich von Clam-Martinic

A Múltunk wikiből
Bécs, 1863. január 1. – Klam, Felső-Ausztria, 1932. március 7.
osztrák miniszterelnök az első világháború alatt
Wikipédia
Count Heinrich Clam-Martinic.jpg
1916. december 20.
Heinrich Clam-Martinic kormánya Ausztriában.

Galántai József

A bécsi politika 1917 elején

Kedvező fogadtatásra talált az is, hogy a Monarchia vezetésében hamarosan személyi változtatásokat hajtottak végre: az osztrák miniszterelnök Clam-Martinic, az új külügyminiszter Burián helyett Czernin lett, Conrad vezérkari főnök helyére Arz tábornok lepett, a hadsereg feletti főparancsnokságot Károly maga vette át, és a főhadiszállást Teschenből Badenba helyezte át.

Belpolitikai küzdelmek 1917 elején

A Clam-Martinic-kormány – a miniszterelnök személyével összekapcsolt várakozásokkal ellentétben – az osztrák centralisták kormánya volt. A nyilvánosság kizárásával az ausztriai birodalomrész újjászervezését készítette elő az osztrák centralizmus szellemében. Kormányának legjelentősebb tagjai – Josef Maria Baernreither és Karl Urban – az osztrák Deutscher Nationalverband politikusai voltak. A tervezett újjászervezés lényege: messzemenő autonómia Galíciának, olyannyira, hogy a lengyel képviselők nem is vesznek részt a bécsi képviselőházban. Ily módon Bécsben szilárd német többséget lehet kialakítani és az egész Lajtán túli részt – Galíciától eltekintve – fokozottan elnémetesíthetik. Törvénnyel kívánták megszilárdítani a német mint államnyelv kiváltságos helyzetét; a csehországi viszonyokat az ottani német pártok kívánságai szerint kívánták szabályozni, többek között e koronatartomány kettéosztásával. Az alkotmánymódosítást a 14.§ alapján, oktrojálás útján akarták keresztülvinni. Az uralkodó és Czernin az utolsó pillanatban visszarettentek: az orosz forradalom után igen kockázatosnak tűnt a nemzetiségek ilyen provokálása, inkább a Reichsrat összehívásával keresték a kibontakozást. Ezzel a Clam-Martinic-kormány helyzete tarthatatlanná is vált, a miniszterelnök júniusban lemondott.

A Clam-Martinic-kormány belpolitikája, az ausztriai birodalomrész centralista megszilárdításának kísérlete összefüggött azzal, hogy Károly és Czernin ezzel a német szövetséges felé is szilárdabb pozíciót akart nyerni. Ugyanakkor a dualizmus megerősítésén is dolgoztak: sürgették az osztrák–magyar gazdasági kiegyezés tető alá hozását. Január első napjaiban ismét megindultak az erre vonatkozó tárgyalások, amelyek során a szakminiszterek kidolgozták a tervezetet. Február 24-én Bécsben a két kormány miniszterelnöke és gazdasági miniszterei már parafálták is a szerződés szövegét, amelyet csak később szándékoztak a törvényhozás elé terjeszteni.

Figyelemreméltó a szerződés hatodik szakasza, amely 20 évre növelte az egyezmény érvényességének idejét; ez az osztrák fél számára volt előnyös. A kvóta tekintetében viszont Magyarország részére történt engedmény. A megállapodás szerint a 20 év alatt (1918–1937) 5 évenként változik a kvóta: az első 5 évben még marad az addigi 63,6:36,4%, a további szakaszokban Ausztria részesedése emelkedik 64,6, majd 65,1, s végül 65,6 %-ra. Ugyancsak osztrák engedmény volt a hosszabb lejáratú kiegyezés ellensúlyozására az agrárvámok felemelése.

A kiegyezési megállapodás tehát létrejött, de tartalmát egyik kormány sem szándékozta nyilvánosságra hozni. Február 25-én mindkét kormány azonos szövegű hivatalos közleményt adott ki arról, hogy a megállapodások létrejöttek, így a kereskedelempolitikai tárgyalások megkezdésének más államokkal, nevezetesen a német birodalommal nem áll útjában akadály. E közlés a megállapodás tartalmára vonatkozóan semmi felvilágosítást nem adott.