Hencida

A Múltunk wikiből
község Hajdú-Bihar megyében a berettyóújfalusi kistérségben
Wikipédia
HUN Hencida COA.jpg

Bóna István

Áttekintés az őskori régészeti lelőhelyekről

A korai és középső rézkor

A bodrogkeresztúri kultúra fejlődése „életének” utolsó évtizedeiben – a kedvező gazdasági és politikai lehetőségek különösen szerencsés találkozása következtében – olyan „ugrásba” torkollott, amely Európa belsejében közel egy évezreddel megelőzte a szabályszerű fejlődést.

A pásztorarisztokrácia terjeszkedései közben nagy mennyiségű termésrézre bukkant – vagy ami még valószínűbb, állatfeleslegét rézre cserélte be –, és részleteiben még nem ismert technikával késeket, tőröket, csákányokat öntött belőle. A könnyen hajló, törő, elkopó és görbülő nyersréz tárgyaknak nem volt jelentős gazdasági szerepük, kemény tárgyakat vágni, erdőt irtani továbbra is csak kőszerszámokkal tudtak. A réztőr azonban nem pattant el szúrás közben, a rézcsákányt gyorsan lehetett előállítani kellő méretben és alakban, könnyű volt nyélre szerelni. Félelmetes új harci fegyvernek számított, amely korábban ismeretlen technikai fölényt biztosított használóinak. Mennyiségileg sem elhanyagolható tényező ez, hiszen a kultúra területéről már eddig közel 200 db rézbaltát és -csákányt ismerünk.

Az új típusú fegyverekkel (köztük először: pattintott kőhegyű nyíllal) felszerelt pásztorarisztokrácia rövidesen önálló társadalmi réteggé fejlődött. A korszak temetőiben megjelennek a rézfegyverekkel eltemetett férfiak. Fegyverük tehát nemcsak öröklődő személyi tulajdonná vált, de családjuk bőven el volt látva vele. E családok kiemelkedő gazdagságáról ugyanazon temetőkben az arany ékszerekkel (csüngőkkel, tűkkel) eltemetett asszonyok tanúskodnak. A vezető réteg még nem különült el teljesen a közösségtől, de hatalmát – mint a szimbolikus jelentőségű ékszerek mutatják – máris megkísérelte vallási, szakrális mezbe öltöztetni. E harci vezetők és családjuk szakrális politikai és vagyoni hatalma, az Égeikumot és a Kaukázus vidékét nem számítva, páratlan a korabeli Európában. Tulajdonukban kincsek halmozódtak fel. Szent méltóságjelvényeik 10–25 cm-es átmérőjű aranylemezből készültek (Hatvan, „Mojgrád”, Hencida, Tiszaszőlős). Arany karperecekben pompáztak, ruhájukat, hajukat aranycsüngők, -függők díszítették. Balkáni vallási jelképeket és ékszereket utánzó kincseik a bodrogkeresztúri hatalom összeomlásakor kerültek földbe, tulajdonosaik, viselőik nyilván elpusztultak.

Irodalom

A bodrogkeresz­túri kultúra hencidai nagy aranyleletét publikáló Gazdapusztai Gyula (Évk: DDM 1968. 33–48; Mitteilungen der Anthropologischen Gesellschaft in Wien 98. 1967. 292–297) véleményét nehéz volna elfogadni: szerinte a korszak kincsei "közösségi tulajdonban" voltak.