Henckel Lázár

A Múltunk wikiből
Kislexikon–Henckel

Zimányi Vera

A külkereskedelmi forgalom föllendülése

A harmincadmentességek adományozása a 16. század utolsó harmadában egyre szélesebb körű gyakorlattá vált. Nagyszombaton, Szencen, Galgócon, de a Szepesi Kamara területén is – éppen a legnagyobb tőkével rendelkező kereskedők, köztük Konrad és Georgius Bechler nürnbergi kereskedők, Tar István, Thököly Sebestyén, Henckel Lázár, a Joanelli testvérek és még mások – nagy összegű kölcsönöket folyósítottak, vagy komoly mennyiségű árut szállítottak a Magyar Kamarának, amely azután harmincadmentes szállításokra szóló engedélyekkel törlesztette tartozása egy részét vagy egészét. Az így kiszállított, tekintélyes árumennyiségek nem szerepelnek a harmincadbevételek között. A kereskedők az általuk a Magyar Kamarának nyújtott 1–2 ezer, esetenként akár 10–20 ezer forintos kölcsönökről szóló elismervényeket a kereskedelmi forgalomban váltók gyanánt, fizetőeszközként használták fel; a kereskedők némelykor a Kamarával szemben fennálló követeléseik átruházásával fizették ki egymást, és egy-egy ilyen kötelezvény néha négy-öt kézen is átment. A vámmentes marhahajtást engedélyező „litterae liberi passus” hátlapjára pedig pontosan rávezették a dátumot, a kihajtott állatok számát és az értük járó, de be nem fizetett vám összegét. Ha a kihajtott mennyiség után be nem fizetett vám összege elérte a Magyar Kamarának nyújtott kölcsön összegét, akkor a „litterae”-t bevonták, és elküldték Pozsonyba, a Magyar Kamara központjába. Azt kell mondanunk, hogy a 16. század utolsó harmadában olyan élénk volt a kereskedelmi forgalom, hogy ténylegesen még több tízezer marhával többet hajtottak ki az országból, mint amennyi után harmincadbevételek befolytak.

Bányavárosok–kereskedőpolgárok

A legnagyobb arányú ügyleteket azonban alighanem az Itália felé szállító Lucas Bazin, de még őt is túlszárnyalva, a lőcsei származású és bécsi polgárrá váló Henckel Lázár bonyolította le, aki a tizenöt éves háború egyik fő szállítója és finanszírozója volt.

Péter Katalin

Az egyházak

A pannonhalmi monostor levéltára pedig valahogy Henckel Lázár bankárhoz került Bécsbe. Még 1593-ban is ott van.

Makkai László

Régi és új ellentétek: az Illésházy-per és a XXII. artikulus

A király Szentgyörgy és Bazin mezővárost zálogba adta Illésházy feleségének. A két város jórészt morva lakossága kész volt a zálogösszeget a kincstár helyett visszafizetni, csakhogy mielőbb szabaduljon a földesúri hatalom alól. Rudolf megengedte, hogy megváltsák magukat, s a mezővárosoknak Henckel Lázár adott kölcsönt, aki a rézbányák bérlete és a rézszállítások miatt is ellentétbe került Illésházyval. A városok megváltását megakadályozni igyekvő Illésházy csak annyit ért el, hogy a zálogösszeg visszafizetésére a határidő előtt nem kerülhetett sor, de azon túl a városokat nem tarthatta meg földesurasága alatt. Illésházy azonban az ügyet, mint az egész társadalmi rendet érintő kérdést, az országgyűlés elé vitte, és politikai következményeit emelte ki: a király törvénysértést követett el, minthogy parasztoknak örök- vagy zálogjogon birtokot adott; az adománnyal lejáratta a tekintélyét és a törvényeket. Ennek hatására a rendek a mezővárosok közül nemrégen kiemelt Modor követét kizárták az országgyűlésből. Az udvar azzal válaszolt, hogy Illésházy ellen, mint aki szembefordult a királlyal, felségsértési vádat emelt. Illésházy erre visszakozott: nem akarta az uralkodót megsérteni; kérte, a király és a magyar tanácsosok előtt adhassa elő védekezését. Az udvarban úgy határoztak, hogy a Magyar Tanács Istvánffy Miklós nádori helytartó elnöklésével döntsön a kérdésben. A magyar tanácsosok felfogása megoszlott a bűnösség kérdésében, és ítélethozatal helyett jogi véleményt adtak: az ítélet kimondása az országgyűlésre tartozik.

Illésházy azzal akart könnyíteni helyzetén, hogy bemutatta Joó János királyi személynök hozzá intézett levelét. Ebben a Magyar Tanács tagja – Kanizsa 1600. évi elvesztése miatti elkeseredésében – olyan panaszokat tett szóvá, amelyek a közhangulatot fejezték ki: a király a töröktől nem véd meg, a törvényeket nem tartja tiszteletben, a zsoldosok az ország romlását okozzák; az uralkodó hozzájárulásával a magyarok maguk keressék meg védekezésük lehetőségét. Ez a felfogás nem állott távol Illésházytól sem, de a levél bemutatását a személynök iránti személyes bosszú is sugallta. Illésházynak így sem sikerült magát megmentenie: az udvar Istvánffyt arra utasította, hogy a Magyar Tanács jogi álláspontját, a tanácsosok újabb összehívása nélkül, az írásba foglalt vélemény keltével, ítéletlevéllé fogalmazza át. Illésházyt 1603. március 10-én fej- és jószágvesztésre ítélték. Joó János ellen ugyancsak felségsértés címén indítottak eljárást. Az Udvari Kamara elnöke azt várta, hogy a kincstár mindkét vádlott birtokaira ráteheti a kezét. Az, újabb idézésre Joó János megjelent Bécsben, ahol fogságba vetették, Illésházyt azonban udvari pártfogói idejében figyelmeztették, és Lengyelországba menekült. Mindkettőjük birtokait lefoglalták. Illésházy javait Henckel Lázár, az udvar legnagyobb hadseregszállítója és hitelezője kapta meg, felgyűlt kölcsönei törlesztésére.

Az államháztartás pénzzavarai

A legtöbb jövedelmet ígérő besztercebányai rézbányák visszaváltását Henckel Lázár kezéből 1608 után egyik országgyűlés a másik után szorgalmazta, de sohasem volt rá pénz, s az országgyűlés már nem is tiltakozott, amikor 1642-ben a bécsi kereskedőtőkés Joanelli-testvérek váltották magukhoz a monopóliumot.

Zimányi Vera

A külkereskedelem megrázkódtatásai

Henckel és Joanelli is visszavonult a kereskedéstől, és a bankügyletek, majd a rézbányák felé fordult.

Bányászat, kohászat

A besztercebányai rézbányavállalat a 16—17. század fordulóján ráfizetésessé vált, nem kis részben a hadi események következtében. l607-ben, majd a későbbi években új, kedvezőbb szerződést kötöttek a bányabérlőkkel,akik között ott találjuk Henckel Lázárt is. A rézárak ismét jelentősen felszöktek a világpiacon; Antwerpen szerepét azonban elsősorban Hamburg vette át a rézkereskedelemben. Henckel ide, valamint Bécsbe és Velencébe irányította szállítmányait. Bethlen Gábor első hadjáratakor elfoglalta Besztercebányát, és Henckeltől több mint 100 ezer forintos kölcsönt szerzett, az ott talált ércet pedig lefoglalta saját magának. Tárgyalásokat kezdett Gusztáv Adolf svéd királlyal, hogy megegyezésükkel olyan kiemelkedő helyet vívjanak ki a rézpiacon, amilyet a spanyolok értek el a világpiacon az ezüsttel. Az 1620-as évek második felében azonban, amikor Európa-szerte feltöltődtek a raktárak rézzel, megszűnt a konjunktúra, Max Rehlinger és Henckel örökösei 1626-ban felhagytak a bányaműveléssel.

R. Várkonyi Ágnes

Kézművesek és kereskedőpolgárok

Ahogy a korai kapitalista vállalkozó tipikus megtestesítőjének, Henckelnek is számos kassai kereskedő eladósodott annak idején, úgy most a posztókereskedelmet egy ideig közvetlenül Wesselényivel vagy Batthyány Kristóf dunántúli főkapitánnyal lebonyolító Joanelli is sok polgárt, kézművest tartott kézben úgy, hogy kisebb-nagyobb kölcsönökkel segítette őket.