Henrik latin császár

A Múltunk wikiből

Flandriai Henrik

1174 – Szaloniki, 1216. július 11.
latin császár (1206–1216. június 11.)
Wikipédia

Kristó Gyula

Az új berendezkedés időszakának külpolitikája

Kalojan utóda és rokona, Boril (1207–1217) nem tudta folytatni elődje hódító politikáját. 1208-ban csatát vesztett Philippopolisznál (Plovdiv) Balduin utódával, Henrik latin császárral (1206–1216) szemben, s a latinok megkezdték Bulgária területének elfoglalását.


Az 1213 őszén meggyilkolt Gertrúd után a magyar király 1215-ben a latin császárság székhelyévé lett Bizáncból hozta új feleségét, Jolántát, aki előkelő család sarja volt. Apja a francia Capet-családba való Courtenay Péter, anyja pedig flandriai Jolán, a latin császárok, Balduin és Henrik nővére volt. Az éppen a latin császári trónon ülő Henrik, aki még 1213-ban Boril bolgár cár családjával létesített dinasztikus kapcsolatot, most a szerbek felé igyekezett tájékozódni. Alapvető oka ennek az volt, hogy 1214-ben az epiroszi despotaság élére lépő Theodórosz Angelosz szerb segítséggel támadta meg és győzte le csatában a latin császárság erőit. Henrik császárnak elemi érdeke volt a szerbek eltántorítása az epiroszi politikától. A császár szerb orientációja a bolgár szövetség felmondását is jelentette volna, de a szerb szövetség nem jött létre, s II. Endre sem változtatott a bolgárok irányában barátságos politikáján, összeütközése pedig azzal az Istvánnal sem támadt, aki III. Honoriustól királyi koronát kapott, s akit továbbra is a balkáni politika ügyei kötöttek le.

A latin császárság 1216 nyarán elvesztette uralkodóját, Henriket.