Himmelreich Tiburtius

A Múltunk wikiből
Napkelet, 9. évfolyam 1. szám

Sinkovics István

A központi hatalom és a rendek ellentétei az országgyűléseken

Az 1600. évi országgyűlésen a rendek szóvá tették, hogy az előző évi végzések közül négyhez fűztek az udvarban elutasító vagy halasztó záradékot, amivel az országgyűlés határozatát lényegében félretették, viszont Himmelreich Tiburtius, a Magyar Kancellária titkára azt bizonygatta, hogy a rendeknek panaszra nincsen okuk: „az ő dolguk a cikkeket megszerkeszteni és engedelmesen előterjeszteni, a császári felségnek mint Magyarország királyának pedig joga, hogy az előterjesztetteket javítsa, megváltoztassa és végül tetszése szerint megerősítse”. Majd hozzátette: ez volt mindig idáig a szokás, és „nem is illik, hogy ez eljárás mélyebb okának kinyomozására törekedjenek”.[1]

Makkai László

Régi és új ellentétek: az Illésházy-per és a XXII. artikulus

1604 márciusában Pozsonyban összeült az országgyűlés. A megyei követek magukévá tették a városok sérelmeit, és elhatározták, hogy addig nem kezdenek a királyi előterjesztés tárgyalásába, amíg nem kapnak biztosítékot vallásuk zavartalan gyakorlatára. Írásbeli előterjesztésükre Mátyás főherceg megígérte, hogy az ügyet a király elé viszi, de kérte, hogy a tárgyalások halasztásával ne késleltessék az az évi hadjárat megkezdését. Erre a rendek elővették a királyi előterjesztést, ugyanolyan összegű adót szavaztak meg, mint az előző évben, és a többi kérdésben is kialakították az országgyűlés végzését. Ezt a főherceg vita után elfogadta, majd berekesztette az országgyűlést, úgyhogy a protestánsok vallásgyakorlatuk kérdésében még csak megnyugtató ígéretet sem kaptak. A rendek Istvánffy Miklós nádori helytartó előtt bejelentették, hogy elfogadták az országgyűlési tárgyalásokat, holott vallásgyakorlatuk zavartalanságára sem előzetesen, sem utólag semmiféle biztosítékot nem kaptak. Leszögezték: ha a következő országgyűlésig a támadások bármilyen formában folytatódni fognak, ezek ellen előre is tiltakoznak; jogaikból viszont nem engednek, és a következményekért elhárítják maguktól a felelősséget.

Az udvarban azonban nem gondoltak visszakozásra, hanem annak is elejét akarták venni, hogy az ellenreformáció támadásai ellen a rendek az országgyűlésen védekezhessenek. Prágában Tiburcius Himmelreich kancelláriai titkár, miután a megszokott módon átjavította a végzéseket, egyesekhez erőtlenítő záradékot fűzött, majd Mátyás főherceg utasítására egy új törvénycikket fogalmazott, amelynek szövegét az országgyűlésen hozott végzések után utólag toldotta be a záróformula elé, külön címet adva az új törvénycikknek, és a XXII. számmal látva el. Eszerint a rendek az országgyűlésen előhozták vallási sérelmeiket, és emiatt a gyűlés tárgyalásait hátráltatták. Ősei példájára a király a római katolikus hitet vallja, kötelességének tartja tehát annak védelmét és felvirágoztatását. Ezért megerősíti Szent István királytól kezdve a magyar királyok által a római katolikus hitre vonatkozóan kiadott összes törvényeket, rendelkezéseket, amelyek szó szerinti átírás nélkül is teljes egészükben érvényesek. Megtiltja, hogy bárki a vallásügyet az országgyűlésen előhozza. E rendelkezés megsértőit a magyar királyok törvényeiben megállapított büntetéssel kell sújtani. Rudolf a többivel együtt ezt a hamisított törvénycikket is megerősítette, és a záradékban is utalt rá, hogy a szükség szerint csatolta a többihez.

Mátyás főherceg és környezete szűklátókörűségét mutatja, hogy egy ilyen lépéstől a protestánsok elhallgattatását várták.

Lábjegyzet

  1. MOE IX. 214.