Homonnai Bálint

A Múltunk wikiből
Homonnai Bálint feljegyzései 1605-ből - Szepesi Attila

Makkai László

Támadás Bocskai várai ellen

Az ímmel-ámmal Szikszóra gyülekező vármegyei hadak élére az országgyűlés Rákóczi Zsigmondot jelölte, de Belgiojoso nem bízott benne, mert Basta ellene hangolta, s ezért, mint hamarosan kiderült, a lehető legrosszabbat választva, a fiatal Homonnai Bálintot állította helyébe.

Az álmosdi csata

Az öregek óvatoskodásával nem törődve, a fiatalok, Homonnai Bálint és sógora, Mágochy Ferenc a Szikszón gyülekező vármegyei hadak élén türelmetlenül várták, hogy Bocskaihoz csatlakozhassanak. Erről mit sem tudva, Belgiojoso úgy döntött, hogy maradék seregével valahogyan átvágja magát Tokajba, s egyesül a császárhűnek képzelt vármegyei hadakkal, mert Bocskainak a székelyekhez írott leveleit elfogva, most már ez utóbbiakban sem bízhatott.

Bocskai, bár tudhatta, hogy a császáriak erdélyi hadainak nagy része Cavriolival, Sennyey Pongráccal és Kornis Boldizsárral, a legtekintélyesebb erdélyi tanácsurakkal együtt, Belgiojoso segítségére ment, mégsem indult Erdélybe, talán mert nem akarta oda hátán vinni az ellenséget és két tűz közé kerülni, vagy – s ez látszik valószínűbbnek – nem akarta cserbenhagyni a felső-magyarországiakat. Debrecenbe húzódott, s onnan figyelte Belgiojoso mozdulatait. Mikor azután megbizonyosodott, hogy a főkapitány október 23-án elhagyta Váradot és Tokaj felé igyekszik, utána küldte hajdúit, akik a rakamazi átkelés során alaposan megfogyasztották a császáriakat, levágva az Erdélyből jött rácok java részét. Átvergődve a Tiszán, Belgiojoso megdöbbenéssel értesült arról, hogy a szikszói tábor Bocskaihoz pártolt.

Osgyán és Edelény

A súlyos veszteséget némileg pótolta, hogy néhány ezer török és tatár érkezett két pasával és valamelyes tüzérséggel, viszont Homonnai a vármegyei hadak nehézkes gyülekezése miatt elkésett, s így Bocskai valamivel nagyobb számú, de sokkal gyengébb harcértékű katonasággal indult harcba, mint a Kassa felé menetelő Basta.

Basta visszavonulása

Látva viszont a hajdúktól rettegő urak és nemesek békevágyát, Bocskai igyekezett a mozgalom vezetését úgy átszervezni, hogy érdekeltebbé tegye őket benne. Lippait leváltotta a főkapitányságból, és helyébe három főkapitányt nevezett ki: Sennyeyt a Felső-Magyarországon Basta ellen harcoló csapatok élére, Rhédeyt a december közepén Alsó-Magyarország hódoltatására induló sereg fölé, Gyulaffy Lászlót pedig a januárban Szatmár bevételével sikeresen kezdődő erdélyi hadjárat vezetésére. Országos főkapitánynak az „ország botjával” (azaz a fővezéri jelvénnyel) Homonnai Bálintot tette, aki közvetlenül rendelkezett a vármegyei csapatokkal, a nemesi felkeléssel és az urak katonaságával.

A szerencsi országgyűlés

Júniusban elesett Trencsén, majd a Forgách püspök által személyesen védett Nyitra is. Már korábban megkezdődött Érsekújvár ostroma, de a korszerű erőddel, megfelelő tüzérség és gyalogság nélkül, Rhédey semmire nem ment. Ezért is, de főként, mert nem merte a nélkülözhetetlen török segítségért a felelősséget egymaga vállalni, örömmel engedte át a hadműveletek irányítását az ország hadával augusztusban meginduló Homonnainak.

A veszedelmes török segítség

Az egész cikk.

Országgyűlés Korponán és Kassán

Illésházy viszont a birtokait prédáló hajdúkkal került egyre élesebben szembe. 1606 tavaszán már nemesi és paraszti felkelés megszervezésére gondolt, hogy Trencsénből, Turócból kiverje őket, s szándékából csak a nemesek gyávasága és a parasztok hajdúkhoz csatlakozásától való félelme gátolta meg. Holott ekkor már a paraszti önvédelmi alakulatok és a hajdúk között itt-ott fegyveres összetűzések is előfordultak. Kassán azután a hajdúság minden dühét Illésházyra öntötte ki. Hazaárulással vádolták, „Cipellős-házinak” gúnyolták, a német viselettel németességére célozva, sőt a hajdúkapitányok egyenesen arra kérték Homonnait, engedje, hogy megöljék.

A második hajdúfelkelés

  • 1607 októberében Nagy András Debrecenben kitűzte a második hajdúfelkelés lobogóját. Ez az úri mendemonda szerint „juhok pásztorából lett farkasok pásztora”,[1] más változatban kurtanemesi származású hajdúkapitány tanult Lippai példájából, aki alatt már Osgyánnál ott harcolt. Nem adta magát feltétel nélkül úri vezetés alá, hanem önálló hajdúpolitikát folytatott, amiben Foktői Máté kálvinista prédikátor volt a tanácsadója. Tárgyalásokat kezdeményezett Homonnai Bálinttal és Báthori Gáborral, akiket Bocskai örököseinek vélt, s nem indokolatlanul, mert maga Bocskai is bennük szerette volna művének folytatóit látni: Homonnait jelölte erdélyi fejedelemnek, s szívére kötötte, hogy a magyar urak közül Báthorira hallgasson, akit talán a maga helyére Magyarország fejedelmének szánt. A vén ravasz Rákóczi Zsigmond azonban mindkettőjüket kijátszotta, és erdélyi kormányzóságából adódó előnyét felhasználva, még februárban rávette az erdélyieket, hogy őt válasszák fejedelemmé. A Portáról hozott athnáméból a megvesztegetett csausszal kivakartatta Homonnai nevét, és a magáét íratta helyébe. A két kárvallott egyelőre nem mozgolódott nyilvánosan, és Nagy Andrással folyó tárgyalásaikat is tagadták.
  • Homonnai és Báthori vonakodása, hogy a hajdúk kezéből fogadják el a magyar fejedelemséget, végül is beláttatta Nagy Andrással; hogy hiába keres új Bocskait az urak közt. Sőt, egyre inkább gyűlt ellene a sereg, amelynek élén Forgách és Mágochy mellett Homonnai és Báthori is ott forgolódtak. Fegyverre azonban egyik fél sem akarta vinni a dolgot. December 29-én Ináncson tárgyalásra került sor a hajdúk 33 pontba foglalt kívánságai alapján, melyek a Bocskai által adott hajdúkiváltság és a nemzeti király követelése mellett lényegében a bécsi béke kikötéseit (országgyűlés összehívása, nádorválasztás, protestáns vallásszabadság stb.) tartalmazták. Az urak a hajdútelepítést megígérték, a bécsi béke végrehajtásáról kijelentették, hogy a hajdúk törődjenek a maguk privilégiumával, a publikumot hagyják a rendekre, a nemzeti királyválasztást pedig kereken megtagadták, hiába fenyegetőzött Nagy András, hogy ha Homonnai nem vállalja, „bocskorost emelnek” a magyar fejedelemségre.[2] Így azután megegyezést nem, csak 50 napi fegyverszünetet kötöttek, s erre az időre a felső-magyarországi vármegyék vállalták a 14 ezer főnyi hajdúsereg téli elszállásolását.

A rendi konföderációk

A magyar urak azonban hiába várták, hogy Mátyás főherceg a hajdúk ellen fordítja a konföderáció fegyvereit: szüksége volt rájuk Rudolf makacsságának megtörésére. Most már ő maga vette fel a tárgyalásokat Nagy Andrással, s nemcsak a Bocskai által adományozott helységeket ígérte meg a hajdúknak, hanem két másikat is adományozott: Polgárt és Szentmargitát, kilátásba helyezve, hogy Kálló várát hajdúkapitányság székhelyévé teszi. Az egyezményt Homonnai kötötte meg Várkonyban 1608. április 13-án, s megkezdődött a hajdútoborzás Rudolf ellen.

A magyar rendiség hatalomátvétele

Az új rendi kormányzó testületbe a dinasztia régi, megbízhatónak mutatkozott hívei, Erdődy Tamás bán, Forgách Zsigmond tárnokmester, Batthyány Ferenc főlovászmester, Thurzó György főasztalnokmester, Draskovich János főkamarásmester, Dóczy András főpohárnokmester és Istvánffy Miklós főajtónállómester mellé a Bocskai pártból Homonnai Bálint országbíró és Széchy Tamás főudvarmester kerültek be, élére pedig Illésházy István állt mint választott nádor.

Báthori Gábor megvédi Erdélyt

Forgách hadait Rhédey Ferenc váradi kapitány ellenállása nagy kerülőre kényszerítette, s így csak július 19-én vonulhattak be Kolozsvárra. A vezérek közt Forgáchon kívül olyan nagyurak szerepeltek, mint Homonnai György, Bálint nemrég katolizált unokaöccse, Bocskai Miklós, az elhunyt fejedelem rokona, Dóczy András, a későbbi kassai főkapitány, Nyáry István, volt váradi kapitány. Bármelyikük szívesen vette volna, hogy királyi kormányzóként ő legyen Báthori utódja. Legtöbb esélye azonban Forgáchnak és Homonnainak volt, aki Bálint meghiúsult jelöltsége címén szinte családi jogigényt érzett Erdélyre.

Irodalmi stílusok és műfajok

A magyar nyelvű verselés már meríthetett Balassi nagyszerű hagyatékából, amellyel a századelő manierista költőköre, Rimayval az élen, s olyan verselők, mint Illésházy István, Homonnai Bálint és György, Káthai Mihály, Petki János, Péchi Simon, Madách Gáspár és századközepi utódjuk, Beniczky Péter sikeresen élt is. Ez a kör volt a század legtudatosabb és legösszetartóbb művészgárdája, amely a költészetet valóságos tudománynak tekintette, és az esztétikumnak kijáró áhítattal művelte. Éppen ezért nem is volt széles közönségük, tulajdonképpen egymásnak írtak, csak általuk érthető allegóriák, emblémák alkalmazásával. Igazában még udvarinak is alig nevezhető ez a zártkörű közönséghez szóló irodalom.

Lábjegyzet

  1. Ugyanott, 66.
  2. Ugyanott, 79.

Műve

fontos forrást, Homonnai Bálint naplóját Érsekújvár ostromáról (Tudománytár, 1839. V)