Homonnai György

A Múltunk wikiből
1615
január 8. Homonnai Drugeth György kötelezvénye II. Mátyásnak: ha erdélyi fejedelemségre jut, Erdélyt a király hűségén tartja.
1616
június 10. Homonnai György veresége Konyárnál.
október 9. Erdélyi országgyűlés Segesvárott. (A Homonnaihoz pártoltakat hűtlenségben marasztalja el. A perbe fogottak többségét jószágvesztésre ítéli.)
november 20. Homonnai újabb veresége Désen.
1619
november 23. Rákóczi György vereséget szenved Homonnai Györgytől.
december 4. Homonnai veresége Szebennél.

Makkai László

Országgyűlés Korponán és Kassán

Illésházy álláspontja ezekben a kérdésekben szöges ellentétben volt Bocskaiéval, és ebből nem is csinált titkot. Erdélyt mindenáron meg akarta tartani a Habsburg-királyságban, s a dinasztia és a magyar rendek kibékülése esetén a felszabaduló erőket a török ellen akarta fordítani, ha az Erdélyt nem engedné ki hatalma alól. Ha viszont Bocskai elszakítja Erdélyt a Habsburgoktól, s hozzá még Felső-Magyarország egy részét is, csökken a magyar rendiség ellenállási bázisa: mind a Habsburgokkal, mind az önálló Erdély fejedelmével szemben. Ez a magyar rendiség vezető erejét jelentő nagybirtokos oligarchia szempontjából nemcsak érthető, hanem egyedül lehetséges álláspont vált később a katolikus magyar arisztokrácia, Forgách Zsigmond, Homonnai György, főként pedig Esterházy Miklós szívósan követett programjává, az Erdély bekebelezésére irányuló új meg új kísérletek ösztönzőjévé, mindaddig, amíg a magyar rendiség biztonságban érezte magát a Habsburg uralkodó abszolutista törekvéseivel szemben.

Báthori Gábor megvédi Erdélyt

A vezérek közt Forgáchon kívül olyan nagyurak szerepeltek, mint Homonnai György, Bálint nemrég katolizált unokaöccse, Bocskai Miklós, az elhunyt fejedelem rokona, Dóczy András, a későbbi kassai főkapitány, Nyáry István, volt váradi kapitány. Bármelyikük szívesen vette volna, hogy királyi kormányzóként ő legyen Báthori utódja. Legtöbb esélye azonban Forgáchnak és Homonnainak volt, aki Bálint meghiúsult jelöltsége címén szinte családi jogigényt érzett Erdélyre.

Homonnai György támadásai

Önálló cikk.

A szövetségesek Bécs alatt

De mikorra a 32 ezer főnyi, legalább felerészben erdélyi katonákból álló szövetséges hadsereg Bécs alá érkezett, Bethlen hírt kapott arról, hogy a Lengyelországba menekült Homonnai több ezer zsoldossal betört az országba, és november 21-én Rákóczi György sebtében összegyűjtött csapatát Homonnánál szétszórta. Igaz, Homonnai hiába hívta a felső-magyarországi vármegyéket és városokat Ferdinánd hűségére, s miután senki sem csatlakozott hozzá, sietve kivonult az országból. Bethlen ezt azonban még nem tudhatta, és Széchy Györgyöt gyorsan hazafelé indította a sereg nagy részével, maga pedig Pozsonyba vonult vissza.

Bécs ostromának előkészületei néhány nap után félbemaradtak, mert nemsokára a fizetetlen s emiatt állandóan fogyatkozó számú cseh–morva hadsereg is távozott. Homonnait egyes történetírók amolyan kis Sobieskinek szokták emlegetni, aki által a lengyelek először mentették meg Bécset a keleti veszedelemtől. Bethlen elvonulásának közvetlen oka valóban Homonnai támadása volt. Attól félhetett, hogy ezt a burkolt lengyel akciót esetleg a Habsburgokkal szövetséges III. Zsigmond nyílt beavatkozása követi. Annál jogosabb volt ez a félelem, mert a lengyel politika kelet felől is munkálkodott Erdély bekerítésén.

Bethlen második hadjárata

A számban és súlyban gyarapodó katolikus magyar főnemesség egyelőre megelégedett azzal, hogy a Bethlen által biztosított rendi önkormányzatot a maga uralmává rendezze be. Homonnai György fiatalon elhalálozván, közöttük is csak egy tettre kész ellenzője maradt Thurzó Szaniszló békepolitikájának, Esterházy Miklós, akit Munkács elvesztésével, bármennyire kárpótolta is őt a királyi kegy dunántúli birtokokkal, személyes sérelem ért a nikolsburgi békekötésben.

Bethlen hadserege és hadviselése

Biztonságnak jó volt ez a szabadparaszti hadsereg, de Bethlen maga tudta legjobban, hogy valójában egyáltalán nem számított korszerű katonaságnak. A hajdúkról még 1616-ban, mikor Homonnai ellene támasztotta fel őket, lesújtóan nyilatkozott: „Semmi egyéb nem marja az beleket, hanem hogy az latorságra, prédálásra olyan szabadságot nekik nem engedek, mint azelőtt szoktatták volt őket. Az latrot bizony én nem szeretem, nem is akarok nekik kedvezni, ha élhetek: hajdú soha országot meg nem veszen s meg sem tartja.” Nem is az adómentesség fejében ingyen katonáskodó hajdúsággal akarta a királyi Magyarországot elfoglalni, hanem a szabadparaszti katonaságot mintegy toborzási bázisnak tekintette, abból csak a javát fogadta zsoldjába. „Az egész hajdúságot az ország hűségére köteleztem, megválogattatván őket, ötezernek magam pénzéből fizettettem nekik egy hópénzt, hogy inkább refrenálhassam őket szokott lator természetekben.”[1]

Irodalmi stílusok és műfajok

A magyar nyelvű verselés már meríthetett Balassi nagyszerű hagyatékából, amellyel a századelő manierista költőköre, Rimayval az élen, s olyan verselők, mint Illésházy István, Homonnai Bálint és György, Káthai Mihály, Petki János, Péchi Simon, Madách Gáspár és századközepi utódjuk, Beniczky Péter sikeresen élt is. Ez a kör volt a század legtudatosabb és legösszetartóbb művészgárdája, amely a költészetet valóságos tudománynak tekintette, és az esztétikumnak kijáró áhítattal művelte. Éppen ezért nem is volt széles közönségük, tulajdonképpen egymásnak írtak, csak általuk érthető allegóriák, emblémák alkalmazásával. Igazában még udvarinak is alig nevezhető ez a zártkörű közönséghez szóló irodalom.

Lábjegyzet

  1. Ugyanott 80–81. és MTT XXVII. 3.

Irodalom

Homonnai támadásairól: Szilágyi Sándor és Barabás Samu adatközlései (Történelmi Tár 1881, 1885)