Homonnai György támadásai

A Múltunk wikiből
1613
november 15. Bethlen Gábor a békés megegyezés szándékával követeket indít Kolozsvárról II. Mátyáshoz.
1614
július 27. II. Mátyás e napra közös gyűlésbe Linzbe hívja országai rendjeit és a főhercegeket. Jelen vannak III. Fülöp spanyol király követei is. (A gyűlés Bethlen Gáborral, illetve a Portával való háború ellen dönt.)
1615
január 8. Homonnai Drugeth György kötelezvénye II. Mátyásnak: ha erdélyi fejedelemségre jut, Erdélyt a király hűségén tartja.
május 6. Megegyezés II. Mátyás és Bethlen biztosai között Nagyszombatban. (A király elismeri Erdély fejedelemválasztó jogát, Bethlen a Magyar Koronához tartozást. Kölcsönös szövetségi és segélynyújtási szerződést kötnek. Titkos szerződésben leszögezik, hogy Erdély különállása addig tart, amíg Buda és Eger török kézen van. Bethlen szükség esetén a Porta ellen is támogatja a királyt.)
július 15. Az 1606. évi zsitvatoroki béke megújítása Bécsben.
1616
június 10. Homonnai György veresége Konyárnál.
október 9. Erdélyi országgyűlés Segesvárott. (A Homonnaihoz pártoltakat hűtlenségben marasztalja el. A perbe fogottak többségét jószágvesztésre ítéli.)
november 20. Homonnai újabb veresége Désen.
november vége Bethlen Gábor ellentámadást indít Felső-Magyarországra.
1617
március 20. A Habsburg-család házi törvénye Ferdinánd főherceget jelöli ki a gyermektelen II. Mátyás utódául.
1617
július 28. Bethlen Gábor ismételt portai felszólításra megindul Szkender pasa mellé Moldvába.
szeptember 26. Bethlen Gábor fejedelem szövetséget köt Radu Mihneával, Moldva új vajdájával.
1618
február 26. II. Oszmán szultán lép trónra Konstantinápolyban. (Uralkodik 1622-ig.)
március 4. II. Mátyás – többszöri halasztás után – e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba, képviseletében Ferdinánd főherceg jelenik meg. (II. tc.: a törökkel felújított békét meg kell tartani; LXXIII. tc.: a hajdúk a lakóhelyük szerint illetékes vármegye joghatósága alatt álljanak; LXXVII. tc.: vallásügyben megújítja az 1608. évi koronázás előtti I. törvénycikket.)
május 11. Forgách Zsigmondot nádorrá választják. (Méltóságát haláláig, 1620-ig viseli.)
május 18. Ferdinánd főherceget, a kijelölt trónörököst, az országgyűlés királlyá választja. (Július 1-én megkoronázzák.)
május 23. Csehországban Habsburg-ellenes felkelés kezdődik. (A harmincéves háború kezdete.)
október 4. Erdélyi országgyűlés Kolozsvárott. (Fejedelmi előterjesztés alapján kimondja, hogy büntessék meg mindazokat, valamint pártfogóikat és támogatóikat, akik jövő karácsonyig nem térnek át valamelyik bevett vallásra.)
1619
január 13. II. Mátyás elutasítja a magyar rendeknek a csehek érdekében tett közvetítő kísérletét.

Bécs a meghiúsult nyílt háború helyett trónkövetelő felléptetéséhez folyamodott, s erre a szerepre készségesen ajánlkozott Homonnai György, aki a Bethlen amnesztiája helyett száműzetést választó Kendy Istvánnal szövetkezve, még pénzt és katonát is szerzett vállalkozásához III. Zsigmond lengyel királytól. Khlesl hitlevelet vett Homonnaitól, hogy győzelme esetén Erdélyben visszaállítja a római egyház egyeduralmát, Váradra német őrséget enged be, és a császár nevében fog uralkodni. Az ügy érdekében még abba is beleegyezett, hogy Homonnai önnön elismertetéséért fűt-fát ígérgessen a szultánnak. A Portán az ajánlatokat nem vették komolyan, de kapóra jöttek, hogy Bethlentől kizsarolják Lippát és Jenőt. Most már nem lehetett tovább halogatni a keserves kötelességet, s mivel Lippa kapitánya megtagadta az átadást elrendelő országgyűlési határozat végrehajtását, Bethlennek 1616 júniusában szabályszerű ostrommal kellett saját várát a török számára bevennie. Ezzel azonban a török felé olyan erkölcsi tőkét kovácsolt magának, hogy ettől kezdve egy ideig a Portán a szultán legkészségesebb hívének tudták, akire lehet számítani, s akinek önálló vállalkozásait is érdemes támogatni.[1] Egyelőre azt is elnézték, hogy Jenő átadásával még adós maradt.

A törökök felé maga Bethlen is igyekezett Lippa megadásának jelentőségét úgy hangsúlyozni, hogy az az ő részéről ne vereségnek tűnjön fel. „Lippának ... megadására sem az ország, sem az eddég való fejedelmek nem mehettenek – írja még a vár alól a nagyvezírnek – mert miolta az régi magyaroknak elei Scitiából kijött és fegyverrel ezeknek az földeknek lakosit elfogyatván, az országot magáévá tette, soha semmi időben az magyar nemzetség felől azt nem hallottuk, sem nem olvastuk, nem hogy várakat, városokat és tartományokat de még csak egy talpalja földet is fegyvervonyás, vérontás és halál nélkül ajándékon senkinek adott volna ... Mostan az mi cselekedetünk és hatalmas császárhoz mutatott igaz hívségünk ennél sokkal különben vagyon” s „... ilyen emlékezetre méltó hűségünknek megmutatásáért, kihez hasonlót az magyar nemzetség között, sőt talán más nemzetség közül is soha senki az ottomán nemzettséghez eddig még nem mutatott, minémű kegyelmes ótalmat és minden jókat várhassunk ... ott benn való főkövetünk mindenképen tudósítja”.[jegyzet 1]

A várt hála váratlan megnyilatkozását Bethlen már Lippa alatt hallhatta, mikor a vár átvételére érkező Gürdzsi Mehmed pasa örömében megfogadta, hogy egyszer majd magyar királlyá teszi Bethlent. Bethlennek azonban egyelőre sokkal inkább a hálaként kért oltalomra volt szüksége, mert Homonnai most már ország-világ előtt felhatalmazva érezte magát, hogy a kereszténység árulójának bélyegzett Bethlent megtámadja. Lippa felmentésének ürügyén elindította zsoldoskapitányát, Fekete Pétert, de török segítségre nem volt szükség, mert a támadóknak Rhédey útját állta, és már a határon szétszórta őket. Homonnai hajdúival a bécsi emigrációban élő Radu Şerban is elindult, hogy Habsburg- és lengyel segítséggel visszafoglalja havasalföldi trónját, s onnan működjék közre Bethlen bekerítésében. Homonnai veresége miatt neki is vissza kellett térnie Bécsbe, ahol 1620-ban meghalt. Utódját, Radu Mihneát az események Bethlen lekötelezettjévé tették. Thurzó nádor sem titkolta örömét, mert a kalandot ellenezte, a felső-magyarországi nemesség pedig egyenesen fegyverrel akarta a békebontót rendreutasíttatni. Khlesl kényszeredetten tagadta meg a nyilvánosság előtt Homonnait, de az új esztergomi érsekkel, Pázmánnyal megüzentette neki, hogy a király elismeri hűségét, és szívesen veszi szolgálatait a jövőre is.

Bethlen hiába kért elégtételt Bécsben a támadásért, még őt vádolták árulással Lippa miatt. Homonnai pedig tovább szervezkedett, és ha III. Zsigmond több pénzt már nem tudott is neki adni, levelet írt érdekében III. Fülöp spanyol királyhoz. Homonnai maga is oda folyamodott, hajmeresztő bűnlistát nyújtva be az Erdélyt török csapatokkal megszálló, tűzzel-vassal elpusztító, Báthorit meggyilkoltató, a katolikusokkal kegyetlenkedő, Lippa után Váradot is a töröknek átadni készülő Bethlenről. Felajánlotta, hogy támogatás esetén életét sem sajnálja kockára tenni, csakhogy a megnyomorított Erdélyt az eretnekség és pogányság kettős veszedelmétől megmentve, a császár hatalma alá vonja. A spanyol udvar ki is utalta számára a kért segélyt. Homonnai felfogadta Gombos András hajdúkapitányt, s 1616 októberében erdélyi katolikus emigránsokkal, egy Jósikával és Sarmaságival, Erdélybe küldte. A támadók Désig hatoltak, ahol Kamuthy Balázs verte szét őket.[2]

A sorozatos kihívások után Bethlen ellentámadásra szánta el magát; Kornis Zsigmondot néhány, összeesküvéssel gyanúsított katolikus úrral együtt elfogatta, birtokaikat elkobozta, s decemberben 12 ezer főnyi, komoly hadjáratra alkalmas sereg élén Debrecenbe vonult. Onnan szólította fel Felső-Magyarország rendjeit a csatlakozásra. Ezek azonban, bár Forgách hadba hívó parancsának sem engedelmeskedtek, ekkor még nem álltak melléje, semlegességükkel viszont fegyverszünet kérésére kényszerítették Forgáchot. A következő évben megújították a nagyszombati szerződést. Bethlen helyzete átmenetileg megszilárdult. Erdélyben rend és nyugalom volt. Az országgyűlés 1619 elején régen nem hallott szavakkal ismerte el Bethlen rendteremtő munkájának eredményét „Istennek kegyelméből az országban minden bőség vagyon.”[jegyzet 2]

Bethlen azonban nem ringatta magát a biztonság csalóka vágyképében. Ellenkezőleg, aggodalommal figyelte, hogy a királyi Magyarország rendi főméltóságai sorában nem barátai, hanem ellenségei szaporodnak. A legfőbbek, Pázmány, 1616 óta prímás, a Thurzó halála után, 1618-ban nádorrá választott Forgách Zsigmond, az utóbbi helyébe lépő Dóczy kassai főkapitány és az országbíróvá kinevezett Homonnai mellé felsorakozott az új katolikus arisztokrácia legjellegzetesebb képviselője, Esterházy Miklós főudvarmester. A szegény kisnemesi származású Esterházy familiárisként kezdte pályáját Mágochy Ferenc munkácsi udvarában. Ura – kinek megmérgezésével a rossz nyelvek gyanúsították – még a ravatalon feküdt, amikor az özvegyet eljegyezte, s ezáltal az örökös híján gazdátlanná vált óriási Mágochy-vagyont magának biztosította, meg azáltal is, hogy már előbb katolizált, s így kiérdemelte a Habsburg-udvar bizalmát. Uradalmainak központja Munkács, mely a kálvinista Felső-Magyarország szívében Homonnai György homonnai és ungvári kiskirályságával együtt az ellenreformáció és az Erdély elleni támadások hídfőállása lett. Neofita volt és újgazdag: nem mindennapi tehetségének, törhetetlen ambíciójának ez a kettős hajtóereje a „tegnap gyúrt urat”,[jegyzet 3] mint ellenségei nevezték, gyors érvényesüléshez segítette. Évtizedekre ő lett az Erdély bekebelezését sürgető és minden eszközzel megpróbáló párt leghajthatatlanabb képviselője. Ugyancsak ő volt, aki Pázmánnyal együtt arra próbálta rávenni az 1618. évi magyar országgyűlést, hogy a Habsburg-örökösödés hallgatólagos elismerésével választás nélkül fogadják királlyá a gyermektelen II. Mátyás halála esetére a protestánsüldöző Ferdinánd stájer főherceget. Királyi tanácsosságot és udvarmesteri címet kapott érte, s a nagyságos urak közé emelkedett. A rendi érdek azonban erősebb volt a felekezetinél. Még a katolikus urak is ellenszegültek a veszedelmes eljárásnak, sőt első ízben szögezték le formálisan is a választókirályság elvét, amit az előző Habsburgokkal szemben nem hangsúlyoztak. Ezzel együtt járt, hogy II. Ferdinándnak – amikor 1618 májusában az országgyűlés királlyá választotta – esküt kellett tennie, hitlevelet kellett kiadnia a bécsi béke és az azt követő törvények, köztük a vallásszabadság tiszteletben tartására. Pázmány, belátva az átmeneti csatavesztést, maga javasolta a főhercegnek a hitlevél kiadását. Jó füle volt, s meghallotta a távoli mennydörgést, mely a harmincéves háború közeledtét jelezte. A magyar királyválasztás után rövidesen kitört a cseh felkelés.

Lábjegyzetek

  1. Szilágyi Sándor, Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei. Budapest, 1879. 468-469.
  2. EOE VII. 515.
  3. Szalay LászlóSalamon Ferenc, Galántai gróf Eszterházy Miklós, Magyarország nádora. II. Pest, 1866. 74.

Irodalom

Homonnai támadásairól: Szilágyi Sándor és Barabás Samu adatközlései (Történelmi Tár 1881, 1885);

  1. a lippai problémára: Péter Katalin, Bethlen Gábor uralkodásának első szakasza (Confessio, 1980).
  2. lengyel és spanyol kapcsolataira: V. Meysztowicz, Elementa ad fontium editiones XIX (Roma, 1968);


Bethlen Gábor önvédelmi harca
Védekező külpolitika Tartalomjegyzék