Horvát István

A Múltunk wikiből
Székesfehérvár, 1784. május 3. – 1846. június 13.
egyetemi tanár
Wikipédia
Horvát István-001.jpg
1820.

Megjelenik Horvát István Magyarországnak gyökeres régi nemzetségeiről című műve.

1825.
Megjelenik Horvát István Rajzolatok című történeti műve.

Benda Kálmán

Napóleon és Magyarország

1809-re azonban már a kétkedés és a kritika hangja is egyre erősebben szóhoz jut. Jellemző ebben a vonatkozásban Horvát István naplóbejegyzése. Horvát, aki később az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója lett, művelt, felvilágosodott és tudós ember volt. Nagy magyar, sőt azt is mondhatnánk, a romantikus nacionalista magyarkodás egyik korai megtestesítője: politikai vonatkozásban semmit sem kívánt inkább, mint hazája függetlenségét, a Habsburgoktól való elszakadást. Ahogy 1809 júniusában bejegyzi naplójába: Ausztria uralma alól magunk erejéből aligha, csak a franciák segítségével szabadulhatunk fel. De vajon Napóleon uralma alatt függetlenebbek leszünk-e?

Vörös Károly

A bizottsági munkálatok

A három évtized alatt jobbító szándékokkal akár gazdasági kérdések kerültek tárgyalásra (ennek kapcsán akár csak a legközvetlenebbül agrotechnikai újításokról lett légyen is szó), akár a művelődés bármely ágában született meg valamely, bár csak szerény értékű vagy jelentőségű alkotás – a gazdaságpolitikáról nem is beszélve –, mindegyik előbb-utóbb szükségképpen érintette a fennálló társadalmi, illetve politikai struktúra korlátait. Így azután az agrárszakemberek (Nagyváthy, Pethe, Tessedik, Balásházy), a statisztikusok (Schwartner, Magda), a pedagógusok, a közgazdászok (Berzeviczy), a jogászok (például az úrbéri jog összefoglalói), a történészek (Horvát István), s főleg a valóságot, annak ellentmondásait, illetve lehetőségeit ábrázolni a legszélesebb hatással képes szépírók még társadalmilag-politikailag maradi tartalom mellett is legalább a hajdani nemzeti önállóságot sokszor (ha csupán környezetként is) idéző munkái valamely fokon már objektíve fenntartották, sőt idővel erősítették a változás szükséges voltának azt a tudatát, mely 1790-ben kezdett el nyíltan szóhoz jutni.

Arató Endre

A személyes érintkezés

A mindkét literatúra belső törvényszerűségeiből fakadó párhuzamok kitűnően észlelhetők tevékenységében, hisz Vitkovics mindkettő sűrűjében élt. Magáénak vallotta őt a magyar irodalom: Berzsenyi is írt hozzá ódát; ortodox rítusú temetésén friss sírhantját Vörösmartyal az élen magyar írók állták körül, és a türelmetlen Horvát István írt róla nekrológot.

Vörös Károly

A képzőművészet fejlődésének korlátai és ösztönzői

A képzőművészet társadalmi bázisa és az őt formáló motívumok diffcrenciálódásának jegyében most tűnik fel a jó ízlésű s ha nem is vagyonos, de szenvedélyes műgyűjtő típusa is. Gyűjtésének tárgya egyrészt többnyire még meglehetősen széles, és műtárgyak mellett kiterjed régi könyvekre, kéziratokra s általában régiségekre is, másrészt a műtárgyakat illetőleg, a jelentkező hazai kínálatnak megfelelően, elsősorban inkább az iparművészet, főleg az ötvösség termékeire, érmekre korlátozódik. Az így kialakult gyűjtőkörökön belül a gyűjtők részint jó érzéke, részint egyfajta nemzeti öntudata a gyűjtésben kezdettől fogva erőteljesen érvényesíti a hungaricumok iránti érdeklődést, így a kor legjelentősebb gyűjtőinek: a kivált a régi hazai művészet termékeinek összegyűjtése által jeles Jankovich Miklósnak és a nagy tudományos könyvtárat összegyűjtő Horvát Istvánnak a Nemzeti Múzeum számára átadott gyűjteményeikkel azt, mondhatni, döntő módon gyarapító tevékenységében is.

A tudományok

Jellemző a történeti tudományosság és társadalmi bázisa egyre szakszerűbb fejlődésére, hogy a forrásgyűjtőként, könyvtárosként és tudományszervezőként nagyérdemű, rendkívül szuggesztív és szeretett professzor, Horvát István fantasztikus és primitív, a napóleoni háborúk falusi köznemességének történetszemléletébe még igen jól beleillő, azt igazolni kívánó őstörténeti elméletei, közzétételük időpontjára (1825–1829) szakmailag már nem fognak követőkre találni, ha társadalmi visszhangjuk és hatásuk széles félművelt rétegekben jelentős és szívós marad is.

Arató Endre

A magyarországi ukrán nyelvi-kulturális mozgalom kezdetei

A nemzeti ellentétek tudományos tükröződésének tekinthető, hogy Lucskay igyekezett nevetségessé tenni Horvát István délibábos nézeteit.

Műve

az adat az 1809. évi inszurrekció idején városba húzódó nemesekről: Mindennapi. Horvát István pest-budai naplója 1805–1809. Szerkesztette Temesi AlfrédSzauder Józsefné. (Budapest, 1967) 424.;