Horváth János

A Múltunk wikiből

Hasonló névvel lásd Horváth János (egyértelműsítő lap)

Margitta, 1878. június 24. – Budapest, 1961. március 9.
irodalomtörténész, egyetemi tanár
Wikipédia
1910.
Horváth János: Ady s a legújabb magyar líra.

Szabó Miklós

Az irodalomtörténet és az irodalomkritika

A magyar irodalomtörténet-írás tudománnyá emelése Horváth János, az Eötvös Kollégium tanára nevéhez köthető, igaz, főként az 1919 utáni korszakában. Horváth János már fiatal tudósként kivette részét a Budapesti Szemle gárdájának irodalomkritikusi munkásságából, s kimagasló szerepet játszott a népi-nemzeti irodalom kanonizálásában, az irodalmi forradalom elleni harcban. Ennek szolgálatában állt az 1910-ben megjelent műve: „Ady s a legújabb magyar lira”.

Riedl körétől eltérően az irodalomtörténet-írás egy korábbi időszakból indult gárdája a nemesi liberalizmus irodalmi világának folyamatosságát képviselte. Munkásságukban szerves egységet alkotott az egykori népi-nemzeti korszak eszmevilága és az irodalomtörténet-írás preszcientikus stádiumának életrajz-központúsága. Ebbe a körbe tartozott az Egyetemi Könyvtár igazgatója, Ferenczi Zoltán, Petőfi és Deák életrajzírója és Voinovich Géza, aki 1911-től a Budapesti Szemle szerkesztője, Madách monográfusa volt.

A preszcientista korszakhoz tartozott az iskolai stilisztikai rendszerezést tudománnyá növelő poétikai munkásságával Négyesy László, a budapesti egyetem tanára. Esztétikai munkásságánál sokkal jelentősebb volt éveken át tartott stilisztikai szemináriuma. Négyesy stílusgyakorlatai fórumot nyújtottak az új – nem csupán irodalmi – szellemi törekvések bemutatására. Szemináriuma rövid idő alatt kötetlen vitafórummá, a progresszív ifjú értelmiség minden áramlata találkozóhelyévé vált, s az irodalmi forradalom egyik műhelye lett.

A századelőn kibontakozó irodalmi forradalom detronizálta a Budapesti Szemlét, mint monopolhelyzetet élvező kritikai fórumot, és kivette a műbírálatot a céhtudomány kezéből. A Nyugat hasábjain nem professzorok, hanem céhen kívül álló irodalomértők, gyakran alkotó művészek írták a kritikát. Velük szemben Horváth János és Riedl képessége és látóköre sem tudta megtartani a nagy múltú folyóirat privilegizált helyzetét. A dolgozatjavítás módjára írt pedáns professzori kritikával szemben a Nyugat az impresszionista irodalmi kritikát honosította meg.

A művészeti forradalom kibontakozása

Fontos nevelő műhelye az új törekvéseknek az Eötvös Kollégium, amelynek első nagy nemzedékéhez Kodály Zoltán, Szekfű Gyula, Horváth János, Szabó Dezső tartozott.

Művei