Hrabje János

A Múltunk wikiből
19. sz.
a korai magyar munkásmozgalom egyik vezető alakja, szabómunkás
Magyar Életrajzi Lexikon
1866. szeptember 18.
Az Internacionálé Főtanácsa magyarországi tevékenységgel bízza meg Hrabje Jánost.

S. Vincze Edit

Az Általános Munkásegylet megalakulása

A szocialista egylet megalakításának gondolata – éppúgy mint az önsegélyező egyleté – a Nyomdászok Önképző Egyletében merült fel. Az előkészítés munkálataiban a lassalleánus Hirsch Lipótnak és a szocialista eszméket kispolgári demokrata nézetekkel elegyítő Ihrlinger Antalnak, két magyarországi születésű német nyomdásznak jutott vezető szerep. Törekvéseiket Hrabje János asztalos is támogatta. Nagy műveltségű, képzett szocialista volt, tagja az Internacionálé Főtanácsának. 1866 őszén apja halála miatt vissza kellett térnie Londonból Magyarországra. „Hrabje polgártárs, akinek a közeli időben Londonból Magyarországra kell távoznia, megbízatik – szól a Főtanács 1866. szeptember 18-i ülésén elfogadott határozat–, hogy abban az országban a Szövetség nevében tevékenykedjék.”[1] Hazatérve kapcsolatot teremtett a lassalleánus nyomdászokkal és segítséget nyújtott a szocialista munkásegylet megalakításához.

1868. február 9-én egy tágas, Üllői úti asztalosműhelyben tartották meg első gyűlésüket a szocialista munkások: főként a kisipari szakmák képviselői, nyomdászok, cipészek, asztalosok és szabók. A gyűlésen a soknemzetiségű fővárosban nagy számmal dolgozó németek és szlovákok is részt vettek. Határozatot hoztak a magyarországi munkásosztály első szocialista szervezetének, az Általános Munkásegyletnek a megalakításáról.

Az új szervezet programját a február 23-án kibocsátott Szózat körvonalazta. Bevezetője Lassalle eszméi alapján vázolta fel a munkásságnak a tőkés társadalomban elfoglalt helyét, rámutatva arra a folyamatra, amely a fejlettebb tőkés országokhoz hasonlóan Magyarországon is a dolgozó osztályok pauperizálódásához vezet. Lassalle gondolatmenetének hatása tükröződik abban is, hogy nemcsak a munkásosztály, hanem az egész magyar társadalom feladatának tekintette a tömegnyomor terjedésének megállítását, egy új, igazságosabb rendszer megteremtését. Utalva az 1848 as jobbágyfelszabadításra, amelyet a hatalmon levő nemesség kezdeményezett, rögzíti le a Szózat: „E hon polgárainak hazafiságától elvárja a munka népe, hogy saját osztályelőnyeit – mint a honi aristokratia tette – figyelmen kívül hagyva, az általánosság javához, az örök igazság koronázásához járulni fog…”

A Szózat országos jellegű szocialista szervezet létrehozását tűzte ki célul. Feladatait a munkások általános műveltségének és szakmai tudásának továbbfejlesztése mellett a következőkben határozta meg: „Az Általános Munkásegylet célja a munkásosztály szellemi és anyagi érdekeinek óvása és előmozdítása. E célt elérni törekszik…

  1. minden törvényes eszközök fölhasználása által, hogy a politikai és a polgári jogokat a munkásosztály számára megnyerje;
  2. buzdításokkal a munkásosztály anyagi helyzetének jobbítására, s a Lassalle elvei szerinti termelő-egyesületek lehetősítése által;
  3. a napi kérdések szabad megvitatása által, melyek a munkásvilágra társas horderővel bírnak…”[2]

Az Általános Munkásegylet Szózat-a tehát Lassalle programjának megfelelően hirdette meg a küzdelmet a munkásosztály politikai és gazdasági egyenjogúsításáért. A szocialista társadalom megteremtéséről nincsen szó a programban, de a politikai törekvések, a termelő társulatok szorgalmazása és a világosan kimondott elv – „A tűzoszlop, mely bennünket vezérel, Lasalle Nándor tana legyen!” nem hagy kétséget afelől, hogy az Általános Munkásegylet szocialista tanítások alapján állt.

Az Általános Munkásegylet alapszabályait 1868 júniusában dolgozták ki és az augusztus 9-én tartott első nyilvános közgyűlésen fogadták el. Egyúttal megválasztották az egylet tisztikarát is: az addigi ideiglenes elnök, Hrabje János helyére Hirsch Lipót került. Az alapszabály szövege megismétli a Szózat-ban foglalt alapelveket, feladatokat, de már olyan kitételek is olvashatók benne, amelyek az Internacionálé eszmei hatását tükrözik. Az egyik pont lerögzíti az Általános Munkásegylet jogát a nemzetközi kapcsolatok fenntartására: „Testvéries közlekedést eszközölni az idegen földön levő társakkal.”[3] Az alapszabályok az egylet nevét magyar, német és szlovák nyelven is feltüntették, az egylet pecsétje is háromnyelvű volt, jeléül annak, hogy nemcsak a magyar, hanem az ország területén élő nemzetiségi munkásokat is tömöríteni kívánja.

Az Általános Munkásegylet már megalakulásakor kapcsolatban állt a nemzetközi munkásmozgalommal, s e szálak a következő esztendőkben mind jobban megerősödtek. A Nemzetközi Munkásszövetség Főtanácsa és a pesti szocialisták összeköttetését Hrabje János teremtette meg, aki hazatérése után levelezett Londonnal.

Lábjegyzetek

  1. Genyeralnij Szovjet Pervovo Intyernacionala (1866–68). Moszkva, 1963. 3, Magyarul idézi: Erényi Tibor, A magyarországi munkásmozgalom és az I. Internacionálé (In: Az I. Internacionálé és Magyarország. Szerkesztette Erényi Tibor és Kovács Endre) Budapest, 1964. 258.
  2. A munkások kérdéséhez. Arany Trombita, 1869. március 27. Közli: A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai (továbbiakban: A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai) I. Összeállította Erényi Tibor. Budapest, 1951. 74.
  3. Országos Levéltár, Belügyminisztérium levéltára. Általános iratok 1870–III–4–433. (3802/1869). Lásd: A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai I. 76.