Huba vezér

A Múltunk wikiből
? – 9. sz.
a honfoglaló magyarok hét vezérének egyike
Wikipédia

Györffy György

A Kárpát-medence IX. század végi állapota: legenda és valóság

A kazár népességű bihari dukátus vezérének a "több barátnője" miatt "Mén"-nek nevezett Marót vezért tette meg azon a tájon, ahol két Marótlaka falu árulkodott Anonymusnak Marót lakhelyéről. Nyitra vidékén szerinte Zobor cseh vezér uralkodott, akit Huba és társai megkergettek, és a Zobor-hegyen akasztottak fel.

Milyen módon történt a föld elosztása?

A családi hagyományok alapján dolgozó Anonymus hét magyar vezér (Álmos fia Árpád, Előd fia Szabolcs, Kündü fia Kurszán, Ond fia Ete, Tas fia Lél, Huba, Tétény fia Harka) mellett hét csatlakozott „kun” vezért is szerepeltet (Ed, Edemen, Et, Böngér fia Bors, Osád fia Örsúr, Vajta, Ketel fia Alaptolma).

A vezérek szállásrendje és a törzsek

A harkák szállásai minden bizonnyal a Balatontól a szigetközi Dunáig terjedtek, amelynek tengelye, a Marcal–Rába partvonala, látszólag nem az ő kezükön volt. Ehelyütt maradtak helynévi emlékei az Anonymus által említett Huba törzsfőnek; a Marcal forrásvidékén Hobajm, s torkolata alatt a leszármazottja nevét fenntartó Szemere falu található. A Marcal–Répce parti nagy távú szállásváltó út valószínűsíti, hogy törzsfőről van szó, de vezérségének ideje bizonytalan. Különféle meggondolások alapján besorolható a vezérek első és második nemzedékébe, de érvek hozhatók fel amellett is, hogy később élt, és csak Bulcsú bukása után lett a Rába-mellék ura.


Szállásterületenként és nemzedékenként felsorolva az ott megszálló vezéreket a következő feltételezett képet kapjuk:

  Rábavidék
I. nemzedék Huba??

A véglegesnek ígérkező 900. évi új szállásrendben 904-et követően bizonyára nagy személyi változások következhettek be, amelyek révén egy második generációbeli új „vezérkar” alakulhatott ki. Több második generációba tartozó vezér az ország nyugati szélén, egy-egy folyóvíz mellett nyert új szállást, amelyet olykor családtagjai is örököltek. Így Kál és Bulcsú említett udvarhelye mellett, a Gyöngyös mentén Bogát és Tevel, a Répce mellett Huba és Szemere, a Nikics–Sió partján Szabolcs, az Ikva mellett Harka, Gyula, s nem messze, a Fertő tónál Tétény, sőt az egymással szomszédos csallóközi Ete és Bár is e sor folytatásának tekinthető. Mindez nem új megszállást jelent, hanem egy nyugati támadásra való felkészülésre mutat, és Konstantin császár azon szavaival magyarázható, hogy a magyarok vezéreinek megegyezésük van, hogy ahol háború üt ki, a folyóknál találkoznak.

Görög adó, olasz zsold, német elhárítás

Hogy az új irányváltozás Szabolcs nevéhez fűzhető, azt egy Szabolcs nevű falu valószínűsíti a Balkánra vezető út kapujánál, a Fruska-Gora délnyugati oldalán, ahonnan nemcsak a kereskedőket lehetett „dézsmálni”, hanem a hadizsákmány részesedés is biztosítható volt. Ugyanezzel hozható kapcsolatba az a sajátos helynévsorozat, amely arra mutat, hogy a nyugati gyepűk előterében a második generációbeli hét vezér mindegyike kapott egy-egy folyóvölgyet – Konstantin császár közlésével magyarázva – abból a célból, hogy ha erről az oldalról támadás érné az országot, a folyóknál felvonuljanak. A Gyöngyösnél Bogát, a Répcénél Huba, az Ikecs-Siónál Szabolcs, az Ikvánál Harka, a Duna és Vág közén pedig Ete és Tevel szálláshelyének nevét őrzi egy-egy falunév.

Koppány lázadása

Ha a hagyomány jól őrizte meg azon helyek nevét, ahová Koppány testrészeit küldték, a Veszprémbe küldött csonk elsősorban Szalóknak, Ösbő nemzetségfő utódának szólhatott, míg a győri várkapura tűzött negyed talán Huba vezér utódának, Szemerének.

Uralkodó osztály és világi nagybirtok

Krónikás hagyomány és XIII. századi birtoktörténet alapján Komárom megye nemzetségi birtoklástörténete rekonstruálható a legjobban. A Duna-kétparti és a Csallóközre is kiterjedő régi Komárom megye területén Anonymus két vezéri nemzetség szálláshelyét jelöli meg, a Huba vezértől leszármazó Szemere nemzetségét és a Ketel fia Alap-Tolma utódaiét, a Katapán nemzetségét.

A két nemzetség szállás- és birtokviszonyai élesen elkülönültek egymástól. Huba és utóda, az 1000 körül élt Szemere a helynevek szerint nem csupán Komárom megye északkeleti szögletében rendelkezett szállásokkal, hanem a Répce és a Marcal mellett is.