Hunfalvy Pál

A Múltunk wikiből

Paul Hunsdorfer

Nagyszalók, 1810. március 12. – Budapest, 1891. november 30.
jogász, etnológus, történetíró, az 1848-1849-es forradalom idején parlamenti képviselő
Wikipédia
Hunfalvy Pál Ellinger.jpg

Vörös Károly

Az Ellenzéki Nyilatkozat

Ezért nyomtatásban a nyilatkozat először csak abban a kötetben láthatott napvilágot, melynek Németországban való kiadását még 1846 végén a Pesti Kör határozta el, hogy ebben az ellenzék a cenzúra gáncsoskodásaitól szabadon fejthesse ki álláspontját. A kötet Ellenőr, politikai zsebkönyv címen 1847-ben Bajza szerkesztésében meg is jelent, többek között nemcsak olyan, aktualitást a legutóbbi országgyűlés kudarcából és az udvar taktikájából nyert történeti tanulmánnyal, mint a Tinódi álnéven író Horváth Mihályé az 1802. évi országgyűlésről, hanem az öreg, ekkor már három éve halott Kisfaludynak Kossuth a győri csata nemességét becsmérlő cikkére adott, annak idején a cenzúra által közölni nem engedélyezett válaszával, mely most keserűen a nemesség elé tárta nemcsak az udvar bűnös és rosszindulatú hanyagságát a felkelés felfegyverzésében, hanem a hivatalos katonai vezetés tudatlanságát és a nádor tehetetlenségét is. Ezek mellett számos, az utóbbi országgyűléseken, vagy azok kapcsán fontos kérdésekben elhangzott beszéd és megjelent cikk (mint Szemere, Szalay, Irinyi, Lukács Móric írásai) világították meg az ellenzék álláspontját. Hunfalvy közgazdasági problémákról értekezett Adam Smith szellemében; Beniczky az udvarnak az országot elszegényítő gazdaságpolitikáját leplezte le.

Szabad György

A társadalomtudományok

Történészek egész sora kutatta a polgárosodás történelmi feltételrendszerének a kialakulását a magyar múlt gazdasági és társadalmi folyamataiban. Hunfalvy Pál 1850-ben már szinte programadóan szorgalmazta a társadalom- és a művelődéstörténeti kutatások fellendítését. Különös jelentőséggel bírt az, hogy a reformkori politikai küzdelmek idején felnövő s az önvédelmi háborút többségében már végigharcoló történésznemzedék java része a hajdani kiváltságosok múltján kívül ismerni kívánta a népét is, a hagyományosan kutatott országrészeken kívül az addig elhanyagoltakét is. Szoros összefüggésben azzal, hogy az Alföld népe 1848–49-ben minden korábbinál nagyobb politikai szerepet vállalt, a kapitalista fejlődés pedig ugrásszerűen növelte meg ennek az országrésznek a gazdasági és társadalmi jelentőségét, látott hozzá történészek sora múltjának a kutatásához. 1856-ban a Nagykőrös művelődési viszonyait vizsgáló Szabó Károly és Szilágyi Sándor kiadta a 18. században élt Balla Gergely nagykőrösi bíró krónikáját a Lugossy Józseffel együtt szerkesztett, de az 1860-as években elakadt Történelmi emlékek a magyar nép községi s magán életéből című sorozat első köteteként. Hornyik János városi jegyző és levéltáros 1860 és 1866 között jelentette meg a Kecskemét város története négy kötetét. Még 1866-ban is azzal indokolta azonban, hogy a „a kuruc világ története még nincs megírva: mert a történelem, mint növény a szabad légben, szabad sajtó hatálya alatt virul. Sokat nem szabad, sokat nem merünk, sokat nem akarunk megírni.”[1] Haan Lajos feldolgozta Békéscsaba mezőváros történetét, Gyárfás István megkezdte jászsági és kunsági, Pesty Frigyes pedig délvidéki kutatásait. Révész Imre és Szabó Károly új alapokra kívánták helyezni a sokak által művelt helynévgyűjtést, felismerve – többek között – a tulajdonviszonyok megörökítődését is a helynevekben. Az ismételten fogságba vetett Pesty Frigyes az 1860-as években az ország egész területére kiterjedő, a helynevekhez kapcsolódó néphagyományokat is rögzítő gyűjteményt hozott létre, de kiadására nem nyílt lehetősége. Ráth Károly és Wenzel Gusztáv a városfejlődés vizsgálatának, az ipar- és bányászattörténet kutatásának új útjain indultak el. Révész Imre debreceni lelkész az eszmetörténeti fejlemények társadalmi meghatározottságának egyes elemeire is felfigyelt.

Az olvasóközönség horizontjának szélesedését, tájékozottságának reálisabbá tételét szolgálta, hogy megszaporodott a külföldi filozófusok, történészek, politikai írók, közgazdászok magyarra fordított műveinek száma. (Korántsem korlátlanul azonban. E. Renan nagy művét, a Jézus életét már megjelenése évében, 1863-ban lefordították magyarra, de az önkényuralmi hatóságok menten be is tiltották.) Nagyon fontos volt, hogy a magyar olvasó útleírásokból ismerkedhetett más népek, távoli földrészek lakóinak körülményeivel, s képet alkothatott magának annak a világnak a fejlődéséről, arányairól, erőviszonyairól, amelyben élt. A hagyományos „honismeret” is egyre erőteljesebben differenciálódott, s lehetőséget nyújtott a konkrét összevetésekre. A földrajz- és néprajztudomány önállósodása mellett különös jelentőségre tett szert ebből a szempontból a statisztika fejlődése, amely a leíró, regisztráló eljárástól – mindenekelőtt Hunfalvy János, Konek Sándor, Weniger Vince és Keleti Károly munkásságának eredményeként – eljutott az adott állapotok számszerű rögzítését, idő- és térbeli viszonyításukat alapkövetelménnyé emelő tudományos módszerek alkalmazásáig. Kautz Gyula A nemzetgazdaságtan elmélete és története (1858–60) című német nyelvű művében nem elégedett meg a különböző közgazdasági elméletek bemutatásával, hanem roppant tényismeretére támaszkodva nyomon követte kialakulásuk menetét, sőt foglalkozott létrejöttük társadalmi feltételeivel is. A későbbi elmélettörténeti kutatás Kautz feldolgozásából ismerte fel H. H. Gossenben a szubjektív értékelmélet, konkrétan a határhaszon-elmélet előfutárát. Horn Edét, a száműzött zsidó tábori lelkészt, aki páratlan publicisztikai tevékenységet folytatott Magyarország önrendelkezésének biztosítása érdekében, az európai közgazdasági viszonyokat elemző francia és német nyelvű tanulmányaiért több vezető francia és angol tudományos társaság választotta tagjai közé. A jogtudomány legjelentősebb korabeli alkotásai államjogi vonatkozásaik folytán közvetlenül a politikai fejleményekhez kapcsolódtak. Itthon sokáig visszhangtalan maradt a távollétében halálra ítélt Kornis Károly portugálul 1858-ban és 1860-ban, németül 1862-ben kiadott, a polgári házasság bevezetése mellett érvelő családjogi munkája, amely következetes liberalizmusa miatt került egyházi indexre.

A művészettörténeti és régészeti kutatómunka önállósodásának folyamata ebben a korszakban bontakozott ki. Rómer Flóris bencés tanár, akit öt esztendei börtönbüntetéssel sújtottak, kiszabadulása után sok irányú, mindinkább a régészetre összpontosuló tudományos munkát végzett. Kutató és szerkesztő tevékenységének oroszlánrésze volt a magyar régészet szaktudománnyá emelkedésében. A száműzetésbe kényszerült Henszlmann Imrének az építészettörténet elméleti kérdésével foglalkozó munkássága Párizsban is nagy figyelmet keltett. Az 1860-as években Magyarországra hazatérve a középkori egyházi műemlékek számbavételében, feltárásában és megmentésében játszott vezető szerepet Ipolyi Arnold kanonokkal együtt. Ipolyi a néprajzi kutatómunkát cserélte fel a művészettörténetivel, miután Csengery megsemmisítő kritikával sújtotta korszerű etnográfiai módszerrel megközelített, valóságelemekből és a tudományos követelményeket valóban nélkülöző, ábrándokból szőtt magyar mitológiáját.

Átütő sikert aratott a tudományos szemlélet a nyelvészetben. Reguly Antal korábbi kutatási eredményeinek felhasználásával Hunfalvy Pál a magyar nyelv finnugor eredetének megdönthetetlen bizonyítékait tárta fel.

Kolossa Tibor

A nemzetiségi törvény

Hunfalvy Pál rámutatott, hogy a korabeli Európában – Svájcot kivéve – a nemzetiségi kérdés sehol sem volt külön törvénnyel rendezve. Azt is jól látta, hogy Magyarország – sajátos nemzetiségi helyzete folytán (a nemzeti kisebbségek a lakosság felét tették ki) – egyik európai ország nemzetiségi politikáját sem követheti, különösen nem az elnyomás és a beolvasztás politikáját.

Vörös Károly

A társadalomtudományok

A társadalomtudományok közül a nyelvészetben korszakunkban döntő fordulat következik be: Hunfalvy Pál és Budenz József kutatásai nyomán végleg (utoljára a Vámbéry Árminnal folytatott sikeres polémiák után) eldől a magyar nyelv finnugor eredeztetése körüli vita és ennek nyomán kibontakozik a magyar nyelvtudománynak az ural-altáji népek nyelvészeti kutatásával alátámasztott finnugor iskolája, amelynek második nemzedékében olyan jeles kutatók munkálkodnak, mint ifj. Szinnyei József, Simonyi Zsigmond, Munkácsi Bernát.

Lábjegyzet

  1. Hornyik János, Kecskemét város története oklevéltárral. IV. Kecskemét, 1860–1866. 216.

Művei

Anonymus hitelességének kérdéséből az elmúlt két évszázadban nemzeti kérdést csináltak, s így érthető, hogy az egykorú forrásadatokkal ellentétben álló történeteiben először a német eredetű, kevésbé elfogult tudósok, így Fessler Ignác Aurél, R. Roesler, Hunfalvy Pál kételkedtek.

Irodalom

Hogy Vetter betegsége csak álbetegség volt, azt elárulják Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből. Szerkesztette Bessenyei Ferencz (Budapest, 1894) és Hunfalvy.

Kemény vallomását azonban megerősítik olyan más békepártiak közlései is, akiknek a visszaemlékezései – mint Hunfalvyéi – csupán évtizedekkel később vagy – mint Pálffy Jánoséi – éppenséggel csak haláluk után láttak napvilágot, s megerősítik Olyan személyek is, akik egyáltalán nem szorultak a császáriak előtti mentegetőzésre, mint például a forradalom bukása után emigrált és hazájába soha többé vissza nem tért Mészáros Lázár, továbbá az országgyűlés tagjai közé nem tartozott Duschek, akinek a kéziratos visszaemlékezéseit részletesen ismerteti Steier, Az 1849-iki trónfosztás, s végül az októberi bécsi felkelésben harcolt, majd pedig a magyar honvédseregbe beállt Adolf Tunes százados, akinek a vallomását egy 1849. július 16-án kelt auditor-jelentés örökítette ránk, Österreichische Staatsarchiv Kriegsarchiv ZStH Kriegsministerium PrA 1849:5613.

A békepárt rosszallásának hangot adott már az Esti Lapok, 1849. május 16.; a békepárt álláspontjának felülkerekedéséről pedig tanúskodott a képviselőház július 20-i zárt ülése, amely többségi határozattal a törvényjavaslat tárgyalásának elmellőzését mondta ki s ezt – mint az ülésről tudósító Hunfalvy hangsúlyozza – éppen a javaslatot eredetileg benyújtó kormány fejének az indítványára tette.