Hunyadi László

A Múltunk wikiből

horvátul Ladislav Hunjadi

(1431 – Buda, 1457. március 16.
horvát-dalmát bán és Temes vármegye főispánja
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Portrait of László Hunydi 18. c.
1844. január 27.
A Nemzeti Színház bemutatja Erkel Ferenc Hunyadi László című operáját.
1861.
A fővárosban megjelenik a Pest'budinske vedomosti című szlovák politikai lap.
Az aninai vasművek üzembe helyezése.
Jedlik Ányos elkészíti dinamóját.
Korányi Frigyes javaslatára Szabolcs megye kötelezővé teszi a himlőoltást.
Benczúr Gyula: Hunyadi László búcsúja című festménye.

Vörös Károly

A verbunkos zene kibontakozása és az új népies műdal

Ennek során megalkották a verbunkos stílusú polgárias társastánc zenei formáit: a palotást, a körmagyart és a legnagyobb hatásút, a csárdást; részben pedig (elsősorban Erkel) megtették az első kísérletet a verbunkos zenei műnyelvéből kiinduló valódi magyar opera kifejlesztésére is, a kísérlet csúcsán 1844-ben a Hunyadi Lászlóval.

A Hunyadi László megjelenése a magyar zenetörténet szempontjából azért is jelentős volt, mert a hazai színjátszás – mint már a Pikko herceg és Jutka Perzsi megjelenése Kelemenék színpadán mutatta – kezdeteitől fogva egyre erősebben érdeklődött az opera iránt, már csak vonzóerejének s végül bevételeinek növelése érdekében is. A Pesti Magyar Színház fennállásának első évétől nem zárkózhatott el operai tagozat létesítése elől, bármennyire ellenszenvvel nézték is az írók a műveik előadására jutó idő csökkenését jelentő, s a prózai színészek a náluk magasabban dotált énekeseket hozó operai tagozat kialakítását. Az opera (pedig, kivált az 1840-es évekre, már a kor európai zenéjének legmodernebb zenei áramlatait is behozza a színpadra: nemcsak az olasz, hanem egyre inkább az új, csillogó stílusú francia operát is. A magyar zene további fejlődése szempontjából tehát nem volt közömbös, képes lesz-e – és még idejében – saját kortársi nyelvén hozzájárulni az opera iránt a társadalom egyre szélesebb rétegeiben (egyfajta ízlésbeli demokratizálódás sodrában) egyre inkább feltámadó és a nyugat-európai zenei nyelven már nagyon is kielégíthető igények kielégítéséhez. A Hunyadi László – művészi szempontból meglevő tökéletlenségeit kétségtelenül szerencsésen ellensúlyozva a zene nemzeti jellegével és e téma hazafias vonásaival – a korábbi magyar operai kísérletekkel ellentétben, maradandóan sikeres választ adott erre a kérdésre.

Szabad György

A művészetek

Népszerűek voltak Mosonyi Mihály őszinte érzésektől áthatott kantátái (A tisztulás ünnepe az Ungnál 886-ik esztendőben, 1859 stb.) és operái, mindenekelőtt a Szép Ilonka (1860), de nagyobb siker koronázta Erkel újrajelentkezését. Reformkori művének, az 1850-es években csak megcsonkítva előadható Hunyadi Lászlónak a bemutatója után tizenhét esztendővel, 1861-ben állította színpadra újabb operáját, a Bánk bánt. Az 1860-ban alapított Zenészeti Lapok szerkesztője, Ábrányi Kornél emlékeit felidézve némi túlzással azt írta róla, hogy a „hazafiság, kitartás, s lelkesedés” ébrentartójaként „hatalmasan pótolta az erőszakosan… elnémított politikai szónoklatokat”.[1] Az olasz és magyar stíluselemeket pompás egységbe ötvöző zenedrámát le is szorítottak az operaszínpadról, ahová, évek múltán térhetett csak vissza, s akkor is csak alkalmi vendégként, Erkel korszakot záró operája, a Szigligeti Ede szövegkönyvére komponált Dózsa György (1867) viszont sok hajdani híve számára is ünneprontónak bűnt a koronázás fényes esztendejében. Hivatalos elismerésre mindenesetre sokkal inkább számíthattakLiszt nagy énekkari művei, az 1865-ben bemutatott Szent Erzsébet oratórium és a Koronázási mise (1867) amelyekben a zenei romantika gátszakító ereje patetikus szárnyalásra váltott át.

A zenéhez hasonlóan a történelmi téma és a romantikus kifejezésmód uralkodott a képzőművészetben is. A festők közül a fiatal Székely Bertalan (II. Lajos holttestének megtalálása, 1860)
2lajos
és a pályakezdő Benczúr Gyula (Hunyadi László búcsúja, 1861)
Hunyadi László búcsúja (1866)
kitűnő felkészültségükkel, de az akadémizmustól korántsem mentes elégikus ünnepélyességükkel arattak nagy közönségsikert. A nemzeti gyász és az önkényuralom elleni tiltakozás történeti képekbe vetített festői kifejezésmódjára leginkább a Párizsban az emigrációval kapcsolatba kerülő Madarász Viktor talált rá. Lényegre törő előadása művészi eszközökkel, fény- és árnyjátékkal (Hunyadi László siratása, 1859)
Hunyadi László siratása
, illetve bravúros szerkesztéssel (Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben, 1864)
Madarász Viktor: Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben
biztosította a színpadiasságot is feledtető drámai hatást. Előbbi képe a magyar képzőművészet addigi legjelentősebb sikereként a párizsi Salon nagy aranyérmét érdemelte ki.

Hanák Péter

A nagyhatalmi nacionalizmus

Ha a reformkorban és az abszolutizmus idején Hunyadi János volt a kedvelt történeti téma és drámahős, a vereség után László a tragédia szimbóluma, a századvégen Mátyás király jött divatba.

Lábjegyzet

  1. id. Ábrányi Kornél, Erkel Ferenc élete és működése. Kultúrtörténelmi korrajz. Budapest, 1895. 121.