Hunyadi Mátyás

A Múltunk wikiből
Kolozsvár, 1443. február 23. – Bécs, 1490. április 6.
magyar király
Wikipédia
I. Mátyás egy corvina miniatúráján
1565
Kolozsvárott megjelenik Bonfini históriája Mátyás királyról, ugyanott Werbőczy István Tripartituma magyarul, Veres Balázs fordításában: Magyar decretum.
1571
1571 és 1573 között Debrecenben megjelenik Görcsöni Ambrus Szép jeles históriás éneke Mátyás királyról, ugyanott Ilosvai Selymes Péter Ptolomaeus király históriája s több széphistória.
1902.
Az eredeti kolozsvári Mátyás király emlékmű
Fadrusz János: A kolozsvári Mátyás-szobor.
1906.
Beksics Gusztáv: Mátyás király birodalma és Magyarország jövője.

Tartalomjegyzék

Pach Zsigmond Pál

Előszó

  • 15. századi történetünkre vonatkozó kutatások a paraszti és polgári árutermelés kibontakozására, a természetbeni jobbágyszolgáltatásokkal szemben a pénzjáradék – a feudális földjáradék legfejlettebb formája – előtérbe nyomulására, a jogilag egységesült jobbágyosztály viszonylag szilárd telekbirtoklására és költözködési szabadságára, egyben már jelentős mértékű vagyoni differenciálódására vetnek fényt. Ugyanakkor kialakult a feudális társadalom rendi tagozódása, a század első harmadában pedig Zsigmond, majd kivált a második felében Mátyás király kísérletet tett a rendi állam központosítására, az uralkodói hatalom korszerű szervezetének kiépítésére.
  • A magyarországi társadalomfejlődés haladó, emelkedő vonalát szembeötlő módon – az az eseménysorozat törte meg, amely a 15-16. század fordulója körül játszódott le: az állami központosítás mátyási kísérletének összeomlása, az oligarchikus és rendi reakció felülkerekedése 1490 után; a parasztfelkelés leverése és kemény megtorlása, a jobbágyság röghöz kötése 1514-ben; a török hódítás, a Habsburg-uralom, az ország feldarabolódása 1526 és 1541 után. Sőt, történetírásunk fő képviselői, mondhatni, aszerint jellemezhetők, hogy a komplex és drámai eseményláncolatból melyik mozzanatnak adtak elsődleges hangsúlyt. Horváth Mihály a központi hatalom megrendülését, az oligarcha-uralom újbóli túltengését emelte ki a Mátyást követő „lengyel származású két király” alatt.

Kései feudalizmus

A 15. századra Közép-Kelet-Európa államai­ban - így Lengyelországban, Csehországban, Magyarországon – szintén kialakult a rendi monarchia, sőt Podjebrad György (1458-1471) és kivált Hunyadi Mátyás (1458-1490) – uralkodói hatalmának teljében, de a városi-polgári fejlődésnek a nyugat-európainál gyengébb szintjén – föl­lépett a rendi állam központosításának kísérletével is. Kortársaik kö­zül IV. (Jagelló) Kázmér lengyel király (1444-1492) megszilárdította a Lengyel-Litván Föderációt, s az úgynevezett tizenhárom éves háborút lezáró toruńi békével (1466) kiterjesztette uralmát a Német Lovagrend nyugati birtokaira (a későbbi „királyi Poroszországra”), többek között a Visztula torkolatvidékére, ami kijáratot biztosított a Balti-tengerhez. (A Német Lovagrend csak keleti területeit, a későbbi „hercegi Poroszorszá­got” tartotta meg mint lengyel hűbért.) Az „országgyarapító” III. Iván moszkvai nagyfejedelem (1462-1505) pedig a közép- és észak-oroszor­szági fejedelemségek sorát foglalta el, és megvetette a területi egyesítés alapjait.

Rendiség és abszolutizmus

Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy nemcsak a 15. század végén, a 16. század elején tobzódtak fel újra az oligarchikus és rendi erők Kö­zép-Kelet-Európa országaiban – akkor, amikor Hunyadi Mátyás és IV. Kázmér utódaiként gyenge kezű Jagellók viselték a lengyelen kívül a cseh és a magyar koronát is -, hanem a 16. század java részén át Európa (a csupán név­leges Német Birodalomtól eltekintve) legnagyobb államában, a Len­gyel-Litván Királyságban – ahol a föderációt az 1569-ben Lublinban kimondott unió váltotta fel – a második jobbágyság rendszerének tör­vényszerűségei szinte „vegytisztán” nyilvánultak, már az utolsó Jagel­lók alatt, de kivált a dinasztia kihalta (1572) után.

Sinkovics István

Országos pusztulás, helyi ellenállás

Alig több mint egy emberöltővel Mátyás halála után Buda várába bevonult udvarával a török szultán, és a királyi palotában ülte meg a Kurban ünnepét.

Szapolyai János megkoronázása

  • A Szapolyai család már két nádort adott az országnak, és hatalmas bir­tokokkal rendelkezett. Az 1494-1495. évi adóösszeírásban nyilvántar­tásba vett 157 131,5 jobbágyportából 12 308,5 (7,83%) volt a család kezében. (Az összeírás 14 vármegye adatait nem tartalmazza, de mivel a családnak ezekben is voltak birtokai, az országos arány is hasonló lehetett.) A birtokok zöme az ország északi vármegyéiben feküdt, központ­juk Szepes vármegyében volt, melynek örökös grófságát Szapolyai Imre Mátyás királytól kapta.
  • Eredménytelenül jártak Szapolyai követei Ferdinándnál, aki csak nagy sokára fogadta és elutasító válasszal bocsátotta el őket. Sikertelenül tárgyalt Szapolyai a morvaországi rendekkel is, amikor a Mátyás és Ulászló között 1479-ben kötött béke alapján újította fel a Magyar Király­ság igényét Morvaországra, Sziléziára és Lausitzra.

Zimányi Vera

Az örökös jobbágyság kialakulása

A jobbágyok pénzkötelezettségeinek viszonylagos csökkenését mutatják az alábbi adatok: míg a 15. század második felében a Mátyás király által évenként beszedett 1 forintnyi adó előteremtéséhez a jobbágyoknak mintegy 2-3 mérő búzát vagy 1,5-2 akó bort, avagy egynegyed-egyharmad ökröt kellett eladniuk, addig 1 forint megszerzéséhez 1520-1540 körül már csak 1 mérő búza, 1 akó bor, egyötöd ökör, a 16. század végén pedig csak egynegyed mérő búza, illetve egyhatod akó bor vagy egytized-egytizenketted ökör eladása volt szükséges. Tehát az agrárkonjunktúra következtében mind a készpénzben fizetett földesúri cenzust, mind pedig az állami adót sokkal könnyebben viselte el a jobbágyság, mint Mátyás korában. A termény- és robotszolgáltatás ugyanakkor nyomasztóbbá vált.

Péter Katalin

A reformáció történelemszemlélete

Az előzmények felsorolása helyett egyetlen frappáns példa érzékeltetheti, milyen széleskörűen felhasznált ideológia-foszlányok gyűltek össze a hazai reformátoroknak az ország helyzetéről alkotott állásfoglalásában. Andreas Pannonius, Itáliában élő karthauzi szerzetes egyik munkájára lehet példaként utalni. Valamikor Hunyadi János bizalmasa volt; 1467-ben dicsőítő iratot intézett Mátyás királyhoz.[1] A reneszánsz bölcsőjéből írja a hatalma tetőpontján álló uralkodónak: „,reményed erősítésére mindig Dávid király zsoltárát énekeljed!” És a zsidó-magyar párhuzam az egész traktátuson végigvonul. Hunyadi Jánost úgy ragadta ki Isten „ebből a siralom völgyből” , mint „Hósiás királyt”. Mátyás uralmáról Ézsaiás próféta jövendölt; a „magasságos Isten hangja Mózes által" szól hozzá; Dávid zsoltáraiból kell ismételten tanulságokat levonnia.

A humanizmus történelemszemlélete

Forgách Ferenc egyenesen Mátyás királyig megy vissza. Így írja le a véleményét: „ha Mátyás – amint megtehette volna – e János fiát idejében a maga helyére állítja, mindazoktól a bajoktól mentesíthetett volna bennünket, amelyeket eddig elszenvedtünk, vagy amit még ezután fogunk elszenvedni.” Mátyás alakja általában mégsem az eredendő mulasztás megtestesítőjeként kerül a humanisták történelemképébe. Sokkal inkább a nemzeti múlt utolsó vagy egyetlen dicső uralkodójaként ábrázolják. Voltaképpen maga Forgách is ezt állítja: Mátyást „mégsem érheti gáncs”; ő mindent megtett. Azok a hibásak, akik halála után „tanításait és intézményeit elhanyagolván, pártoskodással az idegen fejedelmek uralmát hozták be”[2]

„Nagy Mátyásunknak szép korszaka” – sóhajt fel egyik versében Verancsics Antal.[3] A humanisták álláspontjára pedig általában ez a szemlélet jellemző. Emlegetik ugyan a nagy király kemény uralkodói módszereit, de a jelen nyomorúságát Mátyás korához képest érzik különösen súlyosnak. A Mátyás korabeli viszonyok visszatérésében reménykednek.

A Mátyás-kultusz kialakulása

Önálló cikk.

Könyvek, olvasók, értelmiség

Az anyagi oldal változását két egyszerű tény egymás mellé helyezése szemlélteti a legjobban. Az egyik: Mátyás király egész vagyonnak beillő összegekért vásárolt egy-egy kódexet. A másik: 1583-ban 2 font disznóhús áráért parasztkalendáriumot lehet kapni Magyarországon.

A műveltség demokratizálódása

A műveltségnek a reneszánszra jellemző demokratikus átalakulása valamikor az 1570-es évek során következik be Magyarországon. Úgy tűnik, az 1571-es év lehet a határvonal. Körülbelül erre az esztendőre datálhatóan egyszerre öt szépirodalmi munka hagyja el a nyomdát A szerzők között van az egész korszak legnépszerűbb szépírója, Ilosvai Selymes Péter, a főszereplők sorában pedig Mátyás király, a század legnépszerűbb irodalmi hőse. Ilosvai munkái közül a Ptolemaeusról szóló história jelenik meg, Mátyásról Görcsöny Ambrus Szép jeles história című énekét adják ki.

Az anyanyelvi kultúrák térhódítása

Ahogy a gyülekezeti énekek a jobb jövő reményét sugallták, úgy hordoz politikumot a szépirodalmi históriák zöme. Mert jó uralkodó csak a múltban volt, Mátyás. Esetleg a régi szent királyok.

Makkai László

Védekező külpolitika

Mátyás király dunai birodalmának feltámasztása török segítséggel: ez a terv ekkor még talán csak arra volt szánva, hogy a Portán elfelejtsék Lippát és Jenőt. A későbbi fejlemények azonban valóban tervvé érlelték a merész gondolatot. Több volt ez, mint a Bocskai végrendeletében foglalt program, mert az a királyi Magyarország felől várta a nemzeti királyság helyreállítását, amelyhez azután Erdélynek csatlakoznia kell. Erdélyből elindítani a királyi Magyarország újraegyesítését, sőt az egész mátyási birodalom helyreállítását, beleértve a török utólagos kiűzését is: ez Bethlen saját elképzelése volt. Báthori Gábor csak fejedelemsége megszilárdításáért harcolt, s ha voltak is birodalomalapítási tervei, azok a Báthori-hagyományt folytatva, a két román fejedelemség és Lengyelország felé tekintettek, de sohasem nyugatra. Bethlen ambícióit viszont nem a még régebbi és még messzebbre látó mátyási hagyomány öncélú felidézése, s még kevésbé egy valóságos lehetőség megnyílása fordította nyugatra, hanem az önvédelem szüksége. A Habsburg-párti magyar rendi politika Magyarország és Erdély egyesítését az ellenreformáció jegyében kezdeményezte, s mintegy rákényszerítette Bethlent, hogy védekezése során ellentámadásba menjen át.

Bethlen első hadjárata

Bethlen ennél többet remélt. Azt hitte, hogy legmerészebb álma – Magyarország újraegyesítésén túlmenően a mátyási birodalom helyreállítása – megvalósulhat, hiszen szövetségesei a cseh korona kilátásba helyezése mellett arról is biztosították, hogy II. Ferdinánd császárrá választását a három protestáns (pfalzi, szász, brandenburgi) választófejedelem ellenszavazata meg fogja hiúsítani.

Örökös főrendiség

A 16. század utolsó évtizedeiden, a dinasztia és a rendiség élesedő szembefordulása korában kezdődött meg a koholt családfák gyártása, amelyekkel az ismeretlenség ködéből emelkedett családok a Mohács előtti oligarchiában mutatták ki őseiket. Még az örökös báróságot, grófságot adományozó királyi oklevelekbe is belecsempésztették előkelő származásuk elismertetését, azzal a formulával, hogy a bárói rendbe tartozásukat „az idők mostohasága” merítette feledésbe. Legtöbbjük megelégedett azzal, hogy a Mátyás-korig kapcsolta magát, az ambiciózusabbak azonban jóval messzebbre mentek vissza a múltba, az Esterházyak például Attilán át Noéig vezették fel családfájukat.

R. Várkonyi Ágnes

Zrínyi programja és politikája

A jó kormányzást nem a törvények sokasága, hanem a törvények végrehajtása jellemzi - állapítja meg Zrínyi, minden bizonnyal az 1655. évi országgyűlés után megalkotott művében. A Mátyás király életéről való elmélkedések az államelméleti művek, az úgynevezett királytükrök műfajába illeszkedik. Gazdag európai és hazai előzményekre tekint vissza. Európa országaiban általában – amint már volt róla szó –, Nyugat-Európa és Közép-Európa keleti térségein, miként Kelet-Európában is, az új államkormányzási rendszernek, az abszolutizmusnak különböző – olasz, francia, angol, svéd – változatai alakultak ki. Az államkormányzás elméleti irodalma mindezt a sokféle változatot természetszerűleg gazdagon tükrözi, annak ellenére, hogy elvi alapja valamennyinek közös, azonos ősforrásból, Machiavelli A fejedelem című művéből merít legtöbbet, emellett antik auktorok, bibliai példák, nemzetközi toposzok tömegével dolgozik, s a történelem gazdag tárházából is sokszor veszi érveit.

Magyarországon és Erdélyben Zrínyi fellépésének idején a sajátos történelmi helyzet és művelődési viszonyok következtében is – amint láttuk – az államelméleti irodalomnak figyelemreméltó hagyománya van. Ez az irodalom a három részre széttört és a törökkel élethalálharcot vívó országban a humanista történetírás, továbbá az erdélyi és a királyságbeli politika feladataihoz kapcsolódik, miként Oláh Miklós, Kovacsóczy Farkas, Szepsi Korocz György, Milotai Nyilas István, Magyari István és mások művei tanúsítják. Műfaja sokféle – a történeti elbeszélésbe iktatott fiktív beszédtől a kírálytükör-fordításokig vagy önálló művekig. Elveiben is többféle álláspont kifejezője a társadalom általános megjobbítását javasló rendi reformelmélettől a kormányzás metódusán lényegbevágó Változtatásokat kívánó, s már az abszolutista állam korszerű kívánalmait hordozó fordításokig és projektumokig. Sőt a hazai viszonyok kívánalmait még a fordítók is érzékeltetik. Már megalkották az államtudomány magyar elnevezését, és megteremtették az „országlás tudományá”-nak sajátos magyar szókincsét olyan gondolatilag is kulcsfontosságú fogalmakkal együtt, mint a közügy, a közönséges úgy, a közjó, az emberi társaság, a haza java, az ország érdeke. Zrínyi bőven merít mindebből, hazai szellemi elődei közül mégis talán Oláh Miklós, Kovacsóczy Farkas és az erdélyi abszolutizmus teoretikusai tűnnek leginkább fontosnak. Államelméleti gondolatainak szellemi gyökérzete azonban nemzetközi forrásokból közvetlenül is táplálkozik. Részben Machiavelli politikatudományából, részben – amint az újabb kutatás kimutatta – a Richelieu körül kialakult államelméleti iskolából kapott indításokat. Mátyás király centralizált állama a francia abszolutizmus elméleti irodalmában is minta.

Zrínyi abban is kitaposott úton jár, hogy Mátyás kormányzását felidézve fejti ki államelméleti gondolatait. Szepsi Korocz György Jakab angol király egész Európában nagy feltűnést keltő és nagy hatást kiváltó államelméleti műve elé írt előszavában Mátyás királyt, népének jó atyját nevezi az első olyan magyar uralkodónak, aki a kormányzás korabeli értelemben vett tudományát szem előtt tartva uralkodott. Laskai János pedig Lipsius-fordításában, a Polgári társaságnak tudományáról című mű bevezetőjében ugyancsak Mátyás király példáját idézi fel.


Míg Justus Lipsius magyar fordítója az erős államhatalom hiányában látja a mohácsi csatavesztés okát, Zrínyi a korszerűtlen hadsereg és a felkészületlen hadvezér vészes következményeire idézi fel Lajos király példáját. Elítéli, Lengyelországra mutatva, az egyházi és világi főurak ellentmondó tanácsai szerint kormányzó uralkodót. Ha közvetett formában is, de ugyancsak erősen bírálja az állam jövedelmét udvari fényűzésre költő, az egyházi és állami igazgatást egybemosó, az országos érdeket a dinasztikus érdekeknek alárendelő Habsburg császárt. Az a jó király, aki parancsolni tud, és erős hadsereget tart. Mátyás fegyveres erővel: „erőhatalommal” lett király, kormányzásával pedig megteremtette az alattvalók biztonságát, a „közönséges” bőséget.


A magyar állampolitika némileg hasonló programját egy közvetlenül az országgyűlés után keletkezett katolikus szemléletű röpirat is felvázolta. Az ismeretlen szerző ugyancsak a katonaság reformját, az ország bányakincsei és egyéb jövedelmei kivitelének és eltékozlásának megtiltását, az adó célszerű felhasználását kívánja. A nemességtől áldozatkészséget követel. Lippay, Forgách, Batthyány és Zrínyi példájára mutat, miközben ugyancsak elítéli az értelmetlen törvényszaporítást, s a jó törvények megtartását és Hunyadi Magyarországát felidézve a török kiűzését szorgalmazza.

„A század főnixe”

Zrínyi történelmi személyiségére Vitnyédi, a nagy műveltségű ügyvéd és hűséges titkár alkalmazta azt a hasonlatot, amit ő Mátyás királyról írt: „nem mindenik seculumban születik Fénix …, aki világ s országok megbotránkoztatásának gyógyítója legyen s maga nemzetének megvilágosítója”[4]

Benczédi László

A kuruc mozgalom válaszúton

Ezt a középutat nem ismerő, nem alkuvó „vagy-vagy” felfogást fogta csattanóra Thököly haditanácsában a Petneházy Dávidnak tulajdonított hozzászólás is ekképpen:

Jó német uraknak ha köll az békesség,
Menjen ki hazánkból, ha köll, az egyezség![5]

Ha pedig ugyanebben a versben, Szepesi Pál szájába adva, feltűnik a hagyományos Mátyás-motívum is, ez még jobban aláhúzza, hogy ekkor és itt, a kuruc mozgalom válaszútján, az önálló rendi monarchia terve mint egy új hatalom és szuverenitás formája – s egyben persze eszmei-ideológiai forrása – került szembe akár az abszolutista, akár az abszolutizmustól visszakozó rendi dualista Habsburg-monarchiával.

R. Várkonyi Ágnes

A túlélés esélyei

A háborúk, ostromok, tűzvészek, megtorlások áldozatául esett épületek között e fél évszázadban pusztul el a gyulafehérvári fejedelmi palota híres iskolájával és könyvtárával együtt, a csáktornyai kastély s Mátyás király palotája Budán.

Makkai László

Magyarok az erdők és a vizek oltalmában

A népi ellenállásnak ezeket a különböző formáit ismerve, már nem fogadhatjuk el azt a nézetet, hogy a Dunántúl Mátyás kori 900 ezres lakossága „a török uralom alatt 300 000-re csökkent, s még 1720-ban is csak 500 000 volt”.[6]

A rendi reformgondolat apálya és feléledése

  • Pázmány Bethlen-ellenes programja, melynek fő szócsöve a röpiratok sorát kiadó Balásfi Tamás volt, arra az érvelésre támaszkodott, hogy a magyar nemzet önmagában erőtlen a török kiverésére, és rászorul a Habsburgokra. A saját erőbe vetett bizalmat támogató Mátyás-hagyományt azzal támadta, hogy a Habsburgoktól eltérően Mátyás nem származott Árpádtól, és a törvényesen megválasztott Habsburg királyoktól eltérően erőszakkal jutott a trónra.
  • A történetszemlélet átalakítására azonban nem volt elegendő a puszta reformáció- és Mátyás-ellenesség, pozitív hősöket is kellett nyújtani.

Rendi reform és a hatalmi központosítás elmélete

Bethlen Gábor személye és haditettei – talán először katolikus magyar mágnás tollából – magasztaló jelzőkkel szerepelnek a Vitéz hadnagyban, ami szintén az erdélyi tájékozódás jele. Zrínyi, ha nem ajánlotta is nyíltan, de elküldte művét II. Rákóczi Györgynek, a következőt pedig egyenesen neki írta. Ehhez jó érzékkel olyan témát választott, mely a királyságbelieknek és az erdélyieknek egyaránt kedves volt: Mátyás király alakját. Őbenne jelképesen adva volt a két haza egysége, a nemzeti múlt legszívetmelegítőbb emléke s a központosításnak egy olyan eszménye, amelyről az önkény jegyét a nosztalgia már rég letörölte, emellett a Habsburg-ellenességgel, az antiklerikalizmussal és a szabad uralkodóválasztással, az erdélyi politika e három alapelvével úgy forrott össze, hogy a Habsburgok örökös királyságának országgyűlési elismerését erőszakoló klérus politikájával is a legnyomósabb történeti ellenérvként lehetett szembefordítani.

Az 1656-ban írott Mátyás király életéről való elmélkedés II. Rákóczi Györgyre volt szabva, mintegy királytükörként. Szerepelnek benne abszolutista jellemzések, mint például: „copiája az istenségnek a királyi hatalom,”[7] de hát ezt az erdélyi fül csak úgy hallgatta, mint egy nemzedékkel előbb Milotai Nyilas István Bethlenről mintázott királytükrének intését: „az miképpen Isten nélkül soha senki el nem lehet, meg nem maradhat, el kell veszni, azképpen az emberi társaság földi isten nélkül csak zűrzavar, elegy-belegy veszettség, sokfejű vad, kik csak mindenkoron veszőfélben vadnak”.[8] Katonakirályt kívánt, s ez inkább a hadak élén forgó reneszánsz heroizmusra, mint a tábornokok és a miniszterek mögött láthatatlanná váló barokk monarchizmusra emlékezetet.

Nyilvánvaló, hogy Zrínyi is a törvényesség által kötött központosítás híve volt, mint az erdélyiek, s hangsúlyozza is a törvények szigorú megtartását, a rendi reform fő mondanivalóját. Innen a sok morális megkötés, amellyel a szerinte eszményi uralkodóval szemben él. Ne viseljen igazságtalan háborút, hódításra és nem az egyedül igazságos honvédelemre használva „azt az kardot, kit az Isten kezében igazságnak tételére tett”.[9] Elítéli az uralkodóban az öncélú hatalomvágyat, az ambitiót, valamint az esküszegést, mivel „a király az Isten képét a földön hordozza, az ő szava sakramentum”.[10] S nemcsak elítéli, hanem a jogos ellenállás okának látja az uralkodó igazságtalanságát, azaz törvénytelenkedését, mert „nehéz az alattvalónak igazságos királya ellen támadni”,[11] de kevésbé nehéz, ha igazságtalan. Elítéli viszont a bárók és főpapok király elleni lázadását, és először itt veszi át Magyarinak azt a követelését, hogy a főpapokat zárják ki a politikai vezetésből. Magyarival összhangban és az erdélyi türelmi rendszerrel egyetértve, helyteleníti a vallásüldözést. Amit II. Rákóczi Györgynek, a jövendőbeli magyar királynak Mátyás példáján előír, az meghaladja ugyan a rendi reform korábbi programját, de megfelel az erdélyi felfogásnak és gyakorlatnak: „úgy mint tiszteknek érdemes distributióját, törvényeknek fundatióját, városoknak erősítését, nemzetének fényesülését és az barbariesnek elromlását, igazságnak mindenütt való adminístratióját”.[12]

Egyenesen szembefordul viszont a kor nyílt abszolutista irodalmával, mikor a király esetleges letételéről és erőszakos királytételről beszél, ami szerinte „szabad országban” (azaz szabad királyválasztó rendi monarchiában, mint amilyennek tekintette Magyarországot is) lehetséges, s csak akkor nem helyes, ha különös ok nem indokolja. Ilyen különös ok a leteendő uralkodó alkalmatlansága (s félreérthetetlen célzással írja le az örökké csak ájtatoskodó, cselekedni lusta Habsburgokat) és a helyébe teendőnek személyi képességein kívül apja példamutató élete. Nyilvánvaló utalások ezek a két Hunyadival a két Rákóczira.

Kétségtelen, hogy itt mutatkozik meg legvilágosabban Zrínyi elhatárolódása a Habsburg-barát ellenreformációtól, hiszen egy nemzedékkel előbb, éppen az ő gyámapja, Pázmány, az országgyűlésen bélyegezte törvénytelennek Hunyadi Mátyás erőszakos megválasztását. De még ez esetben is, nyilván az érzékeny rendi fülek kímélésére, szükségesnek tartja Zrínyi a következményekkel való indokolást: „a szabadságnak sérülését a király jó volta helyére hozná”.[13] Ha ennél radikálisabb volt is Zrínyi politikai-elméleti meggyőződése, annak öncélú fejtegetését hiába várnók a Mátyásról szóló elmélkedésben. Bonyolult helyzetben, a kiváltságaikra féltékeny királyságbeli nagyurak és a korlátlan uralmat igénylő erdélyi fejedelem megnyerésére, egyszerre kétfelé érvelve kellett írnia, hiszen műve nem politológiai értekezésnek, hanem politikai röpiratnak készült. E műfajban remekművet alkotott, még akkor is, ha túlbecsülte a magyar rendiség megújulási képességét és Erdély erejét. Ezért érte aztán őt a maga jósolta sors: „boldogtalannak mondhatjuk azt az embert, aki a maga országának leszállásában és estében születtetik és nem virágjában”.[14]

R. Várkonyi Ágnes

Buda visszavívása

A védők többszöri sikeres és heves kitörése után Lotharingiai Károly herceg, az önkéntesek követelésére, július 13-án a vár északi oldalán megindította az első rohamot.

Badeni Lajos nem egészen tárgyilagos kritikája szerint ez az „esztelen” roham véres kudarcba fulladt, száz híján másfélezren estek áldozatául. Két nap múltán a déli oldalról indított éjjeli rohammal sikerült megvenni a királyi palota védőművének külső árkait. A kiváló török lövészek és az elszánt janicsárok többször kitörtek, beszögezték az ágyúkat, és ellenaknákat robbantgattak. Mátyás király palotájának egy részét lőporraktárrá alakították át, s itt, ma még nem egészen tisztázott okok miatt, felrobbant 8 ezer mázsa puskapor. A robbanás megölt 1500 török harcost, mázsás köveket dobott át Pestre is, kiszakította a vár keleti oldalát, de az ostromtáborban is nagy pusztítást okozott, és pánikot keltett.

Eszmék harca

  • Buda civil lakosságának nagyobbik része, törökök, magyarok, zsidók, rácok, keresztények és mohamedánok, Vetsey református lelkész és Schulhoff Izsák rabbi, nagyon sok férfi, nő és gyermek rekedt az ostromlott várban. Rengeteget szenvedtek, sokan estek a fegyverek áldozatául. Az ostrom egyre inkább elvadult kegyetlenkedéssé fajult. Szeptember 2-án, noha Lotharingiai Károly herceg a roham előtt kiadta a védelmi parancsot a fogságba esett zsidók összegyűjtésére és szabadon bocsátására, a zsinagógában védelmet keresők közül a harcoló katonák összesen 72 férfit, nőt és gyereket kardélre hánytak. A fővezérek szabad rablást engedtek a katonaságnak Budán. Tisztek és közvitézek egymással versengve prédálták végig a lakóházakat, kutattak kincsek után a romok között, és gyűjtötték nagy váltságdíj reményében – válogatás nélkül – a foglyokat. Közben tűz ütött ki, s a rommá lőtt Buda több napig égett. „Az fölső város, azon szerint Mátyás király vára is éppen mind elromlott és összeégett”[15] – írja az ostrom után Pest parancsnokává kinevezett Koháry István.
  • Latin eposzok a törökverő Lipót császárt Attila és Mátyás király utódaként ünneplik.

Intézmények, iskolák, nyomdák, könyvtárak

Mátyás király világhírű Corvinájának néhány darabját 1686. szeptember 3-án – a kifosztott török főiskolai könyvtár töredékeivel együtt – Marsiglí mérnökezredes szedte össze a katonáknak szabad prédára engedett Budavárban, és Bécsbe küldte.

Művelődéspolitika Rákóczi államában

Az új műveltségeszményt maga a fejedelem testesítette meg. Író, katona, államférfi, szónok és a magyar történelem egyik legnagyobb szervezője. Korának legmunkásabb embere. Napirendje hajnalban kezdődött, és sokszor átdolgozott éjszakákkal zárult. Mechanikai gépeket rajzolt, településeket tervezett, az európai diplomácia változásait ugyanúgy figyelemmel kísérte, mint az új ágyúöntő eljárásokat. Nem tűrte az igazságtalanságot, a közösség, a nemzet ügyét károsító önzést, és indulatain nem tudott uralkodni. Mélyen vallásos a hit kérdéseiben és racionalista a világ dolgaiban. Külföldieket és magyar főurat, francia udvari embert és köznemest, polgárt és közvitézt egyaránt magával ragadott személyisége. A különböző társadalmi rétegek tagjai mind megtalálták maguk uralkodó-eszményét, a katonafejedelmet, az új Mátyás királyt, Magyarország Mózesét.

Történetírás, nemzeteszmék

Rákóczi államában a nemzeteszme az államérdekkel azonosított rendszerező elv. Összefoglalja a régi hagyományokat és új, korszerű elemekkel fejleszti tovább. Ezek egyrészt az abszolutista államelméletek alapelvei, másrészt a nemesi kiváltsággal nem rendelkező rétegek, végvári katonák, mezővárosi cívisek, jobbágyok igényei. Történelmi érvanyagában a hun hagyományokról Szent Istvánra helyeződik a hangsúly, Mátyás király emlékezetén kívül az önbírálat és a megújulás programja alkotja gondolati tengelyét. Azt a meggyőződést fejezi ki, hogy a magyar nemzetnek Európa nemzetei között a helye.

Dráma, próza, vers

Kolozsvárott, a jezsuita Academia Claudiopolitanán az 1702. július 6-án bemutatott A tisztelet házassága, avagy Korvin Mátyás fogolyból Csehország királyának veje lesz című latin „theatrum”-nak egyetlen női szerepét az akkor tizenkét éves Mikes Kelemen játszotta. Az előadások nyelve még többnyire latin volt, de már számítottak a különböző rendű magyar, német és szlovák nézőkre. A magyar nyelvű Kinizsi-drámát (1699–1700) az epilógus szerint világi nézőközönség előtt játszották. A Nagyenyeden előadott magyar Cyrus drámában Miskolci Csulyak Zsigmond rendezői utasításai szerint a színész a városok népére tekintett (1698). Az unitáriusok Kolozsvárott 1694–1700-ban az előkelő közönségnek rendezett latin darabokat a város közrendű népének magyarul ismételték meg. Pápai Páriz magyarul írta meg az enyedi kollégiumban többször előadott Izsák és Rebeka házasságát (1703). Missovitz Mihálynak Rozsnyón az evangélikus kollégium diákjaival előadott Mátyás-drámáját magyar prológus vezette be.

1688-ban húsvétkor a trencséni jezsuiták Lipót császárt Magyarország szabadítójának ábrázolva, hosszú latin drámával ünnepelték. Pozsonyban 1689-ben a törökön és a huszitákon győzedelmeskedő Mátyás királyról előadott drámát ugyancsak Lipót császárt magasztaló dinasztikus történetszemlélet hatotta át. Hasonlóképpen a Habsburg császár uralmát dicsőítő drámával, a Rediviva Ungaria előadásával fogadták Neuhausban a gyermek Rákóczit.

Missovitz Mihály négy színjátékát 1705–1708 között évenként mutatták be a rozsnyói evangélikus gimnázium növendékei. 1705-ben, minden bizonnyal közvetlenül a szécsényi országgyűlést megelőzően előadott darabját, a Fata Ungariaet, a nemzeti királyság és az állami önállóság eszméje hatotta át. 1708-ban előadott Cyrus drámájának központi gondolata és mindent megoldó jelképes szereplője: Amor Patriae.

Pápai Páriz már említett drámájában Izsák és Rebeka bibliai történetét az erdélyi leánykérés és lakodalom képsoraivá korszerűsítette. Bírálta a nemességet, elítélte a lustákat és a henyélőket.

Az elbeszélő próza írói már új olvasóközönségre számítottak. Esterházy Pál megbízásából Bécsben adták ki a vásárok közönségének ékes magyar nyelven elbeszélő középkori legendát, a Szent .Patricius purgatoriumjáról való históriát]. Felvinczi György műve, az Igen szép história (Lőcse, 1689) hagyományos bibliai történetet mond el antitrinitárius szemléletben, szép erdélyi tájleírásokkal és párbeszédekkel. Középkori szépprózai anyagot dolgozott fel Haller János (Hármas Istória. Kolozsvár, 1695) kiegyensúlyozott prózában, novellisztikus fordulatokkal és anekdotikus elemekkel. A keleti mesevilág tarka anyagát közvetítette Rosnyai Bálint Horologium Turcicum című műve.

A bőven áradó levelezés a kor emberének hallatlanul erős kifejező- és közléskényszeréről tudósít. Mindent megírnak: az emberi kapcsolatok konfliktusait, a változó szerelmeket, a mindennapok kalandjait, a kiszolgáltatottságot és a lelkiismeret válságait. Fölényesen kezelik az indulatokat és a feszültségeket feloldó humort.

A naplókban ugyancsak rálapozhatunk aa széppróza szárnypróbálgatásaira. Wesselényi István. Közép-Szolnok vármegye főispánja öt évet töltött Szebenben, kényszerű fogságban. 1703–1708. évi naplója ékesen bizonyítja, mire képes a jó megfigyelő, a finom érzékű tollforgató: realista körképet fest a főurak, katonák, szász asszonyok és császári tisztek életéről, irodalmi szinten örökíti meg a fűrészmalmok, rézolvasztók, posztóványolók világát.

II. Rákóczi Ferenc serdülőkorában idegen nyelvi közösségben élt, de a szabadságharc éveiben tolla alól kikerült több ezer szép magyar levél bizonyítja az anyanyelv erős kötelékeit. Írásait a beszélt nyelv fordulatossága, átgondolt, feszes szerkesztés és gazdag szókincs jellemzi. A Confessio peccatoris (Vallomások) több részletét korábban magyarul már megfogalmazta. Ugyancsak az emigrációban született a magyar széppróza első korszerű alkotása. Mikes Kelemen a Törökországi leveleket Rodostóban írta 1717–1758 között. A Török Birodalom hanyatlásának, elmúlásának történeti fordulatait is összefoglaló első és egyetlen magyar munka páratlan irodalmi alkotás. Mikes a bujdosó élet gyötrelmeit játékosan szembeneveti, arányló humorba oldja fel, nyelvezete, gyermekkorának székely köznyelve romlatlanul vészelte át az évszázadokat, ma is friss és eleven.

Költői mű az ország visszafoglalásának dicsőségét magyar nyelven nem örökítette meg. Gyöngyösi István adós maradt a másfél évtizedes török háborút elbeszélő művel. Az utólag Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága címmel ellátott, kéziratban maradt elbeszélő költeményében megírta az 1682–1683-as évek eseményeit és a török kiűzését váró Magyarország súlyos helyzetét. Megjelent korábban írt műve, Porábul megéledett Phoenix, avagy … Kemény János … emlékezete (1693), mely az 1702-ben újra kiadott Márssal társalkodó Murányi Venus című művével együtt a legjobb irodalmi színvonalon, egy múló világ jelképrendszerébe zárva közvetítette a magyarság törökellenes harcainak és országegyesítő erőfeszítéseinek emlékét. Így vitte tovább Zrínyi Miklós politikai gondolatait és hagyományát. Az 1680-as évek végén műfajt váltott, a Rózsakoszorú (1690) hedonikus életszeretetről beszél áhítatos imák formájában, a Csalárd Cupido (1695) a házasság válságáról ad képet.

Esterházy Pál megírta ifjúságának élményét, az 1663–1664-es hadjárat történetét, a Mars Hungaricust. Férfikorának politikai eseményeiről hallgat, pedig tehetséges költő. Sablonos szerelmi költeményeket, eredeti természetleíró verseket írt, egy táncvigalmat szedett remek ritmusokba, és irodalmi szalon ígéretét hordozó kört teremtett maga körül. Koháry Istvánt a fogság tette költővé, Munkács várában Thököly rabjaként (1682–1685) több ezernyi verssorban a barokk stílus sajátos álomvilág-költészetét teremtette meg.

A főúri-nemesi költészet alkalmi versei másodvirágzás termékei. Kőszeghy Pál Bercsényi udvarát és házasságát örökítette meg (1695), Palocsay György harci élményeit kerekítette anekdotákká.

Az új ízlés, az új műfaj és az új mondanivaló Petrőczy Kata Szidónia költészetében született meg. Thököly generálisának lánya, Pekry Lőrinc felesége új lírai hangot ütött meg, a pietista mentalitásban talált időleges megnyugvás után megismerte a hitbéli kétkedést, a tűrőképesség határait. Az első műköltőnő eljutott az országos élmény lélektanilag hiteles kifejezéséhez.

A 17–18. század fordulójának országos közösségi élményeit a személyes átélés meggyőző erejével és egyetemes művészi hitelességgel a bujdosóénekek, toborzódalok, táncnóták, vitézi siratók, politikai versek, históriák, búcsúzóénekek örökítették meg. Többségük egykorú és magyar, de sok román, szlovák és horvát nyelvű kuruc verset is lejegyeztek. Az országos közönség először a kéziratos énekeskönyvekből tekint felénk. A hagyományos, régi és korabeli világot ötvöző történeti énekek fogalmi készletében megtalálhatók Balassi Bálint verseinek és más műköltői alkotásoknak szétsugárzódott és folklorizálódott részletei. Zsoltársorok, egyházi énekek motívumait, toposzok, szólások, közmondások sokaságát őrzik. Versfők és kéziratok gondos elemzéséből néhány szerző neve is napvilágra került: Szentsei György katona, Zákány István, Székely István, Tolvay Ferenc, Geszti István, ĐĐSzékudvari János]], Dálnoki Veres Gerzson, Tasnádi H. István ezredprédikátor. Összességében azonban a versek formáját a közösség alakította. A 17. századi virágénekek, zsoltárok képeiből és fordulataiból a politikai paszkvillusok, vitézi siratók, az országért perelő énekek is sok mindent átvettek. Az egyik legismertebb kuruc bujdosóénekről, az Őszi harmat után kezdetűről feltételezhető, hogy eredetileg virágének vagy katonaének volt. Olyan bevezető sorok, mint: „Tűz, víz között megütközött kis Magyarország, / Végromlásra s hervadásra hajlott szép virág”[16] – a jellemző természeti képpel kezdődő dalhoz teszik hasonlóvá. Népballadákra emlékeztetnek a megszemélyesítések, a homályos utalások. A megszólított legtöbbször a szegény haza, a kis Magyarország, Erdélyország, a katonák vagy a közösség. Kevés bennük az ismert történeti személy: Rákóczi, Thököly, Bercsényi, Esze Tamás, Pintye Grigor, Vak Bottyán, Balogh Ádám és mások.

A kuruc versekben kifejeződő erős közösségi tudat gazdag hazai és nemzetközi hagyományokból táplálkozik. Szókincsük nagyrészt a korban lejegyzett balladák, csúfoló nóták, népdalok szókincsével azonos. A ”drága szép gyöngy”, „gyolcsing”, „nyereség”, „futó paripa”, „kenyeres pajtás” kifejezések megtalálhatóak a Hajdúkkal útnak induló leány című, legrégibb francia eredetű balladánkban. A történeti énekek gondolatvilága Franciaországtól Csehországig, Moldváig sok közös vonást hordoz: az adók, a katonai beszállásolások, fosztogatások ellen mindenütt tiltakozó versek járnak. A Magyarország bajai miatt való panaszkodás szinte leltárszerűen veszi számba a Habsburg-kormányzat berendezkedésének következményeit. Már a korai kuruc verseket heves társadalomkritika jellemzi. Tovább zeng a végvári költészetben felcsendülő gúny itt is. Az Egy bujdosó szegénylegény és a Szegénylegény dolga kezdetű énekek ismeretlen költője egyaránt célba veszi a jó katonát az országútra taszító világot és a polgári életbe visszatérni képtelen szegénylegényt. A nyomorúságot humorba oldó bizakodás remekbe szabott példája a legismertebb bujdosóének első sora: „Mit búsulsz, kenyeres, midőn semmid sintsen.”[17] A Csínom Palkó, Csínom Jankó! kezdetű toborzóének a hadfogadás jeleneteit pergeti végig, megjátszik egy fergeteges lovasrohamot, majd a katonák áldomást isznak és táncolnak. Utolsó sorai – „a parasztembernek tépd meg a szakállát” – még a Dózsa-felkelés idejéből származó énekből valók, és ősi székely jogszokás alapján fenyegetik a közösség megtorlásával a közösség érdekét megtagadót. Az Erdélyi hajdútánc a hazatérő hajdú vidám éneke. A Rákóczi Ferenc buzgó énekét a társadalmi érdekegység gondolata hatja át. Mátyás király erős államát idézi fel a szécsényi országgyűlés előtt terjesztett és a kormányzási és vallási feszültségeket tükröző „Gondold meg Magyar Nép”[18] kezdetű ének.

Kosáry Domokos

Katolikus expanzió

S nem volt elfogadhatatlan a Mátyás-hagyomány olyan átalakítása sem, amellyel egyebek közt egy névtelen jezsuita kiadvány próbálkozott: a bátorság, okosság és más királyi tulajdonságok mellett első helyen a vallásosságot, sőt vallási türelmetlenséget emelve ki (Idea principum. 1713). Hiszen az átlagos nemes azt sem értette vagy helyeselte, Rákóczi alatt sem, ha Mátyást esetleg a nemzeti abszolutizmus eszményeként emlegették.

Társadalomtudományok

Az átmenetet Kaprinai István, Mátyás-kori iratok közreadója (1767–1771) képviselte.

A felvilágosult nemesek és az irodalom

A költészetben Bessenyei a felvilágosult klasszicizmust képviselte, még erősen bölcselkedő, bár néha lírailag is színezett versekben, korszerű gondolati tartalommal és azzal az új érzékenységgel, amely az embert új, másféle kapcsolatba hozta a természettel és a külvilággal. Hunyadi-eposza (1771–1772) a 15. századi Mátyás királyban alapjában véve még a felvilágosult abszolutista uralkodó eszményét rajzolta meg. Hiszen számára is Bécs mint a Habsburg felvilágosult abszolutizmus fővárosa volt az az első iskola, szellemi műhely, amelyben felkészülhetett a továbbiakra.

Arató Endre

A szász kiváltságok és a nemzeti ideológia

A szászok II. Endre, majd I. Mátyás által valamennyi szász székre kiterjesztett privilégiumaik alapján belügyeiket maguk intézték, s mint a Szent Korona tagjainak, képviseletük volt az országgyűlésen is.

Vörös Károly

Régi és új motívumok: a vallási kérdés és a szatmári 12 pont

A reformellenzék azonban ettől eltekintve sem kívánt megállni az országgyűlés során elért reformoknál, hiszen soraiban – nem utolsósorban éppen az országgyűlés vitái során – már kialakultak egy, az ott megvitatott kérdések körénél nemcsak egyszerűen bővebb, hanem a megoldandó feladatoknak már szinte teljességét rendszeresen felmérő program igényének, sőt a rá adandó válasznak a körvonalai. is. Ennek az igénynek a jegyében javasolta, alig néhány héttel az országgyűlés bezárása után, Vas vármegye a többi megyéhez intézett körlevelében azt, hogy – immár az elkövetkezendő országgyűlésre számítva – követi utasításaik kidolgozására, Vas példáját követve, már most állandó választmányt küldjenek ki, és az elkészült utasításokat juttassák el hozzá. E felhívás hatására Szatmár megye 1841. február 22-i közgyűlése a kiküldött választmány számára az alábbi 12 pont megtárgyalását írta elő:

  1. ősiség eltörlése,
  2. hiteltörvény kiegészítése, telek— és adóssági könyv, földhitelintézet felállítása (az első két pont így a birtokforgalmat és ezáltal a birtokra hitelek nyújtását kívánta lehetővé tenni),
  3. az úrbériség kényszermegváltása a megváltott birtokok által fedezett kötvényekkel (ez a feudális viszony megszűntét jelentette),
  4. céhek és monopóliumok eltörlése, útvámok általánosan kötelezővé tétele (ez, bár az útvám drágította az áruforgalmat, a belső piac megerősítését szolgálta, egyúttal megtörve a nemesi adómentesség privilégiumát is),
  5. bírhatási és hivatalviselési jog megadása mindenki számára (vagyis a polgári jogegyenlőség),
  6. Mátyás 1486:LXIV. törvénycikkének felelevenítése a főurak, főpapok és nemesek adózásáról (vagyis a közteherviselés),
  7. a népnevelés fejlesztése a (Borsod megyei körlevél igényének megfelelően) szekularizálandó egyházi javakból felállított népiskolák által,
  8. sajtószabadság,
  9. a városok felszabadítása a kamarai befolyás és irányítás alól, és belszerkezetük rendezése elsősorban a városi választójog minden polgárra való kiterjesztése által,
  10. a polgári és büntetőtörvény új szerkezete (ez – később még ismertetendő módon – a törvény előtti egyenlőség és az esküdtbíráskodás bevezetését jelentette),
  11. a közigazgatás és az igazságszolgáltatás elválasztása megyei szinten is,
  12. népképviselet bevezetése (taktikai okokból itt ugyanúgy, mint a közteherviselésnél is, a feudális rendben is elismert jogforrásra, Werbőczyre való hivatkozással).

A színjátszás stílusa és tartalma

Eredeti, magyar darab ritkán kerül színre (Bessenyei A filozófus; Szentjóbi Szabó Mátyás király stb.), többnyire a német kommersz darabokat adják, magyar átdolgozásban.

A képzőművészet fejlődésének korlátai és ösztönzői

Ugyanakkor a szobrászat vonatkozásában – a státusszimbólumok iránt társadalmilag ekkor kiszélesedő és állandósuló érzékenység jegyében – nagyra nőtt a sírkőszobrászat és az épületszobrászat, tehát ugyancsak a tömegtermelést támogató műfajok jelentősége is anélkül, hogy a kor sokféle kezdeményezése ellenére is a valódi nagyszabású – nemzeti jelentőségű – köztéri plasztika is megszületett volna. Pedig az igény erre is megvolt: a Rómában tanult Ferenczy Istvánt hazatértekor mint egy éppen az ilyen nemzeti feladatok megoldására végre alkalmas művészt üdvözlő lelkes fogadtatás, az ő Mátyás király szobor-terve körül kialakult heves viták, vagy a Kisfaludy-szobor alapjának sikeres összegyűjtése, egy Hunyadi János-szobor tervének erős és széles pártolása mind erre vall.

A stílusváltozás kezdetei a képzőművészetben

Ám hogy ehhez a klasszicizmus már nem nyújt megfelelő kifejezést, annak sokban talán inkább ösztönös, mintsem tudatos visszatükröződését legjobban a Rómából hazatérő Ferenczy még klasszicista Mátyás király szobortervének (de lassan az ő egész, Thorvaldsennél tanult stílusának is) idegenkedő fogadtatása mutatja meg. Ferenczyt ez végül is a teljes visszavonultságba kergeti, a magyar művészetnek már csak azért is nagy kárára, mert hozzá hasonló tehetséget a bontakozó nemzeti romantika szobrászatban csak jóval később – s éppen Ferenczynek egy tanítványában, Izsó Miklósban – fog találni.

Arató Endre

A szlovák irodalmi és társadalmi élet kibontakozása

A Štúr-iskola prózaírója Ján Kalinčiak volt, aki későbbi műveiben a legnagyobb lépést tette a realizmus felé. Egész fiatalon megírta A király széke (Králův stůl) című epikus költeményét, amelyben Mátyás mint szlovák király, fekete serege pedig mint szlovák hadsereg képviselte a dicső nemzeti múltat. A nagy király a „szlovák nemzetre” pohárköszöntőt is mondott. E korai munkájáról azért kell megemlékeznünk, mert a negyvenes években írt történeti novelláiban, ha nem is ilyen idealizált formában, ismét helyet kapott a magyar–szlovák közös múlt bemutatása.

S. Vincze Edit

Kísérletek munkáspárt alakítására

Az a három pont, amelyben a kormányhoz intézett Emlékirat összefoglalta az iparintézet céljait, megmutatja a szakadékot Táncsics és a szocialista munkásmozgalom törekvései között. „Óhajtom – írja az Emlékirat-ban –, hogy a kézművesek nagy jelentőségű osztályának értelme akként és oly irányban fejlesztessék, miszerint önmaguktól oda legyen irányulva legfőbb óhajtásuk, hogy a hazában a nemzetiségek, a külön nyelvű népfajok fokonkint egy tömör nemzetté olvadjanak, erősödjenek, s ennél fogva magyar hazánk egy nagy állammá, hatalmas királysággá váljék – sokkal hatalmasabbá, mint volt hódításai folytán Nagy Lajos, Hollós Mátyás korában.”

Hanák Péter

A Millenium

Úgy tűnt, mintha Mátyás király birodalmának ábrándja valósult volna meg: Magyarország a dunai Monarchia súlypontja, Budapest a székvárosa.

A nagyhatalmi nacionalizmus

A századforduló éveiben alapították meg azt a középkori magyar birodalmat, amelynek partjait három tenger mosta, s ezt a fikciót telepítették vissza Nagy Lajos egy évtizedes lengyel–magyar dinasztikus uniójának, vagy Mátyás két évtizedes csehországi királyságának korába. Ha a reformkorban és az abszolutizmus idején Hunyadi János volt a kedvelt történeti téma és drámahős, a vereség után László a tragédia szimbóluma, a századvégen Mátyás király jött divatba. Birodalma lett az eszménykép. Ez a birodalom foglalta el a Habsburgok monarchiájának a helyét vagy örökét.

Lábjegyzetek

  1. Andreas Pannonius, Ad regem gloriosum Hungariae. Kiadta Fraknói Vilmos, Irodalomtörténeti Emlékek, 1. Budapest, 1886. 25, 4, 5, 52, 91, 122.
  2. Forgách Ferenc, Emlékirat Magyarország állapotáról. Kiadta Kulcsár Péter, Humanista történetírók. Budapest, 1977, 949, 951.]]
  3. Verancsincs Antal, Szapolyai János király Fiának, II. Jánosnak szerencsés születése. Kiadta Klaniczay Tibor, Janus Pannonius. Magyarországi humanisták. Budapest, 1982. 341.
  4. Zrínyi Miklós, Mátyás király életéről való elmélkedések. Zrínyi Miklós összes műve. I. Sajtó alá rendezte Klaniczay Tibor. Budapest, 1968. 592.
  5. A kuruc küzdelmek költészete. Válogatta és sajtó alá rendezte Varga Imre. Budapest, 1977. 216.
  6. Hóman BálintSzekfű Gyula, Magyar történet. III. Budapest, 19352. 398.
  7. Uo. 566.
  8. Milotai Nyilas István, Szt. Dávidnak huszadik soltárának rövid praedicatiok szerint való magyarázattya. Kassa, 1620. 17.
  9. Uo. 565.
  10. Uo. 572.
  11. Uo. 566,
  12. Uo. 564.
  13. Uo. 567.
  14. Uo. 474.
  15. Koháry István levele öccséhez, Farkashoz, év nélkül, Ugyanott, 380.
  16. Magyarország utolsó romláshoz közelgő állapotját kesergő ének. A kuruc küzdelmek költészete. Válogatta és sajtó alá rendezte Varga Imre. Budapest, 1977, 46,
  17. Buga Jakab éneke. Ugyanott. 343.
  18. R. Várkonyi Ágnes, Ismeretlen kuruc vers és politikai háttere. Irodalomtörténet Közlemények, 1979. 71.

Irodalom

Péter Katalin, Bestrebungen Matthias I., und Ferdinánd I. zur Umgestaltung der Aristokratie (kézirat)

A Mátyás-kultuszról: Klaniczay Tibor, A kereszteshad eszméje és a Mátyás-mítosz (Hagyományok ébresztése. Budapest, 1976); Pach Zsigmond Pál, Mátyás, az igazságos (História, 1983. 1).

A halálához közeledő Báthori így ír 1605 júliusában Bocskainak: „Reméllem mindazáltal, hogy netalán felséged és az ország ezen megnyughatnék, hogy császár őfelsége bocsássa ki keziből éppen Magyarországot et partibus ei subiectis, adja meg őfelsége koronánkot is. Lám ez nem új dolog, mert Fridericus császár is megadta volna a koronát az szegin Mátyás királnak

Újabban a Mátyás király életéről való elmélkedések nemzetközi forrásai között a francia abszolutista államelméleti irodalmat feltárta és a mű jellegét meghatározta: Klaniczay Tibor, Korszerű politikai gondolkodás és nemzetközi látókör Zrínyi műveiben (Memoria Saeculorum Hungariae. Szerkesztette V. Kovács Sándor. s. a.) — Magyarországi államelméleti előzményeire: R. Várkonyi Ágnes, Politikai elmélet és politikai gyakorlat a 17. századi Magyarországon (Irodalomtörténet 1982).