II. Boleszlav cseh fejedelem

A Múltunk wikiből

csehül Boleslav II

932 – 999. február 7. 
cseh fejedelem 967-től haláláig 
Wikipédia
Boleslav II Bohemian
995
Szent Adalbert prágai püspök római útja előtt Géza udvarában időzik. II. Boleszlav cseh herceg kiírtja Adalbert rokonságát, a Szlavnikokat. Adalbert munkatársa, Radla (Sebestyén) a magyar udvarba jön.

Györffy György

Az utolsó nyugati hadjáratok és az augsburgi csata

950 nyarán Ottó király és Henrik herceg erős serege nyomult Prága ellen. Miután a németek Boleszlav fiát, az ifjú Boleszlavot július közepén Nimburg várában ostrom alá vették, az apa megtört, és Ottóhoz járulva behódolt.

A nyugati térítés kezdete

Géza bizonyára már mint megkeresztelt király, de még nem mint rex christianus küldte el tizenkét főúrból álló ünnepélyes követségét Quedlinburgba. A 973. március 23-án, húsvétkor összejött fejedelmi találkozón megjelent Kékfogú Harald dán király, II. Boleszló cseh herceg, míg a megfélemedett Meskó lengyel fejedelem maga helyett fiát, Bátor Boleszlót (Boleslaw Chrobry) küldte túszul; ezenkívül követséget küldött Vasfejű Pandulf beneventói herceg, Tzimiszkesz János görög császár, sőt a Macedóniában ekkortájt alakult új bolgár ellenkormány is.

A hűbéri függésen levő dán, cseh és lengyel uralkodók személyes megjelenésével szemben Géza és családtagjai ekkor – úgy, mint ahogy a továbbiakban is – távol maradtak; ez alkalmas volt annak hangsúlyozására, ami a középkori magyar állam külpolitikai vezérmotívuma maradt: Magyarország a keresztény Európa része, de független idegen hatalmaktól.

Géza békés külpolitikája

  • Sankt Gallen-i Brunó működésének eredményeképpen vonult fel Quedlinburgba a magyar küldöttség, ahol II. Boleszlav cseh fejedelem is megjelent. Csaknem bizonyos, hogy a friss magyar példa is hozzájárult, hogy a cseh Boleszlav püspököt igényelt országának, aki egyenesen a császári kápolna fejétől, a Mainzi érsektől függött. I. Ottó beleegyezett, s miután a magyarok ekkor szerződésszerűen is lemondhattak Boleszlav javára Morvaországról – a Bécsi-medencéhez kapcsolódó Morva-torkolat vidékének kivételével, körülbelül Uherské Hradište vidékéig –, elvben megállapodás jött létre a Morvaországot is felölelő prágai püspökség alapítására. Az 1086. évi hamisítványban körülírták a határokat is, amelyeket a prágai egyház alapításra való hivatkozással igényelt; keleten felölelte Krakkót, délkeleten pedig határos volt a magyarok végeivel, a Tátra hegyén és a Vág felső folyásán. Hogy 973-ban Quedlinburgban Géza követei lemondtak volna a csekélyebb katonai erővel rendelkező Boleszlav javára az északnyugati határt jelentő Nyugati-Beszkidekről – ugyanakkor, amikor a nagyhatalmú Ottó császár, Boleszlav hűbérura Bécset is a magyarok kezén hagyta –, az több mint kétséges. De a cseh püspökség alapítása sem történt meg, mert – még mielőtt a pápai hozzájárulás megérekezett volna – I. Ottó császár meghalt, az új császár, II. Ottó ellen pedig 974-ben Henrik bajor herceg a cseh és a lengyel fejedelemmel szövetkezve fellázadt. II. Ottónak sikerült Henriket hódolásra kényszeríteni, majd büntetőexpedíciót vezetett Csehországba, s alighanem ennek volt eredménye, hogy a Mainzi érsek 976 elején már nemcsak Csehországnak szentelt püspököt, a szász Ditmárt, hanem Morvaország is külön püspököt kapott, az utóbb Olmützben székelő Wracent, akik 976 áprilisában még Mainzban tartózkodtak.
  • A kelet felé terjeszkedő és Henrikkel cimboráló cseh II. Boleszlavval nem alakultak ki építő kapcsolatok. Géza a Psemiszlida Boleszlavval szemben természetszerűen az ellenlábas Szlavnik házbeli Adalberttel épített ki bensőséges viszonyt, aminek később, a magyar egyházszervezés idején lett meg a gyümölcse.

István trónjának biztosítása

Vojtech Adalbert ugyanis csak 983-ban lett prágai püspök, és 989-ben megcsömörölve a pogány cseh erkölcsöktől, többnejűség, véres ítélkezés, hatalmaskodás stb., Rómába, a Szent Elek és Bonifác kolostorba vonult szerzetesnek. Boleszlav cseh fejedelem és Willigis érsek sürgetésére ugyan 994-ben visszatért püspökségébe, majd 995-ben ismét Rómába ment. Ekkor következett be a libicei vérengzés, melynek során a cseh fejedelem az ellenlábas Szlavnik-dinasztiát, Adalbert rokonságát kiirtotta.

István király egyénisége

Különös értéke van szempontunkból Thietmár merseburgi püspöknek, aki mindenkit a legszigorúbb mércével mért, és a szászokon kívül minden nációt lenézett. Gézáról és Saroltról adott lesújtó portréját már közöltük. Hozzájuk hasonló félbarbár képet nyújtott a véres kezű cseh II., illetve III. Boleszlavról és a velük rokon Bátor Boleszlóról, akik előtt az emberi élet nem nagy becsben állt, s a megvakítás bevett büntetésmód volt.