II. Fülöp spanyol király

A Múltunk wikiből

ragadványneve Okos Fülöp, spanyolul Felipe II, németül Philipp II., flamandul Filips II, franciául Philippe II, olaszul Filippo II, portugálul Filipe II, angolul Philip II.

Valladolid, 1527. május 21. – Madrid, 1598. szeptember 13.

Habsburg-házból származó uralkodó, Kasztília, León, Aragónia, Valencia, Mallorca, Szicília, Nápoly, Navarra és Szardínia királya, Barcelona grófja

Wikipédia

Portrait of Philip II of Spain by Sofonisba Anguissola - 002b
1556
január 16. V. Károly lemond a német-római császári címről I. Ferdinánd javára, a spanyol és a nápolyi trónt fiára, II. Fülöpre hagyja. (I. Ferdinándot szeptember 1-én a német választófejedelmek császárrá választják, megkoronázására 1558-ban kerül sor.)

Pach Zsigmond Pál

Háborúk és forradalmak

  • II. Fülöp spanyol király hadserege mintegy 60 ezer főre rúgott, egy évszázaddal később XIV. Lajosé már a 300 ezret is elérte.
  • A hadviselés feudális-területszerző indítéka tisztán és pőrén mutatko­zott meg abban a nagy összecsapásban, amely a 16. század első felében zajlott a Habsburg- és a Valois-dinasztia között. Az Itália birtokáért vívott küzdelem, amelyet még a francia VIII. Károly kezdett a 15. század végén (1494), beletorkollott V. Károly császár és I. Ferenc francia király (1515-1547) háborúinak ama végzetes sorozatába, amely Spanyolország főhatalommá válásának ára lett vagy egy évszázadra, s egyúttal még hosszabb időre, századokra szólóan létrehozta Franciaország szövetkezé­sét a Török Birodalommal a Habsburg-hatalom ellen. A déli hadszíntéren a császár sikereket aratott: Itáliát spanyol befolyás alá hajtotta, a franciát kiszorította, a törököt távol tartotta a félszigettől – a Porta tengeri terjeszkedését a Mediterráneumban majd utóda a spanyol trónon, II. Fülöp (1556-1598) állította meg lepantói győzelmével (1571). Észa­kon viszont V. Károly nem tudott átütő eredményt elérni: I. Ferenccel folytatott hadakozása lehetővé tette a töröknek Magyarország egész középső részének elfoglalását; a fejedelmi szeparatizmus érdekeihez igazodó reformáció, minden erőfeszítése ellenére, veretlen maradt Német­országban (augsburgi vallásbéke, 1555), állandó potenciális szövetségese­ként a francia-török koalíciónak; az örökletes Valois-ellenség minden vereséget túlélt a Habsburg-bekerítés ellen küzdő Franciaországban; a folytonos háborúskodás terhei súlyosan próbára tették Németalföld lojalitását, mintegy előkészítve azokat a csapásokat, amelyek majd II. Fülöpre, az ellenreformáció fő zászlóvivőjére zúdultak itt 1566-tól kezdve, és végül Észak-Németalföld elszakadásához vezettek.
  • Míg délen (Belgium) 1584-1585-re II. Fülöp hadai megadásra kényszerítették a „koldus”-uralom utolsó erődjeit is, és visszaállították a Habsburgok és a katolikus egyház hatal­mát, addig északon a szabadságharc Orániai Vilmos meggyilkolása (1584) után fia, a kiváló stratégaként már említett Orániai Móric vezetésével sikeresen folyt tovább, és a polgári forradalom – Európa első győztes polgári forradalma – funkcióját töltötte be. Az északi Egyesült Tarto­mányok (Hollandia) függetlenségének elismerése spanyol részről az 1609. évi fegyverszünetben egyúttal nyitánya volt a tengerentúli gyarmatok spanyol-portugál monopóliuma megtörésének is.
  • Már az első Tudorok kormányzata elindította ezt a fejlődést, hogy azután 1588-ra Erzsébet királynő olyan hatalmas hajóhad felett rendelkezzék, amely képes volt II. Fülöp győzhetetlennek hitt armadáját a tenger fenekére küldeni.

Rendiség és abszolutizmus

Sőt, amikor II. Miksa utóda, a II. Fülöp udvarában nevelkedett II. Rudolf császár (1576-16l2) kormánya a spanyol ág példáján indulva és a katolikus klérusra támaszkodva – meg a császár nagybátyja, Károly főherceg és ennek fia, Ferdinánd főherceg stájerországi kezdeményezését kiter­jesztve – a századforduló idején az Ausztriai Ház (Domus Austriacus) első nagy támadását indította meg az ellenreformáció és az abszolutizmus programjával, s a magyar nemességet immár anyagi létében, birtokjogai­ban is fenyegette, csakhamar meg kellett hátrálnia a dunai monarchia országainak nagy részben protestánssá lett rendjei előtt.

Sinkovics István

Fegyverszünet. Béke a törökkel.

Utóda, II. Henrik viszont tovább folytatta a háborúskodást V. Károly császárral, majd II. Fülöp spanyol királlyal, egészen 1559-ig.