II. Frigyes Vilmos porosz király

A Múltunk wikiből
Berlin, 1744. szeptember 25. – Potsdam, 1797. november 16.
1786-tól Poroszország királya és Brandenburg választófejedelme
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Frederick Wilhelm II
1788. augusztus
A török sereg átkel a Dunán és benyomul a Bánságba.
A magyar nemesi elégedetlenek követet küldenek II. Frigyes Vilmos porosz királyhoz és Frigyes Ágost szász választófejedelemhez.
1790. január 31.
II. Frigyes Vilmos porosz király szövetséget köt III. Szelim török szultánnal II. József ellen.
1790. március 25.
II. Lipót az ellentétek békés rendezését javasolja II. Frigyes Vilmos porosz királynak.
1791. augusztus 25–27.
II. Lipót és II. Frigyes Vilmos porosz király megállapodik abban, hogy seregeiket hadiállapotba helyezik. Pillnitzi nyilatkozatukban megfenyegetik a francia forradalmat.
1792 február 7.
II. Lipót és II. Frigyes Vilmos porosz király szövetséget köt a forradalmi Franciaország ellen.

H. Balázs Éva

II. József

1789 utolsó hónapjában már a lieges-i püspökség területén álltak a porosz seregek, melyek II. Frigyes Vilmos alatt évek óta vártak jó alkalomra.

Benda Kálmán

Európa és a Habsburg-birodalom II. József halálakor

Poroszországban II. Frigyes utóda, II. Frigyes Vilmos még a látszatreformokat is visszakoztatta, s hangos szóval hirdette szembenállását a felvilágosodás eszméivel. A dán királyságban VII. Keresztély reformjai az egykor mindenható miniszterrel, Struensee-vel együtt letűntek ; a diadalmas ellenforradalom megfosztotta tisztségüktől a polgári származású tisztviselőket, s minden lényeges dologban a nemesi országgyűlés hozzájárulását kötötte ki. Svédországban III. Gusztáv még harcban áll a nemességgel, de már csak néhány hónap, és a gárdatisztek összeesküvése végez vele, hogy utóda alatt itt is visszaállítsák a régi rendszer uralmát. Oroszországban már korábban kiderült, hogy II. Katalin cárnő kacérkodása a francia felvilágosodással alig több uralkodói kedvtelésnél, s a politikában nem várhatók érdemleges következményei. Ha még megemlítjük Lengyelországot és a német fejedelemségeket, ahol a reformok el sem indultak, akkor láthatjuk, hogy – nem számítva a már kapitalista Angliát es a köztársasági Hollandiát – Franciaországot kivéve 1790-re a régi rend és a nemesség hatalma mindenütt megerősödött, mintegy kifejezve, hogy az ancien régime nem modernizálható, a feudalizmus nem reformálható, csak megdönteni lehet, persze felülről, hanem alulról.

A belső rendszerükben egymáshoz mindjobban közelítő európai monarchiák uralkodói. és udvari arisztokráciái kezdettől fogva ellenszenvvel nézték a franciaországi eseményeket. 1790—re azonban már felismerték a forradalom igazi jelentőségét, s az ellenszenv egyre határozottabb ellenségeskedéssé változott.

A veszély érzése azonban még nem volt akkora, hogy egymás közti ellentéteiken úrrá legyen. A diplomáciai szembenállás olykor még az ellenséges állam elégedetlen elemeinek biztatásától sem riadt vissza; nem sok idő kell azonban ahhoz, hogy az uralkodók rádöbbenjenek, milyen veszélyes számukra ez a tűzzel való játék.

1790-ben a diplomáciai ellentétek különösen a Habsburg+monarchia körül élezték ki a helyzetet. A régi rivális, Poroszország, a még Mária Terézia trónra léptekor elragadott Sziléziához a szomszédos Krakkó környéki területeket akarta megszerezni. Ez a rész Lengyelország 1772—es első felosztásakor Habsburg fennhatóság alá került. Célja elérése érdekében II. Frigyes Vilmos porosz király szövetséget kötött a II. Józseffel harcban álló Török Portával, s miközben szinte bekerítette a Habsburg-monarchiát, magához láncolta, támogatta a galíciai lengyel és a magyar nemesi elégedetleneket, minden módon szította mozgalmukat.

A nemesi felvilágosodás reformelképzelései

A reformerek is úgy látták, hogy a Habsburgok nem teljesítették uralkodói kötelességeiket, s ezzel sorozatosan megszegték a néppel kötött szerződést. Rousseau Társadalmi szerződésének érveire hivatkoztak, persze a népen magukat értették, „Werbőczy népét”, a nemességet. A nemzeti függetlenség hátsó gondolatával 1789-ben a porosz királlyal tárgyalást kezdő nemesi csoport tagjai zömükben az ő soraikból kerültek ki.

Az új uralkodó és a magyar nemesi reformmozgalom

Az országgyűlési meghívót azonban megelőzte egy március 25-én írt levél, amit II. Frigyes Vilmoshoz írt, s amelyben engedékeny, sőt baráti hangon a porosz–osztrák ellentétek békés rendezésére tett javaslatot. Kaunitz másnap a kancellárságból való elbocsátását kérte, de aztán az uralkodó rábeszélésére mégis megmaradt hivatalában. Továbbra is, mindvégig ő állt a lipóti külpolitika élén, lojális engedelmességgel szolgálva uralkodója elgondolásait, bár azokkal sok mindenben nem értett egyet.

A porosz királlyal való tárgyalások felvétele csak az első lépést jelentette.

A koronázási hitlevél

Lipót király, bár figyelemmel kísérte az országgyűlési vitákat, mindeddig nem nyilatkozott. Tudta, hogy mindenekelőtt a porosszal kell békét kötnie. Megbízottja, Spielmann báró június 26-án kezdte meg a tárgyalásokat a sziléziai Reichenbachban. Hertzberg porosz miniszter királya nevében a következő feltételeket terjesztette elő: Lipót visszaad minden a töröktől elhódított területet, és felmondja az orosz szövetséget. Ha Ausztria elfogadja a status quo ante visszaállítását, Poroszország is lemond sziléziai területi követeléseiről. Spielmann – a neki adott utasítás értelmében – legalább Orsovát mint hídfőállást akarta megmenteni Ausztriának, az orosszal való szakítást pedig elutasította. Július közepén a poroszok újabb feltétellel jöttek : a megegyezésbe vegyék be a magyar alkotmány garantálását. A tárgyalások elakadtak, Spielmann újabb utasítást kért Bécstől.

Lipót július 20-án értesült arról, hogy a magyar országgyűlés a porosz királyhoz akar fordulni. Azonnal határozott: gyorsfutárral utasította Spielmannt, hogy mindenben fogadja el a porosz feltételeket, kivéve a Magyarországra vonatkozó garanciát. A magyar rendek nyomása oly nagy volt, s az uralkodó kezében egyelőre annyira nem volt fegyver, hogy pár nappal később, július 24-én Lipót kénytelen volt hozzájárulni, hogy a törökkel való béketárgyalásokon Magyarország külön követtel képviseltesse magát. Július 27-én azonban aláírták a porosz–osztrák reichenbachi egyezményt. Frigyes Vilmos király a számára jelentős nemzetközi presztízsnyereséget nem kockáztatta az egyébként is csak zsarolásként felhasznált magyar garanciáért; az egyezségben egy szó sincs a magyarokról.

II. Lipót politikájának ellentmondásai

Augusztus 25-én a szászországi Pillnitzben megállapodott II. Frigyes Vilmos porosz királlyal, hogy seregeiket hadiállapotba helyezik, majd 1792. február 7-én a két ország szövetséget kötött egymással. Mindez azonban inkább ijesztésnek volt szánva, Lipót semmiképpen sem akart háborút; annál inkább el volt szánva, hogy a forradalmi eszméknek útját állja.

A patrióta nemesi ellenzék

Orczy 1790-ben azok közé tartozott, akik kapcsolatba léptek a porosz királlyal; II. József halála után a rendek őrá bízták a nemesi bandériumok parancsnokságát.

Az elnyomott függetlenségi és reformtörekvések

A kisnemesi családból származó Besse 1790-ben a porosz királlyal kapcsolatot kereső nemesi patrióta mozgalom egyik alárendelt jelentőségű tagja volt, 1791-ben mégis jobbnak látta elhagyni az országot.