II. Frigyes császár

A Múltunk wikiből
(II. Frigyes szicíliai király szócikkből átirányítva)

II. Frigyes Roger, németül Friedrich II.

Jesi, 1194. december 26. – Castel Fiorentino, 1250. december 13.
német-római császár és szicíliai király
Wikipédia
Frederick II and eagle
1213
nyár: Magyar seregek segítik II. Frigyes szicíliai királyt IV. Ottó német-római császár ellen.
1241
május 18. IV. Béla segélykérő levele IX. Gergely pápához, II. Frigyeshez, IX. Lajoshoz és IV. Konrádhoz.

Kristó Gyula

Az új berendezkedés időszakának külpolitikája

1213-ban II. Endre magyar sereget küldött II. Frigyes és I. Ottokár megsegítésére, akik Szászországban IV. Ottóval harcoltak.

IV. Béla újabb birtokvisszavételei

IV. Béla súlyos vádakkal illette politikai ellenfeleit. Állítólag az volt a titkos ter­vük, hogy mind II.Endre, mind Béla félreállításával maguk között osszák fel az orszá­got, s így ki-ki a maga birtokán független legyen. Amikor pedig ebbeli terveik nem váltak valóra, II. (Babenberg) Frigyes oszt­rák herceghez fordultak, s levél útján kinyilvánították ama elszánásukat, hogy bizonyos feltételek tel­je­sí­tése esetén az ország koronáját II. Frigyes császárnak adnák. Az üzenet köz­ve­títőjét azonban elfog­ták, s így lelepleződött az összeesküvés, amelyben a II.Endre új berendezkedése folytán gaz­da­sá­gi­lag megerősödött arisztokrácia, miután egyelőre még sikertelenül próbálkozott a világi magán­nagy­bir­tok rész­ál­lammá alakításával, idegen uralkodó kezére akarta játszani az Árpádok ko­ro­náját.

Magyarország a tatár támadás útjában

  • Az 1237–1238. évek magyar külpolitikája a legkevésbé sem vett tudomást a kelet felől közeledő veszély­ről, hanem tekin­te­tét nyu­gatra és délre fordította. Magyarország nyugati határa mentén béke honolt. A harcias II. (Babenberg) Frigyest lekö­tötte az, hogy a császár birodalmi átkot mondott rá túl­ka­pá­sai miatt, sereget küldött Ausztria és Stájerország ellen, s a hadak a keleti német hercegségek jó részét is meg­szállták. Maga II. Frigyes császár Itáliába készült, hogy leszámoljon a pápá­val szövetséges lom­bard váro­sokkal. A pápa a lombard városok nyomására hajlott arra, hogy kiközösítse a császárt, mivel megítélése sze­rint nem teljesítette a húszas években tett fogadalmát szentföldi hadjáratra. Béla király 1237. július 5-én Zólyomból, ahol nyilván vadá­szaton vett részt, levelet írt a pápához, amelyben II. Frigyes érdekei mellett állt ki, a lom­bardok gonoszságáról szólt, s óva intette a pápát, hogy a fejedelmek világi hatalmába és joga­iba avatkozzék. IV. Bélá­nak a császár melletti elvi kiállása részint azzal lehet kapcsolatos, hogy bel­po­li­ti­ká­já­ban ekkor még a pápai figyel­mez­te­tés ellenére is folytatta az egyház kezén levő ado­mány­birtokok vissza­vé­telét, részint pedig abban lelheti magyarázatát, hogy a császár fellépése az osztrák herceg ellen elcsen­de­sí­tette az 1230-as évek első felében rendszeressé vált magyar–oszt­rák határvillongásokat.
  • 1237 nyarán Danyilo és Vaszilko újra Magyarországra jött, amiből gyanítható, hogy a Mihailt és fiát támo­gató magyar hadak nem IV. Béla által küldött csapatok voltak. A két orosz fejedelem Magyarországon be akart avatkozni II. Frigyes és Babenberg Frigyes ekkor folyó háborújába, de IV. Béla ezt megtiltotta nekik.

A tatárok Magyarországon

Levelet küldött Béla IX. Lajos francia királyhoz, és felvette a kapcsolatot a tatár közeledés folytán a terü­leti közelség miatt leg­in­kább fenyegetett Német-Római Császárság uraival, II. Frigyes császárral és fiával, IV. Konrád német királlyal. A magyar király végső elke­se­redésében felajánlotta országát hűbérként a császárnak, ha segítséget kapna Fri­gyes­től. Konrádhoz írott leve­lében támogatást kért Magyarország, illetve az egész keresz­tény emberiség megmentésére. Úgy akarta érdekeltté tenni a német királyt a segít­ségnyújtásban, hogy tudomására hozta: információja szerint a tatárok a tél ele­jén Németország meg­ro­ha­ná­sára készülnek, azt remélve, hogy innen minden orszá­got és tartományt elfoglalhatnak. Bélával együtt még Kálmán herceg is írt a pápá­nak, de Muhinál szerzett sebeibe hamarosan belehalt, testét Szlavóniában, az ivanicsi domonkos apácák (beginák) temp­lomában helyezték örök nyugalomra. Európa azonban nem mozdult IV. Béla segélykérésére. IX. Lajos csak álta­lá­nos­sá­go­kat, frázisokat üzent a magyar királynak. A pápa és a császár az egymás elleni küz­delemmel voltak elfoglalva. A pápát támogató egyik észak-itáliai város, Genua flot­tája 1241. május 3-án vereséget szenvedett Frigyes császártól, aki alkalmasnak látta a helyzetet és az időt arra, hogy döntésre vigye a dolgot a pápával. A pápai pro­pa­ganda Frigyest azzal vádolta, hogy a tatárokkal szövetkezik, s IX. Gergely pápa azt fon­tol­gatta, hogy a tatárok helyett Frigyes ellen hirdeti meg a keresztes hadat. Ist­ván váci püspök 1241 júniusában, útban Róma felé Itáliában találta meg a csá­szárt, aki elfogadta Bélának Magyarországra mint birodalmi hűbérre tett fel­a­ján­lá­sát, s fiának, Kon­rád német királynak a segítségét helyezte kilátásba.

Német­or­szág­ban valóban megindult a tatárok elleni keresztes had szer­vezése. IV. Konrád, a csá­szár távollétében Németországot kormányzó király is felvette a keresztet, de amikor kide­rült, hogy a tatárok megálltak a Dunánál, és nem fenyegetik közvetlenül a Német-Római Birodalmat, a kezdeti lelkesedés lelohadt, a keresz­tes sereg nem állt össze. II. Frigyes császár egyébként – amint az angol királyhoz 1241. július 3-án írott leveléből kiderül – Bélát restséggel és gondatlansággal vádolta, azaz a védelmi intéz­kedések elmulasztásával magyarázta a tatárok magyar­or­szági sikereit. Európa részint IV. Béla levelei és követe útján, részint pedig az Ausztriába futott magyar mene­kültek tudósításai révén képet kaphatott a magyarországi tatár pusztítás mére­teiről. A délnémet Niederaltaich évkönyvébe egyenesen azt írták, hogy Magyar­or­szágot 350 évi fennállás után a tatárok 1241-ben megsemmisítették. Világosan látta a pusztulás mértékét IX. Gergely pápa is, de csak üres szavakkal tudta vigasz­talni Bélát; elvi támogatást ígért a Magyarország védelmére kelő keresz­te­se­knek, érdemi segítségadásra azonban csak akkor gondolhatna, ha elcsitulnának az elle­né­ben Frigyes császár által keltett hul­lámok.

Pach Zsigmond Pál

Reneszánsz és reformáció

A lombard és toszkán városi kommunák – melyeknek gazdagsága és életereje már a 13. század­ban megtörte II. Frigyes nagy kísérletét, hogy kiterjessze monarchikus uralmát Szicília felől az egész félszigetre – a 14-15. században önálló városállamokká fejlődtek, fennhatóságuk alá vonták a környező falvakat (contado) is, s felbomlasztották a földesúr-jobbágy viszonyokat.

Irodalom

A német birodalmi viszonyokat és II. Frigyes politikáját lásd E. Winkelmann, Kaiser Friedrich II. 1218-1233. I-II. (Jahrbücher der deutschen Geschichte. Leipzig, 1889-1897).