II. Géza király

A Múltunk wikiből
Tolna, 1130 – 1161. május 31.
király (1141–1162)
Wikipédia
II. Géza ábrázolása a Képes krónikában
1141
február 13. II. Béla meghal, Székesfehérvárott temetik el.
február 16. Megkoronázzák II. Béla fiát, Gézát. (Uralkodik 1162-ig.)
1141-1146
A Gut-Keled nembeli Márton ispán és felesége az általuk alapított csatári monostor számára végrendelkeznek.
1142
II. Géza a Tolna megyei Cikádoron megalapítja az első hazai cisztercita monostort.
1143
Az Aba-nemzetség Széplakon szenteltet fel monostort.
1144
Belos bán vezetésével magyar segédcsapatok harcolnak Vologyimerko halicsi fejedelem oldalán Vszevolod kijevi nagyfejedelem ellen.
1145 körül
A magyar–német viszony megromlása miatt Zsófia, Henrik herceg jegyese az admonti bencés monostorba vonul.
1145
karácsony után Borisz III. Konrád német királytól, valamint II. (Jasomirgott) Henrik osztrák őrgróftól és bajor hercegtől engedélyt kap, hogy területükön sereget toborozzon II. Géza ellen.
1145 után
Ismeretlen szerző megírja Szent Gellért legkorábbi legendáját, a kisebb és nagyobb legendák közös ősét.
1146 előtt
Csák nembeli Ugrin ispán felépítteti vértesszentkereszti nemzetségi monostorát.
1146
április eleje: Borisz német és osztrák zsoldosokkal váratlanul elfoglalja Pozsony várát.
április 7. után: Mivel Borisz nem fizeti csapatait, II. Gézának a zsoldosok lepénzelésével sikerül Pozsonyt visszaszereznie.
szeptember 11. II. Géza a Lajta folyónál legyőzi II. (Jasomirgott) Henriket, és csapatait egészen a Fischa folyóig üldözi.
nyarától II. Géza kapcsolatban áll a Bajorországért harcoló VI. Welf herceggel, és évi rendszeres juttatással segíti őt.
második fele: II. Géza házassága Eufrozinával, Izjaszlav Msztyiszlavics kijevi nagyfejedelem testvérével.
Színes úrnő oklevele.
1147
június 8. után: A második keresztes hadjárat során III. Konrád seregével átvonul Magyarországon. Kíséretében ott van Freisingi Ottó püspök is, aki I. (Barbarossa) Frigyes német-római császárró1 írt munkájában magyarországi emlékeit is megörökíti.
július-augusztus: VII. Lajos francia király keresztes seregével átvonul az országon. II. Géza barátságot köt vele, a francia király lesz II. Géza első gyermekének keresztapja. Miután II. Géza megtudja, hogy Borisz néhány magyar előkelő hívására a keresztes sereggel titokban az országba érkezett, kiadatását kéri VII. Lajostól, de a francia király ezt megtagadja, és Boriszt magával viszi Bizáncba. A keresztesekkel együtt halad át az országon Odo de Deogilo szerzetes is, aki rövid leírást ad az országról.
1148
kora tavasz: II. Géza csapatokkal segíti Izjaszlav Msztyiszlavics kijevi nagyfejedelmet a csernyigovi fejedelemmel szemben, de a Dnyeper olvadása miatt nem kerül sor komolyabb hadieseményre.
II. Géza vámjövedelmeket adományoz az óbudai prépostságnak.
1149
augusztus 23. Jurij Dolgorukij szuzdali fejedelem elűzi Izjaszlav nagyfejedelmet; Izjaszlav segítséget kér II. Gézától.
ősz: A szerbek felkelnek a bizánciak ellen. I. (Komnénosz) Mánuel császár személyesen vezet hadat ellenük, de nem tudja legyőzni II. Uros nagyzsupánt, akit a magyar király is támogat.
december 25. körül_ Miután beköszönt a tél, s a szerb–bizánci csatározások alábbhagynak, II. Géza nagy sereget küld Izjaszlav megsegítésére.
1150
január: Az Izjaszlav megsegítésére küldött lengyel és magyar csapatok hazatérnek az orosz harcokból.
nyár vége: A bizánci csapatok legyőzik a szerbeket segítő, Bágyon ispán vezette magyar sereget. II. Uros behódol I. Mánuelnek.
kora ősz: Izjaszlav Vlagyimirba vonul, és mivel a halicsi fejedelem ellene készül, öccsét, Vlagyimirt küldi II. Gézához. A magyar király országos sereggel indul megsegítésére.
október 26. II. Géza hazaindul Magyarországra; a halicsi Vologyimerko megvesztegette főembereit, ők bírták rá a hazatérésre.
vége: Izjaszlav öccse, Vologyimer (Vlagyimir) eljegyzi Belos bán lányát.
1150 vége – 1151 eleje
I. Mánuel hosszú ostrom után elfoglalja Zimonyt, míg Borisz a Temes vidékét pusztítja. Belos bán csapataival kitér az összecsapás elől. Borisz elmenekül az őt üldöző Géza elől, majd nemsokára meghal. Ezt követően II. Géza békét köt a bizánci császárral.
Még a bizánci-magyar összecsapások idején Izjaszlav ismételten segítséget kér. A magyar csapatok támogatásával elűzi Kijevből Jurijt. A magyar csapatok áprilisban már vissza is térnek.
1150–1153
Abu Hamid granadai születésű arab utazó Magyarországon tartózkodik. Utazásairól írt munkájában leírja itteni élményeit is.
1151
július: Izjaszlav újból segítséget kér a magyar királytól. Vologyimerko halicsi fejedelem azonban Szapoginyánál döntő győzelmet arat a magyar csapatok felett.
1530
II. Géza találkozik II. (Jasomirgott) Henrikkel.
A magyar király megerősíti Trau dalmát város Kálmán által adományozott kiváltságait.
1152
június: I. (Barbarossa) Frigyes, az új német-római császár a regensburgi birodalmi gyűlésen Magyarország elleni hadjárat tervét ismerteti, alattvalói azonban megakadályozzák e törekvését.
nyár: II. Géza Izjaszlav kérésére hadjáratot vezet Vologyimerko ellen, s a magyar–orosz erők a Szan folyónál győzelmet aratnak, Vologyimerko azonban főemberei révén rábírja a magyar királyt, hogy megegyezhessen Izjaszlavval. II. Géza elvonul, mire Vologyimerko megszegi esküjét. A magyar király ezt követően már nem avatkozik be katonailag az oroszországi ellentétekbe.
Királyi oklevél, amelyben (a legkorábban 1147-ben született) Istvánt társuralkodónak nevezi.
1153
A magyarok és a bizánci haderők felvonulnak a Dunánál, de békét kötnek, amely Bizánc számára kedvezőbb.
1153 körül
II. Géza Adalbertet küldi II. Roger szicíliai normann királyhoz.
1154
eleje: II. Géza a szerbekkel szövetségben Bizánc ellen készül, de a szófiai tárgyalásokon a király követei megerősítik az 1153. évi békét.
vége: II. Géza területek átengedése fejében Andronikoszt, I. Mánuel unokaöccsét támogatja a császárral szemben. A Mánuel elleni merénylet azonban nem sikerül. II. Géza Borisz boszniai bán segítségével győzelmet arat egy bizánci sereg fölött. Nándorfehérvár elszakadási kísérlete Bizánctól eredménytelen marad.
Idriszi arab geográfus munkájában magyarországi városokat is leír.
1155
tavasz: I. Mánuel sereggel vonul a Dunához, Géza ajánlatára azonban békét kötnek.
A velencei flotta visszafoglalja a dalmát városokat.
1156
július: I. Mánuel követei útján javaslatot tesz I. (Barbarossa) Frigyesnek közös, Magyarország elleni támadásra. Frigyes elutasítja az indítványt.
Izjaszlav fia, Msztyiszlav megtámadja nagybátyját, Vologyimert, aki II. Gézához menekül.
Martirius esztergomi érsek az esztergomi székesegyházban felszenteli a Szűz Mária-oltárt. Ekkor még folyik az épület más részeinek építése.
1157
eleje: István herceg, II. Géza testvére, Belos bán segítségével a hatalom megszerzésére tör. Tervük sikertelen, István I. Frigyeshez menekül, Belos bán is távozik az országból.
augusztus 20. I. Frigyes követe, Dániel prágai püspök segédcsapatokat kér II. Gézától a Milánó elleni hadjárathoz.
II. Vladiszlav cseh fejedelem fiának és II. Géza lányának házassága.
1158
január: Gervasius győri püspök és Héder udvarbíró részt vesznek a regensburgi birodalmi gyűlésen. I. Frigyes nem foglal állást a magyar trón kérdésében, a II. Géza és István herceg közti viszályban, és ez a király helyzetét erősíti.
kora ősz: I. (Barbarossa) Frigyes Milánó elleni harcában II. (Jasomirgott) Henrik seregében magyar csapatok is részt vesznek.
István herceg Bizáncba megy, ahol feleségül veszi Máriát, I. Mánuel unokahúgát.
A Párizsban tanult Lukács lesz az esztergomi érsek (1181-ig).
1159
A záraiak csatlakoznak Magyarországhoz, de a velencei flotta visszafoglalja a várost.
II. Géza újabb segédcsapatokat igér I. Frigyesnek.
1160
február 11. Magyar követek is részt vesznek a paviai zsinaton, ahol IV. Viktort ismerik el pápának.
március 27. II. Géza kitérő választ ad I. Frigyes követének, Dániel prágai püspöknek a pápa elismerésének kérdésében.
ősz: A toulouse-i zsinaton III. Sándort fogadják el pápának.
vége: István herceg megkísérli megszerezni Frigyes támogatását.
1161
tavasz: II. Géza, Lukács esztergomi érsek hatására, III. Sándor pápát támogatja.
nyár: III. Sándor pápa követe engedélyezi, hogy II. Géza adja át az érseki palliumot Lukácsnak; egyházi kérdésekben megegyezés születik a pápa és a király között.
ősz: II. Géza a pápa-kérdés miatt szakít I. Frigyessel, és nem küld segédcsapatokat Milánó ostromához.
Magyarország és a bizánci császár öt évre szóló békét köt.
1161 körül
István herceg újra Bizáncba megy, ahová testvére, László is követi. I. Mánuel megajándékozza Lászlót, aki visszautasítja a császár házassági ajánlatát.
1162
II. Géza meghal, Székesfehérvárott temetik el.
nyár: Megkoronázzák II. Géza fiát, III. Istvánt. (Uralkodik 1172-ig.)

Györffy György

Tollforgatók. A történeti irodalom megindulása.

  • A ma uralkodó felfogás szerint az ősgesta XII. századi folytatását az V. István kori krónikás, Ákos mester budai prépost korszerűsítette (1270–1272); ezt Kézai Simon kivonatolta, az elején kiegészítve a hun történettel (1280–1283), és a kettő egybeötvözéséből jött létre a budai ferencesek keze nyomáról árulkodó Magyar Krónika, amely 1330-ig terjedt. Ez XIV–XV. századi másolatokban és a Hess András kinyomtatta Budai Krónikában maradt ránk, de ez szolgált alapszövegül a Nagy Lajos kori Képes Krónikának is, amelybe egy elveszett – II. Géza vagy III. István kori – gestából is iktattak be részeket.
  • Nehezebb meghatározni, hogy az ősgesta írója meddig vezette el történetét. A történet folyamatossága Szent László uralkodásának elején bomlik meg, a lovagkirály tetteit ugyanis utólag, szent kultusza növekedtével legendás részletekkel bővítve gyökeresen átírták, ami pedig Könyves Kálmán történetét illeti, azt a II. Géza kori folytató forgatta ki teljesen az alakjából, hogy elégtételt vegyen Álmos és Vak Béla megvakításáért. Lehet, hogy ugyanezen átdolgozó László történetéből is kiküszöbölt Kálmánra kedvező és Álmosra kedvezőtlen részleteket, de az sem lehetetlen, hogy az első szövegezés megszakad László korában, és Kálmán történetének kedvező összefoglalását fia, II. István korában toldották hozzá.

Kristó Gyula

Tulajdonviszonyok

  • A szentjobbi monostort I. László király alapította a XI. század végén, de ismerve viszontagságos XII. századi történetét, hogy tudniillik Kálmán király adományából évtizedeken át magánkézben volt, a III. István oklevelében összeírt birtokainak nagy része bizonnyal XII. századi adomány. III. István oklevele közel 30 falut sorol fel az apátság birtokában, túlnyomó többségét II. Géza adományának tüntetve fel, de utal I. Lászlótól és magánostól származó adományra is.
  • A székesfehérvári keresztesek házának első köveit Martirius esztergomi érsek rakta le a XII. század ötvenes éveiben, de alapítását befejezni nem tudta; így az II. Géza király feleségének, Eufrozinának jutott osztályrészül, aki — bizonnyal III. István uralkodása alatt — felépítette a monostort, s különböző birtokokkal gazdagon megadományozta. Ez az alapítás tehát — legalábbis részben — a királyi házhoz kapcsolódott. A székesfehérvári keresztesek javait megerősítő 1193. évi királyi oklevél közel hatvan praediumot sorol fel hat vármegyében, amelyek Eufrozina adományából jutottak részben vagy egészben az egyház birtokába.
  • Adalbert, aki 1153 táján II. Géza király megbízásából a dél-itáliai normann királyságba indult követként, végrendeletében tizenegy praediumról és egy, halászatra alkalmas szigetrészről rendelkezett.

A gazdálkodás keretei

Eufrozina királyné, II. Géza király neje a székesfehérvári kereszteseket nyilván praediumokkal látta el.

Kereskedelem

  • Az a Kálmán király által törvényesített eljárás, hogy a Magyarországról távozni akaró csak a királynak és a kijáratot őrző ispán vámosainak a pecsétjével távozhatott, még a XII. század közepén is érvényben volt. Az országot elhagyó Abu Hamid a királytól, II. Gézától kért engedélyt a távozásra.
  • A borfogyasztásra Abu Hamid leírásából következtethetünk. Az arab utazó megtiltotta a magyarországi mohamedánoknak a borivást. II. Géza király ezt megtudván, ésszerűtlennek minősítette Abu Hamid lépését, mivel a bor erősíti a testet. A magyar király szerint az iszlám vallás az ésszerűség ellen van. Abu Hamid erre azt felelte: „A muzulmánok törvénye nem olyan, mint a keresztények törvénye. A keresztény víz helyett bort iszik evés után, és nem lesz részeg; ez megnöveli erejét. A muzulmán azonban, aki bort iszik, a legnagyobb mértékben részeg lesz, az esze elhagyja őt, és olyan lesz, mint egy bolond.”[1]
  • II. Géza király 1148-ban Gézavására vámját, továbbá a pesti rév és Kerepes vámját, valamint az arra haladó hajók vámját, amelyek borral vagy sóval felmennek, vagy más árukkal leúsznak, a budai egyháznak adta. 1157-ben ugyancsak II. Géza a kakati sóvámot, amely eddig csak az uralkodót illette meg, az esztergomi egyháznak engedte át.
  • Az útvámok és révek királyi eladományozása már a XII. század közepétől megszokottá vált, ha még egy ideig nem is volt túlságosan gyakori. A budai egyház mindenesetre már 1148-ban II. Géza bőkezűségéből vámokhoz jutott.

Pénzviszonyok

Hasonlóan tanulságos felemlíteni II. Géza király esetét. Az uralkodó az Ausztria hercegével tartandó megbeszélésre, amint ez szokás volt, embereivel akart elutazni, s megkérte Raphael pannonhalmi apátot, hogy 40 márka ezüstöt haladéktalanul küldjön neki. Az apát azonban azt mondta, hogy neki nincs ezüstje. Erre Héder, a király curiális comese magához hívatta az apát sáfárját (dispensator), és megfenyegette, hogy a királyi parancsnak tegyen eleget. A kincstárnok Pozsonyba ment, és ott az egyház egyik praediumát eladva 20 márkát a királynak adott. Később az apát, mivel a király az ezüstöt az egyháztól csak kölcsönbe kapta, állhatatosan kérte vissza az uralkodótól, és kieszközölte, hogy az eladott praedium fejében a királytól bizonyos udvarnokok földjét nyerte el két mansióval, amely föld az egyház juhaklaival volt szomszédos. Az udvarnokok fellépésére az apát újra a királyhoz fordult, hogy tartozását vagy ezüstben adja meg, vagy adományát erősítse meg. II. Géza végül földdel egyenlítette ki tartozását.


A XII. századi, ezüstből vert magyar pénzek kitűntek kis méretükkel és könnyű súlyukkal. II. Géza 0.165 g-os és II. László 0.169 g-os pénzei a legkisebbek. Kálmán és II. István, I. Lászlóhoz hasonlóan, kétévenként bocsátott ki új pénzt, de II. Béla óta az évenkénti pénzújítás vált gyakorlattá. A rendszeres pénzújítás a királyi kincstár jövedelmét gyarapította, ugyanis a kibocsátott új pénz csak rövid ideig tartotta értékét, majd fokozatosan vesztett ebből. Egy év alatt a pénz értéke felére csökkent, a pénzváltók két régi dénárt vettek egy újért.

I. László halálától kezdve nagyarányú és fokozatos pénzrontás figyelhető meg. Rohamosan romlott a pénz értéke II. István korában. A II. Istvántól II. Géza uralkodásáig eltelt 25 év alatt a magyar pénzek színezüsttartalma 0.399 g-ról 0.0327 g-ra esett vissza. A mélypontot II. Béla utolsó és II. Géza első pénzei jelentik. A pénzrontási folyamat megállítása, az állandó súlyú és finomságú pénzek megteremtése II. Géza nevéhez fűződik. A kis dénárok súlya – II. László pénzeitől eltekintve – II. Géza korától kezdve III. Béláig, mintegy 30 éven át állandó volt, 0.216 g. II. Géza és az utána következő uralkodók lemondtak tehát a pénz értékének csökkentéséből adódó királyi jövedelemről, s megelégedtek az évi pénzújítás rendszeréből eredő haszonnal.


A XII. század nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában az értéktelen ezüstpénzek és a nagymérvű pénzrontás százada. A változó értékű vert ezüstpénzek inkább csak váltópénzül szolgáltak, az igazi értékpénz a XII. században a veretlen ezüst, a súly szerint mért és finomság szerint meghatározott ezüstrúd volt. Az ezüstpénz háttérbe szorulása és az ezüstrúdvaluta előretörése Magyarországon éppen II. Géza korára esik. A II. Béla uralkodásának végén és II. Géza országlásának elején vert ezüstpénzek értéktelensége magyarázatát adja annak, hogy miért ekkor tűnt fel, s vált a későbbi évtizedekben Magyarországon is igazi értékpénzzé a veretlen ezüst.

Idegen etnikumok

  • A germán ajkú népelemek, flandriai flamandok, németek, szászok, svábok legnagyobb szabású bevándorlása II. Géza korában történt. Erdély területének jelentős része akkor még gyéren lakott volt. Mint II. Endre király 1224. évi kiváltságleveléből értesülünk, az erdélyi német hospeseket (hospites nostri Theutonici Ultrasilvani) Géza király bizonyos szabadsággal hívta be. A betelepülők etnikumára nézve mégis inkább Gergely pápai legátus 1192–1196 közötti levele az irányadó. Ez pedig flandriaikat említ. Az első telepes flandriaiakat nem sokkal utóbb, talán még szintén II. Géza korában, németek követhették, akiknek egymás nyomába lépő rajai magukba olvasztották a flamandokat.
  • 1116-ban besenyők és székelyek részt vettek II. István csehek elleni hadjáratában. Ugyanezek a népek harcoltak 1146-ban is II. Géza oldalán a németek ellen vívott pozsonyi csatájában. Egy részük bizonnyal határvédő funkciót látott el, s az ország peremterületein éltek.
  • A XII. század közepén Magyarországon élő mohamedánokról Abu Hamid tájékoztat bennünket. Két csoportjukról emlékezik meg. A horezmiek utódai – írja az arab utazó – a magyar királyt (II. Gézát) szolgálják, sokan, ezrével élnek Magyarországon. Nyilvánosan ők keresztények, és eltitkolják iszlám vallásukat.
  • Abu Hamid elmondja: II. Géza megbízta egy mohamedán alattvalóját, hogy számára nyilat jól kezelő muzulmánokat és törököket gyűjtsön össze. Abu Hamid szerint Kijev vidékén nagyszámú magribita él (ezeket külsejükben a törökökhöz hasonlítja), a nyilat a törökök módjára kezelik, és törökül beszélnek. A magyar király mohamedán követe Kijevben, a szlávok országában egy csapat nyilas muzulmánt gyűjtött össze II. Géza számára.

Város

Fehérvár XII. századi fejlődése a belső város falain kívül történt. A XII. században három külvárosát ismerjük: Újfalut, Szigetet és a budai külvárost. Újfalu plébániatemplomát a század derekán építették fel. A település egyetlen házsorból állott, kifejezetten agrár jellegű volt. Jól mutatja ezt, hogy a belső városból a hozzá vezető út nem vitt tovább, zsákutca volt. Sziget külváros Szent István tiszteletére épült templomának alapkövét Martirius érsek tette le az 1150-es években, építését II. Géza király özvegye, Eufrozina királyné fejezte be III. István uralkodása alatt.

Alávetett népelemek

  • Amikor III. István király összeíratta a szentjobbi apátság birtokait, II. Géza király adományából az apátság birtokolta Udvarnok falut harminc servus-mansióval. A falunak bizonnyal a királyi udvari szervezet szolgai jogállású udvarnokai voltak a névadói.
  • II. Géza király a Német-Római Császárságból 1156 táján behívott előkelő hospeseinek egyebek mellett az udvarnokok Sopron megyei, Gyirót nevű falujának földjét örökítette el. A pannonhalmi egyház a II. Gézának kölcsönzött húsz márka fejében kieszközölte, hogy a király egy bizonyos udvarnok földjét két mansióval együtt az egyháznak adja. Néhány nappal később azonban az e földön élő udvarnokok a szent király ünnepén (augusztus 20.) összejöttek, és lármázni kezdtek, hogy a földet az apátságtól vegyék el. Az apát vagy a kölcsönzött pénzt, vagy a föld hatékony adományozását kérte a királytól. II. Géza erre elűzte onnan az udvarnokokat, és a földet örökös birtoklásra átadta az egyháznak. Ugyancsak II. Géza 1150-ben udvarnokai közül egy embert fiaival együtt halászati kötelezettséggel, föld nélkül eladományozott a pannonhalmi egyháznak az apát kérésére.

Átmeneti rétegek

  • II. Géza király Gabot, akinek elődei a kalocsai egyháznak tartoztak szolgálattal, mentesítette az egyház hatalma alól, s szabadságot és ötekényi földet adva neki a királyi házba helyezte.
  • Még 1212-ben is II. Endre király a szabad hospesi eredetű, de II. Géza alatt várjobbággyá minősített Alykon fiát, István klerikust visszaállította korábbi szabadságába, és királyi házába fogadta.

Világi előkelők

Nagy hatalomra tett szert már a XII. században az Ákos-atyafiság. Kinnamosz bizánci történetíró a magyarok egyik leghíresebb emberének nevezte Ákost (Akuszisz), aki 1128-ban a bizánciak fogságába esett, de onnan kiszabadulva még két soron következő királyt (II. Bélát és II. Gézát) szolgált.


A nagy hatalmú Héder-nemzetség eleiről a XIII. századi Ákos mester ilyen híradást örökített meg: az Alamanniából, a Heunburg grófok családjából származó Wolfer testvérével, Héderrel (Hedrich) és 300 páncélos lóval jött Magyarországra, s neki Géza fejedelem a Küszén hegyet és Győr környékén egy dunai szigetet adott örök szállásul, ahol favárat készített, s hegyen monostort épített, s oda is temetkezett. Ákos mester kortársa, Kézai Simon már csak 40 páncélos lóról tesz említést, ami a mennyiséget illetően jóval közelebb járhatott az igazsághoz. Ákos mester leírásába más hiba is bekerült: az általa említett favárat bizonnyal nem ők, hanem III. Béla király építtette. A legnagyobb csúszás az időpontban van: a Héder-nemzetség elei nem Géza fejedelem, hanem II. Géza király idejében jöttek Magyarországra. Ezt egykorú oklevelek kétségtelenné teszik. Ránk maradt egy, magának II. Gézának a pecsétjével megerősített 1157. évi, egyébként vitatott hitelességű oklevél a Walfer (Wolfer) comes által alapított küszéni (güssingi, azaz németújvári) monostor adományozásáról. A II. Géza kori beköltözést mutatják a korabeli oklevelek is, illetve az a negatívum, hogy II. Géza kora előtt nevükkel a magyarországi anyagban nem találkozunk. Wolfer comes 1157–1158-ban – egy oklevél tanúsága szerint – a király környezetében volt, testvére, Héder pedig már 1150 óta II. Géza udvarbírájaként szerepelt, majd III. István alatt, 1162-ben a nádorságra emelkedett. II. Géza diplomáciai vonatkozásban is igényt tartott szolgálataikra. Wolfer 1161 előtt Eberhard salzburgi érsekkel folytatott tárgyalásokon, Héder pedig az 1158. évi regensburgi német birodalmi gyűlésen vett részt a magyar uralkodó megbízásából.

Ákos mester Keled fiairól, akik kortársai voltak, azt említi meg, hogy ősük, a meisseni őrgróf nővérének és Hersfeld grófnak a fia, aki Frankfurtban a császár választása alkalmából tartott ünnepi gyűlésen megölte a türingiai tartománygrófot (Landgraf), s az ítélet elől kíséretével, amelybe 60 páncélos mén tartozott, II. Géza korában Magyarországra jött; a magyar uralkodó ünnepélyesen fogadta, és gazdag birtokadományokkal látta el. Némileg más információt közöl Kézai, hiszen szerinte a beköltöző őst Gottfriednek hívták, az esemény pedig III. István idejében történt. Leírásuknak a Hersfeld családra vonatkozó része valótlanság. A legnagyobbat azonban nem ezzel vétették, hanem azzal, hogy ezt a XII. századi bevándorlást a Délvidéken birtokos Keled-leszármazottak családi hagyományához kötötték, holott valójában ez a nyugat-magyarországi Fraknói család eredettradíciója. Szerencsére ránk maradt 1156 tájáról II. Géza oklevele, s ebből kiderül, hogy Gottfried és Albrecht a magyar uralkodó hívására jöttek Magyarországra, s itt Sopron és Vas megyében összesen öt falut, illetve földet, valamint egy királyi erdőt kaptak adományul. Ezt a tényt megerősíti III. István király 1171. évi oklevele. Ebből szintén arról értesülünk, hogy a nemes Gottfried és Albrecht német hospesek II. Géza hívására érkeztek az országba. II. Géza halála után azonban Ivánka locsmándi comes három falut, illetve földet mint ispánságához tartozót a király előtt perrel kívánt a hospesektől elvenni.

Egyházi társadalom

  • Lukács 1156–1157-ben egri püspökké lett, majd 1158-tól kezdve egészen 1181-ig az esztergomi érseki méltóságot töltötte be. Szélsőségesen gregoriánus eszméi, következetes kiállása elvei mellett a XII. századi magyar egyházi társadalom legmarkánsabb alakjának mutatják, aki kitörölhetetlen nyomokat hagyott a XII. századi Magyarország történetében. Egy testvérét ismerjük, Apát, aki a XII. század közepén az ország egyik vezető világi tisztségviselője volt. 1148–1158 között szerepel forrásainkban, kezdetben comes, a bodrogi comitatus irányítója, később pedig bán volt, a király, II. Géza szűk tanácsadó testületének tagja. Jellemző, hogy az uralkodó mindkét 1158. évi, a spalatói egyházat megadományozó oklevelében csak két főméltóság szerepel a jelenlevők sorában név szerint megnevezve: Lukács érsek és Appa bán.
  • IV. István király visszaadta a zágrábi püspökségnek mindazokat az ingatlanokat, amelyeket II. Géza korában Pál fia Miklós comes és a somogyi várjobbágyok erőszakkal elfoglaltak.
  • A klerikusok legalább a préposti címig vitték, mint Barnabás, II. Géza jegyzője, aki budai prépost lett, de nem számított kivételnek, amikor püspöki méltóságra emelkedtek, mint ezt a fentieken kívül Péter székesfehérvári prépost és királyi kancellár példája mutatja, aki a XIII. század elején Győr püspöki székébe került.
  • Csak nagyon feltételesen kapcsolható az uralkodó osztályhoz korszakunk alsópapsága. Jól mutatja ezt a Bars megyei baratkai egyház példája. Itt 1156-ban Euzidinus egyházat alapított, az egyház három oltárához egy-egy klerikust adott, továbbá egy harangozót, egy szántó-mansiót, 16 marhát, közte 8 ökröt, 50 juhot adományozott az egyháznak, valamint vásárolt földje felét az egyházra, felét fiaira hagyta. Egyházi felszerelésről, ruhákról, liturgikus könyvekről is gondoskodott. Euzidinus kérésére a felszentelést végző esztergomi érsek az egyházat plébániaegyházzá emelte, s lemondva három falváról, az új egyház alá rendelte azokat. A plébánia magánegyház volt, az alapító nyíltan megmondta, hogy az egyház klerikusaival, felszerelési tárgyaival, javaival nem a püspök és alárendeltje, a főesperes, hanem csak a plébános rendelkezhet, de az is csak az alapító Euzidinus fiainak ellenőrzése alatt. Két évvel később, 1158 táján újabb oklevél foglalkozott a baratkai egyházzal. Ekkorra már mind Euzidinus, mind fiai meghaltak, s a család egyetlen élő tagja, Euzidinus testvére, István kérte II. Gézát, hogy tetszése szerint gondoskodhasson atyai jogon (iure patrimonii) bírt javairól. Elnyervén az uralkodó jóváhagyását, Baratka birtokát, ahol a templom épült, benne a plébánosi és harangozói földdel együtt a garamszentbenedeki apátságnak adományozta.
  • Csak a XII. századból véve a példákat, a pannonhalmi apátság megadományozóinak sorában királyaink közül II. Béla, II. Géza, III. Béla, a magánosok közül pedig Acha veszprémi jobbágy, Színes úrnő, Fulco hospes, Margit úrnő, a Szicíliába követként induló Adalbert, továbbá Konrád királyi jobbágy és Hoda nevével találkozunk.
  • Az első cisztercita monostort az 1140-es évek elején a Tolna megyei Cikádoron II. Géza alapította, az első premontrei prépostságot a Bihar megyei Váradelőhegyen, Nagyvárad közvetlen közelében talán már II. István.
  • A XI. századot követően új szerzetesrendek jelentek meg, amelyek valamilyen módon a keresztes eszmével és a keresztes hadjáratokkal függtek össze. Így jött létre a bélpoklosság gyógyítására Szent Lázár rendje, a zarándokoknak a mohamedánokkal szembeni védelmét biztosítani hivatott, a ciszterciek szabályai szerint működő, s tagjait katonákká nevelő templomos lovagrend, valamint kezdetben betegápolással foglalkozó, majd lassan a betegágyat a csatamezővel felcserélő, s a templomosokkal vállvetve harcoló keresztesek lovagrendje, azaz az ispotályos vagy johannita rend. Mindezek a rendek a XII. század folyamán Magyarországon is megjelentek. Az kezdeményezés érdeme II. Gézáé, aki egyrészt Jeruzsálemben saját pénzéből és főemberei alamizsnáiból egyházat és vendégházat épített, ahol az idegenek és az átutazók megszállhattak, másrészt pedig eme egyház barátainak, a johannita testvéreknek ház építésére Esztergomban földet adományozott, a háznak pedig adómentességet biztosított, s a pilisi erdőből naponta öt kocsi fát juttatott nekik. Főemberei, követve a király példáját, az ispotályos rendháznak praediumokat, falvakat, szolgákat adtak saját javaikból.
  • A johanniták másik magyarországi központja a fehérvári volt, amelynek alapjait Martirius esztergomi érsek vetette meg a század közepén, majd Eufrozina, II. Géza felesége a monostort felépítette, és gazdagon megadományozta.

Királyi hatalom, királyi vármegye a XII. században

Márton comes csatári oklevelében Ds szerepel quaesitorként. Bizonnyal azonos a II. Géza kori Dirs, Ders comesszel, nógrádi ispánnal, aki ez esetben zalai birtokügyben járt közben.


Amikor II. Géza 1157-ben az uralkodót megillető nánai és kakati sóvámot az esztergomi érsekségnek adta, a közbenjáró Gervasius (Gyárfás) győri püspök volt. A közbenjárón az ügynek a királyi tanács előtti előterjesztőjét, intézőjét és felelősét kell értenünk. A közbenjáró értelemszerűen a királyi tanács tagjának számított, társadalmi állása (comes, püspök) jelzi azt a kört, amely a királyi tanácsban képviselettel rendelkezett.


II. Gézának a pannonhalmi apátságtól felveendő kölcsönügyletét Héder curialis comes bonyolította le.


Fel-feltűnnek a XII. századi oklevelekben a királyi udvar egyéb tisztségviselői is, de alkalmi szereplésükből arra kell gondolnunk, hogy sem tisztségük nem nyert még végleges formát, sem a funkció léte polgárjogot. Így II. Géza egyik, 1148. évi oklevelében asztalnokkal, pohárnokkal és kincstárnokkal találkozunk. Egészen elvétve bukkannak fel az oklevelekben a királyi vár- és udvari szervezet vezetői, centuriók, a kikiáltók ispánja, őket aligha lehet a királyi tanács tagjainak tekinteni.

A királyi udvarban létezett egy szűk körű, de jelentőségét tekintve annál fontosabb intézmény, a királyi kápolna, mely az uralkodó udvari papjait, káplánjait tömörítette. XII. századi jogi és történeti írásbeliségünk fontos központja volt a királyi kápolna. Feltehetően már II. Béla korában közreműködtek a királyi kápolna tagjai az oklevelezésben. II. Géza uralkodása alatti adatok teszik világossá, hogy a kápolna egy tagja, a notarius végezte az oklevelek megfogalmazását, míg a pecsételés jogköre a testület vezetőjét, a kápolnaispánt illette meg.


Miklós, aki II. Géza korában kápolnaispán volt, 1163-tól közel húsz éven át váradi püspök, majd élete végén néhány évig az esztergomi érseki méltóságot töltötte be.


A királyi kápolnából indult Gervasius karrierje is: 1146-ban és 1150-ben még királyi káplán, 1156-ban győri püspök, a királyi tanács tagja, ahol több alkalommal közbenjáró, azaz ügyek előadója és felelőse, 1158-ban pedig II. Géza követe I. Frigyes császárnál.


Minden vármegye külön-külön csapatot alkotott. Így érthető, hogy amikor 1152-ben II. Géza oroszországi hadjáratra indult, a magyaroknak 73 csapatuk volt. A hagyományos magyarázat szerint ebből 72 csapat a 72 vármegye katonaságát jelentette, egy pedig a királyi dandárt. Az 1167. évi magyar–bizánci háborúban magyar részről 37 csapat vonult fel, azaz ekkor nyilván a vármegyei haderő fele és a királyi dandár kelt hadra. Kinnamosz leírja, hogy a Bizánc ellen harcoló 37 csapat összlétszáma 15000 fő volt. Ebből joggal következtethetünk arra, hogy egy-egy vármegye 400-400 főnyi katonaság kiállítására volt kötelezve. Csak a vármegyei haderőn alapuló "reguláris" királyi haderő létszáma 30000-re rúgott. Nem véletlenül jegyezte meg Abu Hamid II. Gézáról, hogy hadai megszámlálhatatlanok.

A vármegyei haderő mellett más tényezők is növelték az ország katonai potenciálját. Állandó jelleggel hadba vonultak a besenyők és a székelyek, s az uralkodó rendelkezésére állt az idegen, jobbára nyugati lovagokat és zsoldosokat tömörítő királyi dandár. Az előzők a hagyományos, könnyű lovasnomád harcmodort testesítették meg, innen a magyar krónikákban többször visszatérő „rossz” és „hitvány” elmarasztaló jelzőik, míg az utóbbiak a nyugati lovagi harcászatot képviselték. A II. Géza által behívott mohamedánok könnyűlovas módjára nyíllal, a szintén általa Magyarországra csalogatott nyugati hospesek pedig páncélban, igazi lovag módjára harcoltak. Ezzel a kettősséggel magyarázható, hogy a XII. század forrásai a csatában betöltött szereptől függően a magyar sereget hol könnyűlovasokkal gazdagon felszerelt, hol pedig csupa lándzsásból álló seregnek mondják. Valójában a XII. századi magyar haderő mindkét komponense fontos volt a király számára, a megszerzésükért folyt akciók, magyarországi letelepítésük is ezt bizonyítják.

II. István

Vak Béla Magyarországon élt, Ilonával kötött házassága termékenynek bizonyult. A serdülőkorból alig kilépett hercegnek 1131-ben már bizonyára két gyermeke volt, az 1130-ban született Géza, illetve a következő évben született László.

II. Béla

Az 1131 folyamán a Maros menti Arad mellett megtartott országos gyűlés szorosan a hatalomátvétel 1131 tavasza óta tartó folyamatának része. Az Ilona királyné kezdeményezésére, a király, a két királyfi, a csecsemő Géza és László, valamint a társadalom széles rétegei részvételével megtartott gyűlésen a királyné egyenesen felhatalmazta a jelenlevőket, hogy számoljanak le mindazokkal, akik vétkesek Béla megvakításában. A gyűlés kegyetlen mészárlásba csapott át, 68 világi előkelőt öltek meg ott, családjukat lajstromba foglalták, birtokaikat elkobozták.

II. Géza és Borisz

Önálló cikk.

II. Géza orosz és bizánci háborúi

Önálló cikk

Bel- és külpolitikai nehézségek II. Géza uralkodásának utolsó éveiben

Önálló cikk.

A Bizáncból támogatott ellenkirályok

  • II. Géza halálának hírére Bizáncban mind István, mind Mánuel megmozdult.
  • IV. István egyoldalúan Bizáncra támaszkodó politikája, szűk belső bázisa, az ország külpolitikai elszigetelődése, a görög szkizma veszélye mind megkönnyítette III. István dolgát. II. Géza fiának erőgyarapodásához jól megválasztott külpolitikai vonalvezetése is hozzájárult. Megnyerte magának Barbarossa Frigyes jóindulatát, akit ekkor a lengyel belviszályok foglaltak le. III. István ezzel biztosította hátát, nem kellett tehát attól tartania, hogy a német uralkodó, alkalmasint a II. Géza kori elpártolást megbüntetendő, támadást indít ellene. Ugyanakkor a birodalom területén III. István olyan zsoldosokra lelt, akik készek voltak Magyarországra követni, s részt venni az ország koronájának visszerzéséért folyó harcában. Így bizonyosan tudjuk, hogy Haholt, aki Magyarországon a Buzád-nem megalapítója volt, Türingiából III. Istvánnal együtt jött Magyarországra, s magával hozott katonaságának köszönhető a IV. István oldalán fellépő nemzetségek, köztük a Csák-nem lázadásának leverése. A magyar társadalom széles rétegei sorakoztak fel III. István mögött. Élvezte mindazon egyháziak támogatását, élükön Lukács érsekkel, akik a görög szkizmától féltették Magyarországot. Mellette álltak a nyugati orientációjú főurak, mint például a II. Géza korában Németországból bevándorolt Héder, aki 1162–1164-ben III. István nádora volt.
  • Georgiosz sikerrel teljesítette követi megbízatását, megkapta a magyaroktól Bélát és azt a területet, amelyet még II. Géza jelölt ki Béla számára.

III. István konszolidációs kísérlete

  • A Németországból II. Géza alatt bevándorolt Héder 1162–1164 között a nádori méltóságot viselte, míg ugyanekkor Gábor az udvarispáni tisztséget töltötte be.
  • III. István uralmának megszilárdításában a mellette haláláig kitartó arisztokrata csoport oroszlánrészt vállalt. Ugyanakkor az uralkodó más előkelőket is igyekezett magához kötni. A II. Géza korában Magyarországra jött német származású előkelőknek, a Fraknói család eleinek, Gottfriednek és Albrechtnek ítélettel visszaadta a II. Gézától nyert földeket, amelyeket a locsmándi ispán a maga ispánságának követelt.
  • Manfréd kardinális buzgósága nem csekély szerepet játszott abban, hogy III István király és a pápaság új megállapodást hoztak létre. A magyar király mindenekelőtt a III. Sándor pápa és II. Géza közti 1161. évi egyezmény ama pontját igérte teljesíteni, amelyet korábban megsértett, s amely az invesztitúrajog lényegét képezte, hogy tudniillik a püspökök letételét és áthelyezését pápai beleegyezés nélkül nem gyakorolja, a jogot a pápának tartja fenn. Új mozzanat az 1169. évi megállapodásban, hogy III. István lemondott a királyi prépostok és apátok általa eddig eszközölt kivenezéséről. Ez az intézkedés a királyi magánegyházak rendszere ellen irányult, miként III. Sándor pápa egyik központi törekvése volt Európa-szerte a magánegyházakat kivenni a világiak kezéből, csak bizonyos kisebb rendű jogokat hagyva meg az alapító családjának (ius patronatus). Arra nézve is igéretet tett III. István, hogy a püspökök elhunytával a püspöki javakba nem világiakat, hanem klerikusokat ültet, akik nem saját élvezetükre, hanem a megélhetés szüksége szerint szerényen vesznek el az egyházi javakból, illetve hogy a hátrahagyott vagyont egyházi célokra, épületek újjáépítésére, a szegények, özvegyek, árvák támogatására tartalékolja. Konkrét ügy kapcsán fogadhatta meg a király, hogy a saját hasznára sem fog elvenni ezekből a javakból, eltekintve attól az esetől, ha erős sereggel ellensége támadása érné az országot, de még akkor sem cselekszik a püspökök beleegyezése nélkül. III. István engedménye továbbment annál az engedménynél, amit II. Géza 1161-ben III. Sándornak tett. A különbség részben a pápai hatalom erőgyarapodásával, részint a magyar állam teherbíró képességének csökkenésével, konszolidációra törkevő politikai vonalvezetésével magyarázható.

Új vonások III. Béla belpolitikájában

Miklós évtizedekkel korábban, II. Géza alatt kápolnaispán volt, közvetlen ismerője tehát az oklevelezésnek. Lukács halálával együtt távozott Vaska notarius is, és helyébe Kalán lépett. Kalán 1181–1183 között viselte a kancellári címet, méghozzá következetesen használta ezt a titulust, s elsőként nevezte magát hites oklevélben a királyi udvar kancellárjának (aule regie cancellarius). Nagy hatalmú nemzetség szülötte volt, a Bár-Kalánok tagja, ahonnan Bánk bán is származott. Valószínű, hogy Franciaországban tanult. 1183-ban megszakadt a Kalánnal indult fejlődés, a kancellár, illetve a protonotarius Saul lett, az oklevelezésben újra szerephez jutott a királyi kápolna elöljárója. Könnyen lehet, hogy a Lukács és Miklós közötti érsekváltást III. Béla arra használta fel, hogy Kalán tisztségbe ültetésével végbevigye a kancelláriai reformot, s Miklós csak 1183-ban tehetett lépéseket egy olyan helyzet visszaállítására, amilyen II. Géza alatt, saját kápolnaispánsága alatt létezett.

Az új berendezkedés hívei

Egy kétes hitelű 1183. évi oklevél szerint a Szák-nem egyik XII. századi tagja, Nagylábú Pál már II. Gézától adományul kapta a Baranya megyei Töttös földet.

Az új berendezkedés időszakának külpolitikája

A velencei befolyás ellensúlyozására II. Endre sorra érvényesítette a dalmát városok korábbi kiváltságait, s első uralkodói tetteinek egyikeként még 1205-ben Nona város polgárainak jogait és kiváltságait állapította meg, majd 1207-ben esküvel erősítette meg Spalato város kiváltságait II. Géza 1142. évi, kétes hitelű oklevele alapján, s ugyancsak 1207-ben kiváltságlevelet adott a spalatói érsekség számára.

Endre és Béla politikája az 1220-as évek közepén

Az Andreanummal a király a szászok II. Gézától kezdve élvezett kiváltságait építette tovább.

Írásbeliség

  • Gazdagabb anyag alapján lehet ítélni a II. Géza kori fejleményekről. II. Géza korában Barnabás (egy adat szerint szé­kesfehérvári kanonok) töltötte be a notariusi, hamis oklevelekben kan­cel­lá­ri­nak neve­zett tisztet. Feladatát az oklevelek megfogalmazása jelentette, olykor azonban pecsé­telt is. A pecsé­te­lés­ben minden bizonnyal főnökét, a királyi kápolna comesét, Miklóst helyettesítette, vagyis a pecsételés a maga­sabb rangú személy, a kápol­na­is­pán kötelessége volt. Ez a rendszer foly­tatódott II. Géza utódai alatt is.
  • A mennyiségi fejlődésre nézve jel­lemző, hogy II. Géza és III. István uralkodásának 31 éve alatt hoz­závetőlegesen annyi királyi oklevelet adtak ki, mint a megelőző 140 év során. Ha a két­ség­te­le­nül hite­les oklevelek mellett a jobbára hiteles előképek alapján készült hamisítványokat is ide von­juk, az oklevelek száma még így sem haladja meg a hatvanat.
  • Az 1116–1196 közti időszakból 21 levél maradt fenn, ahol a partnerek egyike vagy ritkán mind­e­gyike magyarországi személy. A külföldi fél 12 esetben a pápa, további néhány esetben érsek, illetve apát. A magyarországi levelezők sorában a királyok, II. Géza, III. Béla mellett érsekeket talá­lunk, így Lukács esztergomi és Absolon spalatói főpa­pot. A XII. század magánleveleinek jó része attól a Zsófiától, II. Béla leányától való, aki – német jegyessége után, mely nem végződött házas­sággal – az admonti apá­cakolostorból küldött megható leveleket bátyjának, II. Gézának, any­jának, Ilona királynénak és Konrád salzburgi érseknek.
  • A XI. század végén indult krónikás tevé­kenységet számos XII. századi író vitte tovább. A Kálmán kori alapokon bizo­nyára készült krónikafolytatás II. István alatt. Erre ugyan csak töredékekből tudunk következtetni, mivel a később, tendenciájában a II. István korival ellentétes szö­vegezés job­bára elfedte az eredeti, a Kálmán és II. István korabeli meg­fo­gal­ma­zást. Mindenesetre II. István uralkodása alatt, 1127-ig történt események tárgyszerű elmon­dása, a király hatalmának, ere­jé­nek villámcsapáshoz hasonlítása egyaránt erre mutat. Fő tendenciájában jól elválik ettől az Álmos-ági királyok korában történt átdol­gozás és folytatás, amely egyrészt szélsőségesen elma­rasz­taló ítéletet mondott az Álmost megvakító és zaklató Kálmán és II. István uralkodásáról, más­részt pedig fel­magasztalta a félreállított Álmos leszármazottait, II. Bélát és II. Gézát. Ma még nincs pon­tos képünk arról, hogy mely években, sőt mely uralkodók alatt készültek az Álmos-ági kirá­lyo­kat dicsérő és Kálmánt, továbbá fiát dehonesztáló kró­ni­ka­passzu­sok. II. Géza kora biztosnak lát­szik, de mutatnak nyomok arra, hogy II. Béla és III. István alatt is gyarapodott a magyar kró­ni­ka­törzs.

Stílusirányzatok

Az az adománylevél, amelyet II. Géza 1148-ban adott az óbudai egyháznak, talán az óbudai prépostsági épít­kezések kronológiája szempontjából is hasznosítható.

Arató Endre

A történetírás és az irodalom a szász önkormányzatért

Az osztrák származású, Szászföldre vándorolt Josef Carl Eder, a nagyszebeni katolikus iskola rektora, könyvében (De initiis juribusque primaevis Saxonum Transsylvanorum, 1792) kifejtette, hogy a szász bevándorlás II. Géza hívására történt. Az indokolás a jól ismert német koncepciót tartalmazta: a magyarok barbárok voltak, megbízhatatlanok, rebellis természetűek, nem értettek a hadviseléshez, és ezért Géza irigységgel tekintett a magyar hon ellentéte, Németország, a nyugalom, a rend, a kulturáltság hazája felé. Így telepítette be onnan a szászokat, akik alkalmasak voltak arra, hogy biztosítsák Magyarország fejlődését.

Lábjegyzet

  1. I. Hrbek Ein arabischer Bericht über Ungarn (Abu Hamid Al-Andalusi Al-Garnati, 1080–1170). Acta Orientalistica Hungarica 1955. 3. 210.

Irodalom

II. Géza okleveleinek vizsgálatát lásd Kubinyi, Adatok a Mátyás-kori királyi kancellária és az 1464. évi kancelláriai reform történetéhez. Borisz életpályáját számos tanulmány felvázolja, így például: Hodinka Antal, Kálmánfi (Kolománovics) Boris (Történelmi tár. I. sorozat 1889. 3); M. Wertner, Boris und Rostislav. Beitrag zur Geschichte der russisch-polnisch-ungarischen Beziehungen (Berlin, 1889); Sz. P. Rozanov, Jevfimija Vlagyimirovna i Borisz Kolomanovics. Iz jevropejszkoj polityiki XII v. (Izvesztyija AN SzSzSzR. Otgyelenyije Gumanyitarnih Nauk, 1930).

A katonai eseményekről, II. Géza háborúiról Pauler Gyula II. Géza orosz-görög háborúi (Hadtörténelmi Közlemények 1890) című dolgozata informál; az orosz-magyar kapcsolatokhoz lásd még Baumgarten Miklós, Adalék az orosz–magyar összeköttetések történetéhez (Történeti Szemle 1930. 1-4); F. Font Márta, II. Géza orosz politikája 1141-1152 (Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominate, Acta Historica. 67. 1980). Az orosz háborúk kronológiáját Hodinka, Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai tartalmazza. A bizánci háborúk datálásában Makk Ferenc Megjegyzések a II. Géza-kori magyar-bizánci konfrontáció kronológiájához (Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominate, Acta Historica. 67. 1980) című tanulmányában kifejtett időrendet követtük. lásd még F. Makk, Contributions a la chronologie des conflits hungaro-byzantinos au milieu du XIIe siecle (Zbornik radova Vizantoloskog Instituta, 1981). II. Uroš szerb nagyzsupán története kapcsán J. Kalić ([[II. Uroš szerb nagyzsupán|Raški veliki župan Uroš II.] Zbornik radova Vizantoloskog Instituta, 1970) részletesen foglalkozik a bizánci-szerb-magyar viszony 1150-es évekbeli történetével. A Tara menti csatáról készített feldolgozást G. Škrivanić, BIrodalomtörténeti Közleményeka na Tari (Vesnik Vojnog Muzeja JNA, 1962). Ehhez újabban lásd M. Blagojević, Sečenica (Szetzenitza), Strimon (Sztrümón) i Tara (Tára) kod Jovana Kinama (Zbornik radova Vizantoloskog Instituta, 1976).

A két császár szövetségére haszonnal forgatható V. G. Vasziljevszkij, Iz isztorii Vizantyii v XII veke (Trudi IV. Leningrád, 1930). A korszak nemzetközi helyzetére alapvető P. Lamma, Comneni e Staufer. Ricerche sui rapporti fra Bizanzio e l'Occidente nel secolo XII. I-II. (Roma, 1955-1957).

Az 1156-1162 közötti időszak magyar történetét tekinti át Makk Ferenc, Megjegyzések II. Géza történetéhez (Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominate, Acta Historica. 62. 1978). II. Géza kapcsolatait a pápasággal és Barbarossa Frigyes császárságával több múlt századi munka érinti: J. von Hannenheim, Ungarn unter Bela II. (1131-1141) und Geisa II. (1141-1161) in seinen Beziehungen zu Deutschland (Hermannstadt, 1884); Temesváry János]], II. Gejza magatartása a pápaság és császárság második küzdelmében (Szamosújvár, 1886). Az újabb irodalomból alapvető Walther Holtzmann, Papst Alexander III. und Ungarn (Ungarische Jahrbücher 1926. 4); J. Deér, Der Anspruch der Herrscher des 12. Jahrhunderts auf die apostolische Legation (Archivum Historiae Pontificiae 1964). Értékes szempontok olvashatók Gerics József Az államszuverenitás védelme és a ,,két jog" alkalmazásának szempontjai XII-XIII. századi krónikáinkban (Történeti Szemle 1975. 2-3) című értekezésében.