II. Henrik császár

A Múltunk wikiből

II. Henrik

973. május 6. – 1024. július 13.
bajor herceg
a Liudolf-házból származó ötödik német-római császár, a Szász dinasztia utolsó császára
Wikipédia
Kronung Heinrich II
996
II. (Civakodó) Henrik halálát (995) követően fia, Henrik herceg és Géza fejedelem békét köt. István (Vajk) feleségül veszi Gizella bajor hercegnőt.
997
ősz: Géza nagyfejedelem meghal. Istvánt fejedelemmé választják Esztergomban (997–1000).
Koppány fellázad, és ostrom alá veszi Sarolt fejedelemasszony várát, Veszprémet. István német lovagokkal erősített seregével Koppányt leveri.
1001
január 1. Istvánt királlyá koronázzák. (Uralkodik 1038-ig.) A II. Szilveszter pápa által küldött lándzsát és koronát Asztrik apát, pápai legátus hozza Magyarországra, s a királlyal a magyar egyház szervezésébe kezd.
húsvét: II. Szilveszter pápa a ravennai zsinaton szentesíti az Esztergomi érsekség és magyar püspökségek felállítását.
1002
III. Ottó császár meghal; II. Henrik, István sógora követi a német trónon. Heribertnek, III. Ottó kancellárjának az írnoka, Heribert C. István udvarába kerül.
1003–1018
Német–lengyel háborúk Szászország, Szilézia, Cseh- és Morvaország birtoklásáért.
1013
II. Henrik német római császár lesz.
1015
I. Bátor Boleszló lengyel fejedelem a Dunáig nyomul; elfoglalja a Morva-völgyi magyar határvárakat, valamint a Felső-Vágig terjedő területet, és Ausztriát pusztítja.
1017
Henrik osztrák őrgróf visszaveri a Dunáig nyomuló lengyeleket, István király pedig visszafoglalja a határvárakat.
1018
II. Henrik és I. Bátor Boleszló lengyel fejedelem a bautzeni békével helyreállítja a régi állapotot; Veszprém herceg visszatér Lengyelországba, és Boleszlót 500 magyar lovas kíséri kijevi hadjáratán.
1018 után
István király megnyitja a nyugatról Magyarországon át Jeruzsálembe vezető zarándokutat, és székhelyét a zarándokúton fekvő Székesfehérvárra helyezi át, ahol a királyi kápolnának szánt bazilika építéséhez kezd.
1024
II. Henrik német római császár halálával a Magyarország iránt ellenséges II. Konrád lép a német trónra.

Györffy György

A nyugati térítés kezdete

A térítést elindító hercegi ara mint történeti modell érvényesült a X. században – a cseh Dubravka és Meskó lengyel fejedelem, valamint a görög Anna és Vlagyimir orosz nagyfejedelem a legismertebb példái –, a modell azonban legendamotívummá vált (például Géza és Adelhaid), aminek német-magyar viszonyban való kibontakozását elősegítette Gizella bátyjának, II. Henriknek mind növekvő idealizálása. III. Jenő pápa 1143. évi bullája II. Henrik császár kanonizálásáról az új szent egyik fő érdemének a magyarok megtérítését jelölte meg.

István trónjának biztosítása

Civakodó Henrik gyermekei erősen vallásos légkörben nevelkedtek. Henrik, az új herceg – apjától eltérően – békére hajló természettel rendelkezett; öccse, Brunó papi pályára ment, egyik húga, Brigitta apáca lett, és Gizellának is hasonló szándékai voltak.

Az ifjú (IV.) Henrik herceg, akinek apja halálakor is a császár szlávok elleni hadjáratán kellett volna részt vennie, s akit Csehország belső és külső helyzete mindvégig lekötött, örömest belement a békét kelet felé biztosító házasságba, és ehhez minden bizonnyal a 996 februárjában Regensburgban tartózkodó III. Ottó beleegyezését is megnyerte. A dinasztikus házasság, a középkori békekötés elterjedt formája megkövetelte a vitás területi kérdések rendezését is, úgyhogy ehhez az alkalomhoz kell kötnünk a Ostarrichi és Magyarország határának a Lajta és Morva vonalán való kijelölését. Aligha független ettől, hogy az első császári adomány Tulln körül 998-ban, a Bécsi-medencében pedig 1002-ben kelt. A véglegesnek szánt határral – amely csekély ingadozásokkal 1920-ig megmaradt – Bajorország lemondott a Pannonia felé való terjeszkedésről, elismerve a maga részéről is Magyarországot Avaria utódának.

A keresztény királyság megalapítása

Az ifjú Henrik herceg a területi engedmények után már készségesen támogatta „Avaria” – vagy ahogy a Nibelung-énekben jelentkezik, „Hunnia” királyságát, annál is inkább, mert húga lett benne a királyné.

Központosító harcok

Brunó vágyott a mártíromság után, de ezt itt nem érhette el, bár a nyakán megsérült, és beteg vállal folytatta az útját. Második, hosszabb magyarországi tartózkodása (1005–1008) után, 1009 elején Lengyelországból írta II. Henriknek friss értesülését, hogy a fekete magyaroknál megindult a térítés erőszakos eszközökkel, és Szent Péter legációja indult hozzájuk, amiből arra lehet következtetni, hogy Ajtony legyőzése 1008-ban történt.

Térítés és az egyházszervezés elindítása

  • Az Itáliában elhunyt III. Ottó holttestét kancellárja, Heribert kölni érsek kísérte a Brenneren át Németországba. Ide ment elébe sereggel Henrik bajor herceg, és kikényszerítette a birodalom jelvényei, köztük a szent lándzsa átadását. Az új király és a kancellár közti konfliktus azt eredményezte, hogy Henrik tüstént leváltotta Heribert kancellárt, és – egy írnok kivételével – menesztette irodáját.
  • Gorze követő nem központosították monostoraikat, és nem vonták ki magukat uraik, végső fokon a császár alól. II. Henrik például a birodalmi apátságokkal továbbra is magánegyháza módjára rendelkezett, ami éppenséggel ellentétes volt Cluny törekvéseivel.
  • István király egyházszervezete inkább a királyi magánegyház fogalmával jellemezhető, és e tekintetben sógora, II. Henrik magánegyház-szemléletével mutat szoros rokonságot.

Jogi írásbeliség, oklevéladás, törvénykezés

III. Ottó 1002. január 23-án bekövetkezett halála után II. Henrik menesztette Heribert kancellárt irodájával együtt, és ekkor került át István király udvarába az a Heribert C. sziglával jelölt, ismeretlen nevű írnok, aki a pannonhalmi alapítólevelet fogalmazta.

II. Henrik első kancellárja Egilbert német kancellárEgilbert lett, háromévi működés után azonban őt leváltották, és a kancellári székbe Henrik saját öccsét, Brunót ültette, aki ezt megelőzően Magyarországon, István és Gizella udvarában keresett menedéket haragvó bátyja elől.

István lengyel, besenyő és bolgár háborúja

Nyugattal való kapcsolatát sokáig biztosította, hogy Magyarország nyugat felől Bajorországgal, illetve keleti őrgrófságaival volt határos, felesége pedig bajor hercegnő volt, és sógora, II. Henrik 1002-ben német király, majd 1013-ban német-római császár lett.

A Henrikkel való szövetség kihatott az amúgy is barátságtalan lengyel–magyar viszony kiéleződésére.


Henrik 1004. évi hadjáratával kiszorította Csehországból a lengyel fejedelmet, és a Psemiszlida Jaromirt ültette vissza trónjára, majd 1005-ben Poznanban Bátor Boleszlót békére és hódítmányai feladására kényszerítette.

A legcsekélyebb nyom sincs arra, hogy a német–lengyel harcok itt vázolt első menetében Magyarország érintett fél lett volna; Boleszlónak nem volt érdeke, hogy ellenfelei számát a magyarokkal növelje, István pedig nem adott segítségek II. Henriknek, amiben békés politikája mellett az is szerepet játszott, hogy 1003-ban Gyula ellen vezetett hadat, és az Ajtonnyal való leszámolás előtt állt.

II. Henrik 1007-ben indított másodszor hadat a cseh és elbai szláv ügyekbe beavatkozó Boleszló ellen, de Szászország felől támadó serege vereséget szenvedett, és Boleszló elfoglalta az Elbán túli gaukat, tartományokat. Ezért Henrik még ez év végén Istvánhoz küldte követségbe öccsét, Brunó augsburgi püspököt, valószínűleg a lengyelek elleni háborúba való bevonás végett. Bár István 1008-ban még az Ajtony elleni háborúval volt elfoglalva, éppen e háború következményeként sodródott a lengyelellenes táborba. Prokuj–Gyula ugyanis a hadjárat után – Csanád hadvezér előnyben részesítése miatt vérig sértve – átszökött Boleszlóhoz.

Gyula átállásának ideje 1008-ra vagy a következő évre tehető. 1009 azonban még a béke éve volt Magyarországon, mert ekkor történt meg Azo pápai legátus jelenlétében a magyar egyházmegyék, köztük Esztergom és Eger határainak megállapítása.

1010 tavaszán indított II. Henrik újabb erőfitogtató hadjáratot Szászországból Sziléziába. Ezt követően a lengyel fejedelem távolról avatkozott be a cseh hercegek trónviszályába. Amikor 1013-ban Boleszló hírt kapott Vlagyimir kijevi fejedelem ellene való készülődéséről, békét kért Henriktől, és a hűségesküt megújította.

A harmadik német–lengyel háborút (1015–1018) az robbantotta ki, hogy Boleszló fia, Meskó révén beavatkozott a cseh hercegség ügyeibe. Henrik Odera menti hadjáratai, amellyel Boleszlót hűbéresévé akarta kényszeríteni, eredménytelenek maradtak, és az 1018-as bautzeni békében kénytelen volt megelégedni azzal, hogy Boleszló lemondott Csehország és a meisseni grófság iránt táplált igényéről.

Kincstár, pénzverés

István mintának sógora, II. Henrik regensburgi dénárját választotta, de – ettől eltérően – az érem mindkét oldalára a kereszt jelét verette.

Trónutódlás

Istvánnak több gyermeke volt. Idősebb fia, akit a szász dinasztia nagyjairól Ottónak kereszteltek, korán elhalt, így az ifjabb Imre, aki a német sógor után kapta a Henrik (Hemerich) nevet, volt hivatva arra, hogy az új magyar államot és egyházat erősítse és továbbfejlessze.

A korona és kard viszálya

Salamon és Judit házasságának nagy előképe volt Szent István és Gizella házassága, valamint az a kívánatos viszony, ami ennek nyomán István és II. Henrik között kialakult.