II. István király

A Múltunk wikiből
1101. – 1131. március 1.
király (1116. február 3-a után – 1131. március 1.)
Wikipédia
II. István koronázása. Képes Krónika.
1114
Kálmán király levonul Zárába fiával, Istvánnal mint Dalmácia és Horvátország királyával.
1115
Velence elfoglalja Dalmácia egy részét a szigetekkel.
1116
február 3. Kálmán király meghal. Székesfehérvárott temetik el. Fia, II. István trónra lép. (Uralkodik 1131-ig.)
május 13. előtt I. Vladiszlav cseh fejedelem és II. István sereggel vonul a magyar határra, ahol tárgyalásokba kezdenek, de eredménytelenül.
május 13. A két sereg megütközik az Olsava folyó mentén, II. István vereséget szenved.
május Velence támadást indít Dalmácia elfoglalására.
június 29. A velencei csapatok Zára mellett legyőzik az ellenük felvonuló magyar erőket.
nyár vége – ősz A velencei csapatok elfoglalják Sebenicót, Traut, Spalatót és az adriai szigeteket.
1117
A magyarok sikertelen kísérlete Zára elfoglalására.
1118
Velence öt évre szóló békét köt II. Istvánnal. Dalmácia velencei birtok marad.
II. István vezetésével magyar sereg tör be az osztrák őrgrófságba, válaszul III. Lipót osztrák őrgróf és II. Borivoj cseh fejedelem a nyugati végeket pusztítja.
Jaroszlav Szvjatopolcsics vlagyimiri fejedelem Magyarországra menekül Vlagyimir Monomah kijevi nagyfejedelem elől.
1120
I. Vladiszlav cseh fejedelem elől menekülő emigránsok jönnek Magyarországra.
1120 után
II. István feleségül veszi Róbert capuai herceg lányát.
1121
Nána veszprémi püspök felszenteli az Atyusz-nemzetség almádi monostorát.
1122
szeptember 23. A wormsi konkordátum, amely lezárja a pápa és a német-római császár ellenségeskedésének első szakaszát.
II. (Komnénosz) János bizánci császár Berrhoénál legyőzi a besenyőket; egy részük II. István zsoldosa lesz.
1123
Jaroszlav cseh, lengyel és magyar segítséggel kísérletet tesz hatalmának visszaszerzésére. Vlagyimir ostroma közben azonban Jaroszlav meghal; a magyar főurak rábírják II. Istvánt, hogy térjen haza.
Az év folyamán újabb nemesek menekülnek I. Vladiszlav elől az országba.
1124
július előtt: II. IstvánZára kivételével – visszafoglalja Velencétől a korábbi királyok adriai foglalásait.
július 11. István esküvel erősíti meg Trau és Spalato Kálmántól nyert kiváltságait.
1125
május–június A velencei hajóhad a Szentföldről visszatérvén elfoglalja a dalmát városokat.
1125 körül
Álmos herceg sikertelen kísérletet tesz a hatalom megszerzésére, majd Bizáncba menekül, és Macedóniában telepedik le. Fiát, Bélát a pécsváradi monostorban rejtegetik.
1126
október: II. István és I. Sobeslav cseh fejedelem szövetsége.
Magyar csapatok törnek be Lengyelországba. II. István békét köt Konrád salzburgi érsekkel.
1127
május 4. Leég a salzburgi székesegyház; újjáépítésére II. István is küld ajándékot.
nyár: II. István betör a bizánci birodalomba, elfoglalja Nándorfehérvárt, Barancsot, megerősíti Zimonyt, majd egészen Philippopoliszig, (Plovdiv) tör előre.
szeptember 1. Álmos herceg meghal.
1128
II. (Komnénosz) János császár felvonul a Dunánál, majd a folyón átkelve Haramnál megveri a magyar csapatokat. A Szerémség bizánci kézre kerül, Barancsot megerősítik.
A vereség után II. István betegségét kihasználva – magyar főurak királlyá választják Bors comest és Ivánt. István leveri őket. Ivánt lefejezteti, Bors comest pedig Bizáncba száműzi.
1129
II. István Vencel olomouci herceg morva katonáinak segítségével visszafoglalja a Szerémséget. Ezzel egy időben a szerbek is fellázadnak Bizánc ellen.
október: II. István a felvonuló II. (Komnénosz) János császárral Barancs mellett békét köt.
1130
II. István unokaöccsét, Sault jelölik a király utódának.
Miután II. István megtudja, hogy a vak Béla herceg Magyarországon rejtőzködik, összeházasítja I. Uros szerb nagyzsupán Ilona nevű lányával, és Tolnában lakhelyet jelöl ki számára.
1131 előtt
II. István Váradelőhegyen [(Váradhegyfok) megalapítja az első hazai premontrei prépostságot.
A Hont-Pázmány nembeli Lampert ispán és családja megalapítja a bozóki bencés apátságot.
1131
március 1. II. István meghal, Váradon temetik el.

Györffy György

Kálmán király és Álmos herceg

A régi történetírók a rossz és a jó egyeztetésével valahol a középúton keresték az igazságot, amíg a forráskritikai kutatás nyilvánvalóvá nem tette, hogy a Kálmán idejében írt és fia, II. István alatt folytatott Magyar Krónika egyértelműen pozitív képet fest a királyról, s mikor II. István halála után a Kálmán által megvakított Álmos herceg ága került uralomra, a krónikában Kálmánt „átértékelték”, az angyalból ördögöt csináltak, de úgy, hogy a szárny csonkjai megmaradtak, és a glóriához erősítették a szarvakat.

Álmos kalandjai és bukása

Ugyanekkor ikerfiai közül László is meghalt, és Kálmán maga maradt egyetlen tizenkét éves fiával, Istvánnal, miközben itt tanyázott Álmos ötéves fiával, Bélával, a jövő potenciális Álmosával.


A dukátus megszüntetésével a trónörökös új jussa és országa a dalmát–horvát királyság lett. 1114-ben Kálmán tizenhárom éves fiával, Istvánnal levonult Zárába, és az ifjú István király nevét a püspöki szertartáskönyvben azok neve közé írták be, akikért a mise előtt fohászt kell mondani. Crescencius érsek elhalálozásával pedig Kálmán spalatói érsekké választatta kancellárját, Manassest, aki eddig a zágori (tinnini) horvát püspökséget élvezte.

Kálmán mindent elrendezett a fia számára, és 1116-ban mind súlyosbodó betegségben várta a halált. Egy dolog nyugtalanította őt és az országnagyokat, akik politikájának részesei voltak. Ha Kálmán meghalt, egy tizenöt éves, éretlen fiúra marad a korona, és vele szemben ott áll a bosszút lihegő Predszláva vak férjével, fiával és minden oroszok támogatásával. A halál küszöbén, amikor szörnyű szenvedések között vergődött, tanácsot tartott az Álmos bosszúját félő főurakkal, és csak annyi óvintézkedést tett, hogy a vak Álmost fogságra kell vetni.

Könyves Kálmán gazdaságpolitikája és jogalkotása

Kálmán idejére kell visszavezetnünk azoknak a „kunoknak”, valójában besenyőknek a jelenlétét az udvarban, akikkel fia, II. István vette magát körül.

Tollforgatók. A történeti irodalom megindulása.

  • A korai kancellária tulajdonképpen a király káplánjainak testületével, a „kápolnával” volt azonos. Szent László kancelláriája még nem volt kiforrott testület, huzamosan működő tagokkal és szabályozott oklevéladással. A káplánok közül hol az egyiket, hogy a másikat bízták meg az oklevél kiállításával, 1086-ban Szerafint, 1093-ban Thimeteust, vagy maga a megadományozott egyház állított ki oklevelet (például 1102, 1111, 1113), amire a király pecsétjét helyezték. A megpecsételés a kancellár feladata volt; az 1082-ben a kancellár helyett pecsételő Fábián székesfehérvári prépostot az 1083. évi szentté avatások kapcsán kancellárnak írták. Kálmán alatt az óhorvát kancellár székhelyére, a Zágorjében fekvő Tinninre kinevezett Manasses püspök pecsételt, hogy II. István alatt a titeli prépostnak jusson a szerep. A kancellária állandótlansága az oka, hogy László, Kálmán és II. István korában a királyi oklevéladást minden szabály hiánya jellemzi.
  • Nehezebb meghatározni, hogy az ősgesta írója meddig vezette el történetét. A történet folyamatossága Szent László uralkodásának elején bomlik meg, a lovagkirály tetteit ugyanis utólag, szent kultusza növekedtével legendás részletekkel bővítve gyökeresen átírták, ami pedig Könyves Kálmán történetét illeti, azt a II. Géza kori folytató forgatta ki teljesen az alakjából, hogy elégtételt vegyen Álmos és Vak Béla megvakításáért. Lehet, hogy ugyanezen átdolgozó László történetéből is kiküszöbölt Kálmánra kedvező és Álmosra kedvezőtlen részleteket, de az sem lehetetlen, hogy az első szövegezés megszakad László korában, és Kálmán történetének kedvező összefoglalását fia, II. István korában toldották hozzá.

Kristó Gyula

Tulajdonviszonyok

  • Egyéb módon is gyarapodhattak a királyi földek, például a magszakadás folytán a birtokonak királyra háramlása, a hűtlenek birtokainak elkobzása, II. István idején egyházi javak lefoglalása stb. révén.
  • A II. István uralkodása alatt Lampert comes által létesített bozóki apátság birtokainak száma 1135-ben meghaladta a huszat, nem téve különbséget az egész és rész-praediumok és földek között.
  • II. István uralkodásának idején Acha veszprémi nemes (pontosabban: nem nemtelen) jobbágy]] Pannonhalmának négy embert adott szőlővel és malommal együtt.

Pénzviszonyok

Kálmán és II. István, I. Lászlóhoz hasonlóan, kétévenként bocsátott ki új pénzt, de II. Béla óta az évenkénti pénzújítás vált gyakorlattá. A rendszeres pénzújítás a királyi kincstár jövedelmét gyarapította, ugyanis a kibocsátott új pénz csak rövid ideig tartotta értékét, majd fokozatosan vesztett ebből. Egy év alatt a pénz értéke felére csökkent, a pénzváltók két régi dénárt vettek egy újért.

I. László halálától kezdve nagyarányú és fokozatos pénzrontás figyelhető meg. Rohamosan romlott a pénz értéke II. István korában. A II. Istvántól II. Géza uralkodásáig eltelt 25 év alatt a magyar pénzek színezüsttartalma 0.399 g-ról 0.0327 g-ra esett vissza. A mélypontot II. Béla utolsó és II. Géza első pénzei jelentik. A pénzrontási folyamat megállítása, az állandó súlyú és finomságú pénzek megteremtése II. Géza nevéhez fűződik. A kis dénárok súlya – II. László pénzeitől eltekintve – II. Géza korától kezdve III. Béláig, mintegy 30 éven át állandó volt, 0.216 g. II. Géza és az utána következő uralkodók lemondtak tehát a pénz értékének csökkentéséből adódó királyi jövedelemről, s megelégedtek az évi pénzújítás rendszeréből eredő haszonnal. III. Béla a pénzláb javítására tett kísérletet, fokozatosan emelkedő súlyú pénze súly és finomság tekintetében a Kálmán és II. István kori pénzekkel vetekszik. A pénzrontás mélypontját követő, a század második felére jellemző javulás ellenére a pénz értéke csak a század eleji szintre jutott el. A pénzrontás fontos következménye lett, hogy a XII. századi külföldi leletekben magyar pénzekkel nem találkozunk. Az 1180-as évek végén Magyarországon megforduló keresztesek a legrosszabb olasz pénzzel, a veronai dénárral tekintették azonos értékűnek a magyar dénárt.

Végső fokon a vert ezüstpénz is betölthetett kincsképző funkciót. A múlt század végén került elő Fejér megyéből az a pénzlelet, amely több mint 39000 Kálmán, II. István és II. Béla kori dénárt tartalmazott. A kincsnek számító temérdek pénz a XII. század első felében gyűlhetett össze, bizonytalan azonban, hogy ki birtokolta.

Idegen etnikumok

Az 1122. évi berrhoéi csatában a bizánciakkal szemben vesztes nomád népek egy csoportja Magyarországra jött. Többségüket besenyők alkották, akik II. István uralkodása alatt jelentős befolyásra tettek szert az ország kormányzásában. Besenyők már korábban is éltek Magyarországon. 1116-ban besenyők és székelyek részt vettek II. István csehek elleni hadjáratában.

Alávetett népelemek

Az udvarnokok akciókat folytattak a XII. században soraik bővítésére, ami az egy főre jutó terhek csökkenését eredményezte volna. Így történt, hogy bár I. László király 1092-ben 24 mansiót adományozott a bakonybéli apátságnak sószállítás kötelezettségével, II. István alatt Oposnak, az udvarnokok comesének a vezetésével egyesek e családokat ki akarták venni az egyházi szolgálat alól, és őket az udvarnokok szolgálatára akarták kötelezni.

Átmeneti rétegek

II. István uralkodása alatt Acha veszprémi nemes jobbágy (iubagio non ignobilis) négy embert szőlővel és malommal a pannonhalmi apátságnak adott.

Egyházi társadalom

  • A külföldi származású Fulco Magyarországra érkezésének első időszakában Álmos herceg mellett volt, majd egyházi szolgálatba állt, előbb Seraphin esztergomi érsek, majd öt egymást követő veszprémi püspök mellett szolgált. Több évtizedes szorgalmas birtokgyűjtése eredményeképpen két praediumról, továbbá szántóföldről és rétről végrendelkezhetett. Az egyik praediumot részben vásárolta, részben II. István és II. Béla királyok kegyéből nyerte el, a szántóföldet pénzért vette.
  • Az első cisztercita monostort az 1140-es évek elején a Tolna megyei Cikádoron II. Géza alapította, az első premontrei prépostságot a Bihar megyei Váradelőhegyen, Nagyvárad közvetlen közelében talán már II. István.

Királyi hatalom, királyi vármegye a XII. században

A királyi tanács álláspontját figyelembe nem vevő II. István oroszországi hadjáratának kudarca évtizedekkel később is ismert volt, sőt a történetet új elemekkel még a XIII. században is színezték.

A XII. századi királyi oklevelek II. Istvántól III. Béláig igen gyakran emlegetik a közbenjárókat impetrator, petitor vagy más neveken.


II. István nádora, Urosa fia Janus a csehek ellen hadvezetői szerepkörben bukkant fel. A nádor a XI. századi nádori tiszt egyik fő feladatát, a jogszolgáltatást a XII. században az udvarispánnal osztotta meg. Az udvarispán (curialis comes) II. István uralkodása alatt jelent meg.

II. István

Önálló cikk.

II. Béla

  • A vak Béla herceget II. Béla néven 1131. április 28-án koronázták királlyá. A II. István halála óta eltelt közel két hónap arra mutat, hogy nem nehézségek nélkül jutott el Béla a királyi trónig. Sajnos, az eseményeket nem lehet megbízható módon rekonstruálni. Igen kései forrás tájékoztat Saulnak, II. István kijelölt trónörökösének 1131. évi haláláról. Még annak feltevésétől sem szabad elzárkózni, hogy 1131 tavaszán fegyveres összecsapásra került sor Béla és Saul hívei, vagyis az Álmos-párt és a számban megfogyatkozott, de a hatalomhoz való görcsös ragaszkodásban egységes II. István-párt, az egykori Kálmán-párt maradéka között. A hatalmi rivalizálás, akár katonai, akár más módon, az április végi koronázással Béla és tábora javára dőlt el. Ezzel azonban csak II. István leghűségesebb, Saul mögött felsorakozó híveit tudták a közvetlen hatalomból kiszorítani, de a hatalom birtokosainak soraiban húzódtak meg az egykori Kálmán-párt ama elemei, akiknek részük volt 1115 táján Álmos és Béla, valamint vezető híveik megvakításában, ám később már nem tartoztak II. István legmegbízhatóbb emberei közé.
  • II. Béla Borisz ellen vonult, s mielőtt ütközetre került volna sor, a király előkelőivel tanácsot tartott. Béla ama kérdésére, hogy Borisz vajon fattyú-e vagy Kálmán király gyermeke, az Álmos-párti urak egyértelműen válaszoltak: kétségkívül tudják, hogy Borisz fattyú, és nem méltó a királyi koronára. Ezzel szemben a királyi tanács Kálmán-párti vagy oda szító urai haboztak a válaszadással. II. Béla hívei gyorsan cselekedtek: rávetették magukat az uralkodó iránt hűtlenekre és az ingadozókra, attól félve, hogy ha azok átmennének Borisz táborába, komoly veszedelembe dönthetnék az országot. A királyi tanácsban gyilkos mészárlás kezdődött. A Hont-Pázmány nembeli Lampert comest, a bozóki apátság alapítóját kivonszolták a király színe elől, és egy székkel saját testvére hasította szét a fejét. Fiának, Miklós comesnek ugyanott a fejét vették. Az Ákos-atyafiságba tartozó Majnoltot, aki 1124-ben hamis oklevél szerint II. István megyésispánja volt, szintén megölték.
  • Sajátságos, hogy míg II. István tetemét László mellé fektették Váradon, aki Álmost jelölte utódának, addig II. Béla holttestét Székesfehérvárott annak a Kálmánnak a szomszédságában temették el, akinek foszladozó pártjával oly kemény harcokat kellett uralma elején vívnia.

II. Géza és Borisz

Másfél évtized alatt minimálisra csökkent tehát Borisz belső magyarországi tábora, az egykori Kálmán-párt utolsó mohikánjainak csoportosulása. Míg 1132-ben Borisz a siker reményében vehette fel a harcot II. Bélával, 1146-ban és 1147-ben semmi reális esélye nem volt arra, hogy számottevő magyarországi erők mellé álljanak. Ez egyrészt már a Kálmán és II. István alatt bomladozó Kálmán-párt széthullásának végső fázisára utal, másrészt pedig jelzi azt az erőt, amellyel II. Géza Magyarországa rendelkezett.

A világi nagybirtokosság előretörése

Feltételezhető, hogy az Ákos-genus attól az Ákostól eredeztette családfáját, aki II. István korában egyik vezető ember volt, s hírét még a bizánciak is ismerték.

Írásbeliség

  • Ugyancsak ide sorolható a vegyes tartalmú, Esztergomban levő kódex, amely értekezést tartalmaz az Éne­kek Éne­kéről, és verses computust őriz. A kódexben található rövid történeti feljegyzés, amely a magyar királyok temetkezési helyeit közli Istvántól II. Istvánig, az újabb fel­te­vés szerint kétes hitelű.
  • A cartula sigillata eszerint tehát perjogi célzatú magán­ok­le­vél volt, s XII. századi elevenségét a kor­szakból származó pecsétgyűrűk erősítik meg; a legrégebbiek közül való Janusnak, II. István nádo­rának a gyűrűje.
  • A XI. század végén indult krónikás tevé­kenységet számos XII. századi író vitte tovább. A Kálmán kori alapokon bizo­nyára készült krónikafolytatás II. István alatt. Erre ugyan csak töredékekből tudunk következtetni, mivel a később, tendenciájában a II. István korival ellentétes szö­vegezés job­bára elfedte az eredeti, a Kálmán és II. István korabeli meg­fo­gal­ma­zást. Mindenesetre II. István uralkodása alatt, 1127-ig történt események tárgyszerű elmon­dása, a király hatalmának, ere­jének villámcsapáshoz hasonlítása egyaránt erre mutat. Fő tendenciájában jól elválik ettől az Álmos-ági királyok korában történt átdol­gozás és folytatás, amely egyrészt szélsőségesen elma­rasz­taló ítéletet mondott az Álmost megvakító és zaklató Kálmán és II. István uralkodásáról, más­részt pedig fel­magasztalta a félreállított Álmos leszármazottait, II. Bélát és II. Gézát. Ma még nincs pon­tos képünk arról, hogy mely években, sőt mely uralkodók alatt készültek az Álmos-ági kirá­lyo­kat dicsérő és Kálmánt, továbbá fiát dehonesztáló kró­ni­ka­passzu­sok.

Irodalom

(II.) István herceg mint horvát király: T. Smičiklas, Codex diplomaticus Regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae II. 392–393;

A II. István korában Magyarországra jött besenyőkre lásd Makk Ferenc, Megjegyzések II. István történetéhez (In: KKKK).

A II. István korabeli oklevelek tudományos feldolgozását Fejérpataky László végezte el: Oklevelek II. István korából (Értekezések a történeti tudományok köréből XVI. 4. Budapest, 1895). Sok munka kitér II. István oroszországi hadjárata Magyar Krónikabeli leírásának értékelésére, ízelítőül megemlíthető Deér József A magyar-horvát államközösség kezdetei (Jancsó Benedek Emlékkönyv. hely és év nélkül) című dolgozata, valamint Erdélyi László Ötven historicus szentistváni emlékművei (Szeged, 1941) című, az ellenkező nézetet megfogalmazó, a tudósítás hitelét kétségbe vonó könyve. Álmos Bizáncba menekülésére és II. István uralkodásának utolsó éveire gazdag anyag található Makk Ferenc Megjegyzések II. Béla történetéhez (Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominate, Acta Historica. 40. 1972) című írásában. A magyar-bizánci háborúknak a hagyományostól eltérő datálását lásd B. Radojčić, O hronologiji ugarsko-vizantijskih borbi i ustanku Srba za vreme Jovana II Komnina (Zbornik radova Vizantoloskog Instituta, 1961). Bors és Borisz azonosítása nyitott kérdés; azonosságuk mellett foglal állást például V. G. Vasziljevszkij (Iz isztorii Vizantyii v XII veke. Trudi IV. Leningrád, 1930), s nyomában több más szerző is. II. István besenyő támaszára vonatkozóan hasznos Makk Ferenc, Megjegyzések II. István történetéhez (In: Középkori kútfőink kritikus kérdései).