Aszen Iván

A Múltunk wikiből
(II. Iván bolgár cár szócikkből átirányítva)

II. Iván, bolgárul Иван Асен II

1190/95/96 – 1241. június 24. körül
bolgár cár
Wikipédia
Ivan asen II zograf portrait
1218
január: Sikertelen katonai akciók után II. Endre visszaindul a Szentföldről. Útközben harmadszülött fiát, Endrét II. Leó örmény király lányával, Béla fiát I. (Laszkarisz) Theodórosz nikaiai császár lányával, Mária lányát pedig II. (Aszen) Iván bolgár cárral jegyzi el.

Kristó Gyula

Az új berendezkedés hívei

II. Endre és Gertrúd házasságából öt gyermek született. Az ötből kettő leány volt, Erzsébet, akit türingiai Lajos vett nőül, s akit 1235-ben szentté avattak,[1] valamint Mária, aki II. (Aszen) Iván bolgár uralkodó felesége lett.

Az új berendezkedés időszakának külpolitikája

Endre Bulgáriában fejezte be házasságokat kovácsoló politikáját, ahol Boril félreállításával II. (Aszen) Iván uralkodott 1217 óta; ő II. Endre legidősebb, tizenhárom év körüli leányát, Máriát jegyezte el.

Béla birtokvisszavételi politikája

Béla egyébként kísérletet tett arra, hogy megvesse a lábát az Al-Duna jobb partján, bolgár területen is. A legkevésbé zavarta, hogy Bulgária élén még ekkor is sógora, II. (Aszen) Iván állt. Béla 1228-ban Vidin ostromával próbálkozott, de a fontos dunai erődöt nem tudta bevenni, s nem jártak több sikerrel a bolgár földet dúló magyarok sem, akiknek a bolgár cár testvére cselt vetett, s Bogomér székely ispán fogságba esett. Béla kísérlete, hogy hídfőállást építsen ki bolgár területen, kudarcba fulladt.

Magyarország a tatár támadás útjában

A Balkánon tovább gyöngült a különben sem szilárd latin császárság. Az ekkor még alig húsz éves latin császár, II. Balduin latin császár (1228–1261) uralmának nagy ellenlábasai voltak, a nikaiai görög császár, Jóannész Vatatzész (1222–1254), veje Laszkarisz Theodórosznak és sógora IV. Bélának, továbbá II. (Aszen) Iván bolgár cár, szintén sógora a magyar királynak. Bélát a politikai meg­fontolásokon, egyházi szempontokon kívül családi kap­cso­la­tok is érde­keltté tették a Balkán ügyeiben. IX. Gergely már 1237 nyarán felhívta Bélát a latin császárság védel­mére, s pár hónappal később keresztes háború hir­de­té­sére biztatta a domonkosokat és ferenceseket Magyar­országon II. (Aszen) Iván ellen, aki a görög vallás híve volt, és nem lépett fel országában az eret­ne­kek­kel szemben. IV. Bélát is buzdította a bolgár cár elleni háborúra, az apos­toli szék követe, Salvius de Salvis perugiai püspök buzgón szorgalmazta a magyar királynál a bolgár hadjárat megindítását. Béla azonban 1238. június 7-i levelében kitért a pápai elhatározás véghezvitele elől. Arra hivat­ko­zott, hogy baráti és rokoni szövetség fűzi II. (Aszen) Ivánhoz, s ha meg­tá­madná őt, minden balkáni barátja és rokona szem­be­for­dulna vele, sőt a bolgár cár megtámadását Vatatzész is maga elleni táma­dásnak venné. Mindez csak a pápa kérésének diplomatikus elutasítására szolgáló ürügy volt. Bélától tudjuk, hogy alkal­mas időben kész volt Bulgária és II. (Aszen) Iván többi földje elfoglalására, de úgy, hogy e területeket csak lelkiekben veti alá a Szent­széknek, földiekben a maga hatalmát érvényesíti ott. Nyilvánvaló volt Béla szándéka: a pápától füg­get­lenül cselekedni a Bal­kánon. E cél érdekében magának kérte a legátusi megbízást, azt, hogy jogában áll­jon a Balkánon egyházmegyéket elha­tá­rolni, plébániákat kijelölni, püspököket kinevezni, mint ahogy eze­ket a jogokat Szent István magyar király szintén élvezte. Azzal is hatni próbált a pápára, hogy kertelés nél­kül megírta neki: ha nem kap legátusi megbízást, a bolgárok joggal hihetnék, hogy még a földi hata­lom­ban is a pápa és nem a magyar király alávetettjei lettek, s ettől annyira irtóznak, hogy még azok is mind­ha­lá­lig harcolnának, akiket ellenállás nélkül lehetne megnyerni. Szörényre nézve felhatalmazást kért a pápá­tól IV. Béla, hogy a lassan benépesülő vidéket tetszése szerint csatolhassa valamelyik püspökséghez. Hogy Béla komolyan fontolgatta egy, a pápai kezdeményezéstől független bulgáriai hódító hadjárat megindítását, bizo­nyítja, hogy a siker érdekében balkáni katonai akci­ójának keresztes hadjárattá történő minősítését kérte, továbbá azt, hogy Bulgária megtámadását és elfoglalását a pápa sen­kinek ne engedje meg, csak annak, akinek Béla király megengedi. A magyar király bolgár hadjárata azonban elmaradt. A pápa nem adta meg a legátusi felhatalmazást Bélának. Azok a Nyugat-Európában összeszedett keresztesek, akik II. Balduin csá­szári trónját lettek volna hivatva megvédeni, nem érkeztek meg. Rövidesen II. (Aszen) Iván is megszakította szövetségét a nikaiai császárral, s Balduin felé közelített.

Lábjegyzet

  1. II. Endre és Gertrúd gyermekei közül Erzsébetről lásd Gyöngyösi Rozália, Szent Erzsébet thüringiai fejedelemasszony élete (Értekezések a kolozsvári M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem közép- és újkori történelmi szemináriumából 10. Kolozsvár, 1917);

Irodalom

II. (Aszen) Ivánról lásd V. Zlatarszki, Isztorija na balgarszkata darzsava prez szrednite vekove. III. (Szofija, 1940).