II. Lajos király

A Múltunk wikiből
Buda, 1506. július 1. – Mohács, 1526. augusztus 29.
Magyarország, Horvátország és Csehország királya
Wikipédia
Hans Krell
1526
augusztus 29. Török győzelem Mohácsnál. II. Lajos és a főméltóságok többsége elesik.

Sinkovics István

Szapolyai János megkoronázása

  • Útjukat a Jagellókkal 1506-ban kötött kettős házassági szerződéssel épí­tették tovább, amit 1515-ben megerősítettek. Az ebben foglaltak tényle­gesen is megvalósultak: 1521-ben Ferdinánd osztrák főherceg házasságot kötött Jagelló Annával, 1522-ben pedig II. Lajos magyar király Habs­burg Máriával. Miksa császár halálával a Habsburgok jogigényét Ferdi­nánd képviselte, aki a bátyjával, V. Károly császárral történt osztozko­dáskor, 1521-1522-ben az osztrák tartományokat kapta. Miksa, majd Ferdinánd igyekezett beleszólni Magyarország belső ügyeibe is, amire II. Ulászló, majd II. Lajos idejében sűrűn küldött követeik útján lehető­ségük is nyílott: a Jagellók nem ellensúlyozták a Habsburgok befolyását.
  • Szapolyai várában, Tokajban, október 14-én viszonylag sokan gyűltek össze. A gyűlésen a volt kormányzat világi méltóságai, Dóczy János, Perényi Péter csakúgy megjelentek, mint az ellenállást szervező Várday püspök. Ott voltak a legtekintélyesebb tiszántúli birtokosok és a birtokos nemesség képviseletében legalább tíz vármegye, valamint a városok köve­tei. A gyűlés résztvevői egyetértettek abban, hogy az országnak legelsősorban vezetőre van szüksége. Werbőczy István az 1505. évi végzésre hivatkozott, egyúttal a két utolsó uralkodó példájára, mint ami igazolta a döntés helyességét: Ulászló tehetetlenül és dicstelenül uralkodott; fia, Lajos pedig vakmerően pusztulásba vitte az ország haderejét.
  • Magyarországon a Habsburg-törekvéseknek a Pozsonyba menekült királyné volt a támasza, aki férje halála után uralkodói jogokat gyako­rolt; mellette néhány tanácsos segédkezett.
  • Nádasdy II. Lajos alatt a királyi titkárok között szolgált, és Mohács után is kitartott a királyné mellett.

Habsburg Ferdinánd megválasztása

  • Ferdinánd II. Lajos egész örökségét birtokba akarta venni, ezért – mint jeleztük – párhuzamosan igyekezett megszerezni a Magyar és a Cseh Királyságot.
  • Frangepán Kristóf, aki annak idején a II. Lajos udvarában elszenvedett személyes megaláztatás miatt már Ferdinánd szolgálatába állott, és csak a török közeledtekor tért vissza az országba, Ferdinánd és Mária számára az egyik legmegbízhatóbb támasznak látszott.
  • A pozsonyi országgyűlés megnyitása előtt Ferdinánd írásban tett ígé­retet arra, hogy Mária királyné magyar tanácsosait, akik a korona meg­szerzésében segítségére vannak, megvédelmezi Szapolyai támadásával szemben. Ha károsodás éri őket, gondoskodik veszteségük pótlásáról, a tisztségeket és birtokokat elsősorban nekik fogja juttatni. Név szerint 8 világi és 5 egyházi személyt említett meg, akik – élükön [[Báthori István nádor[[ral – valamennyien szerepet játszottak II. Lajos udvará­ban.

A budai országgyűlés

Az országgyűlés végül igyekezett megszilárdítani a belső rendet. A ba­jok egyik forrását abban látta, hogy a bűntettek megtorlás nélkül marad­tak, ezért visszamenőleg is felelősségre vonást követelt. Kimondta, hogy azokat, akik a gondjukra bízott várakat elhagyták, örök hűtlenség bünte­tése és birtokelkobzás sújtsa, s ha a haláltól megmenekülnek is, a jövőben semmiféle tisztséget ne viselhessenek. Ugyanígy kérdőre kell vonni az egyháznagyokat, főurakat és nemeseket, ha nem tudják igazolni távol­maradásukat a II. Lajos vezette általános hadjáratból. Az ilyenek el­marasztalva fizessék meg úgynevezett emberdíjukat (fél vérdíj – a testi sértés szokásos bírsága, amely a társadalmi helyzethez igazodott: főpap és főnemes 200, köznemes 100, jobbágy 20 forintot fizetett), az összeget pedig az ország védelmére kell fordítani. A II. Lajos halála óta hozott és végrehajtott ítéleteket, bármilyen fórumtól valók is, felül kell vizsgálni.

Újabb koronázás Fehérvárott

  • A II. Lajos halála és a budai országgyűlés közötti időszak királyi adományai közül csupán a Ferdinándtól és Mária királynétól származókat nyilvánították érvényesnek, megsemmisítették viszont János összes adományát és rendelkezését.
  • Annak is megvolt az ára, hogy Perényi Péter kiadta a koronát. Ferdinánd már 1527 elején levélben biztosította; nem éri sérelem azért, hogy részt vett vetélytársa koronázásán. Perényi viszont csak úgy volt hajlandó előhozni a koronát, ha királyi adományként megkapja a Zemplén vármegyei Újhely és Sárospatak várát uradalmukkal együtt. Nem számított akadálynak, hogy két vár még II. Lajos adományából Thurzó Elek tulajdonában volt, mert Thurzó annak érdekében, hogy a koronázás ne húzódjék, kártalanítás ellenében lemondott róluk.

A török védnökség

Amikor Łaski visszakérte a II. Lajos uralkodása alatt elfoglalt magyarországi, horvátországi és szlavóniai vár­akat, a törökök erről hallani sem akartak.

Két kormány

János nádorának Bánffy Jánost választották, aki II. Lajos udvarában királyi pohárnokmester volt.

Kormányválság János királyságában

Ide tartozott Nádasdy Tamás, Athinai Simon budai várnagy, a két Ártándy testvér: Pál, II. Lajos király egykori tanácsosa és Balázs, János király egyik legrégibb híve, aki 1528-ban bátyjával együtt Tokajt kapta adományul, és sokan mások.

A gyalui egyezmény

A védelemhez szükséges intézkedések meghozatala után az összegyűlt nemesek – mint már annyiszor – újra törvényt hoztak a Lajos király halála óta jogtalanul elfoglalt vagy eladományozott elzálogosított birtokok visszaszármaztatásáról.

Zimányi Vera

Demográfiai feltételek

Derschwam 1555 nyarán riasztó képet fest ugyan a látottakról: „ez a szép termékeny táj Lajos király halála óta pusztává és elvadulttá vált, a bozótok és erdők rablók-martalócok búvóhelyéül szolgálnak, sok-sok elpusztult falu nyomai láthatók, a jó termőföldet alig művelik, s a táj nap mint nap pusztább lesz”[1] – e leírás azonban csak egy adott területre és adott pillanatban érvényes; a pusztítás időszakait viszonylag békés évtizedek követték, amikor visszaszállingózás vagy regenerálódás következett be.

Sinkovics István

Az udvari kormányszervek

Az ellentétek nyílt törésre vezettek Csehországban: a rendek az 1546-1547. évi schmalkaldeni háborúban megtagadták, hogy a császárnak segítséget adjanak a német protestánsok ellen. V. Károly mühlbergi győzelme után Ferdinánd leszámolt az elégedetlenekkel. A vezetőket perbe fogta, egyiküket halállal büntette, többen birtokukat veszítették; a városok többségét, köztük Prágát is, megfosztották a rendi országgyűlésen való képviselet jogától. A megfélemlített rendek elismerték Jagelló Anna és az ő révén férje, Ferdinánd örökösödését a cseh trónra, amire korábban, II. Lajos halála után nem voltak kaphatók, hanem ragaszkodtak királyválasztó jogukhoz.

Péter Katalin

A humanizmus történelemszemlélete

Brodarics azon elmélkedik, mi volt nagyobb szerencsétlenség: az, hogy Lajost rosszul őrizték, vagy pedig az új király választása körül feltámadt „belső viszálykodások és pártoskodások”[2] Inkább az utóbbi, állítja.

A reformáció befogadása

A legelső világi hatalmasság, az uralkodó határozott ellenségessége azonban – egy kivételes egyéniséget, János Zsigmondot kivéve – személyes indulatoktól függetlenül az egész korszakon végig fennáll, de különbözőképpen érvényesül. II. Lajos – erős lutheránus rokonszenve ellenére – nem engedheti meg magának, hogy a török fenyegetés árnyékában ne a pápaság érdekében mozduljon. És erős törvényeket hoznak, üldözéssel felérő nyomozásokat folytatnak, egyházi kezdeményezésre, de rendszerint a király rendelkezései alapján.

Az első hazai reformátorok

Így az 1521 előtti időből semmit nem tudunk, holott akkor voltak már Magyarországon hívei az új tanításoknak. Werbőczy István mindenesetre 1521 tavaszán szólítja fel II. Lajost a lutherizmus kiirtására. Kétségtelenül létező jelenségről ír; nyilvánvalóan talált volna megfelelő fordulatokat, ha a reformáció csak a jövőben fenyegető veszély lenne az ország felett.

A királyi udvar

Az ország politikai és szellemi központja, a királyi udvar a 16. század elején, II. Lajos uralkodása alatt, inkább a reneszánsz életvidámság, mint a humanista szellem érvényesülési tere, de nem egyszerűen csak a társadalomra épült politikai szervezetek szabályozójaként funkcionál. Még mindig jelentős a kulturális vonzereje, éppúgy, mint kisugárzása. Az udvar életképességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy igen egészségesen válogat. A legjobb elmék itt csoportosulnak. A medgyesi Piso Jakab, Lajos nevelője Rotterdami Erazmust még Itáliából személyesen ismeri, s továbbra is kapcsolatban áll vele. Körülötte, az udvarban és a kancelláriában, széles társadalmi összetételű erazmista kör működik. Az előző század végén felvirágzott bécsi humanizmussal szoros kapcsolatban állnak. Kiválóan képzett egyháziak. Világi politikai tisztségeket pedig olyanok töltenek be, mint Nádasdy Tamás, aki magas műveltségével akár tudós lehetne. Mellettük nagy széltolók is élnek itt; agyafúrt és obszcén mulatságokat rendeznek. Ám ha a helyzet úgy kívánja, nagyon is komoly egyéniségek támadnak közülük. Cordatus, aki – saját feljegyzése szerint – nemrégen még „élvezkedett” Budán, 1525-ben már az életét kockáztatja a lutheri tanításokért.[3] Habsburg Mária megjelenése új korszak kezdetét jelölhetné, ha magának és környezetének hatása nem lenne olyan rövidre szabott. A jövőt azonban még senki sem sejti, amikor a fiatalsága ellenére is nagy műveltségű és az új eszmék iránt fogékony főhercegnő 1521-ben Budára költözik. Asztalánál Erazmus és Luther tanításairól folynak eszmecserék. Férje halála után a reformátor neki ajánlott könyvvel vigasztalja. Mária – valószínűleg elsősorban politikai okból – soha nem lett protestáns. Udvari prédikátorai közül mégis többen tartoznak a lutherizmus első hirdetői közé.

R. Várkonyi Ágnes

Zrínyi programja és politikája

Míg Justus Lipsius magyar fordítója az erős államhatalom hiányában látja a mohácsi csatavesztés okát, Zrínyi a korszerűtlen hadsereg és a felkészületlen hadvezér vészes következményeire idézi fel Lajos király példáját.

Szabad György

A művészetek

A festők közül a fiatal Székely Bertalan (II. Lajos holttestének megtalálása, 1860)
2lajos
és a pályakezdő Benczúr Gyula (Hunyadi László búcsúja, 1861)
Hunyadi László búcsúja (1866)
kitűnő felkészültségükkel, de az akadémizmustól korántsem mentes elégikus ünnepélyességükkel arattak nagy közönségsikert.

Lábjegyzetek

  1. H. Derschwam, Tagebuch emer Reise nach Konstantinopel und Kleinasien 1553-1555. Hrsg. F. Babinger. München, 1923. 266-269.
  2. Brodarics István, Igaz történet. Kiadta Kulcsár Péter, Humanista történetírók. Budapest, 1977. 323.
  3. Idézi: G. Hamann, Conrad Cordatus Leombachensis. Jahrbuch des Oberösterreichischen Musikalvereins 1964. 264.