II. Lothár itáliai király

A Múltunk wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pemm (vitalap | szerkesztései) 2016. december 25., 10:50-kor történt szerkesztése után volt.

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
926 – 950. november 22., Torino
itáliai király 948-tól haláláig
Wikipédia
947
Taksony herceg Hugó és Lothár itáliai udvarában jelenik meg adóért; a magyar sereget a bizánci kézen levő Apuliába küldik kalandozni.

Györffy György

Uralomváltás és a székelyek

945-ben a magyarokkal szövetséges itáliai király, Hugó trónja megingott. Ez évben ugyanis II. Berengár ivreai őrgróf Németországból sereggel Lombardiába vonult, ahol Verona, Milánó és több város megnyitotta kapuit előtte. Hugó kiegyezett vele, hogy lemond a trónról fia, Lothár javára, aki mellett Berengár teljhatalmú kormányzó lesz, ő pedig visszavonul provence-i hazájába. Diplomáciai fejlemények azonban úgy hozták, hogy Hugó megmaradt társuralkodónak fia mellett, s csak 947-ben kényszerült emigrálni Provence-ba, ahol egy év múlva meghalt.

Minthogy Hugó és Lothár a bizánci udvar támogatását élvezte, érthető, hogy amikor 947-ben Taksony herceg megjelent az adóért Lombardiában Berengárnál, a mindenható miniszter a 10 véka ezüstpénz átadásakor arra kérte, hogy hogy küldje vitézeit a bizánci kézen levő Apuliába. A kalandozók ekkor egészen Otrantóig nyargaltak le.

Az Itália és Magyarország urai között fennállt szoros kapcsolatoknak ékes bizonyítéka az a számos olasz ezüstpénz, amely Magyarországon X. századi sírokból textilre vagy lószerszámra varrt díszként került elő, utolsóként Hugó és Lothár, valamint Lothár érmei. Jellemző, hogy Lothár kori érmek (945–950) Fajsz veszprémi és győri udvarhelye, Taksony Vág melléki és solti partvonala, valamint a nyírségi dukátus területéről 3 helyen kerültek elő, ami mutatja, hogy hová került a Taksony vitézei által hazavitt ezüstpénz.

Az utolsó nyugati hadjáratok és az augsburgi csata

Ottó ugyanis – engedve II. Lothár olasz árnyékkirály özvegye, Adelhaid hívásának – nagy itáliai hadjáratra szánta el magát, amelyben Henrik mint hadvezér vett részt. A királyi sereget önszántából megelőzte a Lombardia uralmára pályázó Liudolf herceg, de Henrik követei előtte jártak, s így még a németbarát városok sem nyitottak kaput előtte.

Ottó – hercegek és püspökök kíséretében – nyár végén indult el, és 951. szeptember 23-án ostrom nélkül bevonult Paviába, ahol feleségül vette Lothár özvegyét, és Itália királyává kiáltatta ki magát.