II. Orbán pápa

A Múltunk wikiből

Boldog II. Orbán

1042 – 1099. július 29.
pápa (1080–1099)
Wikipédia
Urban II
1091
ősz: A somogyvári Szent Egyed-apátság ünnepélyes alapítása, I. László fogadja II. Orbán pápa legátusát, Teuzo bíborost; a pápaság ellenzi az eladdig pápai hűbérben levő Horvátországnak a magyar királyság általi elfoglalását.
1093
húsvét: I. László királyt Bodrogban felkeresi II. Orbán pápa híve, IV. Vilmos toulouse-i gróf; egyrészt megpróbálja visszatéríteni Lászlót IV. Henrik és Kelemen ellenpápa szövetségétől, másrészt egy jeruzsálemi keresztes út tervét érleli benne.
1095
november 27. II. Orbán pápa a clermonti zsinaton meghirdeti a keresztes hadjáratot.
1097
május: Szicíliából Magyarországra érkezik II. Orbán pápa hívének, I. Roger normann grófnak a leánya, akit Kálmán király feleségül vesz.

Györffy György

A keresztény királyság megalapítása

VII. Gergely levelében arról is ír, hogy Magyarországot István király Szent Péternek ajánlotta fel, ami mint formaság tényleg együtt járhatott a pápai korona átvételével. Ezt számításba véve megérthető, hogy a VII. Gergely és II. Orbán hűbéri törekvéseivel szemben álló László és Kálmán király az uralkodása alatt fogalmazott Szent István-legendákban elkendőztette a Szent Péternek való felajánlás tényét.

Szentté avatások

Bár II. Orbán még 1096-ban sem ismerte el István király szentté avatását, 1092-ben a szabolcsi zsinaton a kötelező 32 fő ünnep közé már István, Gellért és Imre ünnepét is besorolták.

Az egyház átszervezése, egyházi művelődés

  • 1089-ben II. Orbán tűzte az uniót az amalfi zsinat napirendjére, de ez akkor Komnénosz Elekben nem talált megfelelő visszhangra.
  • VII. Gergely utóda, a tehetetlen III. Viktor 1087 végén halt meg, és II. Orbán 1088-ban még nem tudott Rómába behatolni, ahonnan ez év folyamán vonult ki III. Kelemen ellenpápa. László tartotta a kapcsolatot a „legális” pápákkal, és az adott helyzetben könnyen szerezhetett írásbeli beleegyezést püspökség alapítására, de annak nincs nyoma, hogy pápai legátus jelen lett volna az alapításnál. Lehet, hogy a Szent István tiszteletére emelt zágrábi püspökség alapításánál László – úgy is mint az „apostoli király” utóda – szélesebb jogkört formált magának, mint ami ez időben Rómához hű uralkodókat megilletett.

A szabolcsi zsinat az alsópapságra azokat a végzéseket emelte érvényre, amelyeket II. Orbán az 1089. évi amalfi zsinaton hozott. Ezek szerint subdiaconus (nálunk presbiter és diaconus) csupán egyszer léphetett házasságra, éspedig erkölcsös hajadonnal. A másodszori házasodás, továbbá özvegy vagy rossz hírű asszony elvétele, valamint ágyas tartása tilos.


A hely kiválasztásakor, amikor Odilo francia apát is megjelent, még csak egy püspöki joghatóság alá tartozó királyi apátság létesítéséről volt szó, 1091-ben azonban az alapítási aktusra és a birtokok átadására megjelent Teuzo pápai legátus is, és akkor ki kellett derülnie, hogy sajátlagos jogi helyzet áll fenn, Saint Gilles ugyanis a pápa „tulajdona” volt, s így Somogyvárnak is pápai tulajdonba kellett volna átmennie. Szent László alapítólevele nem maradt reánk, csupán a franciák utólagos feljegyzése az alapításról, és ebben – a kényes kérdést kikerülve – csupán annyit foglaltak írásba, hogy a király Somogyvárat Szent Péter és Pál (azaz Róma) és Szent Egyed (azaz Saint Gilles) tulajdonába adta, de a királyi kegyuraság és a püspöki jog fenntartásával. II. Orbán nem tudta Lászlóval szemben érvényesíteni tulajdonjogát, mert az 1092. évi szabolcsi zsinat után, 1093 folyamán megtörtént a szakadás II. Orbán és László között, és ezzel az a nagyvonalú egyházpolitika, amely tulajdonképpen megteremtette az egyházi nagybirtokot Magyarországon, abbamaradt.

Külpolitika. Horvátország megszállása.

Amikor a reformpárt méltó utódot állított Gergelynek II. Orbán személyében (1088–1099), László természetszerűen őt ismerte el.

Orbán pápasága elején azután olyan események következtek be, amelyek László politikájában fordulatot eredményeztek. 1087-ben meghalt Salamon, a Henrikkel való ellentét egyik forrása, 1090-ben elhunyt László felesége, Adelhaid, Rudolf ellenkirály leánya, s ezzel a családi kapcsolatok nem állítottak többé válaszfalat László és Henrik közé. László Orbán pápával]] való viszonyát viszont egy politikai ellentét ásta alá: az uratlanná vált Horvátország, amelyre mindkét fél igényt formált.


László ekkor nem avatkozott be, három okból: egyrészt a következetes békepolitika híve volt, és katonai akciókat mindeddig csak támadók ellen vezetett, másrészt mint a jognak és igazságnak a maga korában ritka védelmezője, aki hazai ellenfelét, Salamont is kímélte, és sorsa miatt haláláig lelkiismeret-furdalást érzett, nem óhajtotta a jogos Tirpimirida-utódot trónjáról letaszítani, végül és nem utolsósorban a horvát királyság a pápa hűbérese volt, és nem akart szembekerülni Rómával. A Rómába vezető út sorsa azonban méltán nyugtalanította, és amikor II. Orbán, a pápaság politikájában eddig is vezető szerepet játszó ostiai püspök lépett trónra, két olyan alapítást hozott lére a székesfehérvárrómai útvonalon, ami alkalmas volt a pápa jóindulatának megnyerésére egy esetleges horvátországi beavatkozás esetén: megalapította a zágrábi püspökséget, ahol a horvátok szláv liturgiájával szemben a latin liturgiát biztosította a szlavónok részére, és Somogyvárt a „Szent Péter” tulajdonát képező Saint Gilles-i apátságnak adta monostoralapítás céljából.


II. Orbán, értesülve a horvátországi fejleményekről, rögtön elküldte Teuzo legátust Magyarországra, s vele jött Odilo Saint Gilles-i apát is a somogyvári apátság alapkőletételére. Az ünnepélyes aktuson megjelent Lampert és Dávid herceg, Jaroszlav orosz herceg (László veje), Péter nádor és számos főpap. Az ünnepély mögött azonban feszültség húzódott. A következményekből világlik ki, hogy Teuzo követelte Horvátország pápai hűbérbe adását, és bizonyára kiegyezett volna azzal is, ha Álmos „király” hűbéresküt tesz neki. Álmos azonban, aki amúgy is Henrik császár híve volt, meg sem jelent az összejövetelen. Teuzo eredménytelenül tért vissza Rómába az immár magyar kézben tartott tengerfehérvári hadiúton.

László a további hadműveleteket leállította, és tétlenül nézte, hogy a velencei gályák árnyékában Dalmáciában helyreállt a görög közigazgatás, és a városok újból a nagy Elek császár uralkodása szerint datálnak. Így alakult ki az a sajátos helyzet, amit a „szlavóniai” tengerparton végigmenő francia keresztesek hat év múlva találtak, hogy a tengerpart mint egy gazdátlan, semleges zóna húzódott a görög császárt uraló Dalmácia és az Álmos királyt uraló horvát hegyvidék között. Álmos, aki az Una völgyében levő Tinnin – magyarul Telén, ma Knin – várát tartotta meg királyi székhelyül, csak egy-két tengerparti erőddel biztosította az Adria felé való kijárást.

László az egyháznak hű fia volt, de az egyház hatalmát csak spirituális síkon ismerte el, a világi hatalomért való versengést elítélte, és így szembe kellett kerüljön II. Orbán pápával. 1092 nyarán a szabolcsi zsinatot még az Orbán pápa által tartott amalfi zsinat szellemében tartották, az év végén viszont már azt jegyezték fel, hogy IV. Henrik követeket indított Lászlóhoz. Bár ekkor a császár követeit a pápahű Welf herceg feltartóztatta, Henrik megtalálta az utat a csalódott Lászlóhoz, akitől már családi ellentétek sem választották el. László szövetsége IV. Henrikkel azt eredményezte, hogy a magyar egyháznak szakítania kellett Rómával, és a Ravennában székelő III. Kelemen ellenpápát kellett elismernie.

Ez a fordulat nem ment minden ellenzés nélkül. Ennek megnyilatkozása lehet a Könyves Kálmán szerepét ellenségesen torzító Magyar Krónika híradása, mely szerint Kálmán, püspöki székét odahagyva, Lengyelországba távozott. Mindenesetre a pápai kúria nem nézte tétlenül László elvesztését. Ezzel magyarázható, hogy 1093 húsvétján, amikor a király Bodrogban tartózkodott, megjelent Rajmund Saint Gilles-i gróf öccse, IV. Vilmos Toulouse-i gróf, a pápa odaadó híve, aki szentföldi zarándokútját megszakítva László lelkére beszélt, hogy zarándoksereg élén kövesse őt. László komolyan foglalkozott a gondolattal – utolsó, 1095 húsvétján kibocsátott dénárjára éppenséggel olyan keresztet veretett, amilyent utóbb a keresztesek viseltek –, de tervét nem válthatta valóra, mert váratlanul meghalt, éppen akkor, amikor II. Orbán pápa a piacenzai zsinat után a clermonti zsinatra készülődvén a keresztes hadjárat meghirdetését tervezte.

Kálmán király és Álmos

  • II. Orbán pápa Kálmánhoz írott levelében ezt írja: „Beszámolt nekünk ... Odilo, Saint Gilles apátja munkálkodásodról, kiváló világi tevékenységed mellett az egyházi írásokban való jártasságodról és, ami a legnagyobb előny a bírói hatalom számára, erős vagy a szent kánonok tudományában.” [1]
  • IV. Henrik Kálmánnal is szövetséget óhajtott kötni, de Kálmán diplomatikusan elhárította a közeledést, mert nem óhajtott II. Orbán pápával szembekerülni.

A keresztes hadjárat

Könyves Kálmán rögtön trónra lépése után nem tudta felvenni a kapcsolatot II. Orbánnal, mert 1095 nyarán a pápa Franciaországba ment, és november 27-én a clermonti zsinaton meghirdette a keresztes hadjáratot, amivel egy eladdig páratlan felbolydulást indított el Európában.

A keresztes hadjárat közvetlen oka a szeldzsuk-törökök kisázsiai előnyomulása volt. Jeruzsálem többször is gazdát cserélt az egymást öldöklő szeldzsukok és arabok között. Ilyen viszonyok között a keleti kereszténység veszélybe került, és a szentföldi zarándoklás rendkívül kockázatossá vált. Komnénosz Elek császár 1089-ben II. Orbán pápához küldte segélykérő követeit, akik a piacenzai zsinaton adták elő a latin kereszténységhez intézett kérelmüket, elsősorban zsoldossereg küldését, és kilátásba helyezték a Szent Sír visszafoglalását a meghasonlott pogányoktól. A pápa ezt a történelmi pillanatot a kettészakadt kereszténység egyesítésére akarta felhasználni. Zsoldossereget adni nem tudott, viszont arra gondolt, hogy ha Európa uralkodói, lovagjai és parasztjai azt a véráldozatot, amit egymás közötti háborúkra pazarolnak, az elő-ázsiai „pogányság” ellen fordítják, a Szentföld felszabadul.

A pápa a keresztes hadjáratok meghirdetésével tömegmozgalmat indított el, olyan megmozdulást, amit a bizánci császár éppen nem kívánt. A keresztes felbuzdulás pedig igazi tömegmozgalom volt, amelyet ugyan ideológiailag a vallásos cél egyesített, a részvétel kiváltó okai azonban nagyon eltérőek voltak. A lelkes cél, a Szent Sír felszabadítása mellett sok nemest kalandvágy lelkesített, a paraszti tömegeket pedig a földesúri kötöttségből való szabadulás. A Rajnán túlról, ahol éhínség is volt, sok paraszt egész családját szekérre rakva indult az ismeretlen kelet felé. Hozzájuk csapódtak a társadalom kivetettjei, kalandorok, bűnözők és nagyszámú férfiruhába öltözött örömlány.

A pápa ugyan csak 1096. augusztus 15-re tűzte ki a seregek elindulását, de a mozgalom néhány népszónok tüzes beszéde nyomán már kora tavasszal elterjedt, és szedett-vedett hadak indultak meg azon a zarándokúton, amelyet Szent István 1018-ban Magyarországon át megnyitott.

Kálmán külpolitikája

II. Orbán pápa 1096 júliusában Saint Gilles-ben tartózkodott, s itt Odilo apáttól pontos felvilágosítást kapott Kálmán egyéniségéről, és rögtön levelet intézett hozzá, melyben jelezte, hogy Odilót legátusként Magyarországra küldi. Ez a legáció eredményezhette, hogy II. Orbán Kálmánt saját szövetségi rendszerébe házasságán keresztül is bevonta.

Tudvalevő, hogy a reformpápaság legfőbb politikai és katonai szövetségese a dél-itáliai normann uralom volt. A reformpápák I. Roger normann gróf (1071–1101) leányainak kiházasítása révén tettek szert hű szövetségesekre. Az első leányt még VII. Gergely idejében Rajmund Saint-Gilles-i gróffal, a másodikat pedig III. Róbert auvergne-i gróffal adták össze, a harmadikat, Konstanciát 1096-ban házasította össze II. Orbán IV. Henrik apja ellen lázadó fiával, Konrád herceggel. Ebbe a házassági politikába illeszkedik Kálmán összeházasítása I. Roger negyedik leányával, akinek nevét nem ismerjük, s csak az óolasz buzilla (francia pucelle 'szűzlány') megjelölés félremagyarázása nyomán nevezték el a történészek tévesen Buzillának.


A magyar királyok Szent István egyházszervező működése óta gyakorolták a püspökök behelyezését, és ezt a jogot a Szent István-legendák igyekeztek ébren tartani. Az 1083 előtt írt nagylegenda hangsúlyozta, hogy István működésével az „apostol” nevet érdemelte ki, Hartvik püspök legendájában pedig azt tette hozzá, hogy István a pápától apostoli keresztet kapott. A kereszttel járó apostoli legátusi jogokat először I. Roger, Szicília ura kapta meg 1098-ban II. Orbán pápától. Hartvik püspöknek, aki 1096–1097-ben házassági szerződést hozott létre I. Roger leánya és Könyves Kálmán között, oroszlánrésze lehetett abban, hogy Európában csak a szövetséges Magyarország és Szicília uralkodói nyerték el a legmesszebb menő apostoli jogokat.

Tollforgatók. A történeti irodalom megindulása.

A végleges és Róma igényeit is kielégítő Szent István-legenda írására Hartvik győri püspök (1100 körül) kapott megbízást. Hartvik a nagy- és kislegenda megfelelő részeit beolvasztva művébe, nagy stíluskészséggel és kitűnő egyházpolitikai érzékkel tett eleget feladatának. Ez a legenda volt hivatott elismertetni a pápai kúriával István király szentségét, amit II. Orbán és II. Paschalis 1102-ben még nem vett tudomásul.

Lábjegyzet

  1. Fejér, CD II. 13.

Irodalom

II. Orbán politikájára lásd A. Becker, Papst Urban II. I—II. (Stuttgart, 1964).

A László szakítását II. Orbánnal tükröző levélre lásd Fejér, Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civiles II. 13; László szakítására A. Becker, Papst Urban II. (Stuttgart, 1964) I. 167.

II. Orbán levele: Fejér György, Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civiles II. 13; vesd össze Baumgarten Ferenc, Századok 40. 1906. 402;