II. Ottó császár

A Múltunk wikiből

Vörös Ottó

955. – Róma, 983. december 7.
a Német-római Birodalom második császára (967. december 24-től haláláig) , német király (961/73–983)
Wikipédia
Otto II
972
húsvét: II. Ottó herceg (társcsászár) és a görög Theophanu hercegnő házasságával a Német-Római Császárság és Bizánc harapófogóba szorítja Magyarországot. Géza elküldi követeit I. Ottó császárhoz, jelezve készségét a kereszténység felvételére.
983
II. Ottó császár halálával II. (Civakodó) Henrik fogságba ejti III. Ottó gyermekkirályt; Géza lovasai benyomulnak Ostarrichibe, és elfoglalják Melk várát.

Györffy György

A nyugati térítés kezdete

  • E potenciális veszélyek fenyegető veszedelem méretét 971–972-ben öltötték, amikor Tzimiszkesz János császár és Ottó császár szövetségre lépett, aminek zálogaként az ifjú II. Ottó társcsászárt Theophanu görög hercegnővel házasították össze. A hercegnő 972 kora tavaszán ért Konstantinápolyból Rómába, ahol április 14-én keltek egybe.
  • Törekvéseiről viszont tudomást szerzett unokabátyja, Frigyes salzburgi érsek, aki Pannoniát egyházi szempontból a saját vadászmezejének tekintette, s jogai védelmére ugyanolyan eszközökhöz folyamodott, mint Piligrim. VI. Benedek pápa nevében hamisított egy oklevelet, amelyben a pápa Frigyes salzburgi érseket egész Noricum (Ausztria), Alsó- és Felső-Pannonia apostoli vikáriusának nevezi ki, és mindenkit egyházi átokkal sújt, aki e területeken érseki igényekkel lépne fel. Emellett Arnulf király nevében 885-ös évszámmal szerkesztett egy birtokösszeírást, amely – több-kevesebb alappal – számos dunántúli helységet, így Pécset, Zalavárt és Szombathelyet az érsek birtokának tüntet fel, és ezt 977-ben II. Ottó császárral megerősíttette.

Géza békés külpolitikája

De a cseh püspökség alapítása sem történt meg, mert – még mielőtt a pápai hozzájárulás megérekezett volna – I. Ottó császár meghalt, II. Ottó ellen pedig 974-ben Henrik bajor herceg a cseh és a lengyel fejedelemmel szövetkezve fellázadt. II. Ottónak sikerült Henriket hódolásra kényszeríteni, majd büntetőexpedíciót vezetett Csehországba, s alighanem ennek volt eredménye, hogy a mainzi érsek 976 elején már nemcsak Csehországnak szentelt püspököt, a szász Ditmárt, hanem Morvaország is külön püspököt kapott, az utóbb Olmützben székelő Wracent, akik 976 áprilisában még Mainzban tartózkodtak. Henrik másodszori lázadásakor, 976-ban elvesztette hercegségét is, de lecserélték a Magyarországgal határos Ostarrichi őrgrófját is. A hercegséget Ottó sváb herceg, az őrgrófságot Schweinfurti Lipót (Luitpold) nyerte el, az Ausztiát kifejlesztő Babenbergek ősapja, és ekkor választották le a bajor hercegségről a Magyarországgal is határos karantán hercegséget, amelyet a veronai és aquileiai markokkal együtt a Luitpolding Bertold herceg fia, az ifjabb Henrik kapott meg. Civakodó Henrik cseh szövetségben viselt harca újból fellángolt 977-ben, amikor az új karantán herceg is csatlakozott hozzá, és a Piligrimtől elfoglalt Passau lett a támaszpontjuk. II. Ottónak azonban sikerült a várost elfoglalnia, s mivel a cseh herceg is behódolt, lezárultak a harcok, és a Henrikek fogságba kerültek.

Ez a Magyarország nyugati határainál zajló csatározás azért nevezetes, mert a honfoglalás óta ez az első eset, hogy a magyarok nem avatkoztak be a meghasonlott szomszédok egyike mellett sem. Ez többet jelent minden haditettnél, és Géza következetes békepolitikájának bizonyítéka.

Ismét zavaros helyzet állt elő 983-ban, amikor II. Ottó meghalt, és Civakodó Henrik, fogságából kiszabadulva, a gyermekkirályt, III. Ottót elfogta, majd királlyá kiáltatta ki magát.


Nem ellentétes Géza békepolitikájával, hogy ebben a helyzetben nem maradt semleges, 983–984-ben lovasaival újból megszállta Melk várát és a környező gyepűelvét, melyről az I. és II. Ottóval kötött szerződés alapján mondott le.

István lengyel, besenyő és bolgár háborúja

Mint egy XIII. századi hagyomány fenntartotta, Imre felesége a görög császár rokona volt. Adott korban, amikor II. Ottó felesége, III. Ottó kiszemelt jegyese és Orseolo János neje görög hercegnő volt, a magyar udvar számára egy ilyen dinasztikus kapcsolat létrehozása a lehető legkívánatosabb volt.

Uralkodó osztály

Szent László ősfája[1]
Árpád nagyfejedelem
Madarász Henrik király
II. Rudolf burgundi király
Zolta herceg
Ottó császár Adelhaid burgundi hercegnő
Taksony nagyfejedelem besenyő hercegnő bizánci örmény „comes”? bolgár hercegnő?  ?  ?  ?  ? Meskó lengyel herceg Dubravka cseh hercegnő Dobremir elbai szláv herceg  ? Hermann lotaringiai Pfalzgraf Helwig II. Ottó német császár Theophanu görög hercegnő
Mihály (Béla?) herceg bolgár hercegnő? ? ? Boleszló lengyel herceg Emnildis elbai szláv hercegnő Ehrenfried (Ezzo) rajnai Pfalzgraf Matild német hercegnő
Vazul herceg „Tatun nembeli” leány (Katun?) III. Meskó lengyel herceg Richeza német grófnő
Béla király Richeza (?) lengyel hercegnő
Szent László

Irodalom

A kalandozóknak fizetett adóról világosan beszél Liudprand (Gombos II. 1473–1474), aki korábban Hugó és II. Berengár udvarában szolgált, és 943-ban, valamint 947-ben jelen volt a 10 véka ezüstpénz kimérésekor, 960 táján, mint II. Ottó titkára nem szívesen szellőztette, hogy ő valaha a magyar ellenséggel paktált, és kevesebbet ír e kapcsolatokról, mint amennyit tudhatott e fizetésekről, ugyanakkor túlzottan is kiemeli és antedatálja a bizánciak és bolgárok adófizetését a magyaroknak.

A II. OttóTheophanu házasságra lásd DümmlerKöpke 479. kk.
Forráshivatkozás-hiba: <ref>-ek vannak a lapon, de nincsen <references/>