II. Rákóczi György

A Múltunk wikiből
Sárospatak, 1621. január 30 – Nagyvárad, 1660. június 7.
erdélyi fejedelem 1648 és 1660 között, megszakításokkal
Wikipédia
II. Rákóczi György
1640
augusztus 21. I. Rákóczi György idősebb fiát, Györgyöt beiktatják a váradi kapitányságba.
1642
február 19. II. Rákóczi Györgyöt a gyulafehérvári országgyűlés I. Rákóczi György utódjává választja. III. Ferdinánd és I. Ibrahim biztosai Szőnyben megújítják, és húsz esztendőre meghosszabbítják az 1627. évi szőnyi békét.
1643
február 3. II. Rákóczi György házassága a Báthori fejedelmi család utolsó tagjával, Zsófiával.
1648
október 11. Meghal I. Rákóczi György Gyulafehérvárott. Idősebbik fia, az 1642-ben megválasztott II. Rákóczi György lép trónra.
1649
április II. Rákóczi György fejedelem követeket küld apja szövetségeseihez, a francia és a svéd udvarba, valamint Münsterbe.
1651
május Bogdan Hmelnyickij II. Rákóczi György lengyel királyságáról tárgyaltat Erdélyben.
június 26. Rákóczi Zsigmond Sárospatakon feleségül veszi Pfalzi Henriettát. Az esketést Comenius végzi.
október Krisztina svéd királynő követe Sárospatakon Rákóczi Zsigmonddal tárgyal.
1653
január 15. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Véglegesíti az új gyűjteményes törvénykönyv szövegét.)
március 23. II. Rákóczi György Matei Basarab havasalföldi vajda szövetségében hadat indít Vasile Lupu moldvai vajda ellen. (Október 9-én győznek.)
1654
december II. Rákóczi György követei Svédországban, Dániában, Hollandiában és Angliában egy Habsburg-ellenes hadjárat lehetőségéről tárgyalnak.
1655
január 3. Tatár követség érkezik Gyulafehérvárra II. Rákóczi Györgyhöz. (A kán a Portáéval azonos évi ajándékot kíván. Kérését a fejedelem elutasítja.)
június közepe II. Rákóczi György fejedelem hadsereget küld Havasalföldre Konstantin Serban vajda mellé.
1656
február 20. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérváron. (A készülő lengyelországi hadjárat ügyében hoz törvényeket.)
július 5. II. Rákóczi György követet küld Alekszej orosz cárhoz és Bogdan Hmelnyickij kozák hetmanhoz.
szeptember 7. Szövetség II. Rákóczi György, Stefan Georghe moldvai, Konstantin Serban havasalföldi vajda és Bogdan Hmelnyickij, a kozákok hetmanja között Lengyelország ellen.
szeptember 14. Köprülü Ahmedet nagyvezírré nevezik ki (1661-ig).
december 6. II. Rákóczi György Gyulafehérvárott aláírja a X. Károly svéd királytól kapott szövetséglevelet Lengyelország ellen.
1657
január 6. II. Rákóczi György megindul seregével Lengyelország ellen.
április 2. Bécsben meghal III. Ferdinánd császár, magyar király. Trónra lép I. Lipót. (Uralkodik 1705-ig.)
április 7. II. Rákóczi György serege beveszi Krakkót.
április 18. X. Károly svéd király és Rákóczi találkozik Krakkótól északkeletre.
'május 25. X. Károly svéd király elhagyja Lengyelországot.
május 27. I. Lipót megújítja apja szövetségét János Kázmér lengyel királlyal.
tavasza A Porta parancsot ad a tatár kánnak, hogy Rákóczi hadait űzze ki Lengyelországból.
június 9. II. Rákóczi György erdélyi és svéd hadak élén bevonul Varsóba.
június eleje Több ezer főnyi lengyel sereg betör a Vereckei-hágón.
június 12. Erdélyi országgyűlés Barcsai Ákos kormányzó hívására Gyulafehérvárott. (Általános fölkelést rendel el az országba betört lengyelek ellen.)
június 22. A svéd sereg Lengyelországban maradt része elválik II. Rákóczi György hadától, és hazavonul.
július 21. A kozák segédhadak elhagyják II. Rákóczi Györgyöt.
július 22. II. Rákóczi György Czarny-Ostrowban megállapodást köt a seregét üldöző lengyel hadak parancsnokaival. (Az elfoglalt területeket visszaadja, minden lengyelellenes szövetségét felbontja. A lengyel királyhoz bocsánatkérő követséget küld, és 1 millió 200 ezer forint hadikárpótlást fizet. A lengyelek által előírt úton vonul vissza.) Az erdélyi sereg megkezdi a visszavonulást.
július 27. II. Rákóczi György háromszázadmagával elválik a seregtől. Augusztus elején megérkezik Máramarosba.
július 31. Kamenicnél az erdélyi sereg Kemény János fővezérrel együtt tatár rabságba esik.
augusztus 15. Tatár csapatok törnek Erdélybe.
szeptember 2. Erdélyi országgyűlés Szamosújvárott. (A lengyelországi katasztrófáért való felelősségről tárgyal. II. Rákóczi György visszautasítja az országgyűlés kérését, hogy a tatár fogságba esett foglyokat saját pénzén váltsa ki.)
október 25. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (A Partium küldöttei nem jelennek meg.)
október 27. Portai követség érkezik Gyulafehérvárra. (II. Rákóczi György letételét parancsoló szultáni rendeletet kézbesít az országgyűlésnek.)
november 2. Az erdélyi országgyűlés Rákóczi lemondatása után Rhédey Ferencet, Bethlen Gábor fejedelem sógorának fiát választja fejedelemmé.
Írásba foglalják a debreceni református főiskola törvényeit.
Kemény János tatár fogságában megkezdi Önéletírását. (Nyomtatásban 1856-ban jelent meg először.)
Pósaházi János hollandiai tanulmányokból hazatérve, a sárospataki főiskolán kezd tanítani.
Fogarason Lorántffy Zsuzsanna özvegy fejedelemasszony román tannyelvű iskolát alapít.
1658
január 9. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. (Általános hadfelkelést hirdet.)
január 14. A medgyesi országgyűlés újra II. Rákóczi Györgyöt teszi meg fejedelemmé.
január 29. Török csapatok elűzik Havasalföldről Konstantin Serban vajdát, aki Erdélybe menekül.
március 13. Török csapatok elűzik Moldvából Stefan Gheorge vajdát, aki Erdélybe menekül.
március 27. II. Rákóczi György segélykérő követet küld I. Lipót királyhoz.
május 3. Köprülü Mehmed török nagyvezír megindul seregével Konstantinápolyból Erdély ellen.
május 22. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Tárgyalásai alatt portai ultimátum érkezik Rákóczi letételéről. Az országgyűlés nem teljesíti.)
június 2. Nagyszombatban katolikus nemzeti zsinat nyílik.
június 26. II. Rákóczi György Lippánál győzelmet arat Szejdi Ahmed budai pasa felett.
augusztus 1. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Rákóczi letételéről tárgyal, de nem határoz.)
szeptember 3. Köprülü nagyvezír elfoglalja Jenő várát.
szeptember 5. Gyulafehérvárt tatár hadak feldúlják; majd Nagyenyedet, Tordát, Kolozsvárt, Marosvásárhelyet s Bihar vármegye egy részét is. (Szeptember 20-án a nagyvezír parancsára távoznak Erdélyből.)
szeptember 14. Barcsai Ákost Köprülü nagyvezír kinevezi Erdély fejedelmévé.
szeptember vége Barcsai Ákos fejedelem átadja a töröknek Lugos és Karánsebes várát.
október 7. Erdélyi országgyűlés Segesvárott. (Elfogadja fejedelemnek Barcsai Ákost.)
október vége Köprülü nagyvezír seregével kivonul Erdélyből.
november 6. Erdélyi országgyűlés Marosvásárhelyen. (A két fejedelem hívei között heves ellentétek pattannak ki.)
1659
február 26. Erdélyi országgyűlés Besztercén. (A két fejedelem pártja kiegyezik. Felemelik a portai adót.)
március 30. II. Rákóczi György lemond az erdélyi fejedelemségről.
május 24. Erdélyi országgyűlés Szászsebesen. (Rákóczi párthívei ellen hoz rendszabályokat.)
augusztus 26. A tatár fogságból kiszabadult Kemény János megérkezik Barcsai Ákos fejedelem táborába.
szeptember 24. Erdélyi országgyűlés II. Rákóczi György hívására Marosvásárhelyen. (Visszahívja a fejedelmi székbe Rákóczit.)
október 6. II. Rákóczi György levélben segítséget kér a királyi Magyarország főméltóságaitól.
november közepe Barcsai Ákos katonai segítséget sürget a török Portán.
november 22. Szejdi Ahmed budai pasa győzelme Rákóczi György felett.
december 17. Barcsai Ákos Rákóczi elől Szebenbe szorul.
december vége Szejdi Ahmed pasa kivonul Erdélyből.
1660
január 7. II. Rákóczi György megkezdi Szeben ostromát. (Május 14-én felhagy az ostrommal.)
január 25. Erdélyi országgyűlés II. Rákóczi György hívására Sellenberken. (Szeben megadásának feltételeiről tárgyal.)
május eleje Szejdi Ahmed budai pasa feldúlja a Rákóczihoz húzó hajdúvárosokat, és megsarcolja Debrecent.
május 3. Lengyelország békét köt Svédországgal Olivában.
május 22. Rákóczi Szászfenes mellett vereséget szenved Szejdi Ahmed budai pasától.
május 28. Barcsai Ákos kijön Szebenből, majd Bonchidánál csatlakozik Szejdi Ahmedhez.
május Német katonaság jön Magyarországra a fenyegető török támadás kivédésére.
június 7. Váradon meghal II. Rákóczi György.
1661
augusztus 14. II. Rákóczi György özvegye, Báthori Zsófia, kiskorú fiával, I. Ferenccel együtt katolizál.

Pach Zsigmond Pál

Előszó

A túlélésnek, az átmentésnek, az államiság fenntartásának, a két nagyhatalommal való viaskodásnak és egyezkedésnek, szembefordulásnak és lavírozásnak különböző törekvései és változatai között – önállóbb és kevésbé önálló, jobb és kevésbé jó politikai irányvonalai, koncepciói között, vagy ha úgy tetszik: rosszabb és kisebbik rossz formulái között – mozgott, zajlott, forrott, hullámzott a kötetünkben tárgyalt százhatvan esztendő drámai irányváltásokban is, tragikus fordulatokban is dúslakodó története:

  • a túlélés, a fennmaradás, Béccsel szemben a Konstantinápolynak való alárendeltséget vállalva, azon belül kisebb vagy nagyobb mozgási lehetőséget keresve-találva – Szapolyai János királyságától Thököly Imre felső-magyarországi fejedelemségéig;
  • a királyság és fejedelemség újraegyesítése, a bécsi udvar fennhatóságát Erdély felett is elfogadva – mint pályájának végső szakaszán Martinuzzi Fráter Györgynél vagy első viharos pályafordulatán Báthori Zsigmondnál;
  • az országegyesítés „kelet felől” a Habsburgokkal szemben, Bocskai István vívmányainak bázisán, az Erdélyi Fejedelemségből indulva, a török szultán főhatalmát elismerve, cserében belkormányzati önállósággal és külpolitikai mozgásterének szélesítésével – Bethlen Gábornál;
  • a „nyugati” magyar főúri politikusok gondolatköre, mint Esterházy Miklósé, a dinasztia iránt lojális, a Habsburg-monarchiába beilleszkedő, de rendi alkotmányát lehető csorbítatlansággal megőrző Magyar Királyságról;
  • az Erdélyi Fejedelemség és Lengyelország perszonáluniója, esetleg a dunai román fejedelemségek szövetségi kapcsolatával bővülve – mint a két birodalom mellett és velük szemben egy harmadik hatalmi csoportosulás lehetősége a közép-kelet-európai térségben - Báthori Istvánnál, majd hamar hamvába holtan: II. Rákóczi Györgynél;

Makkai László

A század legnagyobb birtokszerzője

Azt még természetesnek tekintették az erdélyiek, hogy Rákóczi a bukott trónkeresők, Zólyomi és Székely Mózes birtokait elkobozta, de az már rossz előjel volt, hogy a zsákmányból az eredetileg fiskális gyalui uradalmat nem adta vissza a kincstárnak, hanem magánbirtokaként kezelte. Ugyanígy járt el már előbb a Brandenburgi Katalintól kicsikart Fogarassal, melyet feleségének, Lorántffy Zsuzsannának adott zálog címén. Később is nagy buzgósággal szerezte vissza az eladományozott vagy elzálogosított fiskális javakat, s a Bethlentől örökölt 6-ot 12-re egészítette ki (egyedül Huszt maradt magánkézben elzálogosítva), összesen 690 tartozékkal, melyek közül kétharmadrész valóban fejedelmi kézbe került, s csak egyharmada marad magánosoknál zálogban. De az új szerzeményekből csak egyetlenegyet bocsátott ténylegesen kincstári kezelésbe, Dévát, míg a többit magánbirtokaihoz csatolta. Rendszeres nyomozást indított bizalmasával, Kassaival, az addig nyilván nem tartott fiskalitások kiderítésére. A fiskális-gyanús jószágok gazdáit perbe fogatta, s ha nem tudták jogaikat igazolni, a birtokokat elvette, vagy jobb esetben záloggá nyilvánította. Ez az akció rettegésben tartotta az egész birtokos osztályt, mert senki sem tudhatta, mikor szaglásszák ki birtokairól az állítólagos vagy tényleges, de rég feledésbe merült fiskális eredetet. Egymást érték a birtokfoglalások, s ha a tiltakozások nemegyszer sikerrel jártak is, olyan légkört teremtettek, amely Kemény János jellemzése szerint „szüntelen opresszió … vala és mások nyomorgatása törvényes színek alatt.”[1] A riadalmat csak fokozta, hogy a fejedelem nemcsak a nagy uradalmakra vadászott, hanem a kis falvakat, falurészeket sem vetette meg, s apró-cseprő darabokból maga foltozott össze új uradalmakat.

Nemcsak a jogi furfangot, hanem a politikai pereket, sőt a nyílt zsarolást is felhasználta birtokszerzésre. Politikai ellenfeleit, vagy akiket azoknak tartott, szigorú hitlevelek, a hírhedt „reverzálisok” aláírására kényszerítette, akár a korabeli földesurak a visszakényszerített szökött jobbágyokat. Ezekben az illetők kötelezték magukat, hogy amennyiben bizonyos feltételeknek nem tesznek eleget, a fejedelem törvényes eljárás nélkül is személyi vagy vagyoni büntetést róhat ki rájuk. „Az reverzálisok – írta Kemény János – csuda erős formájúak lévén, azok mintegy megvetett hálók gyanánt valának, azminthogy nagyon sokan estenek meg effélék miatt, annyira, hogy feleségén és kisebb fián (Zsigmondon) kívül nem tudtam oly kevés és igaz hívét, kinek affélék által megvetett hálója nem lött volna, még öregb fiának (Györgynek, a későbbi fejedelmnek) is.”[2]

A fejedelmi hatalom gyakorlata és elmélete

Ifjabb Bethlen István korai halála után az ország legfontosabb végvárának, Váradnak főkapitányi tisztségét nem töltötte be, hanem vicekapitányokat tartott ott, míg 1640-ben trónörökös fiára, Györgyre nem bízhatta.

R. Várkonyi Ágnes

A vezekényi csata és nemzetközi visszhangja

Az erdélyi rendek pedig 1648-ban II. Rákóczi Györgyöt azzal a feltétellel iktatták be a fejedelmi hatalomba, hogy a Fényes Portától nem fog elállni, elküldi a kétévi adóhátralékot és a felemelt adót, a német császár és más fejedelmek ellen pedig hadat nem indít, sőt – a korábbi megállapodás értelmében – átengedi a magyar királynak Felső-Magyarország öt vármegyéjét.

Pálffy Pál nádor és az új magyar politika

  • A Magyar Kamara élén bőséges tapasztalatokat szerzett és a kormányzási viszonyokkal reálisan számoló Pálffy Pál régen felismerte, hogy a Habsburg-állam gazdaságpolitikája sérti Magyarország érdekeit, viszont a provinciális ellentétekben elfüstölgő rendi politika elavult és hatástalan. Az 1640-es évek végén tehát felhagyott addig ellenséges erdélyi politikájával, nádorrá választásához megnyerte II. Rákóczi György támogatását. Erdély ifjú fejedelme már 1648-ban felajánlotta kardját a török ellen a Habsburg császárnak, s mivel a Partium vármegyéinek is ura volt, az országgyűlésen jelentős súllyal léphettek fel követei.
  • A Habsburg-kormányzat azonban nemcsak a harci cselekményeket fékezte, hanem leszerelte Pálffy nádor és Rákóczi fejedelem politikai mozgalmát, még mielőtt szélesebb körben kibontakozhatott volna. Ügyesen meghiúsították a magyar országgyűlés tervét a központi hivatalokat vezető udvari arisztokraták, a császár elutasította a magyar politikusok kérését, hogy a birodalmi gyűlésre mehessenek. Pálffy és Rákóczi Zsigmond kapcsolatáról a Haditanács alelnöke, Pucheim gróf tájékoztatta az Udvari Tanácsot, és Rákóczi György törökellenes ajánlata tudomására jut a Portának.

R. Várkonyi Ágnes

Az 1655. évi országgyűlés. A Habsburg-dinasztia és a magyar rendek kompromisszuma.

  • Zrínyi mindent megtett, hogy maga kerüljön a nádori székbe. A Nádori Emlékirat, amelynek szerzősége megnyugtatóan máig sincs tisztázva, de minden bizonnyal az ő elképzeléseit tartalmazza, és amelyet II. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek küldtek, leszögezi: „urának, hazájának … és minden jó magyarnak senki bizony nem tud többet, sem kíván többet szolgálni”,[3] mint Zrínyi Miklós.
  • Feltételezhető, hogy II. Rákóczi György erdélyi fejedelem követei titokban ugyancsak Zrínyi érdekében dolgoztak.

Katonamozgalmak, parasztfelkelések Horvátországban

Zrínyi körül már 1646–1650-ben kezd kikristályosodni egy szűk főúri csoport, az 1650-es évek közepén ez a kör kitágul, köznemesek és más főurak csatlakoznak hozzá a közös cselekvés érdekében. Főleg Nyugat- és Északnyugat-Magyarország evangélikus köznemesei köréből kerültek ki hívei. Ezek a kereskedői vállalkozások révén gyarapodó köznemesek, részben már városi lakosok, műveltségüket külföldet megjárt tanítómesterek keze alatt, esetleg külországi egyetemet látogatva, vagy könyvekből szerezték meg. A főméltóság-viselők mellett hivatali munkát vállalva elég széles politikai ismeretekre tettek szert, rendszeresen jártak Bécsbe, és otthonosak voltak a vármegyék gyűlésein. Jellegzetes megtestesítőjük Vitnyédi István és Bory Mihály. Zrínyi és köre az 1655. évi országgyűlés után a rendi főméltóság-viselőkkel összefogva, és a különböző egyházak híveit megegyezésre intve akar egységet teremteni. Lépéseket tesznek, hogy megszervezzék a vármegyei nemességet, és szorosabb kapcsolatot teremtenek II. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel.

II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata

Önálló cikk.

Erdély és a német-római császárválasztás

A teljes cikk.

A nagyszombati zsinat és következményei

  • Porcia kijelentette, hogy inkább a törökhöz húz, mint Rákóczihoz, a spanyol párt pedig a régi bizalmatlanságot felmelegítve attól tart, hogy a török alól szabaduló Magyarország a dinasztia ellen fordulhat.
  • A vármegyék kijelentik, hogy nem élelmezik a hadsereget, ha a király nem hajlandó háborúba lépni a törökkel, a felső-magyarországi nemesség körében pedig egyre hangosabb a fenyegetés: ha Rákóczi nem kap segítséget, kénytelenek lesznek a török fennhatósága alá vetni magukat. Röpiratok feleselnek Rákóczi ellen és mellett, katolikusok és protestánsok szemrehányások özönét zúdítják egymásra. A főméltóság-viselők, mindenekelőtt a nádor, Wesselényi és főleg a bán, Zrínyi Miklós, miközben a maguk szűkebb területein küzdenek a belső anarchia ellen, az adófizetési kötelezettség végrehajtása, fegyveresek toborzása útján próbálják megszervezni az ország katonai erejét, az erők összefogását Erdély védelme érdekében.
  • A nemzetközi törökellenes szövetség érdekében munkálkodó Rajnai Szövetség elnöke, János Fülöp megnyerte a francia udvart és Brandenburgot. 1660 tavaszára pedig sikerült elérnie, hogy megkössék a Habsburg–svéd békét. Elhárult a legfőbb akadálya, hogy a császári főhaderő Montecuccoli vezetése alatt Magyarországra induljon, és a keresztény országok egyetértését egy törökellenes koalícióval pecsételjék meg. Csakhogy elkésett. Szejdi Ahmed, az új budai pasa Rákóczi ellen vonult, porrá zúzott sok, szép „rakott épületű” hajdúvárost, felgyújtotta Szoboszlót, Kabát, Somlyót, kardélre hányta a későn menekülő Szigetfalu népét, a székelyhídi várat övező mocsaras szigetekre futott jobbágyokat, felkoncolta az ellenállást megkísérlő Pocsaj őrségét és lakóit. Portyázó janicsárok öldösték ezerszámra vagy fűzték rabláncra a templomkerítések mögött védekezőket. Bihartól Szatmárig fennen hordozták a magyar katonafejes, -üstökös kopjákat – a szabadlegények, végvári vitézek elszigetelt támadásainak értelmetlenségét hirdető véres trófeákat.

Várad veszte

II. Rákóczi György 1658 óta szívós kitartással és hajlékony politikával folytatta küzdelmét. Sikerült áthidalnia, hogy a törökpárti rendek kezdeményezésére, de a török akaratából fejedelemmé választott Barcsay Ákos uralmával Erdély kettészakadjon. Barcsay, aki úgy lett fejedelemmé, hogy a nagyvezír „rákiabált”, hűséget ígért a Portának. Kötelezettséget vállalt, hogy évenként fizet 40 ezer arany adót és ad 500 ezer tallér hadisarcot, de titokban elfogadta Rákóczi ajánlatát s megállapodtak. Mivel a rendek csak megszavazták, de nem fizették a részben már a fő- és köz- nemességre is kivetett adót, Rákóczi kész megnyitni a családi kincstár mindeddig zárt ajtaját. Közben tárgyal Velencével, francia és angol segélypénzek felhajtásán fáradozik, és kapcsolatban áll a német fejedelemségekkel. Átadja Barcsaynak a Partiumot és Váradot, valószínűleg, hogy félrevezessék a törököt, s ha elérkezik az idő, egységben vehesse át Erdélyt. Miközben sorra küldte követeit Bécsbe, bizalommal várt a többször megígért, de egyre késő császári segítségre. Amikor azonban az erdélyi rendek a Porta parancsára végzést hoztak ellene, fegyverrel indult Erdély visszafoglalására. Megnyerte a két román fejedelmet, és hadseregével 1659 júliusában bevonult Erdélybe. Kezére került Várad, Kolozsvár, Barcsay elmenekült, s az ország három nemzete a tatár rabságból megjött Kemény János vezetésével letette a hűségesküt. Adómentességet és szabadságot ígért Rákóczi a fegyverfogóknak; a magyar és román jobbágyok nagy számban kezdtek zászlója alá állni. A marosvásárhelyi országgyűlésen (1659. szeptember) Rákóczi ismét egész Erdély urának mondhatta magát. Innen Kemény János, Mikes Mihály és Kapy György vitték „Erdélyországnak és Magyarországhoz kapcsolt részének három nemzetből álló rendei” 1659. október 9-én kelt előterjesztését Wesselényi nádornak. Inkább kívánnak meghalni, mint török szolgaságban élni; kérik a nádort „nagy szeretettel és bizalommal, szeme előtt viselvén, hogy mi is Nagyságtok vére, csontja, nemzeti, magyarok vagyunk”, érje el, hogy a császár „mint az kereszténységnek legkiváltképpen való feje magát a Fényes Portán” Erdélyért közbevesse, hogy „az szomszéd hazának meggyulladása küllyebb ne terjedjen”.[4]

II. Rákóczi György azonban Lupu moldvai és Konstantin Serban havasalföldi vajda csapatain kívül semmi külső katonai segítséget nem kapott. 1660 tavaszán pedig, mint említettük, Szejdi Ahmed pasa, Gonzaga leveléből értesülvén Lipót császár barátságos egyetértéséről, hadjáratot indított az erdélyi fejedelem ellen. Kolozsvár alatt, a szászfenesi csatatéren 1660. május 22-én a 20 ezer főnyi török és a 13 ezer főnyi erdélyi sereg hangos „Jézus” és „Allah” kiáltozással csapott össze, és kemény harc után a túlerőben levő Ahmed pasa kerekedett felül. Rákóczi szál karddal, török lovasok erdejében, sisakját vesztve, súlyos sebekkel borítva küzdött, mígnem ónodi katonái kimentették. Váradra vitték, ahol néhány nap múlva sebeibe belehalt (1660. június 7.). Elszánt küzdelme utolsó hullámvetése volt az olivai békével 1660 májusában lezáruló svéd–lengyel háborúnak. A budai pasa a fejedelem halálhírével együtt jelentette Bécsbe, hogy ura ugyan nem ránt fegyvert a Habsburg császárra, de magáénak tekinti Rákóczi magyarországi birtokait: Felső-Magyarország egy részét, az egész Partiumot, még a szerződésileg vitathatatlanul a magyar királyt illető Szatmár és Szabolcs vármegyét is, s e roppant országrész erősségeit: Munkács várát, Ecsedet és Váradot. Választ se várva cselekedett, s a Magyar Királyság e keleti végvidéke ismét szenvedte a harcra élezett török fegyvervasakat. Még ki sem hűlt Rákóczi teste, amikor a nagyvezír Erdélybe küldött hadának főparancsnoka, Ali pasa már kezdi kitűzni a fejedelemség váraíra a fogyó félhold még mindig félelmetes harci jelvényeit. Az ellenálló Ecsed alatt nem időzött, hanem Várad alá vonult. 1660. július 14-én Szejdi Ahmed budai pasa és Ali, az erdélyi parancsnok mintegy 100 ezer főnyi európai és ázsiai haderővel, képzett olasz és német tüzérekkel körülvették a várat, s mivel a védők a megadásra felszólító levelekre ellenállással válaszoltak, ágyúk sokaságával lövetni kezdték a falakat. Úgy vélték, Erdély kulcsa könnyen ölükbe hull.

Várad főkapitánya, Haller Gábor hatvanhárom fontos vasban a Héttoronyban ült ekkor, a kapitány, Gyulay Ferenc átvonult Ecsedbe, s az őrség nagy része Rákóczi tetemét kísérve hagyta el a várat.

Kemény János fejedelemsége és a furcsa hadjárat

Társadalmi bázissal, nemzetközi tekintéllyel egyetlen politikus rendelkezett: Kemény János. II. Rákóczi György egykori hadvezére és diplomatája kedvelt olvasmányából, Machiavelli A fejedelem című művéből és több évtizeden át Európa uralkodói udvarait és a Portát egyaránt megjárva, számottevő elméleti ismeretekkel és gyakorlati politikai tapasztalattal rendelkezett.

Az 1662. évi országgyűlés

A királyi Magyarország katonai megszállásának indokait Montecuccoli fogalmazta meg híres kiáltványában (1662. február 25.). A magyar közvéleményt arról tájékoztatta, hogy Erdély Rákóczi György és Kemény János politikája miatt jutott veszendő állapotba.

Zrínyi, Turenne, Montecuccoli

1663 végétől 1664 májusáig Regensburgban időzött a magyar király, sőt a magyar királyi kancellária feje és az államtanács. Okkal és törvényesen forgolódtak tehát ott a nádor, a vármegyék, a városok követei, II. Rákóczi György erdélyi fejedelem özvegyének, Báthori Zsófiának megbízottjával együtt.

A vasvári béke

Ismert szövege szerint a béke alapját a zsitvatoroki szerződés alkotta, amelyet a vasvári megegyezés az azóta kötött szerződésekkel együtt megerősített, és néhány új ponttal egészített ki. Valamennyi bizonyos egyensúlyi helyzet fönntartására szolgált a császár és a török hatalom között. Középpontjában Erdély állt: a császár kivonja őrségét az erdélyi várakból és városokból, s a török sem tart hadat a fejedelemségben, amely régi szokások szerint választhat fejedelmet, de Rákóczi György vagy Kemény János fiának nem lehet joga Erdélyre.

Benczédi László

A vasvári béke és a magyar politikai vezető réteg

Az 1660-as években azonban az erőszakos térítés még jobbára magánföldesúri keretek között bontakozott ki. A vallásügyi viszályok főszereplője ekkor II. Rákóczi György rekatolizált özvegye, Báthori Zsófia volt, aki munkácsi várából valóságos irtóhadjáratot indított a kiterjedt Rákóczi-birtokok protestáns gyülekezeteinek felszámolására.

A kuruc mozgalom előzményei

Ámde az erdélyi politikai vezető réteg álláspontja megoszlott a magyarországi menekültek iránti magatartás kérdésében: a tanácsurak vállalkozókedvét mindenekelőtt II. Rákóczi György lengyelországi kudarcának nyomasztó emléke lohasztotta.

R. Várkonyi Ágnes

A három állam

Amíg ugyanis II. Rákóczi György és államapparátusának vezetői a hatalmat igyekeztek megerősíteni, a lengyelországi hadjárat következményei a rendi erők újraéledésének kedveztek.

Adó- és kereskedelempolitika

Erdélyben II. Rákóczi György ismét központi kezelésbe vette az addig bérbe adott dézsmát és vámokat, a higany, réz, só, méz, viasz, bőr, ló kivitelét pedig újra állami monopóliummá nyilvánította. 1657 után a válság és a háború a fejedelmi kereskedelempolitikának még az emlékét is elsöpörni látszott.

Hadsereg és társadalom

II. Rákóczi György mindjárt uralkodása elején megpróbálta a jobbágyságból építeni ki a rendi erőktől független és gyorsan mozgósítható állandó hadsereget. Kísérlete azonban hamarosan zátonyra futott, a földesúri érdeket törvények sokasága támogatta meg a fejedelmi hatalommal szemben.

A majorsági gazdálkodás változásai

Nem tudjuk, hogy II. Rákóczi György 1655–1656-ban még virágzó balázsfalvi ménese a századközép más híres méneseivel együtt miként vészelte át a válságos évek, pusztításait, Apafi gondoskodásából azonban az 1680-as években már ismét híresek a balázsfalvi, katonai, kománai, radnóti és porumbáki fejedelmi ménesek.

Jobbágymozgalmak

1660 őszén, 1661 elején Zaránd, Szörény, Kraszna, Közép-Szolnok vármegye népe – amint a korábbiakban szó esett róla –, behódolni kényszerült a töröknek. Bihar, Szabolcs és Szatmár vármegye helységei, Várad új parancsnoka, Szinán pasa tűzzel-vassal pusztítást ígérő levelére, a szultán híveinek jelentették magukat, s ugyanakkor földesuraik ellen is készültek. Sok jobbágy menekült török földre a hódolt vármegyékkel határos területekről, sőt még Sáros vármegyéből is. Többségük azonban a helyén maradt, s a források egyhangú tanúsága szerint 1661-ben Északkelet-Magyarországon parasztfelkelés készülődött. A nemesek menekültek, védelemért könyörögtek, a Székelyhídon lakó jobbágyság állítólag egyhangúan megesküdött, hogy mindenkit ellenségüknek tekintenek, akit fegyverben találnak, legyen német vagy magyar. Bihar és a határos vármegyék parasztsága pedig megtagadta urainak az engedelmességet. A királyi Magyarország ellenségeinek, a töröknek a kezére jártak volna? Az északkelet-magyarországi parasztmozgalmak mélyebb indítékaikban éppen annak a védelmét szolgálták, ami a parasztság számára a megsemmisülés szélére jutott országból mint haza megmaradt: a család, a falu, a termelőmunka lehetőségének vagy a puszta élet átmentésének védelmét.

Ezen a vidéken állomásoztak, majd teleltek a császári csapatok, ide ütöttek be legtöbbször a török portyázók. Itt pusztított végig a II. Rákóczi György ellen induló, majd Váradot ostromló budai pasák serege, és erre vonultak Montecuccoli ezredei. Mindent kiéltek, elpusztítottak, felégették, az ellenszegülőket megkínozták vagy megölték.

Főurak és köznemesek

A korszak nagy eseménye, hogy II. Rákóczi György halála után felesége, Báthori Zsófia fiával együtt visszatért a katolikus egyházba.

Makkai László

Magyarok, románok, szászok Erdélyben

Az Erdélyi Fejedelemség a középkori Erdélyen kívül Máramaros, Közép-Szolnok, Kraszna, Bihar, Arad, Zaránd, Temes és Krassó vármegyék részeit is magába foglalta 1660-ig, amíg a II. Rákóczi György lengyelországi kalandját büntető török hadjárat a „magyarországi részek” (Partium) túlnyomó részét le nem szakította róla.

Protestáns kollégiumok

A sárospataki iskolát II. Rákóczi György özvegye, Báthori Zsófia 1660 után előbb alapítványaitól fosztotta meg, majd 1671-ben megszüntette.

Udvari iskola

II. Rákóczi György alatt sem változott az erdélyi udvar szellemi képe, bár a fejedelem maga nem volt különösebben vallásos, sőt szellemi érdeklődésű sem. Nyilván szavaltak udvarában latin és magyar alkalmi köszöntőverseket, s talán az Erdélyben tovább élő históriás énekek egyike- másika is eljutott az udvar valamelyik tagjához. A sok bajt okozó moldvai Lupu vajda tetteit, majd az erdélyi sereg tatár rabságba esését megéneklő Köröspataki János azonos lehet a Kancellária hasonnevű írnokával.

Egyébként azonban az erdélyi udvar a lengyelországi katasztrófa előtt éppúgy nem volt a zene és a verselés alkotóműhelye, mint azután sem.


1660-ban mindkettőjük halála felszabadította Báthori Zsófiát, hogy, visszatérjen katolikus hitére, és udvari jezsuitáit, Sámbár Mátyást és Kis Imrét a sárospataki és kassai református prédikátorokkal való vitatkozásra buzdítsa, majd 1671 után a császári katonaság protestánsüldözését magánhadseregével támogassa. Ebben, az immár barokk tájékozódású ellenudvarban íródott a II. Rákóczi Györgyöt barokkos versekben elsirató eposz.

Természetjog és modernizmus

A társadalmi szerződés polgárias változatát hirdető természetjog nem válhatott sem a rendi reform, sem a feudális centralizáció eszmei alapjává, s így sem a királyságban, sem Erdélyben nem találhatott befogadásra. Ezért azután a kor legjelentősebb politikaelméleti megnyilatkozása, Comeniusnak II. Rákóczi Györgyhöz intézett, a nyelvkérdés kapcsán már idézett emlékirata, a Gentis Felicitas nem is beszél természeti törvényről, társadalmi szerződésről, hanem egyedül az erős központi hatalomtól vár reformokat.

Rendi reform és a hatalmi központosítás elmélete

A rendi reformnak nem csupán a belső anarchia, hanem a külső nyomás is útjában állott. Mindkét akadályt egyszerre elhárítani azzal, hogy Erdélyt a királyi Magyarország rendi ellenállásának támogatására használják fel, ne lehetett, mert ha az erdélyi beavatkozás sikerül, abból a rendi anarchia húz hasznot, ha nem, akkor a Habsburg-abszolutizmus. Bethlen Gábor országegyesítő terveihez kellett visszanyúlni, és Zrínyi megtette ezt a lépést: II. Rákóczi György magyar királyságát kezdte előkészíteni, s ennek az ügynek a szolgálatába állította politikai írói tevékenységét. Első írott nyomát annak, hogy Zrínyi az erdélyi fejedelem fejére szánta Szent István koronáját, 1655-ből ismerjük, de Rákóczival való egyre sűrűbb levelezése, sőt követváltása már 1653-tól kezdve kimutatható, s joggal tehető fel, hogy már ekkor alakulóban volt az országegyesítés terve. Egyet lehet tehát érteni azokkal, akik Zrínyi politikai prózájának első termékeit az erdélyi tájékozódáshoz kapcsolják.

II. Rákóczi Györggyel természetesen csak a vallási türelem alapján lehetett szövetkezni, s ez szembe is fordította Zrínyit a klérus erőszakos ellenreformációs törekvéseivel. De az erdélyi szövetség ennél is nagyobb továbblépést követelt, a rendi reform olyan továbbfejlesztését, mely a törvényhozás jogát az országgyűlésnek tartja fenn, de a törvények végrehajtását a központi hatalom saját apparátusának engedi át. Ez volt az erdélyi politikai rendszer lényege, amit a királyi Magyarország mágnásai addig nem akartak elfogadni. Az, ami még Esterházyt Erdélytől – egyebek közt – elválasztotta, az ottani „rabság” gyűlölete, Zrínyiben nemcsak feloldódott, hanem egyenesen vonzóerővé vált. A Nádasdy Ferenc (és szószólója, Magyari), Thurzó György, majd Esterházy által sürgetett rendi reform alapvető feltétele a rendi rendetlenség megfékezése és az erők egyesítése volt. Zrínyi belátta, hogy ameddig e téren elődei elmenni hajlandóak voltak, az nem elegendő. A központi hatalom megerősítése, ami Erdéllyel való egyesülés tervének felvetődéséig az idegen uralom megszilárdításával lett volna egyenlő, most egészen más távlatokat nyert, nemcsak a politikai célok megvalósulásának feltételévé vált, hanem annak eszközeként is kínálkozott.


Bethlen Gábor személye és haditettei – talán először katolikus magyar mágnás tollából – magasztaló jelzőkkel szerepelnek a Vitéz hadnagyban, ami szintén az erdélyi tájékozódás jele. Zrínyi, ha nem ajánlotta is nyíltan, de elküldte művét II. Rákóczi Györgynek, a következőt pedig egyenesen neki írta. Ehhez jó érzékkel olyan témát választott, mely a királyságbelieknek és az erdélyieknek egyaránt kedves volt: Mátyás király alakját. Őbenne jelképesen adva volt a két haza egysége, a nemzeti múlt legszívetmelegítőbb emléke s a központosításnak egy olyan eszménye, amelyről az önkény jegyét a nosztalgia már rég letörölte, emellett a Habsburg-ellenességgel, az antiklerikalizmussal és a szabad uralkodóválasztással, az erdélyi politika e három alapelvével úgy forrott össze, hogy a Habsburgok örökös királyságának országgyűlési elismerését erőszakoló klérus politikájával is a legnyomósabb történeti ellenérvként lehetett szembefordítani.

Az 1656-ban írott Mátyás király életéről való elmélkedés II. Rákóczi Györgyre volt szabva, mintegy királytükörként. Szerepelnek benne abszolutista jellemzések, mint például: „copiája az istenségnek a királyi hatalom,”[5] de hát ezt az erdélyi fül csak úgy hallgatta, mint egy nemzedékkel előbb Milotai Nyilas István Bethlenről mintázott királytükrének intését: „az miképpen Isten nélkül soha senki el nem lehet, meg nem maradhat, el kell veszni, azképpen az emberi társaság földi isten nélkül csak zűrzavar, elegy-belegy veszettség, sokfejű vad, kik csak mindenkoron veszőfélben vadnak”.[6] Katonakirályt kívánt, s ez inkább a hadak élén forgó reneszánsz heroizmusra, mint a tábornokok és a miniszterek mögött láthatatlanná váló barokk monarchizmusra emlékezetet.

Nyilvánvaló, hogy Zrínyi is a törvényesség által kötött központosítás híve volt, mint az erdélyiek, s hangsúlyozza is a törvények szigorú megtartását, a rendi reform fő mondanivalóját. Innen a sok morális megkötés, amellyel a szerinte eszményi uralkodóval szemben él. Ne viseljen igazságtalan háborút, hódításra és nem az egyedül igazságos honvédelemre használva „azt az kardot, kit az Isten kezében igazságnak tételére tett”.[7] Elítéli az uralkodóban az öncélú hatalomvágyat, az ambitiót, valamint az esküszegést, mivel „a király az Isten képét a földön hordozza, az ő szava sakramentum”.[8] S nemcsak elítéli, hanem a jogos ellenállás okának látja az uralkodó igazságtalanságát, azaz törvénytelenkedését, mert „nehéz az alattvalónak igazságos királya ellen támadni”,[9] de kevésbé nehéz, ha igazságtalan. Elítéli viszont a bárók és főpapok király elleni lázadását, és először itt veszi át Magyarinak azt a követelését, hogy a főpapokat zárják ki a politikai vezetésből. Magyarival összhangban és az erdélyi türelmi rendszerrel egyetértve, helyteleníti a vallásüldözést. Amit II. Rákóczi Györgynek, a jövendőbeli magyar királynak Mátyás példáján előír, az meghaladja ugyan a rendi reform korábbi programját, de megfelel az erdélyi felfogásnak és gyakorlatnak: „úgy mint tiszteknek érdemes distributióját, törvényeknek fundatióját, városoknak erősítését, nemzetének fényesülését és az barbariesnek elromlását, igazságnak mindenütt való adminístratióját”.[10]

Egyenesen szembefordul viszont a kor nyílt abszolutista irodalmával, mikor a király esetleges letételéről és erőszakos királytételről beszél, ami szerinte „szabad országban” (azaz szabad királyválasztó rendi monarchiában, mint amilyennek tekintette Magyarországot is) lehetséges, s csak akkor nem helyes, ha különös ok nem indokolja. Ilyen különös ok a leteendő uralkodó alkalmatlansága (s félreérthetetlen célzással írja le az örökké csak ájtatoskodó, cselekedni lusta Habsburgokat) és a helyébe teendőnek személyi képességein kívül apja példamutató élete. Nyilvánvaló utalások ezek a két Hunyadival a két Rákóczira.

Kétségtelen, hogy itt mutatkozik meg legvilágosabban Zrínyi elhatárolódása a Habsburg-barát ellenreformációtól, hiszen egy nemzedékkel előbb, éppen az ő gyámapja, Pázmány, az országgyűlésen bélyegezte törvénytelennek Hunyadi Mátyás erőszakos megválasztását. De még ez esetben is, nyilván az érzékeny rendi fülek kímélésére, szükségesnek tartja Zrínyi a következményekkel való indokolást: „a szabadságnak sérülését a király jó volta helyére hozná”.[11] Ha ennél radikálisabb volt is Zrínyi politikai-elméleti meggyőződése, annak öncélú fejtegetését hiába várnók a Mátyásról szóló elmélkedésben. Bonyolult helyzetben, a kiváltságaikra féltékeny királyságbeli nagyurak és a korlátlan uralmat igénylő erdélyi fejedelem megnyerésére, egyszerre kétfelé érvelve kellett írnia, hiszen műve nem politológiai értekezésnek, hanem politikai röpiratnak készült. E műfajban remekművet alkotott, még akkor is, ha túlbecsülte a magyar rendiség megújulási képességét és Erdély erejét. Ezért érte aztán őt a maga jósolta sors: „boldogtalannak mondhatjuk azt az embert, aki a maga országának leszállásában és estében születtetik és nem virágjában”.[12]

A csalódást már 1657-ben, II. Rákóczi György bukásával meg kellett érnie, s még nagyobb csalódás érte az Erdély megsegítésében kudarcot vallott Habsburg-vállalkozással.

Irodalmi stílusok és műfajok

A 17. század derekán a verses elbeszélések rendkívül népszerűvé váltak. A főúri költők közül a gyilkossággal és szodómiával vádolt, végül is hamispénz-verésért lefejezett Liszty László írt Magyar Márs (1653) címen a mohácsi vészről egy eposznak szánt és Zrínyi hatására barokk elemekkel díszített verses elbeszélést, amely azonban éppen úgy nem egyéb, mint barokkosított históriás ének, akárcsak az egy évtizeddel később, mint már említettük, alighanem Báthori Zsófia udvarában keletkezett, úgynevezett Rákóczi-eposz. Ez utóbbi már egykorú eseményt örökít meg, akárcsak az eredetileg kimondottan publicisztikai célt szolgáló históriás ének. Ilyenek minden barokk stílusdíszítmény nélkül is sűrűn keletkeztek, főleg az ország protestáns vidékein, s a 17. század második felében is (II. Rákóczi György moldvai hadjáratáról, Erdély pusztulásáról, Rákóczi László szerencsétlen végű váradi kalandjáról, Czeglédi István kassai prédikátor haláláról, Debrecen császári megsarcoltatásáról stb.).

Reneszánsz és barokk képzőművészet

Az utolsó nagyszabású négy sarokbástyás várkastélyt a velencei Agostino Serena fejedelmi „fundátor” építette II. Rákóczi Györgynek Radnóton, 1651-ben. Ennek déli, külső oldalán nyitott, árkádos loggia van, mintegy előrevetítve a minden védelmi cél nélkül, pusztán lakásnak épült kastélyt, amilyennek a szintén velencei példák nyomán építkező Bethlen Miklós]]é már nyíltan mutatkozik Bethlenszentmiklós]]on a 17. század második felében.

Lábjegyzetek

  1. Kemény János önéletírása. Kiadta Szalay László, Pest, 1856. 296.
  2. Ugyanott 241.
  3. 1653. november. Zrínyi Miklós összes művei. II. Sajtó alá rendezte Csapodi CsabaKlaniczay Tibor. Budapest, 1958. 183.
  4. A marosvásárhelyi országgyűlés levele Wesselényinek, 1659. október 9. StA Hungarica Miscellanea, fasc. 424.
  5. Uo. 566.
  6. Milotai Nyilas István, Szt. Dávidnak huszadik soltárának rövid praedicatiok szerint való magyarázattya. Kassa, 1620. 17.
  7. Uo. 565.
  8. Uo. 572.
  9. Uo. 566,
  10. Uo. 564.
  11. Uo. 567.
  12. Uo. 474.

Műve

Erdély és a német-római császárválasztás kapcsolatára: a mainzi érsek levele Rákóczinak, 1658. augusztus 5,; Rákóczi levele Wesselényinek, 1658. április 6. Országos Levéltár E 199 Fasc. 5/13.

Irodalom

II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratáról: Szilágyi Sándor, II. Rákóczi György lengyel hadjárata 1657-ben (Rajzok és tanulmányok II. Budapest, 1875); ugyanő, Erdély és az észak-keleti háború I–II (Budapest, 1890); ugyanő, II. Rákóczi György fejedelem összeköttetése gr. Nádasdy Ferenccel (Századok 1874); Csázy E., X.Károly Gusztáv európai politikája, 1654–1657]. (Budapest, 1927); Tóth Gyula, II. Rákóczi György lengyel vállalatának diplomáciai előzményei (Szatmár, 1912); Gáspár G., Az erdélyi fejedelmek törekvései a lengyel trónra (Budapest, 1940); E. Haumant, La guerre du Nord et la paix d'Oliva (Paris, 1893); Varga Imre, Magyar emlékek II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratáról (Tanulmányok a lengyel–magyar irodalmi kapcsolatok történetéből. Budapest, 1969); Péter Katalin, A magyar romlásnak századában (Budapest, 1975). — Az erdélyi politikával szemben támasztott új portai igényekről: A nemzetközi törökellenes szövetség genezise és II. Rákóczi György fejedelem című tanulmányunkban (Történelmi Szemle 1984). — Az erdélyi politika szűk mozgásteréről: Kosáry Domokos, Magyarország és Kelet-Európa a XVI–XVII. században (Valóság, 1973). — II. Rákóczi György vállalkozásának hatása az európai törökellenes összefogásra: Köpeczi Béla, Staatsräson und christliche Solidarität (Budapest, 1983).

A magyar politikusok állásfoglalásáról: Zrínyi Miklós levelei II. Rákóczi Györgynek, Csáktornya, 1656. január 1., január 24. (Zrínyi Miklós összes művei. I. Sajtó alá rendezte Klaniczay Tibor. Budapest, 1958. 235, 249–250). — Nádasdy Ferenc levelei: Szilágyi Sándor, II. Rákóczi György fejedelem összeköttetése gr. Nádasdy Ferenccel (Századok 1874).

Erdély és a német-római császárválasztás kapcsolatára: a mainzi érsek levele Rákóczinak, 1658. augusztus 5,; Rákóczi levele Wesselényinek, 1658. április 6. Országos Levéltár E 199 Fasc. 5/13.