III. Ferdinánd király

A Múltunk wikiből
Graz, 1608. július 13. – Bécs, 1657. április 2.
1637-től német-római császár, magyar és cseh király
Wikipédia
Frans Luycx
1625
november 26. Ferdinánd főherceget a soproni országgyűlés királlyá választja. (27-én III. Ferdinánd néven megkoronázzák.)
1637
február 15. Bécsben meghal II. Ferdinánd. Trónra lép III. Ferdinánd. (Uralkodik 1657-ig.)
április 22. III. Ferdinánd segítséget ígér I. Rákóczi Györgynek a Porta esetleges bosszúja ellen.
szeptember 21. III. Ferdinánd e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba, ahol maga is megjelenik. (III. tc.: a Portára ünnepélyes követség küldendő, hogy a törökkel békét teremtsen, és a hódoltatásnak, rabszedésnek véget vessen; XLVII. tc.: azok az urak, akik az adókivetőket nem engedik be, birtokukat elveszítsék; XLIX. tc.: ha kereskedés céljából viszik ki terményeiket, a nemesek is fizessenek harmincadot.)
1638
március 16. Esterházy Miklós nádor hatásköre csorbítása miatt lemond. III. Ferdinánd nem fogadja el lemondását.
1642
február 19. II. Rákóczi Györgyöt a gyulafehérvári országgyűlés I. Rákóczi György utódjává választja. III. Ferdinánd és I. Ibrahim biztosai Szőnyben megújítják, és húsz esztendőre meghosszabbítják az 1627. évi szőnyi békét.
november 11. III. Ferdinánd előbb május 29-re, majd e napra halasztva, országgyűlést hív össze Pozsonyba. (November 29-én két királyi biztos – még azelőtt, hogy megnyílt volna – feloszlatja az országgyűlést.)
november 18. A király Lippay György egri püspököt nevezi ki esztergomi érsekké.
1644
február 2. I. Rákóczi György Gyulafehérvárról megindul seregével III. Ferdinánd ellen.
március 12. Rákóczi bevonul Kassára.
április eleje I. Rákóczi György csapatai a Vág völgyéig hatolnak.
április 9. Galgócnál Rákóczi egyik serege vereséget szenved a császári hadaktól.
április vége A császári hadak visszafoglalják Lévát, Füleket és Szendrőt.
május 22. Rákóczi, hadaival visszavonulóban, Sárospatakra érkezik.
augusztus 1. I. Rákóczi György e napra gyűlést hirdet a felső-magyarországi rendeknek Kassára. (A gyűlés a béke mellett foglal állást. Követeket küld III. Ferdinándhoz.)
október 1. I. Rákóczi György erre a napra gyűlést hirdet a felső-magyarországi vármegyéknek Tokajba. (Megfogalmazza és eljuttatja III. Ferdinándhoz békekötési feltételeit, elsősorban a vallási sérelmekről.)
október 5. A császári csapatok visszavonulnak Gömörig, Rákóczi Hernádnémetiig. (Mindkét seregben lázongásokra és szökésekre kerül sor.)
november 21. A császári sereg újabb ellentámadást indít.
december közepe A császári sereg visszahúzódik Bajmócig, majd Morvaországba rendelik a svédek ellen.
1645
január 22. Megállapodás Nagyszombatban I. Rákóczi György közügyeket illető követeléseiről. (A vallásgyakorlat a templomhasználattal együtt legyen szabad mindenkinek, a parasztoknak is; más sérelmek ügyében döntsön az országgyűlés.)
február eleje I. Rákóczi György gyűlést hirdet a felső-magyarországi rendeknek Bártfára. (A békekötés feltételéül a templomok szabad használatának kimondását állítja; a többi ügyben sürgősen országgyűlést kell tartani.)
május 28. Az erdélyi hadak elfoglalják Nagyszombatot.
július 18. Az erdélyi sereg a morvaországi Brünn alatt egyesül a svéd hadakkal.
július 27. I. Rákóczi György holicsi táborában eredményesen lezárulnak a béketárgyalások. (A Korona minden alattvalójának vallásgyakorlata szabad, a templomok használatával együtt, a parasztok vallásgyakorlatát sem szabad háborgatni. Az 1638. évi országgyűlésen visszakövetelt protestáns templomok ügyében a következő országgyűlésnek kell döntenie. A békét is a következő országgyűlésnek kell törvénybe foglalnia. Egy sor nem vallásügyi tételt a következő országgyűlésre utal. A király három hónapon belül hirdessen országgyűlést. A fejedelem személyes kielégítéseként életére megkapja a Bethlen Gábor kezén volt hét felső-magyarországi vármegyét.)
augusztus 16. Az erdélyi hadak I. Rákóczi György utasítására elvonulnak Brünn alól.
szeptember 11. Höflányban meghal Esterházy Miklós nádor.
december 16. I. Rákóczi György biztosai Linzben kicserélik a III. Ferdinánddal kötött béke okmányait.
1646
április Megkezdődik a Porta és Velence közti háború Kréta szigetéért (1669-ig).
augusztus 24. III. Ferdinánd eredetileg május 1-re, majd az időpontot módosítva e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba, ahol maga is megjelenik. (V. tc.: törvénybe iktatja az 1644. decemberi linzi békét; VI. tc.: elrendeli a protestánsok által 1638-ban követelt 146 templom közül 90 visszaadását; X. tc.: ott, ahol a templomot nem adták vissza, a földesúr három hónapon belül jelöljön ki telket új templom, paplak és iskola céljára, a temetőt és a harangokat pedig közösen használják; XX. tc.; a hét vármegye a Bethlen-időszak feltételeihez hasonló módon kerül I. Rákóczi György kormányzása alá; XXI. tc.: a király vagy utódai a jövőben nem idegeníthetik el az ország vármegyéit, sem magánszemélyek uradalmait; XXII. tc.: más földjén élő nemesek felett eltörli az úriszék joghatóságát; XXXVI. tc.: a portát, az adózás alapját az igásállatok számával határozza meg.)
szeptember 25. Draskovich Jánost a pozsonyi országgyűlés nádorrá választja. (Méltóságát haláláig, 1648-ig viseli.)
1647
június 16. IV. Ferdinándot, III. Ferdinánd fiát, az országgyűlés királlyá választja, és e napon Pozsonyban megkoronázza. (1654-ben Bécsben meghal.)
1648
október 24. XIV. Lajos francia király, Krisztina svéd királynő és III. Ferdinánd császár biztosai aaláírják a Münsterben és Osnabrückben tárgyalt vesztfáliai béke okmányait. (A vesztfáliai béke lezárja a harmincéves háborút. Névlegessé teszi a császár hahtalmát a német birodalmi fejedelemségek felett.
1649
január 25. III. Ferdinánd e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba, ahol maga is megjelenik. (III. tc.: rovásadó helyett 3900 állandó katona tartását vállalja; XXXIX.–XL. tc.: Kőszeg és Kismarton szabad királyi városi rangot kap.)
1650
február 25. IV. Mehmed szultán és III. Ferdinánd király megbízottai Konstantinápolyban újabb huszonkét évre meghosszabbítják az 1606. évi zsitvatoroki, illetve az 1627. évi szőnyi békét.
1651
III. Ferdinánd 19 ezer főnyi katonaság kivételével elbocsátja a harmincéves háborúban foglalkoztatott hadseregét.
1655
január 24. III. Ferdinánd e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba, ahol maga is megjelenik. (III. tc.: a végvárakban összesen 10 385 katona tartandó; XIX. tc.: az idegen katonaságot három éven belül vigyék ki az országból; XXXI. tc.: az egész országban a pozsonyi mértéket használják; LXXXIII. tc.: erdélyi birtokairól Hozott majorsági terményekért senki ne fizessen harmincadot; CVII. tc.: a vármegyék akadályozzák meg a falvak önkéntes hódolását.)
március 15. Wesselényi Ferencet a pozsonyi országgyűlés nádorrá választja. (Méltóságát haláláig, 1667-ig viseli.)
június 27. II. Ferdinánd fiát, I. Lipótot Pozsonyban választás után magyar királlyá koronázzák.
1657
április 2. Bécsben meghal III. Ferdinánd császár, magyar király. Trónra lép I. Lipót. (Uralkodik 1705-ig.)

Pach Zsigmond Pál

Abszolutizmus és „második jobbágyság”

  • II. Ferdinánd lemondani kényszerült a restitúció végrehajtásáról a lutheránus fejedelmekkel szemben, s az utóda, III. Ferdinánd (1637-1657) idején tető alá hozott vesztfáliai békemű nemhogy csökkentette, hanem növelte a német fejedelmek birtokállományát, és végképpen meghiúsította a Habsburgoknak azt az igyekezetét, hogy közvetlen családi birtokokra támaszkodhassanak a Reich hagyományos országaiban.
  • Magyarországon viszont, ahol a 16. század első felében a zömükben protestánssá lett földesurak nemcsak egyházi javadalmak szerzése, hanem királyi birtokoknak I. Ferdinánd óta rendszeresen folytatott donációja és zálogosítása révén szintén jócskán gyarapodtak, az ellenreformációs Habsburg-abszolutizmus első rohama, II. Rudolf idején igen jellegzetesen kapcsolódott össze az Udvari Kamara devolúciós politikájával, majd a fiskális pörökével, hogy azok fej- és jószágvesztéssel végződve, a birtokokat királyi (kamarai) kézre adják. Ám e gyakorlat továbbfolytatásának útját állotta a Bocskai-felkelés, és a magyar főurak nagy része II. és III. Ferdinánd alatt akként térhetett vissza a római egyház kebelébe, hogy birtokjogaik lényeges sérelmet nem szenvedtek.

Makkai László

A hét vármegye Bethlen államában

A felső-magyarországi rendiségnek persze tekintettel kellett lennie az erdélyi fejedelemre. A nagypolitikában nem is mert újat húzni vele, legfeljebb a háta mögött intrikált, s olyan kétértelmű magatartást tanúsított, mint az 1625. évi országgyűlésen a hét vármegye követei, akik a király- és nádorválasztáskor tartózkodtak a szavazástól, de hallgatólag elismerték III. Ferdinánd trónutódlását és Esterházy nádorságát.

A svéd szövetség

A legfontosabb azonban a haditerv volt, mely a svéd és erdélyi főseregek egyesülését és Bécs ellen vonulását írta elő, aminek már 1643 őszén meg kellett volna történnie, s Torstenssen 13 ezer emberével meg is jelent Nikolsburgnál. III. Ferdinánd, miután a meghirdetett magyarországi felkelésre nem támaszkodhatott, s a remélt 15 ezer helyett csak 3 ezer magyar lovast tudott összeszedni, kitért az ütközet elől, de Torstenssonnak sietve Holsteinbe kellett távoznia, mert a Habsburg-diplomácia gyorsabban támasztott diverziót az ő hátában, mint ahogyan neki sikerült az óvatos Rákóczit megmozdítania. Az erdélyi sereg még meg sem indult, amikor a Habsburgokkal szövetkezett dánok már támadásba lendültek északon. Olomouc ugyan svéd kézen maradt, de a svéd–erdélyi közös támadásra ekkor – és soha többé – nem kerülhetett sor.

Az 1644. évi hadjárat

III. Ferdinánd március közepén küldte Magyarországra 10 ezer válogatott emberét Götz marsall és Pucheim tábornok vezetése alatt.

A tizenhárom vármegye Rákóczi kezén

III. Ferdinánd most már felajánlotta a hét vármegyét, viszont 1645. január végén pestisben meghalt.

A linzi béke és az 1647. évi országgyűlés

A Linzben 1645. december 16-án aláírt békeszerződésben III. Ferdinánd „az erdélyi fejedelemnek és a pártjához szegődött magyaroknak a kívánságára és követelésére”[1] lényegileg a bécsi békét erősítette meg, de Rákóczinak életére átengedett hét felső-magyarországi vármegyét, sőt a vallásügyben is újabb engedményeket tett. Elsősorban – a Lónyai Zsigmond vezette erdélyi békeküldöttség hajthatatlanságának engedve – törvénybe iktatta a parasztok szabad vallásgyakorlását, a protestáns lelkészek elűzésének tilalmát, a templomfoglalások megszüntetését, a háború idején elfoglalt templomok kölcsönös visszaadását és – amiről eddig Bécsben és Nagyszombatban, az esztergomi érsek ideiglenes székhelyén hallani sem akartak – a vallási sérelmek országgyűlési megtárgyalását.

R. Várkonyi Ágnes

A vezekényi csata és nemzetközi visszhangja

A királyi Magyarországon az 1647. évi országgyűlés alkalmával a Habsburg uralkodó, III. Ferdinánd és a magyar rendek közös egyetértésben fogadták meg, hogy az „áldott békét” tiszteletben tartják.

Pálffy Pál nádor és az új magyar politika

Még a Habsburg-dinasztia és a magyar rendek között fennálló régi kompromisszum alapján választották királlyá az 1647. évi országgyűlésen III. Ferdinánd fiát, IV. Ferdinándot, de már az új magyar politikát készítették elő.

Az 1655. évi országgyűlés. A Habsburg-dinasztia és a magyar rendek kompromisszuma

III. Ferdinánd 1649-ben állami bérlők kezébe adja a marhakereskedelmet, l651-1652-ben a Kaiserliche Ochsenhandlung vásárolja fel és hajtja ki az alföldi marhát, sok főúr, nemes, mezővárosi cívis, jobbágy és polgár elveszti készpénzjövedelmének legfőbb forrását.


III. Ferdinánd császárt és magyar királyt nem annyira a rendek követelései, mint inkább a külpolitikai bonyodalmak, mindenekelőtt pedig az ifjabb király, IV. Ferdinánd váratlan halála (1654) szorította rá, hogy összehívja az országgyűlést. Hosszú latolgatások után III. Ferdinánd akkor ment le Pozsony a fényes udvartartásával és vértes ezredek kíséretében, amikor Frankfurtban már összeült a birodalmi gyűlés választmánya. A gyűlés elnöke, János Fülöp választófejedelem, mainzi érsek nagy diplomáciai érzékkel próbálta itt egyeztetni az önállóságra törekvő fejedelemségek és az európai befolyásukat növelni igyekvő hatalmak, mindenekelőtt Franciaország és Svédország érdekeit. A svéd király pedig már 300 gályával és 30-40 ezer emberrel indulóban volt Lengyelország ellen. Kiéleződő nemzetközi ellentétek közepette kellett tehát a Habsburgok dinasztikus gondjait megoldania Magyarországon III. Ferdinándnak úgy, hogy az eredetileg a passaui püspöki székbe szánt Lipót főherceget választassa királlyá. A kor követelményeinek megfelelően el akarta érni, hogy egyszer s mindenkorra, örökletesen biztosíthassa a dinasztia számára a magyar koronát. Utódait ne a rendek válasszák királlyá, hanem a család leszármazottai örökségként nyerjék el a trónt. Ezzel együtt járt a császár szűkebb kormányzókörének, a Porcia vezette csoportnak az a szándéka, hogy a rendi államtestület legfőbb méltóságát, a nádori tisztséget ne töltsék be. Az ország főurai, miközben díszruhába öltöztetett csapataikkal övezve kísérték fel a királyi családot a négytornyú pozsonyi várba, a királyválasztást egyéni hatalmukat szolgáló feltételekhez készültek kötni.


Porcia herceg javaslatára III. Ferdinánd király Csáky István főtárnokmester és két protestáns főúr, Perényi György és Thököly Zsigmond mellett Wesselényi Ferencet jelölte választásra.


A magyar politikusok országos felelősséggel áthatott csoportja Ferdinánd kormányzatának a magyarországi helyzetet reálisabban értékelő tagjaival együtt jól látta, hogy a dinasztia és a rendek kompromisszumát újra kell rendezni. Csakis így remélhető, hogy megteremtik a belső békét, összefogják az ország hadierejét, megszervezik hathatós védelmét, és nemzetközi összefogást kezdeményeznek a török ellen. Ezt szolgálta az 1655. évi országgyűlésen létrejött megállapodás.

Magyarország és Horvátország főméltóságai és rendjei elutasították az örökös királyság eszméjét. és azzal a feltétellel választották meg magyar királynak Lipót főherceget, hogy ”Őfelsége, megkeresvén a római birodalom fejedelmeit is, még a saját szerencsés uralkodása alatt mentse föl [az országot] a török járom alól”.[2] A feltételt III. Ferdinánd elfogadta, Lipót esküvel erősítette meg. Az udvari ceremóniamesternek a magyarok vélt érzékenységére figyelő különös gonddal, magyar díszruhák, magyar zászlók, díszebédek fényűző külsőségeivel kellett megrendeznie a koronázási ünnepséget.

Erdély és a német-római császárválasztás

Az Erdélyi Fejedelemség helyzete közben európai üggyé vált. III. Ferdinánd halála (1657. április) után ugyanis a francia politika irányítója, Mazarin diplomáciai akcióba kezdett, hogy a Habsburg uralkodótól elvitassa a német-római császárságot.

Benczédi László

A rendi mozgalom bukása és megtorlása

A magyar ellenzékiek köré vont ellenséges gyűrű a francia politika állásfoglalásával vált teljessé: XIV. Lajos bécsi követe, Gremonville már 1670. március végén arról biztosította a császárt, hogy királya elítéli ezt az „elfajzott” vállalkozást, s készséggel ajánlja fel segítségét, ha a bécsi kormány erre igényt tartana. Egy későbbi beszélgetés alkalmával pedig, amikor a császár első minisztere, Lobkowitz arról elmélkedett, hogy Lipót elődei, II. és III. Ferdinánd soha nem voltak abban a helyzetben, hogy ilyen könnyen elbánjanak egy ellenük irányuló felkeléssel, Gremonville sietett is az első miniszter figyelmébe ajánlani a nagy tanulságot: a bécsi udvar, lám, ezt elsősorban annak köszönheti, hogy egyetértésre jutott Franciaországgal.[3] Így vált a francia politika, amely ekkor már Hollandia megtámadására készült, a magyar ellenzékiek titkos reménységéből a rendi mozgalom leverésének hatalmi hátvédjévé, a Habsburg-abszolutizmus nagy ellentámadásának egyfajta kezesévé.

R. Várkonyi Ágnes

Gazdasági régiók határán

1649-ben III. Ferdinánd császár és magyar király, IV. Murad szultán s Rákóczi György erdélyi fejedelem kölcsönösen biztosították egymást, hogy húsz évre ismét tiszteletben tartják államaik érdekeit, de a békeokmányokba már súlyos gazdasági kikötéseket, a lakosság helyzetét mélyen érintő engedményeket kellett foglalniok, mert csak így vélték megőrizhetőnek a viszonylagos nyugalmi helyzetet. Csakhogy a három között eddig a nagy kilengések ellenére is fenntarthatónak bizonyult egyensúlyi állapot a 17. század közepétől kezdve mély és végső soron megoldhatatlan válságba került.

A három állam

Mivel a hosszú távon érvényesülő abszolutista politika alapjait még III. Ferdinánd császár elkezdte kiépíteni, I. Lipót körül már az udvari arisztokrácia jól képzett és egyéni érdekeiket a központi hatalom szolgálatához kapcsoló tagjai tevékenykednek, mindenekelőtt Porcia herceg.

Pénz- és hitelviszonyok: az 1657–1659. évi pénzreform és következményei

  • 1657-ben a Habsburg-kormányzat új pénzt bocsátott ki Magyarországon, az ausztriai 3 krajcáros formájára vert garast. III. Ferdinándnak ez az egyik utolsó rendelkezése egyben első hírnöke a Habsburg-állam új pénzügyi politikájának, amely az egész birodalomban egységes pénzrendszer megteremtését célozta.
  • Miután III. Ferdinánd kísérlete, hogy 10–100 forintos kötvények kibocsátásával szerezzen közel 2 millió forint államkölcsönt, kudarcba fullad, a kormányzat a nagy külföldi kölcsönök mellett udvari faktorok, pénzemberek segítségére, 1676-tól főleg az Oppenheimer-bankházra támaszkodott. A nagyobb hitelek fedezetéül az ország értékeit – bánya- és adójövedelmeket, továbbá bizonyos cikkekkel való kereskedés jogát – kötötte le, emellett kényszerkölcsönök sokaságát erőszakolta a lakosságra.

Adó- és kereskedelempolitika

1651-ben III. Ferdinánd tilalommal próbálta meggátolni, hogy a magyar tőzsérek vásárolják fel és hajtsák piacra az alföldi szarvasmarhát; s ezután egymást követték kereskedelmi rendeletei. 1656-ban felemelte a magyarországi vámtarifa régóta változatlan tételeit. Ez a százados áremelkedést egyenlítette ki, de a félharmincaddal és a pénzreformmal együtt hátrányosan érintette a kereskedelemből élő rétegeket.

Ember Győző

A cassa parochorum (lelkészpénztár)

A katolikus vallás támogatására, templomok építésére és helyreállítására, papok alkalmazására III. Károly azt az intézményt használta fel, amelyet még III. Ferdinánd hívott életre a 17. század közepén: a cassa parochorumot, a lelkészpénztárt 1733-ban újjászervezte, és igazgatásával egy helytartótanácsi bizottságot bízott meg, az esztergomi érsek (1726 óta Esterházy Imre gróf, korábbi zágrábi, majd veszprémi püspök, a fejedelmi abszolutizmus meggyőződéses híve) vezetésével.

Lábjegyzet

  1. Corpus Iuris Hungarici 1647:V. törvénycikk
  2. CIH 1655:IV. tc.
  3. A hivatkozott francia álláspontra: Gremonville levele XIV. Lajosnak, 1670. április 13., szeptember 11. V. Bogišić, Acta coniurationem Petri a Zrinio et Francisci de Frankopan, nec non Francisci Nádasdy illustrantia (1663–1671). Monumenta spectantia historiam slavorum meridionalium. XIX. Zágráb, 1888. 138–143, 171–174.