IV. Frigyes pfalzi választófejedelem

A Múltunk wikiből
Amberg, 1574. március 5. – Heidelberg, 1610. szeptember 19.
a Rajnai Palotagrófság uralkodója 1583–1610 között
Wikipédia
Friedrich IV Pfalz MATEO

Makkai László

Szövetségesek és ellenségek között

A spanyol és az ez időben spanyol hatalom alatt álló portugál tengerentúli gyarmatokon gyorsan haladó angol és hollandi terjeszkedés e két újdonsült tengeri hatalom érdeklődését átmenetileg elterelte az európai kontinensről, s így volt szövetségesüket, Franciaországot az elszigetelődés és a Habsburgok általi bekerítés fenyegette. IV. Henrik ezért az augsburgi vallásbéke korlátozásaival elégedetlen német protestáns fejedelmeknek, főleg a formálisan el nem ismert kálvinizmust befogadóknak a szövetségét kereste, s nagy része volt a IV. Frigyes pfalzi választó vezetésével 1608-ban létrejött Protestáns Unió, s ezáltal közvetve a harmincéves háború előkészítésében.

„A magyar királyság panaszai”

Nyilvánvaló tehát, hogy a kiáltvány el akarta oszlatni a Bocskai-felkelés lehető külföldi szövetségeseiben azokat az aggodalmakat, hogy a törvényes uralkodó elleni lázadást vagy valamelyik vallásfelekezet érdekeit pártolnák, ha a magyarok mellé állnak. Bár történik célzás a mozgalom esetleges fegyveres megsegítésére, a cél mindenekelőtt a felkelés legalizálása s a nyilvános diplomáciai kapcsolatok felvételének megkönnyítése, a nemzetközi elszigeteltség feloldása volt. Ez a szándék túlterjedt a kiáltványban elsősorban megszólított németeken és lengyeleken, s számításba vette a franciákat, az angolokat, esetleg a hollandiakat is, mint azt a kiáltvány hamarosan nyomtatásban is megjelent francia és angol fordítása is mutatja. Hogy elérte célját, azt nemcsak a Habsburg-tábor ideges reagálása, dühös ellenpropagandája, hanem a lengyel nemesség már említett rokonszenv-nyilvánítása, főleg pedig a német protestáns fejedelmek érdeklődése tanúsította. Ez utóbbiak közül különösen IV. Frigyes pfalzi választó volt az, aki mindent megmozgatott, hogy a német birodalmi rendek tevékenyen vegyenek részt a magyarországi vallásügyek megoldásában és a törökkel kötendő béke létrehozásában. Azt is sürgette, hogy küldjenek Bocskaihoz hivatalos német birodalmi követséget, ezt azonban a Habsburgokkal tartó szász választó megakadályozta. Annyit azonban IV. Frigyes elért, hogy vele együtt több német fejedelem beszüntette a császárnak a török elleni háborúra eddig rendszeresen adott segélyt, nehogy azt a magyar protestánsok ellen s általában a magyarok elnyomására használják fel.

A lengyel–magyar unió terve

1605 őszén, mikor Bocskai és a Habsburgok közti tárgyalások megszakadni látszottak, IV. (Pfalzi) Frigyes azzal a gondolattal játszadozott, hogy ha a magyarok felkínálják, elfogadja Szent István koronáját, mert „a közjót többre kell tartani, mint az osztrák házat”, s egyébként is – tette hozzá, Bajor Ottóra célozva – „ezelőtt egyszer már volt egy pfalzi gróf király Magyarországon”.[1] Ugyanebben az időben álhírek terjedtek el, hogy IV. HenrikBocskaival tárgyal arról, hogy természetes fiát magyar királlyá teszik s aztán a német fejedelmeket megnyerve; magát római királynak választatja”[2] – mint Robert Cecil angol államminiszter lengyelországi titkos ügynöke jelentette.

Lábjegyzetek

  1. MOE XI. 221.
  2. Elementa ad fontium editiones. VI. Ed. C. H. Talbot. Roma, 1969. 14.