IV. Henrik császár

A Múltunk wikiből

Heinrich IV.

1050. november 11 – Lüttich, 1106. augusztus 7.
német király 1056–1106 között, német-római császár 1084. március 31-től haláláig
Wikipédia
Heinrich 4
1056
III. Henrik német császár meghal. A gyermek IV. Henrik követi a trónon.
1058
szeptember IV. Henrik nővérét, Juditot a Morva folyó mellett átadják a gyermek Salamon jegyeséül. Német–magyar békekötés.
1059 körül
Salamont apja királlyá koronáztatja Székesfehérvárott. A trónutódlásban mellőzött Béla herceget I. Endre a Tisza melletti Várkonyban választás elé állítja: a koronát vagy a kardot választja-e. Béla, noha a kardot választotta, Lengyelországba menekül.
1060
ősz: Béla herceg három lengyel dandárral a Tisza-vidékre nyomul. I. Endre családját Ausztriába küldi, és német segédcsapatokat kér. A Tiszán átkelő német sereget Béla bekeríti. A menekülő I. Endre a mosoni kapunál szerencsétlenül jár, s fogságba esve rövidesen meghal a zirci udvarházban.
december 6. I. Béla trónra lépése. (Uralkodik 1063-ig.)
1063
nyár: A mainzi birodalmi gyűlés hadjáratot határoz el Salamon király visszahelyezése érdekében. I. Béla békeköveteket küld a német udvarba, de nem egyezkednek vele.
ősz
Béla királyra dömösi kúriájában rászakad a trónépítmény, a beteg királyt a Mosont ostromló német had felé viszik, útközben azonban meghal; három fia Lengyelországba menekül.
1064
január
Győrött az országnagyok békét hoznak létre Salamon és I. Béla három fia, Géza, László és Lampert között.
húsvét
Salamont királlyá koronázzák Pécsett. (Uralkodik 1074-ig.)
1073
A Salamon király és a hercegek közötti ellentét feloldására a főurak Esztergom mellett békéltető tárgyalást kezdeményeznek, mely nem vezet eredményre. Salamon Németországból, László Morvaországból hív segítséget.
1074
február: Salamon seregével átkel a Tiszán, és a kemeji részeken megveri Géza seregét.
március 14. Géza, László és Ottó morva herceg serege Mogyoródnál megveri Salamon és szövetségesei seregét. Salamon Moson és Pozsony várába vonul vissza.
I. Géza trónra lép. (Uralkodik 10??-ig.)
augusztus–szeptember: IV. Henrik sereget küld Salamon megsegítésére, de a Pozsonyon át Vácig vonuló sereget Géza visszavonulásra készteti.
1075
tavasz: Géza herceg levelet vált VII. Gergely pápával; a pápa feltételek ellenében hajlandó volna Gézát királynak elismerni.
1514
Géza királlyá koronáztatja magát, és megalapítja a garamszentbenedeki apátságot.
1077
január 25–27. IV. Henrik Canossa-járása.
április 24. vagy 25. I. Géza halála. I. László követi a trónon. (Uralkodik 1095-ig.)
1078
pünkösd: I. László követei Rudolf német ellenkirály goslari udvarában IV. Henrik megtámadását tervezik.
1079
eleje: I. László hadat küld a német határvidékre, és visszafoglalja Mosont.
1080
Lipót (Luitpold) osztrák herceg szembefordul IV. Henrikkel; Salamon feladja Pozsony|pozsonyi különállását, és visszatér Magyarországra, ahol királyi uradalmakat és jövedelmeket kap, de hatalmat nem.
1081
Salamon összeesküvést sző László ellen, aki Salamont elfogatja, és Visegrádon elzáratja.
1083
VII. Gergely bullájával engedélyezi azok szentté avatását, akik a kereszténységet Magyarországon meghonosították.
1084 körül
Salamon király feleségéhez, Regensburgba távozik; Judit királyné nem fogadja vissza, mire a Moldvában lakó kunok vezéréhez megy.
1085
A Salamon királlyal szövetséges Cselgü (Kutesk) "kun" (besenyő) vezér betör a Felső-Tisza vidékére, ahonnan László seregével kiveri.
1087
tavasz: Salamon király a Cselgü (Kutesk) vezette besenyő sereggel Konstantinápoly ellen vonul; Drinápoly (Edirne) környékén a bizánci seregtől vereséget szenvednek, menekülés közben Salamon király fegyverrel a kezében elesik.
nyár: I. László követei Speyerben, a IV. Henrik-ellenes birodalmi gyűlésen III. Viktor pápát László támogatásáról biztosítják IV. Henrikkel és III. Kelemen ellenpápával szemben.
1093
húsvét: I. László királyt Bodrogban felkeresi II. Orbán pápa híve, IV. Vilmos toulouse-i gróf; egyrészt megpróbálja visszatéríteni Lászlót IV. Henrik és Kelemen ellenpápa szövetségétől, másrészt egy jeruzsálemi keresztes út tervét érleli benne.
1095
tavasz vége: I. László király hadra kel Konrád brünni morva herceg megsegítésére II. Bretiszlav cseh királlyal szemben. Megbetegedve Péter nádort küldi Lengyelországba az oda emigrált Könyves Kálmán váradi püspök hazahívására, akit utódjául jelöl.
július 29. I. (Szent) László meghal. Somogyváron, az általa alapított monostorban temetik el, ahonnan utóbb Nagyváradra viszik hamvait.
második fele: Könyves Kálmán|(Könyves) Kálmán király]] elfoglalja a trónt. (Uralkodik 1116-ig.) Álmos herceg mint horvát király Dalmácia elfoglalását tervezi; Kálmán a bihari és nyitrai dukátust adja át neki.
november 27. II. Orbán pápa a clermonit zsinaton meghirdeti a keresztes hadjáratot.
1096
május: Nincstelen Valter francia lovag vezetésével főként parasztokból álló keresztes had vonul át Magyarországon.
június: Péter remete Magyarországon átvonuló keresztes serege elfoglalja Zimonyt, és a környéken pusztít; Kálmán közeledtére átmenekülnek a Dráván.
A francia Folbnár (Fulcer) vezette hadat, mely Csehország felől nyomult Magyarországra, Kálmán király Nyitránál szétveri, majd a Gottschalk pap vezette erőszakoskodó és rabló keresztes hadat Székesfehérvár előtt megtámadja és visszaűzi.
július: Az Emich gróf vezette keresztes hadat, amely Moson várát ostrom alá vette, Kálmán seregével visszaűzi.
október: Bouilloni Gottfried alsó-lotaringiai herceg rendezett keresztes hada békésen átvonul Magyarországon.
1097
május: Szicíliából Magyarországra érkezik II. Orbán pápa hívének, I. Roger normann grófnak a leánya, akit Kálmán király feleségül vesz.
Kálmán király szövetségre lép Michieli Vitális velencei dogéval.
1098 körül
Álmos herceg a dukátus seregével Kálmán ellen vonul, Várkonynál találkozik Kálmán és Álmos hada; a főurak megtagadják a harcot.
1099
május 29. Bretiszlav cseh herceg Uherské Hradiste mellett szövetséget köt Kálmán királlyal.
1105
Kálmán király elfoglalja a dalmáciai Zára (Zadar), Trau (Trogir) és Spalato (Split) városokat, valamint Dél-Horvátországot; a dalmát szigetek behódolnak.
Álmos herceg Passauban IV. Henriktől kér segítséget Kálmán ellen, de a belső bajokkal küzdő császár nem tudja támogatni.

Györffy György

A korona és kard viszálya

Endre saját fiát már csak fényes európai rokonsága miatt is méltóbbnak találta a trónra, mint öccsét, de az európai uralkodóházakban ekkor általánossá is vált az elsőszülött trónutódlása, a primogenitúra, s mivel Magyarországon is ezt vezette be Géza és István király a szeniorátussal szemben, Endre, öccsét mellőzve, saját fiát kívánta utódául állítani. Az utódlás megváltoztatására akkor került sor, amikor III. Henrik özvegye, a francia Poitou Ágnes, leányát hajlandó volt fiához, Salamonhoz adni. 1058 szeptemberében a Morva folyó mellett adták át a tizenegy éves Juditot (Jutta), a nyolcéves IV. Henrik nővérét, az ötéves Salamonnak. A két ország főurai megesküdtek a békére, Béla azonban kiséretével távol maradt.

Béla ezer napja

1063 nyarán határozta el [[Norheimi Ottó[[ bajor herceg sürgetésére a német birodalmi gyűlés, melyben a tizenhárom éves IV. Henrik nevelőinek, Anno kölni és Adalbert brémai érseknek volt igen nagy szava, hogy birodalmi sereggel visszaszerzik Salamon és német menyasszonya számára a magyar trónt. Béla – értesülve a mozgósításról – követeket küldött a német udvarba, és a háború elkerülése érdekében felajánlotta, hogy átadja trónját Salamonnak, amennyiben a dukátust megtarthatja, és túszul felajánlotta idősebb fiát, Gézát. A német kormányzat azonban nem volt hajlandó egyezkedni és a hadikészületeket leállítani. Válaszként Béla elrendelte a nyugati határ elzárását és a várak megerősítését. Mielőtt azonban a harctérre vonult volna, dömösi kúriájában rászakadt a trónépítmény. Életveszélyesen sérült állapotban vitték a nyugati határra, ahol a német előnyomulás kezdetén meghalt. A német sereg nem tudva keresztülhatolni a gyepűkön Salamon magyar híveinek egy csapatát egy rejtett lápi úton előreküldte, s ezek segítségével kézre kerítette Moson várát. Mivel Béla meghalt, vele levő fia, Géza feladta a harcot, és két öccsével együtt Lengyelországba menekült, átadva a terepet a koronás királynak.

Fegyverszünet. Pénzügyi reform.

A német és magyar főurak, valamint az orosz anyakirályné kíséretében IV. Henrik ellenállás nélkül kísérte játszópajtását, Salamont, Fehérvárra, ahol a főurak és a nép jelenlétében megtartották a tízéves Salamon lakodalmát tizenhat éves arájával. Anasztázia anyakirálynő bőkezűen jutalmazta fia megsegítőit. Norheimi Ottó bajor hercegnek, aki a legtöbbet tette a hadjárat elindítása érdekében, odaajándékozta „Attila hun király kardját”. Ez a kard, amelyet a német udvarban úgy tartottak számon, hogy minden tulajdonosának szerencsétlenséget okoz, minden valószínűség szerint azonos azzal a szablyával, amelyet a bécsi udvar kincstárában „Nagy Sándor kardja” néven őriznek. A bécsi szablya palmettás aranyveretei nem hagynak kétséget afelől, hogy X. századi magyar készítmény, a geszterédi magyar sírban előkerült szablya párja. Valószínűleg mindkettő valamelyik Árpád-fi vagy -unoka számára készült. A nagy értékű, egykor talán hercegi jelvényként szolgáló szablya elajándékozása mellett az anyakirályné páratlan bőkezűséggel osztotta az ajándékokat a német király és kísérete számára.

Az orosz asszony, aki ezzel gyermeke trónját akarta biztosítani, befelé ellenkező hatást ért el. A magyar harcos jobbágyság, amelyen végül is a király uralma nyugodott, látva, hogy az idegen királyné egy uralomra alkalmatlan gyermek trónra segítése érdekében tömi a bevonuló németeket, ellene fordult. Mihelyt IV. Henrik elvonult, megjelentek Béla fiai lengyel segédcsapatokkal, mire a királyi család Mosonba menekült.

„Aktív” külpolitika

Salamon tízéves uralma igen kedvező nemzetközi viszonyok között telt. A szövetséges német birodalomban IV. Henrik helyett 1070-ig régensek kormányoztak.

Belháború. Géza uralma.

Ami a nyugatot illeti, Géza olyan helyzetben lépett porondra, amikor VII. Gergely és IV. Henrik meghasonlott, és amikor Géza a Salamont támogató császárral szemben a pápába fogódzhatott. VII. Gergely, eredeti nevén Hildebrand, olasz születésű volt, de fiatal korától kezdve együttműködött német császáriakkal. Mint több császári pápajelölt támogatója a pápaság és császárság univerzális igényének híve volt, de mint a clunyi iskola neveltje az egyházat függetleníteni akarta a világi hatalomtól. Amikor 1073-ban mint a legbefolyásosabb egyházpolitikus a pápai trónra került, minden energiájával a pápaság egyetemes politikai tényezővé emeléséért küzdött. A papok nőtlensége (coelibatus) érdekében, valamint a megvesztegetés (simonia) és a főpapok világiak által történő behelyezése (investitura) ellen folytatott harcában rövidesen szembekerült IV. Henrikkel.

Hozzá fordult Géza herceg már a mogyoródi csata előtt, levelében az apostoli szék iránti hűségét hangsúlyozta, és a pápa válaszában tüstént támogatásáról biztosította „ellenségeivel” szemben. Salamon közvetlenül veresége után hiába fordult IV. Henrikhez segítségért. Mióta IV. Henrik 1070-ben önállóan kezébe vette a kormányt, folytonos belső és külső bajokkal küzdött. Először Norheimi Ottó bajor herceget mozdította el, majd 1073-ban Magnus szász herceget fogta el, ami 1074-ben szász felkeléshez vezetett, ugyanekkor Hódító Vilmos angol király is IV. Henrik ellen fegyverkezett, VII. Gergely pedig nyíltan a szászok és Vilmos pártjára állt. Ilyen helyzetben tette Salamon sógorának azt az ajánlatot, hogy ha a császár elfoglalja számára Magyarországot, hűbérként veszi át tőle, adót fizet, s hat nyugati várat örökre átad Németországnak. Ez a páratlan ajánlat még IV. Henriket is lázba hozta. „Ünnepélyes” birodalmi hadjáratot hírdetett meg, hűbérurai azonban különféle ürügyekkel egymás után mondták le a részvételt, s így 1074 nyarán csak viszonylag kisebb zsoldos hadsereggel vonulhatott fel.

Géza a bevált védelmi taktikát alkalmazva, a hadiutak környékéről minden életet, élelmet eltüntetett, s ő maga egy megközelíthetetlen szigetre, bizonyára Csepelre vonult vissza. A német sereg ősszel Pozsonyból indult ki. A Salamon adta elővéd – 3 csapat, körülbelül 1200 ember – a Vágon átkelve Nyitra alá portyázott, de a várbeliek elűzték őket. A német zöm a kiürített Kisalföldön át Vácig vonult, itt a sereget tizedelő éhség és járvány miatt megállásra kényszerült. A seregben titkos hívekkel rendelkező Géza sok pénzt ígért IV. Henrik bizalmasának, Sieghard aquileiai pátriárkának, valamint a zsoldosvezéreknek, ha a császárt visszafordulásra bírják. „A következő éjjel azután – írja a gestaíró – a német vezérek kioktatták némely ravasz katonájukat, hogy lármázzanak, verjék össze pajzsukat és tegyenek úgy, mintha a seregben lázadás tört volna ki.”Forráshivatkozás-hiba: Egy <ref> tag lezáró </ref> része hiányzik Minthogy Salamon a német király alá adta magát, nem király (rex) többé, hanem kiskirály (regulus). Az Úr a királyságot Géza kezébe adta, s nyitva áll a kapu, hogy király lehessen ő is, ő, akit a pápa e leveleiben is csak duxnak szólít.

Géza pápai hűbért nem fogadott, a bizánci császártól nyert koronának ilyen ára nem volt. Talán nem független a Gézával való tárgyalások zátonyra futásától, hogy fél év múlva a pápa – legátusa révén – Zelemér Demeter horvát fejedelemnek lándzsát, kardot, jogart és „koronát” küldött, s királyi címet adva neki Szent Péter hűbéresévé fogadta.

VII. Gergely e lépéseivel párhuzamosan az egész európai politikai életet mozgásban tartotta, magát a zsarnokoskodó IV. Henriket pedig kemény hangú levelekben támadta. IV. Henrik 1076 januárjában Wormsba híva a német püspöki kart, és VII. Gergelyt a pápaságtól megfosztottnak nyílvánította. A pápa válaszképpen a király kiközösítette, és alattvalóit feloldotta a hűségeskü alól. A német fejedelmek egyöntetű fellépése 1076 végén IV. Henriket arra kényszerítette, hogy Canossába zarándokoljon, és vezekeljen a pápa előtt. A fejedelmek azonban az elnyert bocsánat ellenére ellenkirályt választottak Rudolf sváb herceg személyében.

László egyeduralmának biztosítása

1077. március 28-án, midőn IV. Henrik Lombardiában tartózkodott, a német fejedelmek Rudolf sváb herceg személyében ellenkirályt választottak. László hozzá küldött követeket, szövetséget ajánlott fel, és leányát, Adelhaidot feleségül kérte. A házasság létrejöttének időpontjáról nincsenek pontos értesüléseink, de 1078 pünkösdjén László követei Rudolf goslari udvarában a francia király, a flandriai és a hollandi gróf követeivel már IV. Henrik megtámadásáról tanácskoztak, és midőn 1079-ben Rudolf szövetségese, VII. Gergely pápa Lászlónak levelet írt, már nem duxnak vagy electusnak címezte, hanem rex Ungarorumnak, ami valószínűvé teszi, hogy legális megkoronázása megtörtént, talán egy olyan koronával, melyet feleségével együtt kapott. Bár László egyetlen ránk maradt viaszpecsétjéről és apró rajzú érméiről koronájának alakja nem állapítható meg, annyi bizonyosan állítható, hogy nem olyan liliomos koronát viselt, amilyennel a XIII. századtól kezdve ábrázolni szokták, hanem elődei abroncskoronájához hasonló diadémot, ami mellett több koronája is lehetett.

A német belháború ugyan a továbbiakban nem László apósa, hanem IV. Henrik javára dőlt el – Rudolf 1080 végén egy győztes csatában halálos sebet kapott –, a birodalom belső zavarai továbbra is mentesítették Magyarországot IV. Henrik beavatkozásától, s így László nekikezdhetett Salamon kiskirálysága felszámolásának.

Lászlónak kezdettől fogva kedvezett, hogy a szomszédos Bajorországban is támadtak IV. Henriknek ellenfelei. IV. Henrik 1077–1078 telén hadjáratot vezetett ellenük, s ez azt eredményezte, hogy Ekbert formbachi és Udalrik rattelnbergi gróf családjával együtt Magyarországra menekült. Támogatásuk érdekében VII. Gergely 1079-ben levelet írt Lászlónak. Talán egy ennek nyomán szövődött házassági kapcsolat eredménye, hogy Ekbert öccsének, Henriknek leányait, Himiltrudot, a fornbachi kolostor alapítóját (1095) „magyar királynénak”, és Tuotát, a subeni kolostor adományozóját a „magyar királyi nemzetség” tagjának írják.

1078-ban Lipót (Luitpold) osztrák őrgóf is elfordult IV. Henriktől, mire László alkalmasnak látta az időt a németek által megszállt Moson visszafoglalására, és 1079 elején téli hadjáratot intézett a német határvidékre. IV. Henrik félretéve sürgetőbb tennivalóit, pünkösd táján Regensburgból személyesen vonult a keleti végekre, amivel annyit elért, hogy Lipót behódolt neki, de a Lajtán inneni részt elvesztette.

Salamon mind ez ideig megmaradt Pozsony várába bezárkózva. László trónra lépésétől kezdve tárgyalásokkal óhajtotta Salamonnal való ellentétét rendezni. Nyilván nem akarta, hogy Salamon a királyi kincstár nála levő maradványait is kimenekítse az országból, de az ország biztonsága szempontjából is kedvezőbb volt, ha Salamon helyben kiskirálykodik, mintha külföldön sereget gyűjt. Salamon egy ideig még remélte, hogy sógora megsegíti, de miután 1080-ban Lipót osztrák herceg nyíltan szakított IV. Henrikkel, s ezáltal éket vert Pozsony és Regensburg közé, megadta magát. László uralkodásának negyedik évében, 1080 derekán vagy végén elfogadta a főpapok és főurak által szerkesztett békét, mely szerint pozsonyi különállását feladva hazatér, királyi jövedelmet kap, de önálló országrészt és hatalmat nem. Jelentette pedig ez azt, hogy nem várak és ispánságok jutottak kezére, hanem erdőuradalmak, udvari gazdaságok és készpénzt biztosító vámjövedelmek. Salamon leszerelése Lászlót kiváló diplomatának mutatja be. Nem kezdett izgatott akciókat vetélytársa ellen, hanem volt türelme kivárni a megfelelő pillanatot, amikor harc nélkül megadja magát.

Salamon behódolása után rövidesen megbánta tettét. Rudolf ellenkirály váratlan halála után, 1081-ben IV. Henrik helyzete kedvezőbb lett Németországban. Nagy hadsereggel vonult Bajorországba, s a lázadó Lipót osztrák őrgróf tartományát odaadta szövetségesének, Vratiszlav cseh hercegnek. Vratiszlav ugyan 1082. évi győztes csatája után sem tudta birtokba venni Ausztriát, Salamon azonban méltán gondolhatta, hogy ha még egy fél évig kitart Pozsonyban, őt segíti sógora Ausztria birtokába. Az elszalasztott lehetőségeket látva, összeesküvést szőtt László ellen, mire a király elfogatta, és Visegrádon elzáratta. A köztudat a „Salamon tornyának” nevezett lakótoronyban véli börtöne helyét, de tévesen, mert ezt IV. Béla építtette a tatárok ellen. A római erődből átépített XI. századi vár a torony mögötti Sibrik-dombon volt, bizonyára ebben állt a király tartózkodási helyéül kijelölt palota.

László külpolitikai helyzetét 1079-ben gyengítette a Lengyelországban bekövetkezett belső változás. II. Boleszló ellen, aki 1076-ban VII. Gergely pápától királyi koronát kapott, összeesküdött öccse, a IV. Henrikkel cimboráló Ulászló Hermann. Boleszló az összeesküvésben részes Szaniszló krakkói püspököt 1079-ben az oltár előtt megölte, s ezért menekülnie kellett. Unokaöccsénél, Lászlónál keresett menedéket, aki egy lengyel határ menti uradalmat utalt ki neki tartásra, feltehetően a sárosi erdőuradalmat. Talán II. Boleszló itt-tartózkodásának halvány emléket a zavaros Lengyel–Magyar Krónika adata, mely szerint a sárosi Sóvár I. Boleszló vadászó uradalma volt. Boleszló magyarországi száműzetésben halt meg néhány év elteltével, kisfia, Meskó pedig egy ideig itt nevelkedett László udvarában.

Ha László uralmának megerősödéséhez hozzájárultak a görög és német császárságban dúló belharcok, ugyanez keleten is segítségére volt.

Szentté avatások

  • Az bizonyos, hogy 1081-től, amikor IV. Henrik Észak-Itáliába vonult, és négyévi ottléte alatt több ízben Rómáig hatolt, a közlekedés Magyarország és Róma között megnehezedett. László azonban nemcsak Lombardián át érintkezett Rómával, hanem – mint 1090. évi Montecassinóba írt leveléből tudjuk – Dalmácián és a tengeren át is. 1083. januárjában a pápa éppenséggel lement Beneventumba, hogy Guiscard Róbert normann vezér támogatását sürgesse. Rómába való visszatérése után, kora tavasztól IV. Henrik ostromolta, és június 3-án el is foglalta a Tiberis-jobbpart nagy részét, de az Angyalvár és a bal parti város a pápa kezén maradt, aki az akadályoztatás ellenére is tartotta a kapcsolatot a külvilággal. A pápa novemberben tartott zsinatán arról is panaszkodott, hogy nagyböjti zsinatát IV. Henrik megakadályozta.
  • A jóindulat ugyan a szorongatott helyzetben levő pápából nem hiányzott – már 1081-ben Adelhaid királynét levelében arra kérte, hogy királyurát buzdítsa az egyház támogatására, s most méltán remélte, hogy László segítséget nyújt neki IV. Henrikkel szemben –, de a Szent István-életrajz szűkössége, főként pedig a zsinat elmaradása csak félmegoldást tett lehetővé.
  • Mivel VII. Gergelyt 1084-ben IV. Henrik hadai beszorították az Angyalvárba, majd Guiscard Róbert felmentő akciója után a pápa a normann fosztogatás miatt Salernóba kényszerült távozni, ahol rövidesen meghalt, a hazai szentté avatások pápai zsinaton történt megerősítésére ekkor nem kerülhetett sor.

Külpolitika. Horvátország megszállása.

Judit második házassága hozzájárult ahhoz, hogy IV. Henrik a birodalom keleti végeit szilárd hűbéresek láncával vegye körül. A császár Lipót osztrák őrgrófot már 1084-ben fegyverrel kényszerítette arra, hogy hódoljon neki. A hű Vratiszlav cseh hercegnek, aki Ausztriáról lemondott, 1085-ben királyi címet és koronát adományozott, és – fenntartva egyéb hűbéri kötelmeit – elengedte neki az évi adót.


László szinte apai örökségként hozta magával a IV. Henrikkel való ellentétet, és ezzel együtt a reformpápákkal való szövetséget. VII. Gergely halála után, III. Viktor pápasága idején (1086–1087) is kinyilvánította „Szent Péterhez” való hűségét, amikor 1087 nyarán az össznémet birodalmi gyűlésen követei útján állítólag kijelentette, hogy ha szükséges, kész 20 000 lovassal (50 vármegyei csapattal!) megsegíteni a pápát az „eretnekséggel”, azaz III. Kelemen ellenpápával (1080–1100) és IV. Henrikkel szemben. Amikor a reformpárt méltó utódot állított Gergelynek II. Orbán személyében (1088–1099), László természetszerűen őt ismerte el.

Orbán pápasága elején azután olyan események következtek be, amelyek László politikájában fordulatot eredményeztek. 1087-ben meghalt Salamon, a IV. Henrikkel való ellentét egyik forrása, 1090-ben elhunyt László felesége, Adelhaid, Rudolf ellenkirály leánya, s ezzel a családi kapcsolatok nem állítottak többé válaszfalat László és IV. Henrik közé.


A következményekből világlik ki, hogy Teuzo követelte Horvátország pápai hűbérbe adását, és bizonyára kiegyezett volna azzal is, ha Álmos „király” hűbéresküt tesz neki. Álmos azonban, aki amúgy is IV. Henrik császár híve volt, meg sem jelent az összejövetelen.


1092 nyarán a szabolcsi zsinatot még az Orbán pápa által tartott amalfi zsinat szellemében tartották, az év végén viszont már azt jegyezték fel, hogy IV. Henrik követeket indított Lászlóhoz. Bár ekkor a császár követeit a pápahű Welf herceg feltartóztatta, IV. Henrik megtalálta az utat a csalódott Lászlóhoz, akitől már családi ellentétek sem választották el. László szövetsége IV. Henrikkel azt eredményezte, hogy a magyar egyháznak szakítania kellett Rómával, és a Ravennában székelő III. Kelemen ellenpápát kellett elismernie.

Kálmán király és Álmos herceg

  • A horvát királyság a dalmát városok nélkül igen szerény jövedelmet biztosított, s ezért Álmos – bizonyára a horvát főurak támogatását élvezve – háborút készített elő a Dalmáciát uralma alatt tartó görög–velencei szövetség ellen. Adott pillanatban ez az akció minden európai hatalomnak ellenére volt. 1095 második felében IV. Henrik két ízben időzött Velencében, megújította barátsági szerződését Falieri Vitális dogéval, és ennek tudható be, hogy a császár követei útján Álmost baráti érzelmeire való hivatkozással – lebeszélte a támadásról.
  • Alig foglalta el Álmos új „országát”, tüstént önálló politikába kezdett. 1096 elején III. Boleszló lengyel fejedelem felkérte, hogy vegyen részt a csehek elleni hadjáratában, s ettől Álmos megint csak IV. Henrik kérésére állt el, IV. Henrik ugyanis szövetségben állt II. Bretiszlav cseh fejedelemmel.

A keresztes hadjárat

IV. Henrik, aki ellene volt mind a keresztes hadjáratnak, mind a neki adózó rajnai zsidók üldözésének, Álmoshoz írt levelében örömmel üdvözölte Kálmán győzelmét, és azt kérte, hogy Kálmán folytassa hadjáratát Bajorországban is, és támadja meg ellenségét, Welf herceget, amire Kálmán nem volt kapható.

Kálmán külpolitikája

Álmos kalandjai és bukása

Álmos 1104-ben elvette Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem leányát, Predszlavát, s erőt érezve a háta mögött megpróbálta Kálmán uralmát külföldi segítséggel megdönteni. 1105 táján Németországba ment barátjához, IV. Henrikhez, de rosszkor, mert éppen ez év nyarán lázadt fel a császár ellen saját fia, V. Henrik, és apját lemondásra kényszerítette.

Irodalom

VII. Gergely és IV. Henrik politikájára lásd Meyer von Knonau Jahrbücher des deutschen Reiches unter Heinrich IV. und Heinrich V II., mely az 1070–1077. éveket tárgyalja.

IV. Henrik Fertő vidéki adományára lásd Monumenta Germaniae Historica Diplomata Heinrici IV. No. 276; vesd össze Gombos II. 1136.

Rudolfra és IV. Henrikre lásd Meyer von Knonau, Jahrbücher des deutschen Reiches unter Heinrich IV. und Heinrich V. III., mely az 1077—1084. éveket tárgyalja.

VII. Gergely egyházpolitikájára és IV. Henrikkel való harcára az 1077—1085. években lásd Meyer von Knonau, Jahrbücher des deutschen Reiches unter Heinrich IV. und Heinrich V. III. és IV. 1—69; Investiturstreit und Reichsverfassung. Hrsg. F. Fleckenstein (Vorträge und Forschungen 17. Sigmaringen, 1973); R. Morghen, Gregorio VII. e la riforma della Chiesa nel secolo XI. (Roma, 1974).

IV. Henrik levele Álmos herceghez: Gombos III. 2271; Meyer von Knonau, Jahrbücher des deutschen Reiches unter Heinrich IV. und Heinrich V. IV. 380.

László és IV. Henrik követségére lásd Bernold (1092): Gombos I. 413; IV. Henrik levele Álmos herceghez: Gombos III. 2271; Meyer von Knonau, Jahrbücher des deutschen Reiches unter Heinrich IV. und Heinrich V. IV. 380.

Ha IV. Henrik levele „tollpróba” lehet is (vesd össze Kapitánffy István, Magyar-bizánci kapcsolatok Szent László és Kálmán uralkodása idejében. Acta Universitatis Szegediensis: Acta historica, 75. Tom / 1983, 23, egykorúlag készült, és a valós helyzetet tükrözi.