IV. Henrik francia király

A Múltunk wikiből
Pau kastély, Navarra, 1553. december 13. – Párizs, 1610. május 24.
1572 és 1610 között Navarra királya (III. Henrik néven), 1589 és 1610 között Franciaország királya
Wikipédia
Henri IV.
1598
április 30. IV. Henrik francia király a Nantes-i Edictumban visszaadja a hugenották vallási és polgári jogait.

Pach Zsigmond Pál

Centralizáció és abszolutizmus

Először – mint utaltunk rá – XI. Lajos és VIII. Károly alatt, majd a vallásháborúkból győztesként kiemelkedő IV. Henrik (1589-1610), a Bourbon-dinasztia megalapítója idején és utódának, XIII. Lajosnak teljhatalmú minisztere, Richelieu kormányzata alatt (1624-1642), hogy végül is a Fronde-ok leverését követő fejlemények az abszolutisz­tikus királyi hatalom olyan szervezettségét és kultuszát érleljék meg XIV. Lajos (1663–1715) csaknem 20 milliós országában, amellyel nem vetekedhetett egyetlen más nyugat-európai monarchia sem.

Makkai László

Szövetségesek és ellenségek között

A spanyol és az ez időben spanyol hatalom alatt álló portugál tengerentúli gyarmatokon gyorsan haladó angol és hollandi terjeszkedés e két újdonsült tengeri hatalom érdeklődését átmenetileg elterelte az európai kontinensről, s így volt szövetségesüket, Franciaországot az elszigetelődés és a Habsburgok általi bekerítés fenyegette. IV. Henrik ezért az augsburgi vallásbéke korlátozásaival elégedetlen német protestáns fejedelmeknek, főleg a formálisan el nem ismert kálvinizmust befogadóknak a szövetségét kereste, s nagy része volt a IV. Frigyes pfalzi választó vezetésével 1608-ban létrejött Protestáns Unió, s ezáltal közvetve a harmincéves háború előkészítésében.

A lengyel–magyar unió terve

1605 őszén, mikor Bocskai és a Habsburgok közti tárgyalások megszakadni látszottak, IV. (Pfalzi) Frigyes azzal a gondolattal játszadozott, hogy ha a magyarok felkínálják, elfogadja Szent István koronáját, mert „a közjót többre kell tartani, mint az osztrák házat”, s egyébként is – tette hozzá, Bajor Ottóra célozva – „ezelőtt egyszer már volt egy pfalzi gróf király Magyarországon”.[1] Ugyanebben az időben álhírek terjedtek el, hogy IV. HenrikBocskaival tárgyal arról, hogy természetes fiát magyar királlyá teszik s aztán a német fejedelmeket megnyerve; magát római királynak választatja”[2] – mint Robert Cecil angol államminiszter lengyelországi titkos ügynöke jelentette.

Benczédi László

Az abszolutizmus kiépítésének feltételei Közép-Kelet-Európában

Vajon az osztrák Habsburgok monarchiája miért nem járhatta be ugyanolyan módon az abszolút monarchiához vezető utat, mint ahogyan azt IV. Henrik, Richelieu, Mazarin, Colbert és XIV. Lajos Franciaországa megjárta?

Lábjegyzetek

  1. MOE XI. 221.
  2. Elementa ad fontium editiones. VI. Ed. C. H. Talbot. Roma, 1969. 14.