Ibn Hajján

A Múltunk wikiből
Wikipédia – Székelyek

Györffy György

Milyen módon történt a föld felosztása?

Egy 1979-ben közzétett arab forrás, Ibn Hajján Rabatban fellelt krónikája a 942-ben a spanyol határvidéken elfogott magyar vitézek elmondása alapján ismerteti a magyarok (turkok) hét vezérét. Mivel a megadott névsorban a „leghatalmasabb” vezér mellett a gyula és Bulcsú harka is szerepel, ez inkább vonatkoztatható a hét törzsfőre, semmint hét kalandozó csapatvezérre. Az egykorú feljegyzésen alapuló másolat nehézsége, hogy számos arab betű többféleképpen olvasható, s így csak néhány név egyeztethető az ismertekkel, sőt egyes esetekben az is vitatható, hogy a betűcsoport arab szót vagy magyar nevet takar. A főfejedelem megjelölésénél a forráskiadásban Sana áll, ami lehet az arab 'méltóság' szó, de lehet az arab másoló által szónak felfogott személynév is, Sana ugyanis egy pont változtatásával Sabának is olvasható. Ez esetben a név a nyugati forrásokból ismert Schaba kalandozás kori magyar vezérnek és krónikáink Chaba királyfijának nevével egyeztethető. A második vagy arab kiolvasás szerint a méltóságára leghatalmasabb vezér gyila volt. A következő vezér, Vulsudi nevében Konstantin császár feljegyzése szerint is a harmadik, karhász méltóságot viselő Bulcsúra ismerünk. A negyedik név bizonytalan, talán Velechre javítható. Az ötödik, Basmannak olvasható vezérnevet az Érsekújvár határában feküdt Árpád-kori Basman falu tartotta fenn. Amíg a hatodik név mindmáig megfejtetlen, a hetedik biztosan Harhadinak olvasandó; Anonymus hetedik vezérének, Tühütümnek a fia ugyanis Harka, ennek -di képzővel ellátott alakja rejlik mögötte. A fenti névsorból a magyar törzsszervezetre vonatkozólag annyi megállapítható, hogy a hét vezér, illetve a „hétmagyar”, a hetes beosztás 942-ben is politikai realitás volt, csupán az nem derül ki, hogy a vezérek uralmi területe mennyiben fedte a régi törzsi kereteket.

Görög adó, olasz zsold, német elhárítás

A kalandozás tényleges lefolyását sokkal hitelesebben beszéli el Ibn Hajján kortársi beszámolók alapján. Eszerint a „turkok” Frankországból 942. júniusában törtek rá a Pireneusok déli oldalán fekvő Lárida városra, ezt követően Barbastro vár arab parancsnokát, Muhamedet elfogták, majd Huesca arab várparancsnoka jelentette Córdobába, hogy elvonultak. Utóbb olyan híradás érkezett a mór fővárosba, hogy az elfogott várparancsnokot a turkok váltságdíj fejében kiengedték. Ez a kalandozás is a szokott módon zajlott le; az együttes felvonulás után szétszóródva portyázgattak, s együttesen vonultak vissza, amire az élelem hiánya is késztette őket. Zaragozából öt elfogott „turk” vitézt küldtek a kalifa udvarába; e vitézek áttértek a mohamedán hitre, és besorolták őket a kalifa testőrségébe. Az öt vitéz számolt be a magyarok belső viszonyairól; beszámolójuk sokban egyezik más források, így Konstantin császár híradásaival, a hét vezér felsorolásával azonban módosítja eddigi ismereteinket.

Uralomváltás és a székelyek

Ibn Hajján 942. évi vezérnévsorát csak részben sikerült megfejteni, s nem egy olvasata vitatott, éppen ezért nehéz lenne a magyar történetbe beépíteni. Annyi azonban a biztosan kiolvasható nevekből is kitűnik, hogy a fő méltóságviselők nem ugyanazok, mint akiket Bíborbanszületett Konstantin császár feltüntetett; ebből pedig arra lehet következtetni, hogy 942 és 948 között az uralomban változás következett be.

Műve

Ibn Hayyan: Al-Muqtabas V. Editor P. Chalmeta (Madrid, 1979)