Ibrahim nagyvezír

A Múltunk wikiből

Lásd még a tizenöt éves háborúban szereplő Damat Ibrahim nagyvezírt.'

Paragli Ibrahim, törökül Pargali Damat Ibrahim Paşa, ragadványnevén Makbul

Parga, 1493. k. – Isztambul, 1536. március 15.
oszmán nagyvezír I. Szulejmán uralkodása alatt 1523 és 1536 között
Wikipédia
Ibrahim pasa lovon
1533
május 25. Konstantinápolyban Ibrahim nagyvezír visszautasítja I. Ferdinándnak az ország megosztásán alapuló béketervezetét.

Hegyi Klára

A mohamedán Közel-Kelet és Észak-Afrika

A rendezés (melynek legfontosabb állomása Ibrahim nagyvezír 1524. évi egyiptomi törvénykönyve) arra törekedett, hogy egyensúlyt teremtsen a hatalomban osztozó három nagy erő: a központból kiküldött török vezető réteg, a garnizonok török katonasága és a helyi előkelők között. A tartományi vezetés legfelső szintjét törökök vették át, kormányzók, defterdárok, kádik, akiket erős központi ellenőrzés alá vontak. A régi mameluk elit az igazgatás középszintjére szorult vissza, és elsődleges feladatául a termelés és adózás megszervezését kapta, míg a katonaságra külső támadások el hárítását és belső megmozdulások elfojtását, a kívánt társadalmi egyensúly őrzését bízták. Mohamedán országokról lévén szó, a jogi és vallási élet nem kívánt különösebb átalakítást, viszont mindenütt az adott viszonyokhoz igazodva szervezték meg a pénzügyi igazgatást.

Sinkovics István

A török védnökség

Amikor Łaski visszakérte a II. Lajos uralkodása alatt elfoglalt magyarországi, horvátországi és szlavóniai várakat, a törökök erről hallani sem akartak. A tárgyalások elsősorban a Szerémséget érintették. Ibrahim, a szultán nagyvezíre kijelentette, hogy a Szerémségben levő hadsereg a török kincstárnak évi 224 ezer (!) dukátjába kerül, de ha tízszer ennyit emésztene is fel, akkor sem adnák fel. Arra utaltak, hogy ha kivonulnának, a területet Ferdinánd foglalná el. A valóságban azért ragaszkodtak hozzá, mert ez jelentette számukra Magyarország bejáratát.

Szulejmán második hadjárata Bécs ellen. Kőszeg.

Az ellenállás láttán megindult az ostrom, ami váratlanul hosszú ideig, augusztus 5-től 28-ig tartott. A török a különféle feljegyzések szerint tizenkét-tizenkilenc rohamot indított, aláaknázta a falakat, ostromtornyokat épített, de a vár védői mindennek megtalálták az ellenszerét. A 800 közül 400-an elestek, és az életben maradottak között is sok volt a sebesült. Végül is Ibrahim nagyvezír, aki Jurisicsot még konstantinápolyi követsége idején ismerte meg, követek útján tárgyalásokat kezdett. Minthogy azonban Jurisics nem fogadta el kívánságait, a szultán újabb rohammal igyekezett megtörni az ellenállást.

Kormányválság János királyságában

Ferdinánd, miután nem remélte, hogy a török ellen fegyveres harc indul, 1532 októberében békeajánlattal küldte Záray Jeromost Konstantinápolyba. A Porta háborúra készült a perzsák ellen, és így kedvezően fogadta Ferdinánd követét. A közvetlen tárgyaló, Ibrahim nagyvezír a szultán tudomása nélkül állítólag olyan ígéretet is tett neki, hogy Magyarországot a két király között meg fogják osztani. Záray a megállapodás hírét eljuttatta Bécsbe, ahol az eredményt nagy sikerként ünnepelték, a magyarok is örömmel fogadták, de mélyen megdöbbentek az ország kettéosztásának hírére.

A megegyezés híre eljutott János királyhoz is, aki ismét Grittit küldte a Portára a Habsburg-diplomácia tevékenységéének ellensúlyozására. Ez egyúttal arra is jó volt, hogy egy időre megszabaduljon Grittitől, akivel ellentétei egyre inkább kiéleződtek. Portán Ferdinánd követeit most már Grittihez utasították, aki Ibrahim állítólagos ígéreteit félreértésnek minősítette, egyúttal kijelentette, hogy a szultán Magyarországot Jánosnak adta, és döntésén nem is kíván változtatni. De hozzátette: Ferdinánd előtt nem zárult be minden lehetőség, mert a szultán őt küldi Magyarországra, hogy rendezze a két király közötti ellentétet. Ferdinánd és János viszályát Bécsben igyekeztek összekapcsolni császár és a szultán között a Földközi-tengeren folyó küzdelemmel, amely Európa-szerte megmozgatta a Habsburg-ellenes erőket. Gritti abban tetszelgett, hogy megbízása kiterjed a Porta és V. Károly megbékélésének intézésére is. A szultán ezt felháborodottan utasította el, és Gritti helyzete a Portán megrendült. Még bizonytalanabb lett a lába alatt a talaj, amikor fő támaszát, Ibrahim nagyvezírt 1533 őszén a szultán a perzsa háború előkészítésére küldte.

Kísérletek a török feltartóztatására

1536 márciusában szultáni hóhér keze vetett véget Ibrahim nagyvezír nyomasztóvá nőtt hatalmának, és az ő bukása utólag kegyvesztetté tette két éve halott pártfogoltját, Grittit is.