Ignotus Hugó

A Múltunk wikiből

született Veigelsberg Hugó

Pest, 1869. november 17. – Budapest, 1949. augusztus 3.
költő, író és újságíró
Wikipédia

Mucsi Ferenc

A polgári radikalizmus kezdetei. A Társadalomtudományi Társaság.

Ez utóbbi cél, az eszmei harc, a tudományos gondolkodás védelme vezette a Huszadik Század szerkesztő és írógárdáját, amikor a következő évben, 1901 januárjában megalapította a Társadalomtudományi Társaságot. Az első elnök Pulszky Ágost, a pozitivista jogbölcselet kiváló művelője lett, utána Andrássy Gyula, majd Pikler Gyula jogfilozófus és szociológus következett. A tisztikarhoz tartozott még Hegedüs Lóránt alelnök, közgazdász, hamarosan a GYOSZ vezető funkcionáriusa; Somló Bódog és Gratz Gusztáv titkárok; és a választmány tagjai: Concha Győző, Rákosi Jenő, Kristóffy József, Vészi József, Vámbéry Ármin, Vámbéry Rusztem, Ignotus, Jászi Oszkár.

„Magyarország felfedezése” és az új Magyarország tervének kidolgozása

Két hónapon át tartó, nagy visszhangot keltő vita zajlott le Ignotus bevezető előadása nyomán az irodalom és a társadalom kapcsolatáról. A vitát – amelyben többek között részt vett Diner-Dénes József, Schöpflin Aladár, Jászi Oszkár, Babits Mihály, Osvát Ernő és Pogány JózsefSzende Pál zárta le, hitet téve – a résztvevők többségének álláspontjával összhangban – a magas művészi színvonalú és a társadalmi haladásnak elkötelezett irodalom mellett.

A polgári radikalizmus és a szociáldemokrácia

1906 tavaszán Kristóffy engedélyével a munkástanfolyamok önálló intézménnyé bővültek: megalakult a Társadalomtudományok Szabad Iskolája. Elnöke Somló Bódog, igazgatója Jászi Oszkár lett, választmányában elsősorban az iskola oktatói kaptak helyet, a már említetteken kívül Bárczi István, Diner-Dénes József, Rácz Gyula, Szabó Ervin, Veigelsberg Hugó (Ignotus) stb.

A polgári radikálisok pártalakítása

Fél esztendővel később Ignotus világosan megfogalmazta: ”Magyarország Tisza István lábainál fekszik… Mentől igazabb, hogy 1910. június 4-e államcsíny volt, annál világosabb, hogy ez ellen csak egyféle ellenzék lehetett volna megfelelő és foganatos: a forradalmi… Erre pedig a mi ellenzékünk nem való, mert nem forradalmi s nem lehet az, mert az ország konzervatív… S ebből él, ezzel marad felül Tisza István. A történelmi osztályok nem bírnak vele, mert ha mégoly borzalmas eszközökkel s mégoly torzan is, de alapjában az ő politikájukat csinálja. Foganatos őellene csak a nem történelmi ellenzékiség lehetne, erre pedig nem találni Magyarországon országot.”[1]

Ignotus cikkének sok felismerését osztotta Jászi és Szende is, ők azonban más következtetésre jutottak.

Szabó Miklós

Az irodalomtörténet és az irodalomkritika

A dolgozatjavítás módjára írt pedáns professzori kritikával szemben a Nyugat az impresszionista irodalmi kritikát honosította meg. Klasszikus képviselői, Ignotus és Osvát Ernő kezében nem a művészeti impresszionizmus doktrinér érvényesítését, ízlésnormává emelését jelentette, hanem egyfajta értékrelativizmust, amely minden felfogású és ihletésű művet belülről szemlélt és élt át.

Lábjegyzet

  1. Ignotus, A politika mögül. Nyugat, 1914. 13. sz. 1.

Művei