Illésházy Gáspár

A Múltunk wikiből
1593 – 1648. április 11.
felvidéki nagybirtokos főúr, több vármegye főispánja, Illésházy István nádor unokaöccse és örököse
Wikipédia

Makkai László

Bethlen első hadjárata

Bethlent azonban nem annyira ez az ajánlat, mint inkább magyarországi híveinek, Thurzó Szaniszlónak és Imrének, Rákóczi Györgynek, Széchy Györgynek és Illésházy Gáspárnak a hívása mozdította meg.

Besztercebánya és Fehérhegy

Mivel azonban a szultán állandóan sürgetett szövetséglevele még nem érkezett meg, időnyerés céljából Bethlennek tűrnie kellett, hogy a királyi biztosok vitassák álláspontját. Hogy pártját erősítse, július 2-án, a középkori ligák mintájára személyes szövetséget kötött Thurzó Imrével, Széchy Györggyel, Illésházy Gáspárral és Rákóczi Györggyel, életre-halálra szóló hűséget fogadva egymásnak a szabadságért vívandó harcban.

Út a békekötés felé

A magyarországi urak közül elsőnek Forgách nádor tért vissza nyíltan Habsburg-hűségre, de számosan követték, köztük a személyes szerződéssel Bethlenhez kapcsolt Széchy György, aki Fülek várát kapitányával, Bosnyák Tamással együtt elvonta a fejedelem hűségéről. Szécsény várát is elfoglalta, sőt a harctérről nagybetegen hazainduló Rhédey Ferencet, Bethlen legkiválóbb hadvezérét is elfogta, aki a fogságban meg is halt. Rövidesen egész Alsó-Magyarországon csak a két Thurzó és Illésházy maradt Bethlen oldalán.

Bethlen második hadjárata

  • Forgách Zsigmond halála után, 1622-ben Thurzó Szaniszló személyében az országgyűlés ismét protestáns nádort választott, s ő, a családi hagyományokat folytatva, békepolitikus volt. Helytelenített és megakadályozott volna mindenféle kísérletet Erdély bekebelezésére, ha ilyenre az adott helyzetben bárki is gondolt volna, mivel a fejedelemség létét a magyar rendi önkormányzat hátvédjének tartotta. Elutasította magától Magyarország Erdélybe való bekebelezését is, mint kockázatos és végső fokon kudarcra ítélt kalandot, főképpen pedig a rendi önkormányzat megszilárdulását veszélyeztető koncepciót. Így gondolkozott, ha egyáltalán gondolkozott, és nem csupán riadtan várakozott a történendőkre az alsó-magyarországi és dunántúli protestáns arisztokrácia egésze. Illésházy Gáspárt kivéve, aki – Thurzó Imre korai halála után – egyedül tartotta még fenn kapcsolatait Bethlennel, de elszigeteltségében semmit sem tehetett.
  • Bethlennek most már menthetetlenül rá kellett ébrednie arra, hogy a királyi Magyarország rendjeinek útja az övétől végképp elvált. Ő maga ezt nemcsak személyes sérelemnek, nemcsak messze látó tervei meghiúsításának, hanem a magyar rendiség öngyilkosságának tekintette. Keserűen írta 1624 elején Illésházy Gáspárnak: „minden veszedelmének az magyar nemzetből álló státusok okai Magyarországnak, nem az német, nem egyéb idegen nemzet”.[1] Ezalatt nyilván azt értette, hogy a királyi Magyarország mágnásai és nemesei megalkuvásukkal kiszolgáltatják magukat II. Ferdinánd előbb-utóbb bekövetkező bosszújának, annál inkább, mivel Németországban is megbénult a Habsburg-ellenes tábor ereje.

Erdély a westminsteri szövetségben

Mindössze annyi történt, hogy a portai angol követ segítségével sikerült kieszközölni a budai pasa Bethlen mellé rendelését, s Mansfeld elindult, hogy Bethlennel Sziléziában egyesüljön, ahová, bár útközben alaposan megtépázva, Wallensteinnel a nyomában 1626 július végére 10 ezer katonájával meg is érkezett. Itt azonban sokáig várakozott Bethlenre, aki csak augusztus végén indult mintegy 20 ezer főnyi seregével, és csak szeptember közepén érkezett Putnok vidékére. Végül is Mansfeldnek kellett, Illésházy Gáspár segítségével, Magyarországra jönnie; szerencséjére azonban Wallenstein is késlekedett, mert ő meg Esterházy Miklós nehezen gyülekező hadaira várt Érsekújvárnál.

Az együtt élő népek nyelvfejlődése

A cseh hatás újabb hulláma érte a szlovák nyelvet a fehérhegyi katasztrófa után, amikor a Cseh Korona Országaiból protestáns menekülők, főleg evangélikus lelkészek özönlötték el a Felvidéket. Az „exuláns” prédikátorok éppen a közös bibličtina révén helyezkedhettek el szlovák egyházközségekben. Illésházy Gáspár megalapította számukra az első szlovák nyomdát, melynek legnevezetesebb kiadványa: a hatásában Szenci Molnár Albert zsoltáraihoz hasonlítható, népszerű énekeskönyv, a Jiří Tranovský „exuláns” prédikátor által összeállított Cithara sanctorum (1636) volt.

Lábjegyzet

  1. Bethlen Gábor emlékezete. Szerkesztette Makkai László, Budapest, 1980. 159.