Imre király

A Múltunk wikiből

latinul Hemericus

1174–1204
király (1196–1204)
Wikipédia
1182
május 16. Megkoronázzák Imre herceget, III. Béla fiát.
1184
Meghal Chatillon Anna (Ágnes) III. Béla felesége, továbbá I. Frigyes lánya, Imre királyfi jegyese.
1194
Imre herceg Horvátország és Dalmácia kormányzója lesz.
1196
április 23. III. Béla meghal, Székesfehérvárott temetik el. Fia, Imre követi a trónon. (Uralkodik 1204-ig.)
1197
nyár: III. Béla özvegye elindul, hogy részt vegyen a keresztes hadjáratban, Endre herceg azonban nem.
december körül: Imre király és Endre herceg fegyveres összecsapása a szlavóniai Mackinál Endre győzelmével végződik.
december 15 – 1198. február 14. Endre herceg megkapja a dalmát-horvát hercegséget, ahol önálló fejedelemként uralkodik.
1198
január 29. III. Ince pápa felszólítja Endre herceget, hogy ne lépjen fel Imre ellen, és vegyen részt a keresztes hadjáratban.
tavasz: Endre elfoglalja Ráma és Hum (Hulm) területét.
Imre király kiváltságokat ad az esztergomi érseknek, s átadja neki az esztergomi várhegyet.
1199
március 10. Imre király a váci egyház kincstárában megtalálja azokat a leveleket, amelyek bizonyítják, hogy összeesküvést szőnek ellene.
nyár: A Somogy megyei Rádnál Imre király legyőzi Endre herceget, aki osztrák területre menekül.
1200
nyár: Imre király és Endre herceg Gergely pápai legátus előtt kibékülnek. Endre visszakapja hercegségét.
október 11. III. Ince pápa Imrét a bogumil eretnekség felszámolására szólítja fel.
1200 körül
Imre király házasságot köt Konstanciával, Endre herceg pedig feleségül veszi Gertrúdot.
Elkészül a Szent László-legenda, valamint a magyar Trója-regény és Nagy Sándor-történet.
1201
Imre király segítségével Nemanja Vukan lesz a szerb nagyzsupán, testvérével, Istvánnal szemben.
Imre király kiváltságlevelet ad a sárospataki hospeseknek.
1202
november 9. előtt: Imre király a Morava völgyében hadjáratot vezet Kalojan bolgár cár ellen.
november 24. A velenceiek által megvesztegetett keresztesek elfoglalják Zárát.
Imre felveszi a Szerbia királya címet.
1203
nyár: Magyar csapatok segítik cseh szövetségben IV. Ottót (Sváb) Fülöppel szemben.
október: Imre Varasd mellett foglyul ejti Endre herceget, börtönbe csukatja, Gertrúdot pedig hazaküldi apjához.
1204
eleje: Endre herceget hívei kiszabadítják.
április 12. A keresztesek elfoglalják Bizáncot, és megalapítják a latin császárságot.
tavasz: III. Ince pápa levele a bazilita kolostorok kérdésében.
augusztus 2. Imre megkoronáztatja fiát, Lászlót.
ősz: Imre feltartóztatja Leó bíborost, III. Ince követét, aki Kalojan bolgár uralkodóhoz tartott.
november 30. Imre király meghal, Egerben temetik el. Fia, III. László követi a trónon (1204–1205), aki helyett Endre herceg kormányoz.

Györffy György

Uralkodó osztály

A XI. századi nagybirtokos arisztokrácia összeállítását kiváltképpen az az említett körülmény teszi lehetővé, hogy Kálmán király törvényében olyatén módon rendezte a földbirtok öröklését, hogy a Szent István által adományozott vagy meghagyott birtokok esetében az oldalági öröklést is biztosította, míg a később adományozott birtokok öröklését csak egyenes leszármazás esetén engedélyezte, és fiúörökös híján a királyra való visszaháramlást rendelt el.

A törvény gyakorlati alkalmazása a XII. századi okmányokból nem derül ki, de 1200 táján, amikor Imre és II. Endre bőkezűsége folytán a beköltözött udvaroncok páratlan uradalmak birtokába jutottak, a régi birtokosság élt a joggal, és a birtokszerző ősre de genere szóval hivatkozva biztosította a nemzetségi jogú birtoklást és öröklődést. Lehet, hogy Kálmán lajstromba is vétette a Szent István kori adománybirtokosokat, akik zárt számot adtak volna ki, amelyen változtatni nem lehetett. Egy ilyenféle zárt szám hagyományaként magyarázható XIII. századi krónikásaink azon megjegyzése, hogy a Szkítiából kijött nemzetségek száma 108 volt.

Kristó Gyula

Állattenyésztés

  • A Duna melletti Halászt, amelynek neve is utal lakói szolgáltatására, mint bodrogi várbirtokot Imre király vagy II. Endre adományozta az ispotályosoknak, IV. Béla pedig 1238-ban halastavával és halászaival megerősítette az aracsai keresztes rendházat birtokában.
  • Lőrinc ispán 1199-ben azért kapott uralkodójától ötekényi soproni udvarnokföldet, mert a máramarosi vadászaton a lováról lebukó Imre királyt megmentette.

Tulajdonviszonyok

A XIII. század elején a Hont-Pázmány nembeli Szentgyörgyiek alig másfél évtized alatt legalább 15, különböző nagyságú föld tulajdonába jutottak a királyok adománya folytán. Tekintve azonban nemzetségük előkelőségét, családjuk régiségét, bizonyos, hogy Imre és I. Endre királyok adománybirtokai mellett atyai jogon bírt ingatlanokkal is rendelkeztek.

Kézművesség

1202-ből ismerjük Imre király aranypecsétjét. Ezen bukkan fel először az Árpádok családi címere, az aragóniai minta után használt vágásos pajzs, benne lépő oroszlánokkal.

Kereskedelem

  • Hamis oklevél szerint a Borsod megyei Szalonta Imre király idejében szabad vásárral rendelkezett. Itt a falu parasztjai (rustici) elvették az Oroszországból jött kereskedőktől áruikat. Per eredményeképpen a falu a kereskedők kezébe jutott, akik azt 82 márkáért eladták.
  • Jó néhány egyház adományképpen sót kapott a királyoktól, s az ebből feleslegként megmaradó részt szabadon forgalomba hozhatta. Így jutott sóadomány birtokába Imre királytól a budai egyház, II. Endrétől pedig többek között a heiligenkreuzi, a borsmonostori apátság.
  • Imre király a váradi egyháznak adta Bihar vármegye vásárvámjainak kétharmad részét.
  • Szerencsés esetben kis területen évenként említenek egy-egy fontos utat. Így a Hainburgon át Bécsbe vezető út különböző szakaszairól az 1200-as évek első felében gyakran esik szó. Az utat II. Endre 1208. évi oklevele Mosonszentmiklós határában, 1210. évi diplomája Kimlénél, Imre király 1203. évi oklevele Bezenyénél, míg II. Endre 1208. évi irata Rajka és Oroszvár között említi. Az Óvárról Bruckon át Bécsbe vezető út hegyeshalmi szakaszáról Imre 1197. évi és II. Endre 1217. évi okleveléből szerzünk értesülést.
  • A XIII. század első felének uralkodói felgyorsult ütemben folytatták a vámok eladományozását. Így Imre király 1198-ban megerősítette III. Bélának az esztergomi vám háromnegyed részére vonatkozó juttatását az esztergomi érsekség számára, a vámnak még egyházi kézre nem jutott egynegyedét maga adta oda az érsekségnek.
  • A XII. század végétől megszokott dologgá vált, hogy a királyok vámmentességet adományoznak. Így nyertek egyebek mellett vámmentességet Imre királytól a szentgotthárdi cisztercita szerzetesek, a pataki hospesek, az erdélyi németek között lakó Latin János (Johannes Latinus), I. Endre királytól a templomosok, a heiligenkreuzi ciszterciták, a Német Lovagrend és az esztergomi egyház népei, IV. Bélától a székesfehérvári polgárok.

Pénzviszonyok

  • Amikor Imre király 1196-ban a cikádori egyházat megerősítette birtokaiban, elrendelte, hogy az izmaeliták, besenyők és mások az eszéki vásáron és az egyházhoz tartozó valamennyi réven vámot fizessenek.
  • Imre és II. Endre első pénzei még a XII. századi pénzek formájában készültek.

Idegen etnikumok

  • Rudguer comesnek, aki neve alapján német lehetett, még Imre király adományozott húszekényi földet Szebellében.
  • Latin János 1204-ben a nagydisznódi németek között élt. Imre király ez évben őt és örököseit feloldotta a németek kötelezettségei alól, és számos kiváltsággal látta el.

Falu

A határ menti lakatlan területek betelepedése jól nyomon követhető a Hont-Pázmányok egyik ágának birtokain. Tamás comes Csehország határán a Szakolca földet nyerte el II. Endrétől, amelyet fiai, Sebes és Sándor benépesítettek. A későbbi századokban ezen a területen összesen kilenc település keletkezett. Még inkább jelzi a perifériák benépesedésének méreteit az az adomány, amelyhez ugyanez család Imre és I. Endre királyok kegyéből az ország keleti felében jutott. Szatmár megyei, hatalmas lakatlan erdőségeket kaptak adományul, amelyekben az elkövetkező időkben 34 település létesült.

Város

  • Az esztergomi várban levő, még be nem fejezett királyi palotát Imre király 1198-ban az esztergomi érseknek adta. Ezzel az esztergomi várhegy érseki tulajdonba került.
  • A XIII. század elején az udvarnoki városrész fokozatosan az esztergomi káptalan kezébe csúszott át. Tulajdonjoga bizonyítására 1221 előtt az esztergomi káptalan két oklevelet hamisított [[Imre király nevére. Az egyik, 1201-re datált hamis oklevél szerint Imre az esztergomi vásárhelyet a leírt határok között levő telkekkel, épületekkel és lakosokkal az esztergomi egyháznak adja, népeit elkülöníti a latin településtől, továbbá az így nyert népeket adózási és bíráskodási szempontból is az esztergomi egyháznak veti alá. Az Imre nevében szóló, 1202-re hamisított oklevél megerősíti az előző évi, az esztergomi egyház javára szóló fiktív adományt, s az érsek kérésére az egyháznak adja az esztergomi királyi udvarnokoknak a Szent Lőrinc-templom mellett fekvő, határokkal megjelölt földjét.
  • Imre király Óbuda területét borcsöböradójával, vásárvámjával és a lakosok feletti bíráskodás jogával együtt az óbudai prépostságnak adományozta.
  • A pesti vásárvám királyt illető kétharmadát Imre király egyházi intézményeknek adományozta, amelyből egyharmadot I. Endre király a maga hasznára visszavett. A vásárvám összegéből arra kell következtetni, hogy forgalmas, látogatott vására volt Pestnek a XIII. század elején.
  • Imre király a sárospataki hospesek szabad bíróválasztást, a bíró ítélkezését a hospesek felett, adó- és vámmentességet nyújtott, megadta számukra a birtokuktól való szabad rendelkezés lehetőségét, s eltiltotta a főurakat és a nemeseket a hospesek zaklatásától. A vallon vagy olasz eredetű pataki hospesek nyilván már hosszabb idő óta eme jogok alapján éltek, amint [[Imre király rendelkezett is az elődei által a patakiak számára tett intézkedések megtartatásáról. Nincs tehát itt szó városalapításról, városprivilégium adományozásáról, [[Imre király mindössze írásba foglalta azt a jogrendszert, amelyet a patakiak külországból magukkal hoztak, s Magyarországon jogi elismerés híján is használtak. Tekintettel arra, hogy a hospesjog és a városi privilégium azonos tőről fakadt, a pataki hospesek szabadsága nagyon hasonlított a XIII. század első évtizedeinek városi kiváltságaihoz.

Alávetett népelemek

A XII–XIII. század fordulójától kezdve, Imre és I. Endre királyok uralkodása alatt vett nagy lendületet az udvarnokok és az udvarnokföldek elidegenítése. A megadományozottak sorában az egyházak mellett mind gyakrabban tűnnek fel ekkor világi előkelők. Így Imre király 1199-ben hű főemberének, Lőrinc comesnek a királyi udvarnokoktól elvett ötekényi földet adott a Fertő tó mellett, Sopron megyében.

Átmeneti rétegek

  • Olyan személyek azonban a XII–XIII. század fordulóján is bukkannak elénk, akiben voltaképpen a királyi szervienseket sejthetjük. Így 1197-ben Imre király Zerzowoy pozsonyi várjobbágyot hűségéért azzal a szabadsággal ruházta fel, hogy ispánok nem ítélhettek felette, s mind a megadományozott, mind utódai a királyi udvarban örökös szabadságnak örvendjenek. Ugyancsak Imre 1204-ben Latin Jánost felmentette az adó és a vám fizetése alól, ítéletet csak a király, továbbá a királyi jobbágyfiak bírája mondhatott felette, neki és utódainak a királyi udvarban való tartózkodás szabad lehetőségét adta, s csak katonáskodásra kötelezte a hasonló szabadságot élvezők módján.
  • 1198-ban Imre király az ellene elkövetett gonosztett miatt elvette Pál soproni várjobbágytól a Mihály nevű praediumot, amelyen kilenc szolga-mansio, tíz nőtlen szolga és négy libertinus-mansio élt.

Világi előkelők

A Nagymartoni család eleinek Magyarországra kerüléséről Ákos mesterrel szemben Kézai Simon tartott fenn megbízhatóbb információt. Míg Ákos mester szerint Simonnak és testvérének, Mihálynak a nemzetsége, amelyet Nagymartoninak (Mortundorf) neveznek, II. Endre idejében jött be Spanyolországból, addig Kézai úgy fogalmazott, hogy ugyanez a nemzetség Konstanciával, Aragónia királyának lányával, Imre király feleségével érkezett katonák kíséretében az országba. Ugyancsak Kézai mondja el, hogy Konstancia királyné hozta magával Aragóniából Totát, aki Magyarországon Benedek herceg (dux) felesége lett, s Tota Nagymarton (Mertinsdorf) birtokába Imre király és Konstancia révén jutott jegyajándék címén. Kézai közlését oklevelek erősítik meg és pontosítják. Eszerint 1202-ben Imre király Benedek vajdának adta a III. Béla által a budai egyháztól vásárolt Nagymartont, majd ugyancsak ekkor az uralkodó megengedte Benedeknek, hogy a királytól kapott Nagymartont, illetve az Esztergom megyei Bajótot feleségének, Thota asszonynak adhassa jegyajádék fejében, illetve Konstancia kérésére mentesítette Thotát (aki a királynéval jött Magyarországra) a Nagymarton után a királynak járó adók fizetése alól.

Egyházi társadalom

  • Imre király 1201-ben a zágrábi egyházhoz tartozó 16 birtok határait írta le, s egy szávai szigettel is megadományozta a püspökséget.

Hogy főleg a XII. században még sok görög rítusú bazilita monostor működött Magyarországon, azt III. Ince pápának Imre magyar királyhoz intézett 1204. évi leveléből tudjuk. Számos helyen még a tatárjárást is megélték a görög szerzetesek, így az oroszlámosi Szent György-kolostorban, valamint a mai Dunaújváros területén állott Szent Pantaleon-monostorban. A XIII. század elejétől kezdve azonban nagy lendületet vett a görögök kiszorítása monostoraikból. Már Imre király kezdeményezte a pápánál az összes magyarországi görög monostor egy püspökségben történő egyesítését, és a pápa fennhatósága alá helyezését, vagy pedig azt, hogy élükre latin apátok és prépostok kerüljenek, akik ezeket az egyházakat megreformálják.

Új vonások III. Béla belpolitikájában

  • Kevesebb kételyünk lehet abban a vonatkozásban, hogy valamilyen jövedelem-összeírás mégiscsak készült III. Béla korában. A jelen formájában ismert lajstrom csak a XI–XII. század fordulóján elfoglalt Horvátországot, Dalmáciát és a II. Béla által megszerzett Rámát sorolja Magyarországhoz tartozónak. Ez III. Béla kora mellett II. Béla utolsó éveinek tényleges viszonyainak is megfelelne, de már a zárai érsek említése a két Béla uralkodási ideje közül határozottan III. Béláéra vall. Ugyanerre mutat a szlavón herceg említése is. II. Béla alatt nincs tudomásunk szlavón hercegről, míg III. Béla 1194-ben állította Imre fiát a Tengermellék élére. Eszerint a jövedelem-kimutatásnak III. Béla utolsó éveiben kellett készülnie, s nyilván ilyen módon nem függ össze III. Béla második házasságával. Nem elképzelhetetlen, hogy kettős célt szolgált: részint a pápa számára adott tájékoztatást a magyarországi egyházak gazdasági helyzetéről, ezért találhatók viszonylag alacsony összegek az egyes püspökségek jövedelmeiként, részint pedig már 1195 táján a Szlavónia élére állított Imre herceg nyugati (aragóniai) házasságát volt hivatva előkészíteni, s hogy a távoli Magyarország kedvezőbb színben tűnjék fel az Ibériai-félszigeten, aránytalanul magas összegek szerepelnek a magyar király bevételeiként. A III. Béla kori jövedelem-kimutatásból jószerével csak a vázat tartjuk hitelesnek, azt, hogy a magyar király bevételei a XII. század utolsó évtizedeiben pénzváltásból, sóból, vámokból, révekből, vásárokból, az erdélyi idegen telepesektől, Szlavónia hercegétől származó bevételekből, a 72 vármegye jövedelmének kétharmadából és a 72 megyésispán ajándékából álltak, amelyeket természetbeni juttatások, ezüst, textília, lovak, továbbá élelmiszer egészítettek ki.
  • A tengermelléki Bribir zsupániát is vagy III. Béla, vagy Imre király adományozta a Šubićok eleinek.
  • Idejekorán gondolt III. Béla a trónutódlás rendezésére. 1182-ben királlyá koronáztatta fiát, Imrét, de területi hatalommal nem ruházta fel. Az 1190-as évek közepén, 1194-ben azonban – Kalán pécsi püspök, az egykori kancellár tengermelléki kormányzóságát követően – Imre fiát állította hercegként Szlavónia élére. Ezzel III. Béla megteremtette a mintát arra, hogy utódai a szlavón (vagy horvát–dalmát) hercegi méltóság betöltéséhez nyúljanak, amikor akár saját helyzetük, akár az ország megosztásán mesterkedő arisztokrácia nyomása megkívánja. Nem lehetetlen, hogy már ekkor megkezdődtek – talán pápai közvetítéssel – a tárgyalások Magyarország és Aragónia között dinasztikus kapcsolat létesítésére, Imre herceg kiházasításának ügyében.

III. Béla hódító külpolitikája

Az 1180-as évek elején Béla fia, Imre eljegyezte Frigyes leányát, de az utóbbinak korai halála (1184) megakadályozta házasságukat.


Maga Béla is fontolgatta önálló keresztes had indításának gondolatát, de betegsége megakadályozta terve megvalósításában. Rendelkezett két fiáról, Imrére testálta az országot, Endre számára pedig várakat, birtokokat és sok pénzt hagyott hátra, s ráruházta saját be nem váltott fogadalmának teljesítését szentföldi hadjárat indítására. III. Béla 1196. április 23-án meghalt. Holttestét felesége, Châtillon Annáé mellett Székesfehérváron helyezték nyugalomra. Földi maradványaik, az Árpád-házi királyi házaspárjaink közül egyetlenként, elkerülték a pusztulást és az enyészetet, s 1848-ban rábukkantak csontvázaikra. A vizsgálatok kiderítették, hogy III. Béla átlagon felüli magasságú, 190 cm-re nőtt ember volt.

Béla külpolitikájában 1180 után kerültek előtérbe az expanziós törekvések. Az ország megnövekedett ereje, a belső konszolidáció sikere, arisztokratáinak étvágya, a kedvező nemzetközi helyzet egyaránt közrejátszott ebben. Béla visszaszerezte az országnak a másfél évtizeden át bizánci kézen levő Szerémséget és Dalmáciát, tengerparton sikerült megtartania a fennhatóságát elismerő Zárát, de hódító hadjáratai nem vezettek tartós eredményre. Tiszavirág életű halicsi és szerb hódításai nem önmagukban jelentősek, hanem annak révén váltak fontossá, hogy e lépéseivel III. Béla mintegy úttörőként kijelölte utódai szárára a feudális terjeszkedés irányát. Hódításainak eredménytelensége önmagában mutatja, hogy indokolatlan III. Béla Magyarországát európai nagyhatalomnak látni. Tény azonban, hogy III. Béla korában az előző évtizedekhez képest megnövekedett az ország nemzetközi súlya. Az általa létesített bizánci, francia, német és talán aragón házassági kapcsolatok, valamint a két császár közti közvetítése mutatják ezt. Ha uralkodásának utolsó éveiben meg is erősödtek az országon belül a széttagolódás hívei, ha külpolitikájában számos kudarcot is el kellett viselnie, III. Béla közép-kelet-európai mértékkel mérve erős államot hagyott utódjára, Imrére.

Imre és III. László

Önálló cikk.

II. Endre új berendezkedése

  • Bribir comitatust III. Béla vagy Imre, az egész Gora comitatust és Vinodol comitatust II. Endre idegenítette el.
  • A Szentgyörgyiek családjának első, névről ismert tagja Tamás, ki a nyitrai ispáni méltóságig vitte. Imrétől az 1202. évi bolgár hadjáratban való részvételéért a Kékes-erdőt, II. Endrétől pedig a cseh király megsegítésére 1213-ban küldött királyi sereg vezetéséért a szatmári vár Fentös erdejét kapta az ottani erdőőrök földjével együtt. A két erdő óriási területen feküdt, a Szentgyörgyiek csupán ezzel a két adománnyal akkora terület birtokába jutottak, amelyen a későbbi századok folyamán több mint harminc település keletkezett. 1208-ban nyitrai ispánként közelebbről meg nem nevezett hű szolgálatai és kiváló érdemei miatt Bazin pozsonyi várföld birtokába jutott éppen annak a királyi oklevél folytán, amelynek arengája arról elmélkedik, hogy az uralkodó bőkezűségét semmi sem szoríthatja határok közé, s adományozásának mértéke a mértékelenség. Tamás nyerte adományul II. Endrétől a Csehország határán levő Szakolca földet a király szóbeli rendelkezése folytán. Az akkor még lakatlan, de nagy kiterjedésű vidéket Tamás fiai benépesítették, s az adományról a királytól 1217-ben oklevelet szereztek. Tamás fiai, Sándor és Sebes az Imre és Endre közti belviszályban Endre oldalára álltak. Amikor Endre 1199–1200-ban Ausztriában volt száműzetésben, udvari emberei (familiares) sorában Sebes ispán követte a számkivetésbe.
  • Imre király Óbuda területét csöböradójával egyetemben az óbudai prépostságnak adományozta.

Az új berendezkedés hívei

  • Potnak, István fiának négy testvérét ismerjük. A család ősi fészke a Moson megyei Lébény volt, amelyet már távoli elődeik is birtokoltak, de halálukkal királyi kézre került, s csak Imre király adományából nyerték vissza. Pot egyik testvére, Sándor a Gubasel csatában tanúsított hű szolgálatáért ugyancsak Imre királytól két Moson megyei falu, Bán és Sásony birtokába jutott.
  • Az Imre és Endre közti belharcok idején az Endrével tartó Fábián és Vince birtokait Imre király parancsára lerombolták. A királyi adomány és a hatalmaskodás révén szerzett birtok mellett az ingatlan gyarapításának további módját jelentette a XII. század első évtizedeiben a földvásárlás. Az Endrét szolgáló Fábián és Vince az Imre királytól elszenvedett üldöztetésük ellensúlyozására, s a trónra került II. Endrének tett szolgálataik jutalmazásaképpen zalai várföldet kaptak az uralkodótól, amely egyik oldalról vásárolt földjükkel volt határos.

Az új berendezkedés ellenfelei

  • A Hont megyei Szebelléb 20 ekényi, tehát 2400 holdnyi földjét még Imre király adományozta a német Rudguer comesnek. Fiát, Heruynust a honti és bolondóci várjobbágyok — mint a vizsgálat kiderítette: igaztalanul — vádolták a várföld birtoklása miatt, de a földet tulajdonosától nem tudták elperelni.
  • II. Endre 1217. évi oklevele szerint az esztergomi érsekség visszakapta a Komárom megyei Tardos falut, amelyet még Imre király adományozott Esztergomnak, de II. Endre utóbb elvette azt Jánostól, aki – az uralkodó szavaival élve — „mereven ellenezte az új berendezkedést [nouas instituciones][1]

Az új berendezkedés időszakának külpolitikája

  • A halicsiak Endre magyar királyt hívták segítségül, aki 1205 végén megjelent orosz földön, Szanokban találkozott Roman özvegyével, Danyilót kedves fiaként fogadta, és őrséget hagyott Danyilo védelmére Halicsban. Az őrségnek tagja, illetve bizonnyal vezetője volt az a Mok (Mog), aki III. Béla uralkodásának utolsó éveiben, majd pedig Imre alatt 1198–1199-ben nádorként szolgált.
  • A halicsiak két év múltával, 1208-ban összezördültek fejedelmükkel, s ez a belső viszálykodás újra lehetőséget adott Endrének, hogy beavatkozzék Halics ügyeibe. Hadsereget küldött Halicsba, amelynek élén az a Korlát fia Benedek állt, aki az Imre király feleségével Aragóniából bejött udvarhölgynek, Totának volt a férje, s éppen az erdélyi vajdai tisztet töltötte be.
  • Imre uralkodásával összevetve kevéssé volt aktív II. Endre külpolitikája a Balkánon.

Az új berendezkedés tetszhalála és feléledése

  • Ma még nem teljesen világos, hogy II. Endre miért éppen 1218-tól kezdve helyezte országlása nyitányát 1204 tavaszára, arra az időpontra, amikor híveinek segítségével kiszabadult testvére, Imre király börtönéből. Uralkodása utolsó éveinek újfajta számításával nemcsak Imre országlásának utolsó két hónapját nem vette figyelembe, hanem III. László rövid, pár hónapos királyságának időtartamát is kiiktatta a történelemből.
  • A király 1221-ben tovább folytatta a várföldek eladományozását. Visszaadta az aragóniai származású Tota asszonynak mindazokat a birtokokat, amelyeket férje, Korlát fia Benedek herceg kapott még Imre királytól, de II. Endre Benedeket korábban száműzetésbe küldve összes birtokától megfosztotta.

Az 1222. évi Aranybulla

A formailag oklevélként kiadott Aranybulla zárórészében azonban szembeötlő, hogy az Endre uralkodásának 17. évében keltezték, holott – egy kivételtől eltekintve – II. Endre többi 1222. évi oklevele országlásának 19. évében lett kiállítva. Az eltérő annus regni arra vezethető vissza, hogy az 1222. évből kelt két, 17. évet említő oklevél 1205 májusától, III. László halálától, illetve II. Endre koronázásától számította Endre uralkodási éveit. Ez a datálás nemcsak Imre trónon töltött utolsó hónapjait vette figyelembe, hanem III. László királyságát is. Ezzel szemben az 1222. évi, dátumukban az uralkodás 19. évét említő oklevelek – az 1218 óta hagyományos felfogás értelmében – Endre börtönből történő szabadulásának időpontjától, 1204 tavaszától számították Endre uralkodási éveit. Így tehát a 17. évet említő 1222-es diplomák, köztük az 1222. évi Aranybulla is, az 1222. év első négy-öt hónapjában keletkeztek, míg a 19. évet szerepeltető iratok 1222 tavaszát követően, inkább az év második felében íródtak. Önmagában kérdés, hogy II. Endre 1222 elején miért szakított az 1218 óta szokásos keltezési gyakorlattal, és miért tért vissza az 1218 előtti rendhez, ahhoz, hogy uralkodását 1205 májusától számítsa. Mivel ez a fajta uralkodási évszámítás törvényesnek ismerte el mind Imre, mind III. László országlását, jogos a feltételezés, hogy az 1205 májusától induló annus regni keltezés mögött Imre és a gyermek László párthívei állottak, ezek bírhatták rá Endrét a realitásokat figyelembe vevő uralkodási évszám megadására. Hogy személy szerint kik voltak ezek az Imre-pártiak, azt az Aranybullából nem tudjuk meg, de felvilágosítással szolgál az az 1222-ből való oklevél, amely ugyancsak Endre országlásának 17. évében keletkezettnek minősíti magát. Ez a Német Lovagrend régi kiváltságait megerősítő és újakat biztosító oklevél az egyháziak mellett a világiakat is feltünteti méltóságsorában. Eszerint ekkor, 1222 első hónapjaiban Wettich fia Theodor volt a nádor, Nána fia Pósa az udvarispán, Miklós a bácsi, Tiborc a pozsonyi, Illés a bihari és Mihály fia Márton az újvári ispán, az oklevél szövege szerint pedig Ypochz a bán. Theodor nádor apja, aki a Szent István kori Csanád nemzetségéből származott, egyike volt Imre vezető tisztségviselőinek a századforduló táján: 1199-ben csanádi ispán, 1199–1200-ban udvarispán és nyitrai ispán, 1200-ban pedig udvarispán és krassói ispán. Nána fia Pósa a Bár-Kalán genus tagja, 1222 előtti és utáni hivatalnokoskodásáról nincs adatunk. Az ispánok közül Tiborc pályája mondja a legtöbbet. Politikai karrierja Imre alatt indult és szökött a magasba: 1198-ban fehérvári, 1199-ben szolnoki, 1201–1204 között bodrogi ispán, gyakorlatilag tehát Imre uralkodása alatt végig a királyi udvar tagja. II. Endre alatt azonban csak egy-egy rövid időre tudott a vezető méltóságok viselői közé kerülni: 1206-ban a királynéi udvarispánja és fehérvári ispán, 1207-ben már csak fehérvári ispán. Hosszabb szünet után 1213-ban mosoni, 1215-ben újvári ispán. Bizonyára ezzel a Tiborccal azonos az a Tiborc, aki kegyura volt a szigeti monostornak, s Imre király e monostornak a pesti vám felét adományozta, Endre azonban ezt elvette, és a monostort sójövedelemből fizetett 60 márkával kárpótolta. Tiborccal 1222 után okleveles anyagban nem találkozunk. Illés az Aranybullát közvetlenül megelőzően a békési megyésispáni tisztet viselte, Mihály fia Márton pedig 1223-ban mosoni ispánként bukkan elő. Ypochz bán pályája is Imre alatt indult, 1202–1204 között bácsi ispán volt, 1204-ben pedig még báni méltóságra is felemelkedett. A Szabolcs megyei Zsurk földet Ypoch Imre királytól kapta adományul. II. Endre környezetébe csak egyszer tudott bekerülni: 1216–1217-ben erdélyi vajda volt. A hézagos adatok ellenére is kirajzolódik, hogy az Aranybullát kieszközlő világi előkelők II. Endre által jobbára mellőzött világi nagyurak voltak, akik közül nem egynek politikai szerencsecsillaga Imre uralkodása alatt ragyogott fényesen, s II. Endre alatt éppen csak pislákolt vagy fényét is vesztette. Nagy valószínűséggel állítható, hogy az Aranybulla idején vezető tisztségekbe került előkelők – bár számos ponton, így mindenekelőtt az új berendezkedés kérdésében egymáséhoz nagyon közeli nézetet vallhattak – nem voltak azonosak azokkal az előkelőkkel, akiknek komoly szerepük volt abban, hogy 1218–1219-ben az uralkodó időlegesen lemondott a birtokok két kézzel szórásának politikájáról. Azonosságukat kizárja, hogy az 1218-as ellenzék II. Endre régi, nem csekély részben egyházi híveiből tevődött össze, s alkalmasint az ő hatásuknak tulajdonítható, hogy az urakodó éppen 1218-tól kezdődően országlása éveit Imre börtönéből történt szabadulásától, azaz 1204 tavaszától kezdve számította. Ezzel szemben az 1222-es, jobbára világiakból álló ellenzéket az egykori Imre-pártnak II. Endre alatt háttérbe szorított és mellőzött tagjai alkották, s befolyásuk következménye volt, hogy 1222-ben II. Endre III. László halálától és saját koronázásától, 1205 májusától számlálta uralkodási éveit.

Endre és Béla politikája az 1220-as évek közepén

  • A pápa a házasság visszaállítására adott parancsot, ami mind a magyarországi főpapok, mint Béla tetszésével találkozott. Béla visszavette hát nejét. Ez azonban Endre haragját váltotta ki, s Béla 1223 végén Ausztriába kényszerült menni, ahol még mindig az a VI. Lipót uralkodott, aki Imrével szemben Endrét és Endrével szemben a gyermek Lászlót szívesen fogadta.
  • Kálmán a traui egyháznak adott egy tengermelléki helyet, amelyen Imre király, illetve saját testvére, Béla engedélyéből eddig világiak gyakoroltak joghatóságot.

Béla birtokvisszavételi politikája

  • Az 1228-ban induló és 1231-ig tartó birtokvisszavétel kizárólag a „felesleges és haszontalan örökadományok” res­ta­urációjára irányult. Ezek olyan, egykor királyi várföldek voltak, amelyeket Imre és II. Endre idegenített el. Nincs szó természetesen minden elörökített várföld visszavételéről. A kívánatos állapotnak Béla azokat a vi­szo­nyo­kat tartotta, amelyek III. Béla korában uralkodtak, tehát birtokpolitikája a III. Béla kori állapot helyreállítását cé­loz­ta. Ebben a célkitűzésben annak beismerése tükröződött, hogy az igazán nagymérvű, a királyi hatalom sta­bi­li­tá­sát fenyegető birtokadományozások csak III. Béla halála után indultak meg. Ugyanakkor a rendszeresen folyó bir­tok-felülvizsgálatok során Béla számos olyan adományt erősített meg és érvényesített, amely Imrétől és II. End­ré­től származott. Ez esetben a tulajdonosokat bizonnyal érdemeseknek és méltóknak ítélte az ingatlan további bir­tok­lására. A birtok-felülvizsgálatok változatos módon történtek, olykor Béla is jelen volt az elbírálásnál, olykor pe­dig földbírákat küldött ki. Az elbírálás döntő tényezője az okleveles elbírálás volt. A birtokvisszavétel elsősorban a világiak kezén levő örökadományokra irányult, egyháziak földjéhez Béla – kevés ki­vételtől eltekintve – nem nyúlt. Számos oklevelében kifejtette Béla, hogy az egyházaknak tett adományt a lélek üdvé­nek tekinti, s így azokat nem visszavenni, hanem megőrizni akarja, vagy hogy az egyházak nem gonoszság, nem fondorlat és nem erőszak útján szerezték és birtokolják javaikat, ezért lelke üdve érdekében az egyházak hasz­náról gondoskodni kíván. A birtokvisszavételek természetesen elsősorban az új berendezkedés politikájának ha­szonélvezőit érintették. Csák nembeli Miklós comestől, Ugrin esztergomi érsek közeli rokonától, a XIII. század el­ső évtizedeinek egyik leggazdagabb birtokosától Béla 16 ingatlant vett vissza, és – legalábbis oklevelesen – 11 bir­tokot hagyott kezén. A Hont-Pázmány nembeli Szentgyörgyiektől, Sebes és Sándor comesektől, akik Imre ado­má­nyozásainak és II. Endre új berendezkedésének talán legnagyobb nyertesei voltak, Béla a szatmári Kékes és Fentös erdőket, továbbá több Pozsony megyei ingatlanukat elvette (ezeket Imre, illetve II. Endre adományából bírták).
  • 1230-ban régi hívének, Machareus fia Tamásnak – aki már Imre királlyal támadt viszályok óta híven szolgált End­ré­nek, tehát az uralkodóhoz mintegy három évtizedes hű szolgálat fűzte – Bács, Csanád és Valkó megyei földet ado­mányozott, továbbá a zágrábi halászok földjét, valamint a világiak közül egyetlenként a Maroson három só­szál­lító hajót adott neki évi háromszori út jogával.
  • 1231-ben, amikor soproni várjobbágyok emeltek panaszt Miklós volt pozsonyi ispán fiával szemben a Rábca fol­yón állított malmok ügyében, Béla – megerősítve Imre királynak a malomhelyekre vonatkozó adományát – a vár­job­bágyok ellen ítélt.

Az egyházi nagybirtokosság politikai sikerei II. Endre uralkodásának utolsó éveiben

Nem mutat számottevő különbséget a királyi szerviensség 1231. évi helyzete és jogállása 1222-höz viszonyítva. Hogy mindazok a jogszolgáltatási, katonáskodási kiváltságokat, bizonyos terhek alóli mentességet, a szabad örökülhagyási jogot stb., amelyeket az 1222. évi Aranybulla biztosított a királyi szerviensek számára hiánytalanul át tudták menteni 1231-re, politikai orientációjuk megváltozásával magyarázható. 1222. évi – és az Aranybullában tükröződő – szövetségük az Imre-párti előkelők II. Endre-ellenes csoportjával tiszavirág életű volt, hiszen alig néhány hónapos tisztségviselés után a világi uralkodó osztály eme tábora elbukott, és a politikai süllyesztőbe került.

IV. Béla újabb birtokvisszavételei

  • Nem volt eltérés a birtokvisszavétel célkitűzésében az 1228-1231 között folyt restaurációhoz képest: továbbra is a III. Béla kori álla­pot visszaállítása lebegett követendő célként IV. Béla szeme előtt. Egy 1238. évi királyi oklevélben nyíltan utal arra, hogy a vissza­vétel az Imre és Endre királyok idején tett ado­mányokra terjed ki.
  • IX. Gergely pápa 1236. jánuár 16-án Bélához, január 25-én pedig Kálmánhoz intézett levelében a beregi egyez­ményre hivat­kozva tar­totta jogtalannak a visszavételt, s intette Bélát és Kál­mánt, hogy az egyházak Imre és II. Endre ado­má­nyá­ból juttatott ingatlanait hala­dék­talanul állítsák vissza, s a károkért megfelelő elégtételt adjanak.

Írásbeliség

  • Amíg III. Béla 24 éve alatt 35, addig Imre 8 éve alatt 45, II. Endre 30 éve alatt pedig több mint 300 királyi oklevél készül­té­ről van tudomásunk. Folyamatosan működött a XII. század végére kialakult kancellária, bár állandó alkal­mazottakkal még nem rendelkezett, s ügy­vi­tele nem érte el a későbbi idők fej­lett­ségi színvonalát. A kancellárok a mindenkori uralkodók bizalmi emberei vol­tak, nem vélet­len tehát, hogy idővel magas egyházi méltóságokba emelkedtek. Imre kancellárjai közül hárman is püs­pökké lettek, s helyükre mások kerültek.
  • Aragóniai Konstanciát, Imre király feleségét kísérte Magyar­or­szágra és töltött el itt éveket a kor neves trubadúrja, Peira Vidal. Konstanciával együtt jött a királyné és udvara szórakoztatására egy másik trubadúr, Gaucelm Faidit is.
  • Csak utalásból ismeretes, hogy Bernard spalatói érsek, Imre király nevelője a XIII. század elején eretnekek elleni össze­ál­lí­tást készített, és szent­be­széd­gyűj­te­ményt kompilált.

Stílusirányzatok

III. Béla nem érte meg a királyi palota újjáépítésének befejezését. Amikor Imre király 1198-ban a palotát az esz­tergomi érsek­nek adományozta, még nem ért véget az átalakítás.

Lábjegyzetek

  1. Mon. Eccl. Strig. I. 217.

Irodalom

Imre királyról történetírásunk még nem készített monográfiát. Endre dalmát–horvát hercegségét V. Klaić (O hercegu Andriji. Rad Jugoslavenske Akademije Znanosti i Umjetnosti CXXXVI. Zagreb, 1898) dolgozta fel. Imre és Endre harcainak máig legrészletesebb bemutatása: A. Huber, Studien über die Geschichte Ungarns im Zeitalter der Arpaden (AÖG 1883. 1). Az Imre király korában erős pápai befolyásra lásd Fraknói, Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római Szent-székkel, illetve D. Hintner, Die Ungarn und das byzantinische Christentum der Bulgaren (Erfurter theologische Studien 35. Leipzig, 1976).

Imre király bogumilellenes akcióira lásd Asbóth János, A bosnyák bogumilek az Árpádok, Anjouk és Hunyadiak alatt (Budapesti Szemle 1885. 97); Hodinka Antal, Egyházunk küzdelme a boszniai bogomil eretnekekkel. Különlenyomat a budapesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskola munkálatainak 50. évfolyamából (hely és év nélkül (Budapest, 1887).

Endre börtönéből való szabadulásának, valamint Imre uralkodása utolsó hónapjainak kronológiáját Karácsonyi János Az Aranybulla keletkezése és első sorsa (Értekezések a történeti tudományok köréből XVIII. 7. Budapest, 1899), valamint Mátyás Flórián Sz. László és Imre királyok végnapjai és II. Endre életévei, fogsága és temetése (Értekezések a történeti tudományok köréből XIX. 1. Budapest, 1900) című tanulmányában állapította meg.