Innsbruck

A Múltunk wikiből
Ausztria Tirol tartományának székhelye
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.
1765. augusztus 18.
Meghal Mária Terézia férje, I. Ferenc császár Innsbruckban.
1848. május 17.
Az udvar Bécsből Innsbruckba menekül.
1848. május 18.
A frankfurti össznémet parlament megnyitása.
1848. május 19.
A kormány elhatározza a népképviseleti országgyűlés összehívását.
A kormány kölcsönjegyzési felhívása.
1848. május 21.
A magyarországi románok küldötteinek pesti gyűlése feliratban terjeszti kívánságait a kormány elé.
1848. május 29.–július 18.
Az utolsó erdélyi rendi országgyűlés Kolozsvárott.
1848. május 30.
A kolozsvári országgyűlés kimondja az uniót.
A minisztertanács eltörli a temesközí határőrök és a sajkások feudális kötelezettségeit.
1848. június 2.
A prágai szláv kongresszus megnyitása.
1848. június 3.
Az uralkodó a határőrvidék legfelső irányítását az osztrák hadügyminiszter hatáskörébe rendeli.
1848. június 5.–július 9.
Horvát szábor Zágrábban.
1848. június 8.
Az uralkodó a határőrvidéket a magyar hadügyminiszter főhatósága alá helyezi.
1848. június 9.
Klauzál céhrendelete.
1848. június 10.
Az uralkodó Jellačićot felfüggeszti báni tisztjéből és szentesíti az unióról szóló 1848:I. erdélyi törvénycikket.
1848. június 12–17.
Felkelés Prágában.
1848. június 12.
Statárium bevezetése.
A Délvidéken megkezdődnek a harcok a felkelő szerbekkel.
1848. június 17.
A pénzügyminisztérium megköti a bankjegykibocsátásra vonatkozó szerződést a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal.
1848. június 19.
Vay Miklós bárót Erdély országos biztosává nevezik ki.
1848. június 23.
Forradalom Bukarestben.
1848. június 23–26.
A párizsi munkások fegyveres felkelése.
1848. június 27.
A lugosi román népgyűlés.
1848. július 2.
A Demokrata Klub megalakulása.
1848. július 5.
Az első népképviseleti országgyűlés megnyitása Pesten.
1848. július 6–12.
A baloldali képviselők konferenciája a parasztkérdés tárgyában.
1848. július 8.
Anton von Doblhoff-Dier báró osztrák miniszterelnök.
1848. július 11.
A képviselőház közfelkiáltással megajánlja a kormány által kért 200 ezer újoncot és 42 millió forint hitelt.
1848. július 14.
Támadás a szerb felkelők szenttamási erőssége ellen.
1848. július 16.
Az Egyenlőségi Társulat megalakulása.
1848. július 18.
Ausztriában újabb kormány alakul Johann Wessenborg báró elnökletével.
1848. július 20–22.
A képviselőház válaszfelirati vitája.
1848. július 22.
Bécsben megnyílik az osztrák birodalmi gyűlés.
1848. július 23–25.
Radetzky legyőzi a piemonti sereget Custozzánál.
1848. július 29.
Batthyány és Jellačić bécsi tárgyalása.
1848. augusztus 1.
A katonaállítási javaslat tervezett képviselőházi vitájának elhalasztása.
1848. augusztus 2.
A nádor Josif Rajačićot felfüggeszti érseki székéből.
1848. augusztus 3.
A képviselőház rokonszenvét nyilvánítja a német egység ügye iránt.
1848. augusztus 3–12.
Az elemi oktatás reformjának képviselőházi vitája.
1848. augusztus 5.
Az első (kétforintos) magyar bankjegyek kibocsátása.
1848. augusztus 6.
A császári csapatok visszafoglalják Milánót.
1848. augusztus 9.
Károly Albert szárd király fegyverszüneti megállapodást köt Ausztriával.
1848. augusztus 12.
Az udvar Innsbruckból visszatelepül Bécsbe.
1905. november
Választójogi tüntetések Bécsben, Prágában, Brünnben, Innsbruckban. Bécsben és Prágában összetűzés a rendőrséggel.

Sinkovics István

Az udvari kormányszervek

A központi hatóságok leginkább az osztrák tartományok életébe szóltak bele. Ezek között már korábban megindult az az egységesülési folyamat, amelynek eredményeként kialakult Alsó-Ausztria és Felső-Ausztria, Bécs, illetve Innsbruck székhellyel.

A magyarországi központi igazgatás

A pénzügyi igazgatás Magyarországon is külön ágát alkotta a kormányzatnak. Ferdinánd nemcsak Alsó-Ausztriában, Felső-Ausztriában és Csehországban szervezett külön kamarát Bécs, Innsbruck, illetve Prága székhellyel, hanem Magyarországon is, először Budán, a meglevő alapok továbbfejlesztésével.

H. Balázs Éva

Az állam és egyház viszonyának átrendezése

A császár, aki a jótékonyságot is szervezeti úton alakította ki, a szigorú új rendet a császári család tagjainál, közvetlen rokonságában kezdte.

Két idősebb hajadon testvérét kolostorba küldte, Mariannát Klagenfurtba, Erzsébetet Innsbruckba, „az öreg nőket” pedig, Mária Terézia udvarhölgyeit és személyzetét eltávolította a Burgból.

A monarchia és Magyarország viszonyának átrendezése

Hat kormányzóságba zsúfolódtak a különböző múltú örökös tartományok és országok; a fővárosok Prága (Csehország), Brünn (Morvaország és Osztrák-Szilézia), Lemberg (Galícia és Bukovina), Bécs (Alsó- és Felső-Ausztria), Innsbruck (Tirol), Grác (Stájerország, Karintia, Krajna és a Gradiskával egyesített trieszti kormányzóság).

Benda Kálmán

Demokratikus és polgári mozgalmak a Habsburg-monarchiában

Az értelmiségiek elsősorban az egyetemi városokban – Innsbruck, Graz és főleg Bécs – klubokat, köröket alakítottak, ahol politikai kérdésekről vitatkoztak, a francia forradalom lapját, a Moniteurt olvasták és forradalmi röpiratokat másolgattak, akárcsak a magyarországi klubokban. A klubok egymástól függetlenül működtek, köztük nem volt kapcsolat.

Spira György

A kormány és a baloldal

És a Habsburgok iránti politikájuk megmásítására Batthyányék akkor sem gondoltak, amikor hamarosan kiderült, hogy az udvar persze még átmenetileg sem óhajt a magyar rebellisek közé települni, hanem ideiglenes székhelyéül az ellenforradalom szervezésére legalkalmasabb pontot, a lakóinak határtalan dinasztiahűségéről híres Tirol fővárosát, Innsbruckot választotta: a kormány ezután is hódoló nyilatkozatokkal árasztotta el az udvart, s közben foganatosított végre néhány erélyesebb intézkedést, csakhogy célja ezekkel továbbra sem a Habsburg-hatalom oldaláról fenyegető veszély leküzdése, hanem részint – mint még látni fogjuk – a nemzetiségi mozgalmak felszámolása, elsősorban pedig a lehetséges újabb baloldali támadások elhárítása volt.

A kenyértörés

Ennek az imígyen a tárgyalófelek egymás iránti kölcsönös rokonszenve ellenére is kudarcba fulladt eszmecserének a lezajlása után pedig immár a magyar radikálisok is arra szorítkoztak, hogy sajtójukban ismételten felhívják a figyelmet a nemzetiségi mozgalmak részéről fenyegető ellenforradalmi veszélyre – s még hangsúlyozottabban is, mint ahogy ezt azok a liberálisok tehették, akik egyelőre nem értették meg, hogy a legfőbb ellenforradalmi központ nem Zágráb, Karlóca vagy Szeben, hanem Bécs, illetve Innsbruck.

Az első honvédzászlóaljak létrehozása

19-én pedig, amikor Pesten olyan álhírek terjedtek el, hogy a Bécsből Innsbruckba menekült uralkodó onnan Prágába szándékozik áttelepülni, ugyanaz a Batthyány-kormány, amely 12-én még kereken elutasította a radikálisoknak a népképviseleti országgyűlés mielőbbi megalakítására irányuló követelését is, immár azt sem mulasztotta el kimondani, hogy nem később, mint július elején csakugyan meg kell nyitni az országgyűlést.

A kormány és az ellenforradalom horvátországi támaszpontja

S Hrabovszky zágrábi kirándulása hatástalan maradt ugyan, a június elején Innsbruckba utazó Batthyánynak viszont sikerült elérnie, hogy az uralkodó június 8-án – öt nappal korábbi döntését megmásítva – a határőrvidéket mégiscsak a magyar hadügyminiszter parancsai alá helyezze, június 10-én pedig egy újabb (s ismét Kossuth által szövegezett) királyi kéziratot tegyen közzé, ebben Jellačićot formálisan immár fel is függesztve báni tisztségéből mindaddig, amíg be nem bizonyítja a kormány részéről ellene emelt vádak alaptalanságát.

Ámbár az is igaz, hogy tényleges változásokat a június 10-i kézirat kibocsátása sem eredményezett. Jellačić ugyanis titkos utasításainak megfelelően mit sem törődött a kéziratban foglaltakkal, hanem továbbra is helyén maradt, s továbbra is teljes erővel dolgozott az ellenforradalom horvátországi támaszpontjának kiépítésén, kivált arra törekedve, hogy a vezénylete alatt álló csapatokat minden tekintetben előkészítse egy kellő időben Magyarország ellen indítandó támadásra. Amikor pedig Kossuth emiatt úgy intézkedett, hogy a zágrábi hadipénztár többé semmiféle pénzellátmányt ne kapjon Magyarországról, Jellačić ennek a húzásnak a következményeit is hamar ki tudta heverni, mert az osztrák kormány nyomban átvállalta az ő pénzelését. S ez a lépés a magyar forradalomnak persze megint nemcsak ártalmára, de hasznára is volt, amennyiben Batthyányék előtt is világossá tette, hogy az osztrák kormány egy gyékényen árul Jellačićcsal. Az udvar iránti illúziókat azonban ez a lépés sem ölte ki Batthyányból és társaiból, ellenkezőleg: Batthyányéknak június 10-e után még szilárdabb meggyőződésükké lett, hogy – bármilyen összjáték folyik is Jellačić és az osztrák kormány között – maga az udvar változatlanul jóindulattal viseltetik Magyarország iránt. Ez pedig érthetően arra indította őket, hogy maguk is folytatólagos erőfeszítéseket fejtsenek ki e feltételezett jóindulat további növelésére. És így a Jellačićot felfüggesztő újabb papirosrendeletért az udvar néhány napon belül nagyon is érdemleges viszonzást kapott a magyar kormánytól, amennyiben a kormány, bár június elején arra készült, hogy az első tíz honvédzászlóalj megalakítását követően késedelem nélkül hozzá fog látni további honvédzászlóaljak szervezéséhez, ezt a tervét Batthyány Innsbruckból történt hazaérkezése után azonnal elejtette…

Erdély uniója

Az udvar ugyanis a magyar forradalommal egyelőre az unió miatt sem kívánta kenyértörésre vinni a dolgot, s ezért az 1848:I. erdélyi törvénycikk, amelyet a kolozsvári országgyűlés már további törvénycikkeinek megalkotása előtt, külön felküldött Innsbruckba, ott június 10-én Batthyány sürgetésére végül is csak elnyerte az uralkodói jóváhagyást.

A kormány és a baloldal első parlamenti erőpróbái

Az új országgyűlést a képviselőház üléstermében, a pesti Redout dísztermében, július 5-én nyitotta meg István főherceg, aki az uralkodótól az előző héten nemcsak a trónbeszéd megtartására kapott felhatalmazást, hanem egyszersmind arra is, hogy amíg az udvar a távoli Innsbruckban tartózkodik, addig helyette szentesíthesse majd az országgyűlés által alkotandó törvényeket.

Augusztus havának fejleményei

Mert az osztrák ezredek zászlóira augusztus 6-án valóban feltűzték ugyan a német nemzeti színű szalagokat, másnap viszont a német egységnek ezeket a jelképeit Latour parancsára ismét eltávolították róluk, s így minden a régiben maradt. És – hogy az ebből következő gondok ne járjanak egyedül – e két hét eltelte előtt, augusztus 12-én az udvar is visszatelepült Innsbruckból Bécsbe, az uralkodó pedig ennek ürügyén két nap múlva már vissza is vonta a nádornak adott ideiglenes törvényszentesítési felhatalmazást, ezzel érthetően még csak felfokozva Batthyányéknak a katonaállítás kérdésével kapcsolatos aggályait.

Szabad György

Birodalmi egység önkényuralom árán

A miniszterelnöki pozíciót férfikora teljében elfoglaló Schwarzenberg korábban Rio de Janeirótól Szentpétervárig állomást állomással cserélő diplomataként szokta meg a birodalom problémáit a részleteken felülemelkedve, nagy összefüggéseiben szemlélni. A régi rendszert válságba sodró erőket 1848-ban mint a posztjának feladására kényszerült nápolyi követ s mint az észak-itáliai osztrák sereg tisztje ismerte meg közelről, a hatalmon levők koncepciótlanságát pedig a hadsereg főparancsnokságának az Innsbruckba futott császári udvart felkereső küldöttjeként.

Oktatási reform és konzervatív tudatformálás

Az egyetemi szintű hazai pedagógusképzést, sőt a bölcsészhallgatók létszámát is több mint egy évtizedre visszavetette, hogy középiskolai tanári képesítést csak a bécsi, innsbrucki, prágai, lembergi vagy padovai „tanárvizsgáló bizottságok” előtt tett vizsgával lehetett szerezni.

Szabó Miklós

A politikai katolicizmus. A Néppárt és az újkatolikus irányzatok.

A ralliement-politika reakcióját, a XIII. Leó vonalával szembeforduló X. Pius pápa modernizmusellenes kampányát, új ellenreformációs szellemét Magyarországon az 1910-es évek elejétől egy Innsbruckban tanult jezsuita gárda képviselte, élén Bangha Bélával.

Kiadványok