Intézmények, iskolák, nyomdák, könyvtárak

A Múltunk wikiből

Magyarország és Erdély oktatáshálózata elvben elérte a társadalom minden rangú és nemű rétegét, az iskolarendszer azonban egyenetlen volt és csonka: hiányzott a következetesen kiépített alsófokú oktatás és a szükségleteket kielégíteni képes egyetemi hálózat.[1]

A falusi kisiskolák rendszeresebb kiépítése a 17. század első felében indult meg katolikus és protestáns vallási keretek között. Kolozsvárott és Debrecenben nőtanítók is működtek. A katolikus főnemesek és nemesek lányait apácaiskolák nevelték: a Nádasdy és Pálffy lányok Klagenfurtban, Bercsényi és Károlyi lányai a kassai apácazárda iskolájában tanultak írást, olvasást, zenét és vallást. De a lányiskolák közvetítette tudás a középfokú iskolákba sem adott belépőlevelet.[2]

Az elemi oktatás gyakorlatilag mérföldekkel elmaradt az elvektől. A falusi iskolák hálózata esetleges, s a tanítók tudásszintje is rendkívül különböző. Talán csak a Tiszántúl és Erdély falusi iskoláiban egységesebb a kép; a tanítók nemegyszer főiskolát végzett, esetleg külföldi egyetemeket járt tudós emberek. Sok helyen a lakosság keresztezte az elemi oktatás kifejlesztését. Az állattartó területeken kevésbé nélkülözhették a gyermek munkaerőt, mint a gabonatermő vagy a hegyes vidékeken, ahol a földrajzi adottságok ipari munkára szorították a lakosságot. Felismerték azon-ban, hogy az elemi iskolák megszervezése a falvakban és a városokban egyaránt elengedhetetlen feladat. A mezővárosi és városi iskolákért éles harcok dúltak a katolikusok és a protestánsok között, s e küzdelmeknek sok jól kiépült és évszázados hagyományokkal rendelkező iskola esett áldozatul. A győri jezsuiták kollégiumukban 1676-ban nyitottak elemi osztályokat, s a tanulók száma ugrásszerűen megnőtt.[3] A piaristák pedig az ingyenes oktatással hódították magukhoz a nyitrai városi iskola tanulóit.

A középfokú iskolák országszerte széleskörűen kiépültek. A protestánsok kollégiumhálózatát megbontotta ugyan az ellenreformáció,[4] de változatlanul nagy a sárospataki,[5] a debreceni,[6] eperjesi,[7] kolozsvári,[8] nagyenyedi[9] kollégiumok kisugárzó ereje. Tanáraik a protestáns államok egyetemein szereztek képzettséget. Tanulóik az ország minden társadalmi rétegéből jöttek. Intézményrendszerük a diákok önkormányzatán alapult. A diákok, tanárok és alapítók közössége „társaságot” alkotott, a társaság törvényeinek a kollégiumok minden tagja alávetette magát. Jellemző például a marosvásárhelyi kollégium törvényeire, hogy a tanulmányait elhanyagoló diákot – tekintet nékül arra, hogy nemesi vagy jobbágyszármazású-e – pénzbírságnak vetették alá. Az iskola tagjai felvételük idején esküt tettek.[10] Az 1680-as években különösen Bártfán, Selmecen, Losoncon, Lőcsén, Nagybányán, Brassóban,[11] Szebenben, Kolozsvárott működtek kiváló tanárok vezetésével híres gimnáziumok. Figyelemre méltóak a mezővárosok iskolái.[12] A protestáns gimnáziumok és főiskolák oktatási rendje és tananyaga megfelelő alapvetésül szolgált az egyetemi tanulmányokhoz. A protestánsoknak azonban nem volt egyetemük. Néhány kivételtől eltekintve a protestáns köznemesi, polgári és jobbágyszármazású fiatalok külföldön fejezték be tanulmányaikat. A század közepétől kezdve a német egyetemek közül Wittenberg, Halle, Lipcse látott egyre több magyar diákot, de emelkedett a száma az angliai, svájci egyetemeket és főleg az Egyesült Németalföld Köztársaság híres akadémiáit látogató magyar diákoknak is.[13]

Magyarország egyetlen egyeteme, a nagyszombati, a jezsuiták kezében még nem épült ki teljesen, a filozófiai és teológiai fakultás mellett később, 1667-ben nyitott jogi fakultás még alig működött, első nyilvános vitáját csak 1691-ben tartja majd meg. A katolikusok és főleg a jezsuiták az 1670–1680-as években nem az egyetem kiépítését, hanem a középfokú oktatás kifejlesztését szorgalmazták elsősorban A jezsuiták széles körű kollégiumi hálózatukat a nemesi ifjak nevelésére igyekeztek kiépíteni.

A katolikusok ugyancsak a haza határain kívül részesülhettek egyetemi színvonalú természettudományos vagy orvosi képzésben. A katolikus ifjúság, ha a nagyszombati egyetemmel nem érte be, Bécsben, Grácban vagy Rómában folytathatta tanulmányait. Rákóczit a prágai egyetemre irányította a gyámi teendőket ellátó Kollonich, Zrínyi János, Péter fia ugyancsak a prágai egyetemen tanult. Esterházy Pál Pozsonyban, Nagyszombatban kezdett tanulmányait Grácban folytatta, majd Nagyszombatban fejezte be. Erdélyben Apor István még régi módon, a fejedelmi udvarban nevelkedett. Magyarországon már valamennyi katolikus főúr új nevelésben részesült, Bercsényi Miklós, bár katonai pályára készült, elvégezte a nagyszombati egyetemet. A magyar mágnásfiak tanulmányaikat nagyobb európai utazással zárták. Nagy gondot fordított a katolikus egyház a lánynevelést ellátó női szerzetek betelepítésére. A Kisdy Benedek alapította kassai kollégiumot és papneveldét 1687-ben emelték főiskolai szintre.[14]

Az egyházi rendbe lépők a bécsi Pazmaneumban, majd a római Collegium Germanicum et Hungaricumban szerezték meg a legmagasabb egyházi méltóságra előkészítő képzettséget.

A királyságban és Erdélyben az egyetemi végzettségű réteg száma más országokéhoz viszonyítva kicsiny, a hazai lélekszámbecsléseket és a páratlanul zaklatott időket tekintve viszont figyelemre méltó. Az iskolarendszer egyetemet nélkülöző hiányosságából előny is származott: OxfordUtrechtBaselRóma vonalával körülkerítve, Európa csaknem minden szellemi központjából hoztak haza tudást. A társadalom egyes rétegeiben a tanultságnak nagy volt a becsülete. Nemesek, főurak, polgárok rendkívül sok alapítványt tettek szegény és tehetséges ifjak hazai vagy külországbeli iskoláztatására. Nem Vay Ádám az egyetlen, aki élete nagy veszteségének érezte, hogy a háborús idők miatt nem tanulhatott.

A királyságbeli és erdélyi könyvnyomtató műhelyekből – a külföldi nyomdákban megjelent magyar nyelvű könyvekkel együtt – az 1650–1680-as évek között évtizedenként átlagban körülbelül 500 könyv került ki.[15] A változásra jellemző, hogy 1690–1700 között összesen 738, 1700–1711 között összesen 833 könyv jelent meg. 1681 és 1690 között összesen 11 nyomdában adtak ki könyvet. Bártfán és Lőcsén polgári vállalkozócsaládok keze alatt működött nyomda: Brewer János és Klösz Jakab lőcsei nyomdász Hollandiában szerzett szakmai gyakorlattal vezette műhelyét. Szeben, Debrecen, Brassó városi nyomdát tartott fenn. Debrecen városi nyomdájának vezetését 1676 óta Rosnyai János, képzett sárospataki tipográfus vette át.[16] A kassai nyomda a jezsuitáké. Buda visszafoglalása idején sem Erdélyben, sem a királyságban nincs a korabeli értelemben vett központi, országos nyomda. A 17. század utolsó harmadára a legmagasabb egyházi és állami támogatást élvező, jezsuita vezetés alatt álló nagyszombati nyomda nyert országos feladatkört. A nagyszombati egyetem birtokába került nyomda papírkészletét korábban a gróf Pálffy család bazini malmából biztosította, a század végére szerzett saját papírmalmokat. Elöljáró alá rendelt factora nyomdászok, inasok, formametszők, példametszők seregével dolgozott. Több magyar és bécsi[17] rézmetszőt, fametszőt, könyvkötőt dolgoztatott. Az egyetem épületével együtt a nyomda épületét is kibővítették. 1680-tól felújították betűanyagát, cirill betűkkel is felszerelték, és Bécsben bizományos könyvkereskedőt tartottak. Az „Akadémiai Nyomda”, a Typis Academicis impresszumot használó nagyszombati nyomda a török kiűzése idején a – a kor fogalmai szerint – már korszerű üzem, officina volt. Kiadványai az akkori legjobb európai színvonalon készültek.[18]

Erdélyben Apafi Mihály fejedelem az államkincstárra szállott váradi nyomda felszerelését a kolozsvári és a nagyenyedi kollégiumnak adományozta, majd a fehérvári nyomda felszerelését is a két kollégium között osztotta meg azzal a céllal, hogy az iskolákat megerősítse. Kolozsvárott kiváló tipográfus működött: Veresegyházi Szentgel Mihály, Hollandiából hozott betűkkel, javarészt magyar könyveket nyomtatott, tizenhat év alatt száznál többet.[19] Korszerű nyomdaofficínát azonban csak 1689 után próbált Tótfalusi Kis Miklós nagy tehetséggel és néhány karteziánus támogatásával létesíteni. Vállalkozása korszerűségben a nagyszombatin is túltesz majd. A nagyenyedi kollégium egykori neveltje 1680-ban ment ki Hollandiába, és kitanulva a betűmetszés és a könyvnyomtatás mesterségét, 1686-ban amszterdami nyomdájában kiadta a Zsoltárokat 4200 példányban. Könyveinek szedése, nyomása, kötése Európa legjobb nyomdáiéval vetekedett. Az első magyar nyomdász, aki angol, toscanai, grúziai megrendelésekre dolgozott.

A kiadványok példányszámáról kevés ismeretünk van: a Bibliát 3–4 ezer példányban nyomták, ezenkívül a kalendáriumok láttak napvilágot nagyobb, valószínűleg többezres példányszámban. Különben általában nagyon kis, ötven és néhány száz közötti példányban jelentek meg a könyvek. A könyv előállítása drága, a nyomtatás üzleti vállalkozás.

Feltűnik az új olvasóközönség, növekszik a nőknek ajánlott magyar könyvek száma, és a tömegvásárlásra szánt, ponyván terjesztett egylapos nyomtatványok, képkiadványok is szaporodnak.

Mátyás király világhírű Corvinájának néhány darabját 1686. szeptember 3-án – a kifosztott török főiskolai könyvtár töredékeivel együtt – Marsigli mérnökezredes szedte össze a katonáknak szabad prédára engedett Budavárban, és Bécsbe küldte.

A Mohácsnál összeomlott magyar állam könyvkincsének maradékát Pozsony, Nagyszombat, Győr egyházi intézményei, kolostorok, apátságok, zárdák, káptalanok kódexekben és ősnyomtatványokban gazdag tékái mentették át.[20]

A könyvkultúrában döntő változást hozó reformáció emlékét a különböző kollégiumi könyvtárak őrizték, ezek meglehetősen zilált állapotban érték meg a 17. század végét. Tolna 16. századi mezővárosi könyvtárát a visszafoglaló háborúk söpörték el.[21] Sopron evangélikus gimnáziumának[22] 16. századi humanista irodalomban is gazdag könyvtára az 1672–1674. évek megpróbáltatásai következtében széthullott, de 1682-ben az újra megnyíló gimnázium új könyvtárat létesített. Az ellenreformáció térnyerése ellenére a sárospataki, eperjesi főiskola töredékesen, Beszterce gimnáziuma viszonylag épen mentette át könyvtárát. Debrecen az 1550-es években a középkori ferences téka gyűjteményéből alakított kollégiumi könyvtárát másfél ezret meghaladó jelentős gyűjteménnyé növelve vitte át az új századba.[23]

A nagy jövő előtt álló nagyszombati egyetemi könyvtár – a török kiűzése idején közel 10 ezer kötetével – az ország legjelentősebb könyvtára volt. A nagyszombati káptalani könyvtárat Lippay György érsek – a Fuggerek 1681 kötetes könyvtárát 330 aranyért megvásárolva – 3 ezerre bővítette. Az ellenreformáció templom- és iskolafoglalásaival a protestáns könyveket a rohamosan gyarapodó rendi és kollégiumi könyvtárak állományához csapták. Így Pozsony evangélikus líceumának[24] könyvtára 1672-ben a jezsuiták birtokába került, s noha a gimnázium 1681-ben újra megnyitotta kapuit, könyveit továbbra is a jezsuita kollégium igen jelentős könyvtárában őrizték. Emellett a pozsonyi jezsuita rezidencia külön könyvtárral, a jezsuita gyógyszertár orvosi és gyógyászati szakkönyvgyűjteménnyel indult az új századba. Sopron, Sárospatak, Kassa jezsuita kollégiumi könyvtárai részben ugyancsak a református és evangélikus gimnáziumok és főiskolák könyveivel növelték meg a századfordulón már tetemes könyvállományukat. Az erdélyi és hódoltsági városok és mezővárosok különböző felekezetű egyházi és iskolai könyvtárai sértetlenül élték meg az új századot, miként Besztercén, Nagybányán, Gyöngyösön. Győrött a jezsuita kollégiumi könyvtár mellett Széchényi György alapítványából szervezték meg a papnevelde, az első intézményes egyházmegyei könyvtár alapját.

A magán könyvgyűjtemények nemcsak a műveltség színvonalát, az olvasási kultúra körszerű igényeit is mutatják. A Zrínyi-, Nádasdy-,[25] Batthyány-, Thököly-, Révay-, Bercsényi-, Károlyi-, Rákóczi-, Forgách-könyvtárak, azzal együtt, hogy a főúri rezidenciáknak már szerves tartozéka volt a könyvtár, jól jellemzik a főúri osztály műveltségi eszményeit. Ezek a könyvtárak az 1670-es, 1680-as évek pusztításait csak részben vészelték át. Zrínyi Miklós könyvtárának 1662-ben katalógusba vett anyagát fia, Ádám építette tovább, majd feleségének családja őrizte meg.[26]

A főúri könyvtárak összetétele két tendenciát tükröz: az egyik az értékőrzés, a másik a gyakorlati szükségletek kielégítése. Rákóczi, Forgách,[27] Bercsényi könyvtára egyaránt szolgálták a korszerű politikai és gazdasági tájékozódást. Batthyány Ádám nagy gonddal és több generáción át épített könyvtára egyebek közt különleges térképgyűjteménnyel tűnik ki. Relatiók, Neue Zeitungok, Mercrurii Gallo-Belgici tételei Rákóczi, Bercsényi könyvtárjegyzékeiben a friss újságanyag beáramlását bizonyítják.[28]

Köznemesi könyvtárakról kevés ismeretünk van. Keczer Sándor két láda könyvről végrendelkezett. A fiatal Ráday könyvtárát olvasmányaiból,[29] Radvánszkyét az írásaiba beszűrődő olvasáskultúra nyomaiból, Szirmay Andrásét,[30] Hellenbachét katalógusából tudjuk egyelőre rekonstruálni. Szirmay Miklós könyvgyűjtő szenvedélyéről fia végrendelete árulkodik: a könyveket tartsák együtt.[31]

Az egyik legszámottevőbb, több mint 400 kötetes polgári könyvtár a Caraffa vérpadján elvérzett tehetős eperjesi polgár, Zimmermann Zsigmond műveltségét dicséri. A két soproni polgár, Posch György városbíró és Faut Márk vicenótárius könyveiről készült lajstromok – Keiffel János eperjesi, Váradi Ötvös Péter nagybányai polgár könyveivel együtt – a magyarországi városi polgárság könyvkultúrájáról tájékoztatnak.[32] Jelentős, de kevés kivétellel inkább színvonalában, mint számszerűségében értékes könyvanyag gyűlt fel a korabeli értelmiségiek, papok, tanárok, orvosok kezén. E tekintetben a legjelentősebb gyűjtemény Magyarországon majd Bél Mátyás könyvtára lesz.

Bercsényi ungvári várában Csáky Krisztina magyar nyelvű könyvtára a világi és polgári igényű könyvkultúra kialakulásában nagy jövő előtt álló női könyvtár egyik első fecskéje.[33] Bornemissza Anna radnóti könyvtára valamivel gazdagabb, de hasonló összetételű.[34]

Erdélyben Bethlen Gábor kísérlete után Apafi Mihály ugyancsak hiába próbálta megszerezni a Budán maradt Corvina-darabokat. A Báthori István alapította egyetem könyvtárának pusztulása talán a legnagyobb kulturális vesztesége a kornak. Apafi fejedelem 160 könyvének összetétele az országkormányzást szolgáló szakkönyvtárra jellemző.[35] Középkori állományát Erdélyben egyedül a csíksomlyói ferences[36] téka tudta átmenteni. Az egyházi és iskolai intézményi keretek között megmaradt könyvtárak azonban itt egységesebbek voltak, és jobban megőrizték világi és polgárias jellegüket, mint Magyarországon. A nagyenyedi, kolozsvári, marosvásárhelyi és székelyudvarhelyi református, a kolozsvári unitárius kollégium[37] és a szász nemzet szebeni és brassói gimnáziumának[38] könyvtárai szervesen gyarapított, tűz- és hadjárás pusztításaival dacoló gyűjteményekként érték meg Erdély történetének új korszakát. Brassó város Honterus János alapította gyűjteménye javarészben az 1689. évi tűzvész áldozatául esett. A polgárság megőrizte nagy múltú könyvkultúráját.[39] Kolozsvári Márton deák unokája nagyapjától több mint 180 darab könyvet örökölt. Viczey György szappanosmesternek Erasmus, Vergilius, Cicero köteteivel díszelgő gyűjteményét együtt megőrző árvái már a könyvegyüttest értékelték. Barcsay Ákos, Bethlen Elek,[40] Teleki Jankó[41] könyvgyűjteményei az erdélyi nemesség színvonalas és eleven könyvkultúráját bizonyítják. A korszak minden bizonnyal egyik legmodernebb könyvtára volt Bethlen Miklósnak állítólagos francia tékája.

Az értelmiségi könyvtárak az egyetemi tanulmányok idején külföldről hazahozott gyűjteményekből gyarapodtak. Színvonaluk európai, miként azt Apáczai Csere János[42] vagy Pápai Páriz Ferenc könyvtára bizonyítja. A korszak egyik legnagyobb ismert magán könyvgyűjteménye Köleséri Sámuel orvos 4 ezer kötetes könyvtára volt Nagyszebenben.

Az erdélyi és a magyarországi magánkönyvtárakban a könyvek java része latin vagy idegen nyelvű. Batthyány Ádámé főleg német és olasz nyelvű könyvekben bővelkedik, Rákóczi Machiavellit is legutóbbi francia kiadásában olvassa. A főúri és tanári könyvtárak francia, német, olasz, angol szótárai és nyelvtanai a korszerű igények emlékei. A könyvállomány nagy része a vallás tárgykörébe vág. Jól felismerhető azonban a világi érdeklődés, Rákóczi könyvtára például szinte teljesen világi jellegű.[43] Többé-kevésbé minden magánkönyvtárnak számottevő részét klasszikusok alkotják: Cicero, Vergilius, Arisztotelész. Seneca-, Epiktétosz-, Marcus Aurelius-kötetek minden valamirevaló könyvtárban megtalálhatók, még mindig különös érdeklődéssel olvasták a sztoikusokat. A humanizmus élő hagyományát elsősorban az Erasmus kötetek bizonyítják. A korszerű világi műveltség igényeit szolgáló művek azonban nemcsak II. Rákóczi Ferenc vagy Pápai Páriz könyvtárában találhatók meg. Lipsius-, Bacon-, Grotius-, Machiavelli-kötetek egyaránt vannak a köznemesek és a polgárok könyvei között is. Magyar történelmi művek – Bonfini, Istvánffy – mellett megtalálhatók az elmúlt évtizedek politikai eseményeinek dokumentumai. BalassiRimay Istenes énekeire gyakran rálapozhatunk a korabeli könyvjegyzékekben, de szépirodalmi jellegű művekre általában alig. Zrínyi Ádám könyvtárában apja hagyatékaként néhány magyar nyelvű „szépirodalmat”, többek között Balassi „fajtalan” énekeinek egy kéziratos másolatát őrzi. A Rákóczi családnak a pataki kollégiumra hagyott könyvtárában a mintegy 200 magyar nyelvű mű között széphistóriákat találunk. Csáky Krisztina és Bornemissza Anna könyvei közül „viseltes” Balassi, Aesopus és többek között a Murányi Vénusz mosolyognak felénk. A vallásos irodalmon kívül kalendáriumok, csíziók, szakácskönyv, kertészkönyv, orvosságos könyvek igazítanak útba, ha azt vizsgáljuk, hogy mennyiben szolgálták a gyakorlati életet az olvasók táborába elég frissen érkezettek, a nők lakosztályaiban található könyvek.

Biblia, kalendáriumok, álmoskönyvek, tankönyvek és széphistóriák kötetei vezetnek az iskolából hamar kikopottak, a parlagiasabb műveltségűek ma még alig ismert világába.[44] A mezővárosok cívispolgárai között meglepetések is érhetnek. Ma még nem tudjuk, hogy ifjabb Balla Gergely nagykőrösi cívispolgár a 18. század közepén közel 2 ezer kötetes könyvtárában a magyar, francia, német, olasz, latin könyvek között van-e, amit atyjától örökölt, vagy csupán a könyvek szeretetét kapta hagyományul.[45]

A harcoló Magyarország történetét már sokszor megírták, az olvasó Magyarország még felfedezésre vár. Az olvasási kultúra természetesen a társadalom igen szűk rétegét hatotta át, de a könyvtárakban, kis könyvgyűjteményekben a magyar és az európai műveltség friss, korszerű anyagával mégis értékes szellemi tőkével indult az új évszázadba az ország.

Irodalom

  1. Az oktatásról, iskolákról összefoglalóan: Mészáros István, Az iskolaügy története Magyarországon 996–1777 között (Budapest, 1981); Mészáros István, Népoktatásunk 1553–1777 között (Budapest, 1972); Madzsar Imre, Az elemi oktatás fővárosunkban a török kiűzése után (Századok 1925); Vanyó Tihamér, A katolikus restauráció Nyugatmagyarországon (Pannonhalma, 1928)]; Bajkó Mátyás, Kollégiumi iskolakultúránk a felvilágosodás idején és a reformkorban (Budapest, 1976); Szent-Iványi Béla, A pietizmus Magyarországon (Századok 1935). Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története. Szerkesztette Sinkovics István (Budapest, 1985); Herepei János, Az akadémia szükségességének gondolata Erdélyben 1672-ben (Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. II. Budapest,—Szeged 1966).
  2. A leányiskolákra: Herepei János, Hozman János diák, a kolozsvári unitárius leányiskola tanítója (Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. III. Budapest,—Szeged, 1971. 505); Mervó Zoltánné, A leányok iskolai oktatása Debrecenben a polgári forradalom előtt (A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 1974).
  3. Acsay Ferencz, A győri katholikus főgymnasium története (Győr, 1901);
  4. A pápai kollégium története. Szerkesztette Trócsányi Zsolt (Budapest, 1981);
  5. A sárospataki református kollégium (Budapest, 1981);
  6. Zsigmond Ferenc, A debreceni református kollégium története (Debrecen, 1936);
  7. Hörk József, Az eperjesi ev. collegium története (Kassa, 1896);
  8. Török István, A kolozsvári ev. ref. collegium története. I–III. (Kolozsvár, 1905);
  9. Jakó ZsigmondJuhász István, Nagyenyedi diákok, 1662–1848 (Bukarest,1979);
  10. Koncz József, A marosvásárhelyi ev. ref. kollégium története (Marosvásárhely, 1896);
  11. J. Gross, Geschichte des evangelischen Gymnasiums A. B. in Kronstadt (Kronstadt, 1898).
  12. A román iskolázásról: I. Józsa, Piaristii si Romanii pana la 1918 (Aiud, 1940). Összefoglalóan, az unióval bekövetkezett nagy változást hangsúlyozva: Tóth I. Zoltán, Az erdélyi román nacionalizmus kialakulása (Magyarok és Románok. II. Szerkesztette Deér József és Gáldi László. Budapest, 1944); A székelyudvarhelyi Petru Groza líceum monográfiája, 1593–1968 (Székelyudvarhely, 1968). A szlovák iskolákra általánosabb tájékoztató jelleggel is: Jurkovich Emil, Beszterczebánya népoktatása a múltban (Besztercebánya, 1899).
  13. A külföldi egyetemeket látogatott királyságbeli diákokról nincs átfogó monografikus feldolgozás; részletes bibliográfia: Herepei János, Külsőországokbeli akadémiák magyarországi hallgatói. Bibliográfia (Adattár… III. 441–451); Ladányi Sándor, Ideológiai áramlatok a sárospataki főiskola hatókörében a XVII. század második és a XVIII. század első felében. Tézisek (Kézirat); J. Andritsch, Studenten und Lehrer aus Ungarn und Siebenbürgen an der Universität Graz, 1586–1782 (Graz, 1965); Szabó Miklós, Erdélyi diákok külföldi egyetemjárása a XVI–XVIII. században (Művelődéstörténeti Tanulmányok. Bukarest, 1980); G. Henk van de Graaf, A németalföldi akadémiák és az erdélyi protestantizmus a XVIII. században, 1690–1795 (Hely nélkül 1979).
  14. Egyes iskolákról: Farkas Róbert, Kassa régi egyeteme (A kassai egyetem. Kassa, 1901);
  15. A nyomdákról: Ballagi Aladár, A magyar nyomdászat történelmi fejlődése, 1472–1877 (Budapest, 1878). Iványi Béla, Könyvek, könyvtárak, könyvnyomdák Magyarországon. II. rész, 1601—19. század (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár Ms. 5361/5); Iványi BélaGárdonyi AlbertCzakó Elemér, A királyi magyar egyetemi nyomda története, 1577–1927 (Budapest, 1927); Gulyás Pál, A könyv sorsa Magyarországon. I–II. (Budapest, 1961); Fitz József, A magyar könyv története 1711-ig (Budapest, 1959); Benda KálmánIrinyi Károly, A négyszáz éves debreceni nyomda, 1561–1961 (Budapest, 1961); Szántó Tibor, A szép magyar könyv, 1473–1973 (Budapest, 1973); Hervay Ferenc, Kimutatás a magyarországi és magyar nyelvű nyomtatványokról, 1601–1711 (Az Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének megbízásából a Magyarország története 10 kötetben előmunkálataként összeállított kézirat); Az erdélyi Féniks, Misztótfalusi Kis Miklós öröksége. Bevezető tanulmánnyal, magyarázó jegyzetekkel közzéteszi Jakó Zsigmond (Bukarest, 1974); Ferenczi Zoltán, A kolozsvári nyomdászat története (Kolozsvár, 1896); Herepei János, A XVI–XVIII. századbeli kolozsvári nyomdászok iskolai és szakmabeli végzettsége (Magyar Könyvszemle 1963); J. Gross, Kronstädter Drucke (Kronstadt, 1886).
  16. Esze Tamás, A debreceni nyomda II. Rákóczi Ferenc szolgálatában (Könyv és könyvtár. 2. Debrecen, 1961);
  17. A jezsuiták bécsi nyomdájáról: A. Socher, Historia provinciae Austriae Societatis Jesu (Viennae, 1740).
  18. Kreutzer Andrea, Martin Endternek, a nagyszombati jezsuita bécsi könyvbizományosának számadásai és a nagyszombati jezsuita kollégium znióváraljai papírmalmainak bérleti feltételei, összeírásuk és árszabásuk (Memoria Rerum. II. Kézirat).
  19. Esze Tamás, A kolozsvári nyomda II. Rákóczi Ferenc szolgálatában (Magyar Könyvszemle 1955);
  20. Könyvtárak és könyvkultúra: Berlász Jenő, Könyvtári kultúránk a XVIII. században (Irodalom és felvilágosodás. Budapest, 1974); Jakó Zsigmond, Írás, könyv, értelmiség (Bukarest, 1976; benne a következő tanulmányok: Erdély és a Corvina; A nagyenyedi Bethlen Kollégium könyvtárának kezdetei és első korszaka, 1622–1658; A nagyenyedi Bethlen Kollégium régi könyvtárának kéziratos ritkaságairól; A székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár története; Könyv és könyvtár az erdélyi magyar művelődésben);
  21. Tolna városi könyvtáráról: Kathona Géza, Fejezetek a török hódoltsági reformáció történetéből (Budapest, 1974).
  22. Müllner Mátyás, A soproni ev. főtanoda története (Sopron, 1857);
  23. Bán Imre, Debreceni könyvjegyzék a Rákóczi korból (Magyar Könyvszemle 1955);
  24. Markusovszky Sámuel, A pozsonyi ág. h. ev. lyceum története (Pozsony, 1896);
  25. Sitte Alfréd, Gróf Nádasdy Ferencz művei és könyvtára (Magyar Könyvszemle 1902); Takáts Sándor, Nádasdy Ferenc gróf sárvári kincstára (Archaeologiai Értesítő 1902);
  26. Majláth Béla, Zrínyi, a költő könyvtára (Akadémiai Értesítő 1891); Bibliotheca Zrinyiana. Die Bibliothek des Dichters Nikolaus Zrínyi (Wien, 1893);
  27. Thaly Kálmán, Ghymesi gróf Forgách Simon tábornok mint író (Irodalom- és míveltségtörténeti tanulmányok a Rákóczi-korból. Budapest, 1885);
  28. Thaly Kálmán, Gróf Bercsényi Miklós könyv- és kézirattára (Magyar Könyvszemle 1881);
  29. Ráday könyvtára: R. Várkonyi Ágnes, Ráday Pál, a politikus (Ráday Pál, 1677–1733. Budapest, 1980).
  30. A Szirmayak könyvtára: Magyar Országos Levéltár P 1845 Szirmay család levéltára. Másolati könyv.
  31. Acsády Ignácz, Könyvek régi összeírásokban (Magyar Könyvszemle 1894);
  32. Morvay Győző, Két nagybányai régi könyvtár (Magyar Könyvszemle 1896);
  33. Csáky Krisztina könyveiről: Horváth János, A magyar irodalom fejlődéstörténete (Budapest, 1978. 145).
  34. Herepei János, Bornemisza Anna fejedelemasszony radnóti könyvtára (Adattár … III. Budapest,—Szeged, 1971).
  35. Thallóczy Lajos, Öreg Apafi Mihály könyvtára (Magyar Könyvszemle 1881);
  36. Bándi Vazul, A csíksomlyói kir. kath. főgymnasium története (A csíksomlyói róm. kath. főgymnasium értesítője az 1895–96. tanévről);
  37. Gál Lajos, A kolozsvári unitárius kollégium története (Marosvásárhely, 1896);
  38. A nem magyar etnikumok iskoláiról: J. Dück, Geschichte des Kronstädter Gymnasiums (Kronstadt, 1845); Fr. Teutsch, Die siebenbürgisch-sächsischen Schulordnungen (Berlin, 1888).
  39. Kemény Lajos, Egy XVIII. századbeli könyvraktár (Magyar Könyvszemle 1912).
  40. Lukinich Imre, Bethlen Elek könyvtára 1683-ból (Magyar Könyvszemle 1922);
  41. Herepei János, Teleki Jankó könyvtára (Magyar Könyvszemle 1970);
  42. Herepei János, Az Apáczai-kollégiumi könyvtár keletkezésének és elhelyezésének nyomozása (Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, III. Budapest,—Szeged, 1971); Herepei János, Apáczai Csere János könyvtárának töredéke (Magyar Könyvszemle 1959); Bán Imre, Apáczai Csere János könyvtára (Magyar Könyvszemle 1960); Mészáros István, Egy Apáczai-tanítvány tankönyvjegyzéke (Magyar Könyvszemle 1964);
  43. Harsányi István, A Rákóczi-könyvtár és katalógusa (Magyar Könyvszemle 1913); Zolnai Béla, Rákóczi bécsújhelyi olvasmányai (Irodalomtörténeti Közlemények 1955); Heckenast Gusztáv, II. Rákóczi Ferenc könyvtára, 1701 (Irodalomtörténeti Közlemények 1958);
  44. Szimonidesz Lajos, Három protestáns parókhiális egyházi könyvtár a XVII. században (Magyar Könyvszemle 1941);
  45. Balla Gergely könyvtára: Szabó KárolySzilágyi Sándor, Történeti emlékek a magyar nép községi és magánéletéből (Kecskemét, 1856). — Holl Béla, Pest-Buda polgárainak könyvkultúrája a XVII.–XVIII. században (Tanulmányok Budapest múltjából 1963).


Korszerűség és hagyomány
Művelődés és országegység Tartalomjegyzék Életmód, testkultúra, egészségügy