Ipari foglalkoztatottság és üzemi struktúra

A Múltunk wikiből

A kiegyezés idején Magyarország Európa legkevésbé iparosodott országai közé tartozott. Ezt jól tükrözik az ipari foglalkoztatottságra vonatkozó népszámlálási adatok is. Magyarországon az aktív népesség 10%-a foglalkozott bányászattal és iparral, Ausztriában 20%-a. Ugyanekkor az ipari keresők arányszáma Nagy-Britanniában már 47, Belgiumban 38, Franciaországban 28, Németországban 27, Olaszországban 23, Norvégiában 14. Svédországban 12, Spanyolországban 12,5% volt.

Ipari keresők az Osztrák–Magyar Monarchiában (1869)[1]
(ezer fő)
Iparág Magyarország Horvátország Ausztria nyugati országai Galícia, Bukovina és Dalmácia
Bányászat és kohászat 49,5 0,6 93,3 11,0
Építő- és sokszorosító ipar 58,2 4,4 222,8 12,7
Vas-, fém-, gép-, jármű-, fa- és építőanyag-ipar 159,7 12,2 464,8 41,0
Vegyi- és élelmiszeripar 78,0 4,3 219,0 29,0
Textil— és ruházati ipar 90,1 3,5 759,0 38,4
Bőr- és papíripar, egyéb feldolgozó ipar 160,4 10,5 263,0 44,8
Nem közvetlenül termelő iparágak (vendéglátó- és fodrászipar stb.) 61,4 4,3 138,1 40,8
Összesen 657,3 39,8 2160,0 217,7
Összes kereső 6594,7 733,7 8368,3 3547,0
Lakosság 13 663,7 1845,8 13 979,9 6415,1
iparban dolgozók
   az összes keresők %-ában 10,0 5,4 25,8 6,1
   a lakosság %-ában 4,8 2,2 15,5 3,4

Az 1869. évi népszámlálás ipari adatainak meglehetősen durva csoportosításából is jól láthatók a magyarországi iparosodás szerkezeti sajátságai. amelyek egyébként Ausztria keleti és déli országaira is jellemzőek voltak. Ausztria nyugati országaiban az ipari keresők 35,1%-a dolgozott a textil- és ruházati iparban, Magyarországon csak 13,7%-a. Ugyanakkor viszont nálunk nagyobb volt az élelmiszeriparban, a fém- és faiparban, valamint a hagyományos bőr-, szűcs- és lábbeliiparban foglalkoztatottak arányszáma, mint a Monarchia nyugati felében.

1869 és 1890 között Magyarországon évente átlagosan 1,3%-kal nőtt az ipari keresők száma, Ausztriában csak 1,9%-kal. A magyarországi növekedési ütem európai viszonylatban közepesnek számított. Angliában évente átlagosan 1,2, Belgiumban 0.7, Olaszországban 0,6%-kal nőtt az iparban dolgozók száma, Németországban azonban 2,5%-kal, a skandináv országokban pedig még gyorsabb ütemben. A fejlett ipari országok növekedése ekkorra már lelassult, de iparosodásuknak a miénkhez hasonló kezdeti szakaszában náluk is évente 2–3%-kal nőtt az ipari foglalkoztatottság. Magyarországon ilyen gyors ütemű növekedéssel majd csak a következő periódusban, 1890 és 1910 között találkozunk.

A kiegyezést követő két évtized közepes ütemű ipari növekedése meglehetősen szűk bázison ment végbe: még 1890-ben is csak az aktív népesség 12,9%-a dolgozott az iparban. Ausztria nyugati országaiban ekkor már 29. Nagy-Britanniában 49, Németországban 37, Dániában 26, Norvégiában 23, Hollandiában 30, Spanyolországban pedig 16% volt az ipari foglalkoztatottság aránya.

Az ország leginkább iparosodott vidéke – Budapest és környéke révén – a Duna–Tisza köze volt, ahol a lakosság 16,7%-a élt bányászatból és iparból, de nem sokkal maradt mögötte a számottevő ipari hagyományokkal rendelkező Északnyugati-Felvidék (15,3%). A Dunántúlon 13,7%, az Északkeleti-Felvidéken 13,6% volt az iparból és bányászatból élők részaránya. Az iparosodás terén elmaradt a Bánát (11,6%), a Tiszántúl (10,2%) és Erdély (9,4%). Az ország 63 vármegyéje közül csak 8-ban haladta meg a 15%-ot a bányászatból és iparból élő népesség arányszáma (Liptó 22.15, Szepes 21 ,3, Brassó 19,2, Gömör 18,8, Esztergom 18,6, Nógrád 17,1, Turóc 16,8, Sopron 15,7%), 23 megyében viszont 10% alatt maradt, s ezek közül 22 az ország keleti felében volt.

Ipari keresők az Osztrák–Magyar Monarchiában (1890)[2]
Iparág Ipari keresők száma (ezer) Ipari keresők %-os megoszlása
Magyarország Horvátország Ausztria nyugati országai Galícia, Bukovina, Dalmácia Magyarország Horvátország Ausztria nyugati országai Galícia, Bukovina, Dalmácia
Bányászat és kohászat 44,0 0,5 132,0 12,3 5,1 0,7 5,1 4,5
Vas-, fém-, gép- és járműipar 132,8 10,7 291,8 29,4 15,4 13,1 11,2 10,7
Vegyi- és építőanyagipar 32,8 4,1 149,1 8,6 3,8 5,0 5,7 3,2
Faipar 60,1 12,3 196,9 24,3 7,0 15,2 7,6 8,9
Textilipar 30,5 1,9 435,6 12,6 3,5 2,4 16,7 4,6
Bőr- és ruházati ipar 232,1 19,8 552,5 81,7 26,9 24,4 21,2 29,8
Papír- és nyomdaipar 12,2 1,2 53,0 2,8 1,4 1,4 2,0 1,0
Élelmiszeripar 109,1 9,8 253,4 37,4 12,7 12,0 9,7 13,6
Építőipar 84,8 8,6 267,8 25,8 9,8 10,5 10,3 9,4
Vendéglátó- és fodrászipar 81,4 10,1 144,4 36,1 9,4 12,4 5,6 13,1
Egyéb 42,1 2,1 125,4 3,5 4,9 2,9 4,8 1,3
Összesen 862,1 81,4 2601,5 274,4 100,0 100,0 100,0 100,0
Az aktív népesség %-ában 12,9 7,4 29,3 6,0
Iparból élő népesség (keresők és eltartottak, ezer fő) 2001,9 179,7 5332,9 671,7
A lakosság %-ában 13,1 8,2 33,1 8,6

Iparunk uralkodó üzemi formája az 1880-as évek végéig a kézműipari kisüzem maradt. A feldolgozó- és építőiparban foglalkoztatottak 73,7%-a még 1890-ben is a segéd nélküli és az 1–5 segédet alkalmazó kisüzemekben dolgozott. A magyarországi ipari keresők 43,6%-a volt önálló iparos, a Monarchia nyugati felében csak 19%-a. Nálunk 126 alkalmazott és munkás jutott 100 önállóra, a lajtántúli országokban 429.

A feldolgozó- és építőipar üzemi struktúrája Magyarországon (1890)
Üzemnagyság Üzemek száma Foglalkoztatottak
%-os megoszlása
Segéd nélkül 179 818 179,8 62,01 29,0
1 segéddel 61 105 122,2 21,07 19,7
2–5 segéddel 42 042 154,8 14,50 25,0
6–10 segéddel 4369 36,3 1,51 5,9
11–20 segéddel 1512 23,1 0,52 3,7
21–100 segéddel 923 37,2 0,32 6,0
101–500 segéddel 178 38,2 0,06 6,2
500 felett 28 38,0 0,01 4,5

Irodalom

  1. Az 1869. évi ipari keresőkre lásd: A magyar korona országaiban az 1870. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei (Pest, 1871); Bevölkerung und Viehstand der im Reichsrathe vertretenen Lander nach der Zählung vom 31. Dezember 1869. (Wien, 1871).
  2. Az 1890-es népszámlálások ipari foglalkoztatottsági adatait lásd: Magyar Statisztikai Közlemények. Új folyam II. és Új sorozat 9. és 27.; Ausztriára: Österreichische Statistik XXXIII. Egyéb országok adataira lásd: Mulhall és Mitchell idézett munkáit.


Az ipar fejlődése
Az iparosodás akadályai és ösztönzői Tartalomjegyzék A hagyományos iparűzés válsága és átalakulása